Mivel Joe már hosszabban kiöntötte a lelkét amikor moziba került a film, így inkább rögtön a mocskos lényegre térek: ez a film odabaszott. Azért 1-2 mondatot még idevetek, mert ennyi nem elég, hiszen rendes korhatár besorolásos szuperhős film született ismét, közben még ütötte is az Iron Man 2 élményt.

Tehát az van, hogy akadnak hibák, néhol kicsit rosszak az arányok, de ülsz és röhögsz, vagy csak tátott szájjal bambulsz a kidolgozott akciójelenetekre (az éjjellátós a legzsenibb). Természetesen el van túlozva, mint a Wantedban, egy kislány legyak 6 felnőttet és hasonlók, de egyszerűen üt. Zúz.

Ok you cunts, let’s see what you can do now.

Tetszett, hogy néhol normális logikával gondolja át az egész kis senkiből szuperhős lesz témát, mint amikor képregénygeekek dumálnak. Fel is rúgja az átlag eredettörténeteket, kikacsintva közben a nézőre, legalábbis Kick-Ass születésénél; közben másik oldalról, Big Daddy-nél pedig beveti őket. Jobban beránt az egész, a sok képtelenség közben is elkezdesz kapcsolódni a szereplőkhöz, így bizony a végére akad pár komolyabb érzelmi töltéssel rendelkező jelenet. Meg pár holy shit is.

Az egy-két negatívumot a “tini élete” részek hozták. Rendben, legyen loser, de valahogy kicsit kizökkentik az embert a kínos helyzetek amibe kerül. Ennek ellenére valahogy úgy pontoznám, hogy FUCKING AWESOME, 9/10. Beváltotta amit ígért, feldobta az embert, nem vette komolyan magát túlzottan, remek filmélmény.

A reklámkampány viszont mellément, akármilyen szórakoztató is volt. Páran nem lehetnek kíváncsiak egy optimista és idealista loser tökös hőssé válására így alapból, pedig ennél bonyolultabb a helyzet. Jobban lett összerakva szerencsére.

Ó igen, még a soundtrackért jár egy hatalmas piros pont. Mindig is imádtam a 28 days laterből azt a bizonyos dalt, erre itt egy olyan akciójelenethez tették be, bazz, meg is kellett újra nézni azt a részt. De máshol is jól választottak zenét, majd meglátjátok.