Pár éve, a Zathuránál feltűnhetett, hogy 1-2 családi mozi néha beficcen, csak hogy — fogalmam sincs miért, nincs idok, csak a teljesen kikapcsolt agy a nézés közben. Az Aliens in the Attic trailere pedig ezt ígérte. We come in pieces. Ami mindenképp tetszik, hogy végre teljesen normális CGI jut egy ilyen kis családi filmbe is. Na jó, nem is kicsit, hiszen a nyár main eventjének szánták. Állj, most röhögtem ezen egy kicsit.

A történet tényleg annyi lett, amit a cím mond. Az épp nyaraló család padlására érkezik négy, elég kis méretű űrlény. A gyerekek felfedezik őket, aztán igyekeznek megakadályozni az idegenek földet leigázó tervét. Valójában a film legnagyobb baja, túl hosszú. Ezt úgy kell érteni, hogy az első 40-45 percben egész jól tartotta magát a “kis méretű idegenek és kis méretű emberek közötti harc” ötlete magát, de aztán egyszerűen csak elfáradt az egész. A poénok elnyújtottabbak lettek. A végkifejlet meg katasztrófa, amolyan “zavarjuk legyorsan ezt is”.

Pontnyilag csak négyet tudok kiosztani, az ugyanennyi félmosolyos jelenetért.