Shot on Kodak, szóval muszáj volt nagy vásznon látni Gareth Edwards újabb rendezését, ami már a 7. fejezet a Jurassic világból. Gondolkoztam, hogy tényleg filmként kezeljem-e ezt a mozgóképes valamit, de igazából nem is próbál az lenni. Ez egy vidámparki látványosság, csak most új csapattal, “új küldetéssel”, teljesen kifarolva a Dominionnal bebetonozott zsákutcából.

A történet röviden annyi, hogy a dinók már nem sokakat érdekelnek, nincs bennük látványosságként pénz, ki is pusztultak újra, kivéve az egyenlítőhöz közel, ahol megvannak az életfeltételeik. Ide embereknek tilos bejárni, mivel életveszélyes. A cselekményt az indítja be, hogy valami gyógyszercégnek minták kellenek 3 fajta dinóból, akik szerencsére pont egy szigeten élnek, olyanon ahol korábban mutánsokkal kísérleteztek, keresztezéssel a dinó fajok között, de ez halálosan sült el.

Nyilván a cég alkalmazottja egy tucat zsoldossal elhúz a szigetre, hogy begyűjtse a mintákat, de a Jurassic-recepthez egy család is kell, akik pont az útjukba eső helyen szenvednek hajótörést. Így több ember menekülhet, amikor jön a futás, hogy az öreg Goldblumot idézzem. És tényleg ennyi. Akciójelenet, pár halál, rohanás a következő mintához, stb. Nem a fordulatok miatt lesz emlékezetes.

Lehet úgy jött le, mintha földbe akarnám döngölni a filmet, de elvoltam vele. Nyilván nem lelkendezve ugráltam utána, szerintem teljesen cinikus, hogy a filmben az emberek unják a sima látványosságot, a cég is mást akar elérni, és a végén GigaMegaDinó kell, mert már nem tudják hova fokozni, viszont maguk az akciójelenetek hasítanak előre. Tét az nincs, mert senki sem igazi karakter, viszont látványos és szép, na meg tényleg dinó akció, szemben a Dominionnal, ami már azt sem tudta mi kell.

Olyan az egész, mintha a film kérdezni akarná, hogy feléleszthető-e még a dinó szeretet, de valójában a franchise iszonyat kaszált folyamatosan, hiába nem “először látjuk őket vásznon”, szóval az emberek nem untak rá az őslényekre (ez is sikernek néz ki az első hétvégéje alapján). Nem kell metán kinézni erre. Pont azt kell csinálni amit szerencsére mellette tettek, hogy izgalmas és látványos szinte végig.

Jobb lett volna, ha mondjuk rendes karakterek vannak benne, ahelyett a kínos beszélgetés helyett amit két Oscar jelölt színész, Scarlett Johansson és Mahershala Ali lenyom a hajón, ahol megijedtem, hogy mire ültem be. A “nesztek karakterépítés” után nem tököltek sokat. Mondjuk minden fordulat még nevetségesebb lett ezáltal, már amikor “ja hogy a karakternek a végére változni kell” dologra ráébredtek hirtelen. Konkrétan Scarletté mindenhol van a skálán, és teljesen hiteltelen a végén a nagy választása.

De ennyi baj legyen? Elviszi a kinézet? Csak mert nagyon szép. Mármint a film is. Áh nem hagyhattam ki ezt a poént. Szóval vannak mély színek, ha már rendes történet nem sikerült, a lények korrektek, és sokkal kevésbé képünkbe tolva merít a régi Jurassic filmekből. Itt tényleg csak utalások-szerű a múlt, inkább próbálja a maga útját járni a Rebirth, a raptorok és t-rex helyett más elől kell menekülni többnyire. Na jó, azért az Aliens-re is átváltanak, mert az utolsó harmad kb. James Cameron klasszikusának újranézése után íródhatott, meg a vision boardra is ez volt tűzve, nem csak a dinó, hanem sok minden más is.

Nyilván egy Jurassic Park első rész még a távolban sem látszik a Rebirthnek, de az eddigi Jurassic Worldnél sokkal jobb a színészgárda, nem is gondolták túl, egy korrekt nyári popcorn blockbuster a vége. Egy sok hibával teli RIDE. Éltetni nem tudom, annyira nem izgultam, nem is akart tényleg film lenni, eszerint kell és lehet nézni.