Martin McDonagh (In Burges, Three Billboards) új filmje, amiben egy barátság végét dolgozza fel. Vagyis az Ír polgárháborút. Rendben, utána is olvastam amellett, hogy a filmben folyamat emlegetik, még a rendező is mondta, hogy arról szól, a kérdés, hogy közben működik-e átlag nézőként a barátság vége aspektus.

A történet Inisherin szigetén játszódik, ahol a dolgoknak bevált rendje van: Pádraic délután bekopog Colmhoz, aztán elmennek piálni és a többi. Ezt borítja fel Colm, aki azt mondja, hogy nem akar többet beszélgetni Pádraiccal, mivel túl egyszerűnek tartja, és olyan képtelenségbe eszkalálódik a kapcsolatuk, hogy megfenyegeti: ha újra hozzászól, levágja az ujjait.

Részemről ez, az ujjak lemetszése annyira képtelen szintre viszi a filmet, amitől tényleg csak az járt a fejemben, hogy miről szól ténylegesen. Az írek között ilyen lehetetlen módon nőtt a feszültség, miközben a ténylegesen okosak, akiket Pádraic testvére kelt életre, inkább otthagyták az őrületet? Mármint ezek szerint. És mindez olyan tettekhez vezetett, amik után már tényleg nem volt visszaút.

Igazából rohadt szomorú a film, miközben jó McDonagh módra néha vicces, főleg azért, mert látszik, hogy a mérgesedő kapcsolat közben azért szeretik egymást ezek az emberek, de már nincs mód feloldani a konfliktusukat, visszatérni a kedvességhez. Hogy a kérdésemre válaszoljak, igen, nézhető a barátságos oldalról, de azért kicsit elvont módon az.

Ami viszont tagadhatatlan, hogy baromi szép a helyszín, a fényképezés. Egyetlen megvalósításos gondom, hogy Colin Farrell nem tűnt egyszerűnek végig, néha leomlott ez az álarca, de még is így, a párbeszédek Martin McDonaghtól megszokottan gurulnak előre végig. Gyönyörűen van felépítve a Banshees of Inisherin, és minden fenntartásom ellenére rohadtul elkapott a hangulata.