Nem tudom, talán puszítás kellett, meg nők bunyója, de ma a Kill Bill újranézésre vetekedtem, persze egymás után a két fejezetet. Hát megint ugyanaz fogalmazódott meg bennem, mint majdnem 4 éve. Ezt bizony két és fél órára kellett volna vágni.

Tudom, műveletlen vagyok, meg homemage az egész meg mittomén, nem ez volt most a lényeg, hanem hogy a sok direkt cheezy moment között pusztítottak. A két legjobb bunyó szerintem: a Vol 1. kezdője és Vol 2-ben a félszemű bigés. Meg előtte a klausztrofóbiás temetés, de az nem bunyós.

Kicsit durva amúgy, hogy Uma Thurman ilyen simán bevállalta ezt az erős, de többnyire nem szép szerepet. Mármint tud ő jól kinézni, de az teljesen igaz, hogy 20 ember véres lemészárlása és közben pár seb beszerzése után már nem sokan maradnak szépek, csak a gyilkos düh marad meg, ami torzít.

Mivel Tarantino nem tette meg, így a tekerő gomb segítségét kellett kérnem az “újravágáshoz”, de mivel most nem kellett vagy fél-1 évet várni a vol 2-re, így kicsit jobban tetszett megint. Ennek ellenére az utolsó 1 óra durván unalmas, és nem az, a tényleges leszámolás a maga módján tökéletes, de előtte a felvezetés blablabla.

A bunyók koreográfusainak mindeképp riszpekt, és ott még Tarantinonak meg az operatőrjének is valamennyire, mert tökre közelire hozza az akciót úgy, hogy nem rángatja agyon a kamerát, lehet látni mi történik.

Igen, sok képet raktam, mert lehet hogy ilyen-olyan filmekből szedte őket még beállításilag is, de rengeteg helyen volt szép a mozi.