Avagy A gyilkos médium és a nevetséges magyar címek egyik remek példája. Az eredeti cím a főszereplők elmondása alapján az átlagostól eltérő, kirívó, oda nem illő dolgokra utal. Ezen túllépve viszont egy szórakoztató film. Az egyik legnagyobb probléma, hogy leginkább spoileresen jó beszélgetni róla. Tényleg.

You know, there are two kinds of people out there with a special gift: the ones who really think they have some kind of power and the other guys who think we can’t figure them out. They’re both wrong.

Erről szól a film amúgy, és a varázslatról, szemfényvesztésről. Két doktor magukat médiumoknak vallókról és trükkjeikről rántja le a leplet. Egy ideig a mindennapjaikat látjuk, remekül építgetve a hangulatot, hogy utána feltűnjön a főellenség: Simon Silver. Ő az, akiről még senkinek sem sikerült bebizonyítania, hogy csaló. Nekik sikerül? Vagy nem is csaló?

Nem akarom annyira a podcastot reklámozni külön, de abban spoileresen, sokkal mélyebben dumáltunk a filmről. Tipikusan olyan, mondom, amit az ember utána kidumálna a haverokkal, hogy mennyire nem tetszett neki ez és ez. Vagy épp azt, hogy milyen jól volt felépítve az egész. Ez utóbbit képviselem én, látszik, hogy az író-rendező Rodrigo Cortés (Buried) egy kerek koncepcióval ült neki a Red Lightsnak. Ezt még akkor is el kéne ismerni, ha “úristen idén nem láttam ennél rosszabb filmet” az első reakció a megtekintése után. Minden hibája ellenére is összeállnak a részletek.

Sajnos a negatívumok között mindenképp meg kell említenem, hogy van benne némi felesleges ijesztgetés. A film közepén egy olyan fél óra található, ami kilóg a nyomozós, a “varázslat mögé tekintős” hangulatból, inkább az olcsó hatásvadászatra megy. Kicsit olyan, mintha a stúdió szólt volna, hogy a médiumos trükkök kevesek, legyen benne valami műfaji identitászavar. De ezen kívül minden szintje működik.