D-War azaz Dragon Wars

Egy ősi koreai legenda szerint minden 500. évben születik egy lány, ki birtokolja a szellemi erőt, mellyel egy óriáskígyót egy hatalmas sárkánnyá változtathat. Ha egy jó kígyó szerzi meg a hatalmat, az univerzum védelmezőjévé válik, ellenben ha egy gonosz kígyó, az elpusztítja az általunk ismert világot. Jelenünkben ebbe a legendába csöppennek hirtelen támadt hőseink, tekintve, hogy ők az újjászületett lány és védelmezője, kik 500 évvel ezelőtt elmulasztották megtenni úgymond kötelességüket az emberiség felé. A gonosz erői pedig támadásba lendülnek, hogy megszerezzék az erőt, ezzel kezdetét veszi a régen ismert jó és gonosz harca.

Nagyjából ez lenne a története a D-Warnak, telis-tele logikai hibákkal és annyi történetbeli hiánnyal, hogy csodálnám, ha nem jönne ki valamilyen rendezői változat is valamikor később, amiből az embernek valami sejtenivalója is támadna, miért és legfőképpen hogyan is történnek egyes dolgok, mert ez a nagyjából 90 perces mozi kiált a hosszabb verzióért. Ellenben a legtöbb néző már nem biztos, tekintve, hogy a film első felében már így is halálra unták magukat. A felvezető bizony kicsit hosszasra sikeredett, túl sok nehezedik a színészek vállaira.

D-War, Dragon Wars poster

Ez viszont baj, mert nincsenek hozzá tapasztalt színészeink. Jason Behr anno a Roswell című sorozatban egész jó alakítást nyújtott, de itt tűnik ki a tehetségbeli hiánya, a jellegtelen játékával túl sok idő megy el a filmből. Amanda Brooks pedig a másik fele. Bár mentségükre legyen szólva, igen kínos helyzetbe is keverte őket a rendező, mivel a történetvezetés hiányosságai miatt kicsit össze-vissza alakuló, változó karaktereik vannak, szóval nem volt könnyű dolguk sem. Frászt nem, azért annyira nehéz sem lehetett, elvégre nem egy Shakespeare-darabról van szó. Robert Forster elég keveset tűnik fel, azokban hozza a tőle telhetőeket. Igaz lehet, hogy a főszereplő voltaképpen a gonosz kígyó, tekintélyes hosszúságú perceket tölt el a képernyőn még tekintélyesebb méretével, és tényleg jól hozza a karakterét, az érzelmek széles skáláját mutatja be.

A rendező, amúgy egy koreai komikus, Hyung-rae Shim filmje az USA-ban buktának számít, viszont Dél-Koreában rekordot döntött már az első napon. A 32 milliós költségvetésből egész kellemes CGI-t varázsolt a képernyőre, és a film második fele ezzel van tele, egy óriási csatát láthatunk, mely feledteti velünk a film első felének buktatóit, a végén a sárkány pedig, igaz, ez most a keleti fajta, igen jól meg lett csinálva. Ezután a film után a D&D-film sárkányai végleg elsunnyoghatnak most már szégyenükben, ha egyáltalán még nem tették meg A tűz birodalma után, ami egy szimpla akciófilm volt, szintén jól megkreált sárkányokkal.

Az említett grandiózus csata tényleg az, felvonultat kisebb szárnyas hüllőket, futó hüllőket, tömzsi hüllőket, van itt minden, mi az őskori történelemkönyvekből kimaradt. Az ember csak hátradől, és bámulja a nagy csatát, melynek középpontjában pedig ott van a fél várost letaroló óriáskígyó. Tényleg megéri ezért a nagyjából fél óráért megnézni a filmet, még ha nyúlásokkal is van tele, mondjuk a Godzillából. Velem tényleg sikerült feledtetnie a fent sorolt hibákat, első nézésre nagyon, és még másodjára is képes volt rá, ezért egy felfelé kerekített 7/10-et megérdemel, melyhez őszintén szólva hozzájárul a sárkány-mániám is, szóval némiképpen elfogult is vagyok.

Mammut
írta
2007. 11. 20. 21:47
megjelenés
31
hozzászolás


-


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.