A Legjobb Die Hard másolat a Speed óta, Roland Emmerich szórakoztatóan zárja a nyarat, legalábbis itthon.

Félre ne értsetek, a film teljesen stupid, de betartja azt a pár blockbuster szabályt, amit kell neki. Rögtön ott indul, hogy nem igazán veszi magát komolyan. Ezzel már fel is múlta idei vetélytársát. Aztán itt a rossz oldalra is egész jó színészeket tettek, plusz velük is foglalkoznak, nem csak random akárkik akarják valami nagy ügyért elfoglalni a fehér házat.

A történet ugye az, hogy egy csoport átveszi a fehér ház feletti uralmat, de egy véletlenül épp ott tartózkodó, nem sokra tartott ügynök szép lassan keresztülhúzza a számításaikat. Azzal kezdi, hogy az elnököt kimenekíti a karmaikból, adu nélkül hagyva a túszpaklijukat. De itt nem is hagyja abba!

Odáig rendben van, hogy a White House Down tempója egész jó, a teremtett világán belül egész korrekten működik az ok és okozat, a pár fontos karaktert valamennyire fel is építik, de a legfontosabb szórakoztató faktort a buddy cop rutin jelenti. Ez az ami nem ment a RIPD-nek, a két főszereplő közötti dinamika. Jamie Fox és Channing Tatum párosa remekül működik. Előbbi ugye a pacifista elnököt alakítja, utóbbi pedig McClanet. Na izé, mi volt a karakter neve.

Rengeteg poén forrása a két főszereplő, de olyan jeleneteké, amiket később még talán emlegetni is lehet. Bár a film legjobbja nem hozzájuk fűződik, hanem egy telefonhíváshoz, amit a gonoszokkal tárgyalni akaró Maggie Gyllenhaal ejt meg.

Remélem lejött, hogy baromi jól szórakoztam ezen a baromságon. A vígjátéki elemek mellett még az akció is egész rendben volt, leszámítva a teljesen abszurdba átmenő autós üldözést. Vajon a bukásban a borzasztó Olympus Has Fallen működött közre? Vagy a rosszul szerkesztett trailerek?

Nobody calls it a blog anymore.