Ez a film inkább azt mutatta be, hogy “New York, 10 éve házasok vagyunk, hol a szikra? Azért többnyire jó veled még mindig”, nem pedig a szerelem erejét.

A New York, I Love You kapcsolatokkal foglalkozik, méghozzá kisfilmeken keresztül. Ez a gyűjteményes megoldás eléggé kettős helyzetet jelent, hiszen ha valami rossz benne, azt nem kell sokáig elviselni (sajnálom, de a hoteles rész nagyon nem illett az egészbe, pedig Shia jól játszott), viszont ami jó, az sem tart sokáig. A sokszínű és vallású és gondolkozású emberek keveréke között villan pár kép a városról, és ennyi, ezt kéne átérezni, szereplőként elfogadni. Nem megy.

A színészekkel nem volt bajom, bár párszor olyat lehetett érezni, mintha fel kellett volna még venni egy-kétszer azt a jelenetet, hogy klappoljon. Áh, nem tépem tovább a szám, inkább elárulom, hogy a sokból nekem az öreges, az Orlando Bloomos és a Star Trek csávós tetszett. Sajnos ezek sem voltak nagyon-nagyon kiemelkedőek, de középszint környékére, 5/10-re behozták a filmet. Nem bánom, viszont egy képkockát nem néznék újra belőle. Nem tudtak elég mélyre menni, pedig próbálkoztak vele.