Pletykák is vannak a Pókember hírhez

Ami eddig biztos: a Marvel és a Sony megegyezett abban, hogy még egy MCU filmben feltűnik Pókember, és az új Pókember filmekből trilógia lesz Kevin Feige producerkedésével, jön a harmadik rész a Far From Home után.

A pletykák? A Deadline szerint esély van egy megosztott univerzumra a két stúdió között, ami azt jelentené, hogy a Venom 2 és a Sinister Six is kapcsolódna az MCu-hoz valahogy. Nem nagy átfolyás lenne, csak amolyan egymásról tudomást vevés. Erre utalt Feige?

He also happens to be the only hero with the superpower to cross cinematic universes, so as Sony continues to develop their own Spidey-verse you never know what surprises the future might hold.

Kevin Feige

Ezen kívül még az van, hogy elvileg a Homecomingot és Far From Home-ot rendező Jon Watts visszatér. Ez elvileg nem volt biztos eddig.

human
írta
2019. 09. 28. 04:48
megjelenés
7
hozzászolás


Így meg a Spider-Man: Far From Home készül

Egy elég spoileres videó érkezett a következő Spider-Man film forgatásáról. Mármint azok számára, akik még nem láttak képregényeket? Mármint nem konkrétan ezt, amiből esetleg a film készül, csak az Avengers után szomorúak voltak pár ember sorsát illetően.

Na, a figyelmeztetés után lássuk:

Folytatódik a bejegyzés »

human
írta
2018. 09. 04. 21:42
megjelenés
5
hozzászolás


Messze az otthontól

Spider-Man kalandjai jövőre folytatódnak, itt a logó, meg a Sony szerint a jövő július.

human
írta
2018. 08. 21. 17:58
megjelenés
14
hozzászolás


Póki hírek: Gyllenhaal, Keaton

Mielőtt mindenki örül: elsőre csak az angol blikk hozta le a hírt, de mostanra már elvileg a THR is megerősítette “in talks”, hogy Jake Gyllenhaal alakíthatja majd Mysterio-t a mostani Pókember film folytatásában.

Mysterio elvileg fontos tagja a Sinister Six-nek.

Közben a Variety azzal is jött, hogy Michael Keaton is visszatér Vulture-ként. Ami a Spider-Man: Homecoming végi jelenetet tekintve azért nem akkora meglepetés.

Ja és a rendező + forgatókönyvíró trió is maradt.

human
írta
2018. 05. 21. 19:28
megjelenés
18
hozzászolás


10 perc Pókember

Kiadták az idei Pókember film első 10 percét, ahol Michael Keaton akarja megszerezni az Avengers 1 utáni takarítási melókat. Sajnos nem a jó embereket kente meg hozzá. Gondolom lassan jön a blu-ray, azt pörgetik ezzel. (Yep, megnéztem, október 17.)

Folytatódik a bejegyzés »

human
írta
2017. 09. 26. 02:05
megjelenés
6
hozzászolás


Blockbuster watch: jöttek a majmok

Amilyen lassan indult a nyár, most úgy érkeznek futószalagon a kiváló blockbusterek hétről hétre, az elmúlt napokban például a friss Planet of the apes igyekezett kasszát robbantani, de első ránézésre a kritikusoknál nagyobb fölénnyel győzött.

Lassan 50 éves a Majmok bolygója széria, Charlton Heston 1968-ban rosálta össze magát a lelakott Szabadság szobortól, majd az azt követő öt évben, 1973-ig bezárólag négy folytatás követte a sztorit. A legelső rész a mai jegyárakkal 220 milliót hozna Amerikában, a következő még mindig 108-at, a maradék pedig minőségileg is jócskán leszakadva 60-50 környékén bandukolna. Erre jött közel három évtizednyi csend, aztán bárcsak hallgattak is volna tovább a majmok, mert a 2001-es nagyköltségvetésű Tim Burton próbálkozás nem kifejezetten emelte egy résztvevő ázsióját sem. Hála a komoly első hétvégének és a nyári időpontnak azért 176 millióig akkoriban eljutott, ami manapság 281 lenne otthon, nemzetközileg pont még hasonló összeggel toldotta ezt meg, hogy a Fox legalább a pénzét viszontlássa, ha már a méltóságuk messzi tájakon járt.

A rossz szájíz miatt ismét 10 éves pihenő jött, majd némileg surranópályán bukkant fel a Rise of The Planet of the Apes, ami inkább afféle kérdéseket fogantatott a befogadói oldalról, hogy „ezt meg minek”, ahelyett, hogy komolyan számolgatni kezdtek volna a sikerével. A többi meg történelem, vagy olyasmi, mivel minőségben és bevételében is meglepően erős számokat produkált, a 176-os akkori amerikai összeg ma centikre lenne a 200-tól, nemzetközileg meg már hat éve is kishíján elérte a félmilliárdot.

Ruper Wyatt dobbantott a projektből és érkezett az éppen Batmanre ráállított Matt Reeves (az megvan, hogy ő írta a Száguldó erődöt?), 2014-ben pedig már 72 millióval startolt a Dawn of The Planet of the Apes és sokan előlegeztek neki kapásból otthon 250-et, netán ritkán még 300-at is. A hazai nagy áttörés ennek ellenére elmaradt, a nyáron olyannyira standard háromszoros végső bevételt könyvelt a kezdéshez képest és 208-cal kifutott, de csak külhoni piacokról plusz 500 milliót hozott és a teljes széria legsikeresebb darabja lett.

És akkor megint ott tartunk, hogy túl sokat pofázok, mire elérünk végre a mostani premierhez, de hát más nem nagyon volt, akkor meg miért ne. A 70 millióra előjegyzett War for The Planet of the Apes sajnos elmaradt a várakozásoktól és 56 millióval kezdett, ami egyáltalán nem rossz, de a következő héten a a Dunkirk rabol majd a nézőiból, szóval sokkal 170 fölé innen nem kúszhat. Nemzetközileg természetesen megint számolhat körülbelül plusz 500-zal és sikeresen zár, de azért jobban meghúzhatta volna a kezdést. A film ellenben pöpec, szóval csak hogy még offoljak is és másodszorra kiáltsak Batmant, van ott remény.

Kisköltségvetésű horror is bekúszott még a képbe a hétvégén, a Wish Uponban a Fargo első évadjából a kiscsaj talál egy furcsa dobozt, aminek nyilván soha nincs jó vége, pláne ha Ryan Philippe is ott kavargat még, az 5.4 milliós nyitás 12M berakott pénz mellett, hát olyan leginkább „semmilyen” jelzőkre hivatott. John R. Leonetti rendező viszont pont 20 évvel ezelőtt szabadította a világra a Mortal Kombat Annihilationt, ami után kész csoda, hogy még rendezhet és nem egy szigorúan őrzött börtönben tartják.

A korábbi hetekben szépen araszoló The Big Sick megkapta most a maga 2600 moziját, ez viszont túl soknak bizonyult és a korábbi kiváló átlagok visszaestek 3000 dollárra, ami szintén még korrekt, de nagy valószínűséggel 40 milliónál több nem lesz benne.

Na és a régiek: Pókember 60% felett esett, szóval a múlt héten főleg költőien feltett kérdés, hogy a Guardians, Wonder Woman és Spiderman hármasból ki győz eldőlni látszik a Csodanő javára. Spidey még így is elmászhat 350 környékére, Wonder Woman viszont újabb 30% környéki eséssel szinte magáénak tudhatja a 400 milliót, ami már nem fogom sokadszorra leírni mennyire szép (pedig de).

Közben a Baby Driver szintén mérsékelődött és valahol 85-90 körül végez otthon, a Transformers kapar a 130-ért, de Kína ismét megmenti – nemzetközileg már 500 felett. Jövő héten Valerian, ami nem Amerikából fogja visszatermelni a 200 milliós büdzséjét az tuti, a Dunkirk meg feltehetőleg ismét megszilárdítja Nolan pozícióját, mint rendezői húzónév a piacon.

A hétvége amerikai bevételei: Folytatódik a bejegyzés »

abelh
írta
2017. 07. 18. 18:20
megjelenés
29
hozzászolás


Spider-Man: Homecoming

Egy kicsit albeh veszi át a blockbustereket, nekem még 1-2 hét mire újra mehetek rájuk – human

Pókember mozis kálváriája pontosan 15 éve tart már, a kisebb-nagyobb hullámvölgyekkel tarkított pályafutás viszont a Marvel kezeiben végre (ismét) sínre került. Sam Raimi első filmje 2002-ben lefutotta az azóta már unalommá ismételt kötelező eredettörténetes köröket, hogy aztán a Spider-Man 2-ben néhol még a kultikus Evil Dead filmek legjobb mozzanatait is felidézze és összerakja az addigi egyik legprofibb képregény mozit.

Aztán Sony happened, a stúdió nyomására kusza és túlzsúfolt (sőt bárgyú) univerzumépítés kezdődött a harmadik filmmel, amit a feketeöves Pókember rajongók olyannyira kerülnek a mai napig, hogy külön fegyvert tartanak arra az esetre, ha véletlen szembejönne a tévében, hogy akkor egy jól irányzott lövéssel először a készülék, aztán önnön életük végére tegyenek pontot.

Erre aludt a stúdió egy félévtizedet és próbálta a karakterhez rendelt görcsös megalomániáját felszámolni és helyette egy emberközeli, igazán masszívan szenvedő Pókembert felépíteni. Hogy ez sikerült-e, vagy sem, illetve mennyire, a mai napig megoszlanak a vélemények, az viszont biztos, hogy Andrew Garfield két filmen keresztül nézett úgy a kamerába, mint aki most pörgette ki Jean-Paul Sartre teljes életművét és hirtelen nem tudja merre tovább.

Pókember autentikus esszenciája, humora továbbra is csak nyomokban került megidézésre, ráadásul a második rész jelen esetben szinte száz százalékban ostoba és nézhetetlen lett, így három évvel később most ott tartunk, hogy Marvelék visszakapták a jogokat, hogy egyre terebélyesedő világukba integrálják be a pókfiút.

Szerintem nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy a legjobb mozgóképes feldolgozása a karakternek a mai napig az 1994-98 között futó animációs sorozatnak köszönhető, ahol egy ugyan fiatal (egyetemista), de feltétlenül maszkulin, tökös Peter Parker oltogatja a gonoszokat – így nem kis csalódással konstatáltam, hogy megint visszacsúszunk a gimibe, ráadásul jelen esetünkben egészen a főszereplő 15 éves koráig.

Innen szép nyerni mottóval a Marvel viszont ügyesen odapakolt az elvárásoknak és nem hogy az eddigi talán legjobb Pókember mozit tákolta össze, de a félisten státuszú hősök között elveszetten bóklászó Peter helyét is szépen megtalálta a maga kis univerzumában.

A képregényfilmek zsánerét a kötelező panelek mellett a lehetőségekhez mérten kitologató Marvelnél akárkinek is jutott eszébe, hogy most kvázi egy John Hughes tini komédia homage-t virítsanak, azt minimum illene megkoronázni. Hiába is hangzik így leírva teljesen egyértelműen egy gimnazista srác felnövés sztorija mellé, az elképzelés mégis váratlan és tökéletesen működik.

Peter ismét a középsuliban nyomul és annak rendje és módja szerint különcösködik, szerelmesedik, tanulmányi versenyekre jár és az elmaradhatatlan sulis bálra készülődik, miközben Hughes kultikus filmjeinek ismert mozzanatai köszönnek vissza, hol egy karakterben, hol egy díszletben, beszólásban, gyakran pedig csak egy beállításban. Peter szupererejét és új ruháját próbálgatva vágyakozik a Bosszúállók csapata után Tony Stark atyai intelmei mellett, párhuzamosan az aktuális főellenség meg az Avengers első részének maradványait újrahasznosítva gonoszkodik és természetesen összetűzésbe kerül a főhőssel.

A Marvel világban gyakran és nem ok nélkül ostorozott főgonoszok sorából Adrian Toomes, azaz a Keselyű, leánykori nevén Michael Keaton tökéletesen kilóg, mivel végre nem egy behatárolhatatlan mentális zavaron át a világ végét olyannyira vágyó antagonista képét rajzolják fel. Toomes munkáját erőszakkal elbitorolják és hogy eltartsa a családját csúnya dolgokat tesz kérlelhetetlen magabiztossággal és céltudatossággal, amire motivációs téren szintén nem lehet ráhúzni a spanyol viasz feltalálásának analógiáját, de a figura legalább végig következetes marad az elvei mentén.

Az írók saraként viszont nem kap elég játékidőt, hiába néz Keaton olykor pszichopata, olykor olyan joviális arccal le a vászonról, hogy a szar megáll benned, a film második feléig teljesen háttérbe szorul és visít a több játékidőért. Cserébe kapunk viszont a mai trendekhez passzolóan két alapvetően újragondolt karaktert, a napbarnított, alacsony, gazdag kisköcsög Flash sajnos megmarad egy ütnivaló paraszt szintjén, a másik figura viszont még lehet izgalmas, de spoiler miatt nem lövöm el (úgyis tudja mindenki, aki látta). Az elmaradhatatlan sidekick csávó Ned jópofa, de néha már sok, a két tanár, Wilson edző és Mr. Harrington viszont minden megmozdulással győznek.

Tom Holland meg már-már szokásosan tökéletes Marvel casting, mind Pókember, mind Peter Parker végig hiteles és emberi marad, egy egyszerű srác, aki alapvetően csak jót akar, de ugyanúgy kergeti a lázas álomképeit, mint bármelyik másik tini. Hatalmas pacsi jár még Robert Downey Jr.-nak, aki cseppet sem tolakodó, nem akarja feltétlen ellopni a közös jeleneteiket és a Marvel sem a nézők berángatása miatt dobja be kizárólag.

A saját életét is módszeresen és gyakran kisiklató Tony Starknak szinte új árnyékot rajzolnak felelősségteljes mentorként, a saját hibáit felismerő apafigura olyan életbölcséssegeket dob be csuklóból, hogy a Civil War megpróbáltatásai és jó pár globális fenyegetés elhárítása után most hiszed el először, hogy Tony tényleg felnőtt.

Annak ellenére, hogy fél tucat író dolgozott a forgatókönyvön a történet végig konzekvensen épülget és ugyan az első harmadban többször leül, végül egy minden elemében szerethető, mégis földhözragadt szuperhős filmet kapunk az arcunkba. Még véletlen sem köszön vissza Raimi Pókembereinek az elszálltsága, a hatalmas totálokban New Yorkon átsuhanó Spiderman, vagy a Bosszúállók állandó világmegváltásához képest szinte közönséges figurákat és egyszerű harcokat kapunk, Spidey egyelőre a kisember hőse, a gonosz meg évekig csendben eltevékenykedik, anélkül, hogy közvetlenül bárkinek ártana, nem hogy az egész bolygót fenyegetné.

A Marvel ismét ügyesen tenyerelt a tutiba, hiszen tarthat akármeddig is a képregénymozik őrülete, ezt a darabot majd 10 év múlva, 40-50 további comic film után is a zsáner egyik legjobbjaként emlegetjük majd fel.

Nem markol túl sokat, de Pókember olajozottan csusszan az egyre bővülő világba, míg az elkerülhetetlen blockbuster közhelyeket ha átugrani ugyan nem is tudja, de kellő öniróniával tekint rájuk, akárcsak a saját szélsőséges furcsa döntéseire (például a dögös May néni állandó túlhangsúlyozása telitalálat), Peter Civil Waros kalandjának megörökítése a felütésnél pedig a maga egyszerűségében talán az egész MCU egyik legzseniálisabb ötlete.

abelh
írta
2017. 07. 17. 21:29
megjelenés
49
hozzászolás


Kidumáló: Spider-Man: Homecoming

Mivel nekem a mozizás még hosszú ideig ugrott, meg nem is érdekel annyira ez a Marvel-film kivételesen, így megadnám nektek a hangot. Mi az igazság, jó?

Most tényleg fiatal alakítja a tini Pókembert, meg 80-as évek hangulata, meg ilyenek összeadódnak valami jó filmmé, vagy mellément? Ha jól olvastam, akkor az akciókat igyekeztek kis szinten tartani, ami gondolom azt jelenti, hogy nem a világ megmentése a cél.

A tovább mögé még beteszem a kezdő képsorokat, ha már kiadták a héten.

Folytatódik a bejegyzés »

human
írta
2017. 07. 06. 22:00
megjelenés
38
hozzászolás


Ez nem lehet igazi Pókember-poszter és más apróságok

Már kezdődik az SDCC reklámozása, ahol a Marvel filmek is jelen lesznek persze, ezekhez függesztett ki pár plakátot a stúdió.

Plusz a Marvel fejese nem merte kinyögni az igazságot a Phase 4 filmekről. Oké, azt elejtették, hogy AZ Infinity War után Pókember jön majd solo filmmel, de azon kívül még semmit. Viszont ezen kívül ködösített?

We have another two years of hard work to even finish these movies, and they [the actors] have a lot of hard work to do, so that’s all we’re thinking about, is completing those and delivering on the promise of those. Where it goes beyond that, we’ll see.

“Az előttünk álló filmekre koncentrálunk” és a többi bla bla, pedig két másodperc logikán múlik: azért nem jelentik be, mert nem akarják elárulni kik halnak meg a régi nagyok közül. De tényleg, évekkel ezelőtt az Infinity War-ig mindent bejelentettek, most meg 2 éves tervük van csak? Hátpersze.

És tessék, Feige ismét csak diplomatikusan válaszolt a “Pókember a Venom filmben?” kérdésre: “We never say never.” Avagy baromira semmi ilyesmi tervük nincs, ahogy a múltkor mondtam. Ne egyétek a clickbaiteket ilyen távoli projekteknél, káros.

A végére pedig: a Spiderman ilyen újságkivágás designnal rendelkező IMAX posztert kapott. Háááááááááát.

human
írta
2017. 06. 27. 02:36
megjelenés
7
hozzászolás


Mai Pókember adag

Közeledik a premier, ráléptek a marketingesek a gázra. Úgy tűnik durván eladták a karaktert amúgy mindenhova, mert az NBA dolgok után most egy Audi reklámban szerepel. A videó (poszt legalja) mellé meg egy rakat poszter is van.

Folytatódik a bejegyzés »

human
írta
2017. 06. 20. 17:40
megjelenés
8
hozzászolás


Hova tartanak?

Itt a Spider-Man Homecoming új posztere, ami egész jól sikerült.

Nem mellesleg kiderült, hogy Venom mellékága az MCU-nak, bár nincsenek közeli terveik, hogy keverjék az új Pókemberrel, de nem zárják ki. Diplomatikus megfogalmazása annak, hogy megvárják a Sony mi a fenét művel és akkor talán majd ezer év múlva lesz valami közösen.

human
írta
2017. 06. 19. 02:53
megjelenés
13
hozzászolás


- A múltba →


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.