Atyaég, a Revolutionary Roadokkal tarkított drámafelhozatalban a Frost/Nixon olyan volt, mint egy falat levegő. De tényleg, “csak egy interjú” és úgy kiszippantott a világból picit, ahogy csak a legjobb filmek tudnak.

A dokumentumfilm szerű betétek ennyire sikkesek most? Itt is, kamerába beszélés, múltidézés, bár ehhez a filmhez természtesen illett ez a megvalósítás. Igaz történeten alapul, és elvileg nem túl sok dolgot írtak át, egyszerűen csak filmre vitték Nixon, az elnökségről való lemondása utáni vívódását. Na meg az egyik legjobb showman kálváriáját addig a tettéig, amikor is véghezvitte azt, ami senkinek nem sikerült volna (vagy sikerült) a médiában és a bíróságokon, ezzel TV történelmet teremtve.

Tipikusan az a helyzet, hogy tudtuk a végeredményt, láttuk a képsorokat már többször, ahogy végül megtörik Nixon, mégis élmény volt nézni az interjút. Azért ne aggódjatok, a film legalább fele az interjú előkészítéséről szól, szóval nem csak annyi, hogy ülnek egy szobában és beszélgetnek, azt itt lehet megnézni, és újságírás, ez pedig egy szórakoztató és elgondolkoztató film.

Ha negatívumot kéne mondanom, akkor a Frostot alakító Michael Sheen-t tudnám csak felhozni. De még is azt értem negatívum alatt, hogy a 2 óra alatt összesen két jelenetben zavart az alakítása, amikor azt kellett volna elhitetnie, hogy a felszínes bulik érdeklik. Hát nem hittem el neki, szemben az egész jó interjúbeli részekkel.

Viszont komolyan mondom, Frank Langella akkorát alakított Nixonként, hogy le a kalappal, meg oda az aranyszoborral. Ez utóbbi inkább kérdőjelet érdemel, de egyszerűen lenyűgöző volt. A másik még akire ki akartam térni, az Sam Rockwell, akinek úgy tűnik beindult a buli, hiszen nemsokára jön az Indie-scifivel, a Moonnal, nemrég a Choke-ban alakított nagyot, és itt is remekelt a mellékszerepében. Igazából tudjátok mi van, már leírtam az egyetlen negatívumot a szereplők között, egyszerűen a többiek baromi jól alakította, így Oliver Platt és Kevin Bacon is, szokás szerint.

Amire még kéne ejteni pár betűt az a megvalósítás. Ebben is odatették magukat, borotvaéles és hűvös képek, a kor egyszerűen és hihetően ott volt a vásznon, hiba nélkül. Nem azt mondom, hogy kiemelkedő, hiszen egyszerűen csak profi munka, de a forgatókönyvvel és történelmi alappal megfejelve remek film kerekedett belőle.

Frost/Nixon értékelés

Bajba leszek az Oscar finisénél izgulásilag, mert ez 9/10-es élmény volt simán. Fura volt utána kijönni a teremből és figyelni a világra. Egyszerűn odavagyok az ilyen minőségű drámákért, mint ez volt.