A film utáni benyomásaim alapján rögtön megnéztem, hogy a rendező Jonathan Entwistle mit csinált korábban, és a gyanúm megerősítést nyert: tv sorozat, tv sorozat, music video, tv sorozat. Bár a sorozatok jók, hiszen a The End of the F***ing World és az I Am Not Okay with This köthető hozzá, de a mozis szintlépés nem sikerült.

A történet főszereplője egy Pekingben az egyedülálló anyjával élő tini (?) fiú, aki a nő új munkalehetősége miatt New Yorkba kénytelen költözni vele. Kung-fuban amúgy elé erős, hiszen a nagybátyja iskolájában edzett, de az új helyen a friss szerelmének a volt pasija bizony kőkemény karate mester, és látszólag jobb nála. Ja nem, a fiúnak van valami régi traumája, ami gúzsba köti a tudását, azért veszít. Ennek feloldására bizony Daniel LaRusso kell majd, akit a fiú azóta New Yorkba érkezett nagybátyja szervez be valami családok közötti régi összefogás miatt.

Várjatok, ez nem elég, a kung-fu fiú új csajának a pizzázót vezető apja tartozik a karatéző srác suliját vezető rosszarc senseinek, viszont a pizzás régen híres bokszoló volt, így bevállal egy meccset amivel majd visszafizeti az adósságát, és erre fel kell készíteni. Ki más lehetne az edző, mint a kung-fu boi. Spoiler lehet, de nem tudom nem idevésni, hogy persze a boksz nem jön be, így kénytelen a kung-fu boi elindulni egy utcai harcos karate versenyen (ahol amúgy csak 16-an indulnak?:), hiszen ott elég pénzt lehet nyerni, és így kerül a képbe igazából LaRusso a felénél.

Valamit még tuti kihagytam, de szerintem ebből már érzitek merre akarok kanyarodni.

Iszonyat túlzsúfolt a film, mintha — körbe is értem — tv-sorozatot néztem volna. Nem rohan egy lejtőn, hanem egyenesen függőlegesen zuhan előre a sztoriban, ami legalább 2 filmet vagy egy sorozatévadot tenne ki, már csak elnézve a két kiképző montázst is, ami van benne. Bárminek lélegezni kéne, hogy leülepedjen a nézőben? Ugyan! A hangulatot megoldjuk zenével és kész. Komolyan, már ott tv-sorozat hangulatom volt, amikor New Yorkba érkezéskor 5 perc alatt 3-4 zeneszám volt. De lehet inkább idézőjel kéne azon a városon, annyira műterminek érződött végig, fake hátterekkel. Mármint nyilván kevés film forog tényleg New Yorkban, annyira drága, de meg szokták ezt jobban is oldani.

Nem akarok teljesen negatív lenni, volt 1 bunyó amit jó volt nézni, bár a “tini” srác gyakta benne az embereket. Cast ügyileg Jackie Chan csekk hangulata meg Ralph Macchio nulla vászonjelenléte mellett Ben Wang teljesen korrekt már megint, energiával pörgeti a jeleneteit, kíváncsi leszek hova viszi. Joshua Jackson pedig hozta a szokásosát, amit el lehet nézni, de nem igazán mozifilmes azért. Ming-Na Wennek így csak 1 nézés maradt az említett zuhanós forgatókönyv pörgetésben.

Tudom, miért néztem meg, de valami tinglitanglira vágytam, és hát tudjátok, hogy a sportfilmeket szeretem, így minden rossz előjel ellenére nyomtam arra a lejátszásra. Hát még a hozzám hasonló elvetemülteknek sem tudnám ajánlani, nemhogy a sportfilmekért kevésbé rajongóknak. Igazából furcsa ilyen filmet nézni, mert szinte látszik az IP felélesztő izzadás az egész projekt születése mögött, egy percig sem érezni benne a tényleges létének bizonyítékát.