A film amit soha senki nem hív a teljes címén, hiába tényleg a Tíz gyűrű legendáját meséli el, ami egyáltalán nem csak a gonosz kezén levő tényleges gyűrűket jelenti. Konkrétabban viszont a MCU következő fázisának egyik alapkövéről van itt szó, ami… teljesen elfogadható lett. Olyan jobb MCU minőség, a Black Widowt simán lekörözi sajnos, amit úgy értek, hogy lehetett volna ScarJo utolsó kalandja is jobb.

Na de a konkrét filmre térve, bár Shang-Chi eredettörténete, amiket mostanra már eléggé unok, így valamennyire hátrányból indult, de legalább nem a szokásos “random erőt szereztem/találtam, szépen lassan ráébredek” módon épül fel, hanem tulajdonképpen egy családi dráma harcművészetbe csomagolva.

Egy ideig gondolkoztam rajta, hogy történetnek csak ezt írjam-e: egy család gyásza miután a főszereplő anyja meghal. Mindannyian máshogy dolgozzák fel a tragédiát, az apa sajnos elakad benne, és megpróbálja visszacsinálni ami történt, méghozzá bármi áron. Ez így egy sima indie film is lehetne, ami kapcsán érthető, hogy a rendező előző munkái a Short Term 12 és a Just Mercy.

A nagy blockbuster rész az előbbi drámán az, hogy az apa valami 1000 éve harcol 10 talált mitikus tárggyal, a gyűrűkkel a kezén, amik amolyan szuperfegyverek. A hódításai közben találkozik egy varázslatos falu gyönyörű védelmezőjével, egymásba szeretnek, és így leteszi a halhatatlanságot is jelentő gyűrűket. Innentől boldog családként élnek, két gyerek is születik, de a férfi sötét múltja kopogtat.

Amúgy nem tudom mennyire kéne tényleg a történetbe menni, mármint az eddigiek benne voltak a trailerben, de valójában flashback szerkezettel göngyölítik fel a motivációkat, ami számomra egy picit döcögött a végére már. A lényeg, hogy Shang-Chi maga profi harcművész, és családja közös traumája neki sem tűnt a múlt, sok harccal kell eljutni a feldolgozásához.

Ami eléggé pozitív volt, az Shang-Chi első két harca, az előzetesben mutogatott buszos és ami nem sokkal utána van. Itt tényleg úgy érezni, hogy a színész benne van a bunyóban, még akkor is, ha nyilván neki is van kaszkadőrje. Ötletes sokszor a koreográfia. Sőt, kiemelném, hogy a végén sem égbe lövő lézer van, hanem olyasmi, ami a keleti főszereplőhöz jobban illik. Nyilván Disney módra a minimumot szállítják, a nyugati ízlésen nem akadhat fel a mű, de akkor is, legalább vizuálisan ötletes.

Nem mellesleg a szereplőgárdát is bírtam. Nyilván Tony Leung és Michelle Yeoh alap, de Awkwafina elég jó vicces sidekick volt a film első 2/3-ában. A főszereplő Simu Liu pedig mint mondom, az akcióban remek volt, a dráma is elment neki többnyire.

Viszont a problémám mindenképp az volt, ami már egy ideje rengeteg embernek feltűnt, szóval nyilván tőlem sem lesz nagy megfejtés: túl tipikus a képi világ nagyja. Míg a film elején a buszos jelenetben még igyekeztek, a végén már teljes CGI háttér előtt ment a harc. Lehet furcsa ilyet mondani, de lehetett volna keletibb az egész film, és nem úgy, mint a végén. Nyugodtan használhattak volna színeket többször, nem csak a James Bond beállítás lenyúlásakor. És igazából még a végén is beszürkült az egész, ott ahol érdekes motívumokból merítettek.

Egyszerűen nem volt saját karaktere a filmnek, ami azért szomorú, mert láthatóan a wuxia művekből merítettek, de iszonyat lenyugasotították, ha mondhatom így. Mondjuk a Crouching Tiger, Hidden Dragon véleményekre visszagondolva érhető a döntés, de így ez a fűszer is csak 1-2 látványos apróságot jelentett egy harcot kivéve.

Amolyan évadközbeni “rész” a Shang-Chi, a nagy dobások közötti elszórakozós. Nem a Thor 2, hanem inkább az Ant-Man ugrott be. A poénok egy része ül, a történet elmegy, az akció szórakoztató nagyjából, a gonoszt felemeli a színész, ilyesmi. Még így összegzésként megemlítem: tetszett, hogy nem erőltették túl a nagyobb képet, tényleg többnyire elvolt a saját drámájával a történet, de a végére már látszott valamennyire, hogy azért az MCU fő sztoriba is kell majd Shang-Chi.

Vajon az átlagosnál azért jóval kevesebb nézővel is elég erős alapkő lesz?