Az angolok, ha valamit tudnak, akkor vígjátékot készíteni, de azt nagyon. Nem is olyan régen megajándékoztak minket az eddigi legjobb zombi-paródiával, és most egy másik teremtményt figuráznak ki, mégpedig a vámpírokat, azokból is inkább a leszbiket. Igaz, nem sikerült olyan tökéletesre, mint agyzabáló barátaink kalandja, de még így is egy roppant szórakoztató darabot kaptunk.

Jimmy és Fletch, a két jóbarát, miután egyiket a nője, a másikat a munkaadója kirúgja, a kocsmában eldöntik, hogy elmennek túrázni. Mi sem egyszerűbb, mint egy dartsszal eldönteni az úticélt, ez esetben Cragwichet, egy kis falucskát a semmi közepén, amit történetesen pont egy átok sújt. Egy régi átok, mely minden nőt vámpírrá tesz, ráadásul még leszbikussá is, csak hogy alapot adjon egy kis nyali-falira. No de nem az a lényeg, illetve is, csak hát, hogy a történet is haladjon, barátainknak pont bele kell botlaniuk ezekbe a leszbikus vámpír nőkbe, merthogy egyiküknek szintén köze van az átokhoz. Mi sem természetesebb.

A két főszereplőt, Mathew Horne-t és James Cordent nem igazán ismerem, a papot alakító Paul McGannre meg szimplán nem ismertem rá. Merthogy láttam már, mégpedig az Alien 3-ban, ő játszotta Golicot.

– And you?
– Trudi. Massive tits, never speaks.

Minden további főbb szereplő pedig nő. Élükön MyAnna Buringgel, akit anno a Descentben láthattunk barlangászni, és Silvia Collocával, aki szintén vámpírkodott már a Van Helsingben. A többieket nem igazán ismerem, vagy nem láttam a sorozatot, amikben játszottak, vagy valamilyen mellékszerepben voltak. Egy biztos, a film az eyecandy vonulatot alaphangon adja.

Un-fucking-believable.

Viszont nagyon jó volt a nagyon laza jelenetek terén is, padlót fogtam egyen-kettőn. Ezt gondolom a rendezőnek, Phil Claydonnak köszönhetjük, akinek a szintén idén jövő zombis filmjét ennek fényében már előre várom.

A kép teljesen szép volt, mármint, gondolok itt az angolok szokásos fakó színvilágára, na, az itt elmaradt. Az effektekkel sem volt gondom, bár kicsit zavart ez a vér gyanánt fehér trutyi vonulat. Mondjuk tény, inkább a vígjáték részre mentek rá, mint a horrorra, és pár jelenet így visszafogottabb lett az utóbbi műfaj szempontjából.

A film címe amúgy előbb megvolt, mint a script, a leghülyébb és egyben legnézőcsalogatóbb nevet kellett kitalálniuk, hát, szerintem sikerült. Ezután kezdett neki az íráshoz Stewart Williams és Paul Hupfield. Eddig nem igazán láttam tőlük semmit, de majd meglátom, ezen hogy változtathatok.

Én jól szórakoztam, rengeteg poén volt, vicces helyzetek, és noha semmi szexet nem kell várni, szexis jelenetekre annál inkább lehet számítani. Teszem hozzá, én az angol humort mindig is bírtam, és tudom, hogy mások meg kifejezetten nem. Szóval ennek fényében kell érteni a dolgokat. Mindenesetre nálam ez a film 8/10.