Nem fogom éltetni a filmet, rengeteg sebből vérzik, viszont legalább korrekten nyúl mindahhoz, ami miatt Pókember sokak által kedvelt hős a képregényekben. Előkerül a humora, a tragédiái, a rosszul használt tudomány, az erővel nem bírás, meg ezek, avagy tudják mit kéne csinálniuk, aztán kicsit elbaszarintják.
Kezdjük a negatívumokat a történettel, vagyis történetekkel. Attól féltünk hogy túl sok ellenség lesz a filmben, és sajnos ez igaznak bizonyult. Bár Rhino nem lett fontos, de helyette kaptunk két komolyabb ellenfelet is, akiknek az eredettörténetét bele kellett zsúfolniuk a filmbe. Emellé még Parker folytatta a szülei utáni kutatást, na meg a szerelmi szálat is építeni kellett. És még van amit kihagytam.
Az előbb említetteknek a fele is kitenne egy filmet simán, de gondolom a Sony beleszólt a dologba, mégpedig a saját kis “univerzumuk” építése miatt. Szerintem az Osborne-Parker-Gwen háromszög, nem szerelmi, nyugi, bőven elég lett volna ide, de akkor a Sinister Six meg a spinoff meg mittoménmi nincs jól megalapozva.
Igazából tényleg ott rejlik a film gyengesége, hogy a két gonosz felépítésére nincs rendesen idő. Jól kezdik mindkettejüknél, de aztán meg villámgyorsan kell haladniuk a “sötét oldalra állásnál”, hogy a fináléban még gyorsabban történjenek a dolgok.
Mindezek mellett viszont Marc Webb szokás szerint korrekt szerelmi szálat tud a történetbe csempészni. Azért látszik honnan jött a rendező (500 days of summer). Még az enyhe elnagyoltság ellenére is működik Peter és Gwen szerelme, bár erről a színészek közötti összhang is tehet.
Az akciójeleneteket mindenképp éltetni akartam. Két dolog: nincsenek eltúlozva, és többnyire követhető minden. Sokkal átgondoltabb ez a része a filmnek, mint az Amazing Spider-Man 1-ben volt 2 éve. Itt csak a filmes média munkatársai vannak hátrányban amúgy, mivel a Sony szépen előtt minden akciójelenetet az eddigi trailerekben. Nem tudják az örök igazságot: never go full Iron Man. Vagyis tudják, elnézve a bevételeket, de erről majd később. Pénteken nagyot akasztott a film.
A színészek szokás szerint jók. Tobeynál Garfield még mindig ezerszer jobb, a humoros jelenetekben szintúgy, mint a drámaikban. Emma Stone szerethető Gwen, Foxx elvan Elektroként, bár gondolom a kékké válás előtti jeleneteket jobban kedvelte, na és Dane DeHaan szokás szerint igyekszik lenyúlt a showt, a film leghálásabb szerepét kapta nyilván.
Ide a végére csak morgok kicsit azon, hogy Emma Stone magyar hangja mennyire nem tetszett, és rombolta nekem a filmélményt. Bla bla sznobság meg mittomén, na meg a színészek sem 19 évesek, bár elvileg azt alakítanak, de a magyar hang még öregített a nőn valahogy. A többiekkel nincs baj amúgy.
