A film, ami elé rosszkedvvel ültem le, és mosolyogva álltam fel. Van benne dráma is bőven, mégis furcsa és hatalmas jókedvbomba. Egyáltalán nem Wes Anderson legjobb filmje, kicsit kommerzebb is talán, mint a többi, de még így is remek szórakozás.
Három testvér átszeli Indiát, hogy feldolgozzák apjuk elvesztését, és újra családdá kovácsolódjanak. Valójában pedig csak eldobják a múltjuk egy részét, tovább lépnek dolgokon, fejlődnek, hogy ne maradjanak le az életről. Pofonegyszerű a szimbolika a filmet keretbe záró jelenetekben: a film elején Bill Murray aggódó, kimerült arccal lemarad a sok csomagja miatt a vonatról, a film végén a hőseink is majdnem ugyanígy járnak, de inkább elhajítják a felesleget. Egyáltalán nem nevezném zseniálisnak, közönségbarátian egyszerű, viszont működik, nagyon.
A három testvért Owen Wilson, Adrien Brody, és Jason Schwartzman alakítja. Nincs baj egyikőjükkel sem. Kellően furcsa családnak tűnnek, és mindannyian simán elmerülnek a szerepükben.
A rendezés mellé még a fényképezés emelhető ki durván, mivel a film gyönyörű. Le is mentettem pár képet miközben néztem, lehet kirakom egy külön posztba, hogy ne itt lőjem el a jelenetek többségét. 8/10 amúgy, nagyon kellett.
