Gyávák és hősök (Lions for Lambs)

Engem itt megetettek kérem szépen. A kritika többnyire lehúzta, az IMDB-n sem áll magasan, de ez a beszélős-háborús film (szinte nulla harccal) nekem bizony tetszett. Nyilván van benne üres propaganda is, de nem sok. Szerintem az író ügyesen manőverezett körülötte.

Leginkább az jött be, hogy nem százezerrel tolják az Amerikát, meg a válaszokat, hogy mit kéne csinálni, hanem csak kérdéseket kapunk. Miért van ott a terror elleni háború helyzet ahol, hogy van elfojtva a sajtó. A szokásosok (kérdőjel), de mégis, mondhatni elgondolkozni valók. Viszont itt akkor kapok a fejemre, főleg mert ezeken az amcsiknak kéne gondolkozni, nem az apró magyaroknak.

Lions for Lambs kritika

Ami meglepett, hogy bár elismerem Meryl Streep képességeit, de nem kedvelem a hölgyet. Viszont itt még ő sem hozott ki a sodromból. Attól meg ne tartsatok, hogy Tom “őrült” Cruise húzza le a filmet, hiszen akármit csinál az életben, ettől még vannak szerepek, amikkel könnyedén elbír, rá öntenek. Itt egy törtető republikánus szenátort játszik, és nem meglepően, hanem megszokottan jól. Azt meg mondanom sem kell, hogy Robert Redford elbír a magára osztott feladatokkal. Egyrészt rendezte, másrészt pedig, szerepileg, a legoktatóbb hangú szálat ragadta magához, a magyarázót.

A film cselekménye 4 szálon folyik, amiket szépen lassan összefűznek a másfél óra során. Az egyikben látjuk amint a Cruise által játszott szenátor 1 órás (ez soknak számít) interjút ad Janine Roth-nak (Meryl Streep), amiben győzködi, hogy a legújabb hadművelet lesz az igazi – miközben az eddigi 6 év során, a kormány által a háborúban elkövetett hibákat beismeri.

A másik szálon látjuk is ezt a hadműveletet, ahol két katona kerül az előtérbe. A harmadik szál egy egyetemi professzor és diákja közötti párbeszéd arról, hogy a hátradőlés és a “ne zargassanak” helyett cselekedni kell, lépni. Na nem a háborúban, hanem az egyéneknek, apránként jobbá tenni a dolgokat. A negyedik szál pedig a professzor két régebbi diákjára egy flashback. Persze csak érintőlegesen ismertettem a dolgokat. Na, ezeket keverik össze ügyesen úgy, hogy az egész szinte realtime. A film első órája tényleg egy órát ölel fel mindegyik történeti síkon.

Az összefűzése a szálaknak például, hogy az egyik szereplő a professzorával való beszélgetés közben mondja, hogy elege van az összes mostani elnökjelölt képmutatásából. Abból, hogy azzal a kijelentéssel kezdik a kampányukat, miszerint “nem jelöltetem magam az elnökségre”. Így vezetik a politikaistratégisták a dolgokat.

Erre nem sokkal később a Cruise által játszott szenátor, amikor szóba kerül, kihangsúlyozza, hogy nem jelölteti magát majd. Közben meg egy olyan őrült katonai tervet erőltet, ami ha bejön, akkor pont az esélyeit növelné a fehérházba kerülésre. Az áttörést hozná a terror elleni háborúban. Ha pedig megbukik, akkor “oroszlánok” (bátor katonák) hagyják ott a fogukat egy bárány keze alatt, annak hibás haditerve nyomán.

Gyávák és hősök értékelés

Nem nézném újra, de bejött. Itt egy 7/10 után zárhatnám azzal, hogy a film vége felé van egy jelenet, nem spoiler ha leírom: a srác tévézik a kollégiumi társával, és a komoly hírek között simán ott van a bulvár, valamirepper válik vagy ilyesmi, és a lakótárs csak akkor hangosítja fel a tévét, mert arra kíváncsi. Más nem érdekli, csak a cirkusz. A legújabb hadmozdulat meg csak egy alul elfutós sávot ér meg a médiának, külön hírt már nem is.

human
írta
2008. 04. 09. 03:20
megjelenés
18
hozzászolás


-


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.