Minden hibája ellenére ez volt a legjobb stand-up amit mostanában láttam. Hasan mindezt úgy érte el, hogy a komolyabb témák mellé elég pozitív és érzelmekkel teli volt az előadása.

Az egész fellépés egy egy bevándorló család története. Faterék keményen dolgozni mentek Amerikába, ahol megszületett a kis Hasan. Így nőtt fel a rasszizmussal teli, de egyre javuló országban. Nem szájbarágós, meg “ott szenvedtünk” felépítésű az előadás, hanem teljesen átérezhető mindennapi helyzetekkel rendelkezik végig.

Pont azért is működik a Homecoming King, mert egy történet, így sokszor nem is a csattanóra várunk, bár azok között is akad pár gyönyörűen felépített, hanem arra, hogy mi történik a folytatásban. Nyilván sok standupos csinál ilyet, csak nem 1 órás szinten, hanem rövidebb sztorikkal operálnak. És főleg nem használnak ilyen érzelmi csúcspontokat, mint amint Hasan bevet.

Ami számomra negatívum vele kapcsolatban mindig, hogy néha túlzottan erőlteti a szlenget és modern meme dolgokat. Bár gondolom nem véletlenül csinálja, például a Daily Showban is, viszont míg a története szinte tökéletes gördül előre, addig ezek a beszúrt “laza” dolgok párszor erőltetettnek tűnnek.

Az biztos, hogy semmiképpen sem érdemes kihagyni a Homecoming Kinget, mivel eléggé kilóg a tipikus fellépések mezőnyéből. Például utána megnéztem Santino-tól, aki amúgy baromi szórakoztató figura, a Home Field Advantage fellépést, és annyira nem kötött le a régies formátumával és témájával, hogy alig tudtam befejezni.