Megszereztem azt a munkacímet, amit még a projekt tervezésekor adtak neki: Art Direction: The Movie.

Bár a film minőségéről nem sokat árul el, de míg a Thunderbolts gyenge szereplése elvileg nem számít a szuperhős fásultság bizonyítékának, talán csak a másodrendű hősök automatikus pénzcsapja záródhatott el, azért a First Steps, és az utódja, a Doomsday sokat felfedhet az MCU sorsából. Na de ebben a kontextusban mit pakoltak elénk, nem?

A történet kapcsán érdekes adalék, hogy ez az átugrott eredettörténetek nyara. Nem elég a First Steps pozitív szemléletének hasonlósága az Supermanére, de még abban is összecsengenek, hogy nagyon gyorsan ledarálják az alapokat. Itt mondjuk ügyes megoldás, hogy konkrétan egy talkshowba mennek a karakterek, és az ottani házigazda veszi át egy montázzsal karöltve az egész űrbe utazós, kozmikus sugárzásos, utána embereknek segítős eredetet.

Azt hiszem az említett sietős megoldás így a sokadik Fantastic Four rebootnál ez kicsit jogos, és nekem mindenképp elég volt, de annyira nem új néző barát (vajon így az írásban kezelhetem úgy, hogy mindenki tudja kikből áll az F4?), hiszen itt is kicsit valaminek a közepébe érkezünk, bár nem annyira erős érzés, mint a Supermannél volt. Mondjuk nekem az a tippem, hogy a montázsba száműzött Vakond ellenséges szál jobban ki volt dolgozva, és csak az első vágás utáni játékidőt látva metszették meg jobban.

Az alapokat én is lezavartam, szóval akkor mi a fenéről szól a film? Van ez az alternatív Földön élő szuperhős csapat, aminek egy házaspár a gerince, akiknek végre sikerül a gyerekfogantatás. Közben belebeg egy testre feszülő ruhában levő szörfös űrlény csaj, hogy a Föld pusztulásra van ítélve. A pozitív, az emberek által imádott hősök el is húznak az űrbe kideríteni mennyi esélyük lenne a bolygófaló Galactus ellen, akinek a hírnöke volt az említett hölgy. Hát nem sok mindent tudnak felmutatni ellene, mint az kiderül a film legjobb akciójelenetében.

Valójában miről szól? Hát a család! A gyerekvállalás kivetítése egy kozmikus probléma formájába, avagy mennyire veszélyesnek tűnik hirtelen a világ a hír után? Még a családsegítők is feltűnnek, hogy elvegyék a lurkót! Félig viccelek, de igazából az egyik bajom pont az volt, hogy túl sokat próbálták mélyíteni a filmet beszéddel, pedig ők is tudják hol a dráma padló egy ilyen blockbusternek. De nem akarok teljesen negatív lenni, mert az optimista sci-fi körítés remek eszképista szórakozás, hiszen úristen, egy olyan világban élnek, ahol meggyőzhetőek az emberek, és összefognak a jó célokért, de konkrétan már a kozmikus veszély előtt is ezt teszik!

Azaz ez is a régimódibb képregényes irányba fordult.

Viszont a bevezetőben egyáltalán nem vicceltem, a First Steps sokkal gyengébb lenne, ha a szokásos MCU kinézettel bír, és a “jelenünkben” játszódik. Itt jön a képbe a retro futurisztikus art direction, amit egyszerűen jó volt nézni. Egy működő és élt világot teremtettek az ezen dolgozók, ahol CRT monitorokat nézve lehet event horizonok szökési sebességét számolni. Vagy ami jobb példa, ahol mágnesszalagon van a robot tudása, és cserélhető is. Vagy csomó apróságot mondhatnék, mert sosem “na ezt nézd” módon kerülnek ez ilyesmik elő itt, hanem működő használati tárgyakként, amik természetesek, mint nekünk a mobiltelefon például.

Ezen kívül, bár nincs sok akció, így elsőre két nagy rémlik (ezért is gondolom, hogy a Vakond szál lehetett vagy fél óra egy látványos jelenettel), viszont azokból a film közepén levő űrbeli, talán ennyi nem spoiler, az rohadt jó, és ki is lóg kicsit az MCU-ból. Mondjuk a fináléra ez már nem mondható, bár nem égbe lövő lézer van benne.

A tényleges filmet látva egyrészt szegény Pedro Pascal már megint csak daddy, másrészt viszont teljesen érthető, hogy az érzelmi mag köré miképp folyt a casting. Igazából ebbe az idealista alternatív Földes történetbe remek mindenki, pont az lesz majd az érdekesebb és talán neccesebb, ha összekerülnek a szokásos MCU hősökkel, tippre azon a főszálon, amit az eddigi 17 évben néztünk (igen, az Iron Man már 17 éves, bocs, hogy szóltam, pedig csak 5 éve volt…).

Nekem korrekt szórakozásnak bizonyult az új F4, de ha már a kontextusával kezdtem, akkor nem annyira áttörő élmény, hogy valami új és jó kezdetét érezzem, inkább csak olyan visszarázódó darab. A First Steps a Thunderbolts-szal karölve végre olyan, mintha újra jobb filmeket izzadnának ki Marvelék, de még messze vannak a csúcspontjaiktól. Amúgy nagyon kíváncsi vagyok a film fogadtatására, mert egy Marvels-szel összehasonlítva szerintem ez az a “women energy” film, ami nem erőltetett, és Sue Storm minden lépése és döntése a női mivoltából ered a First Step alatt, nem pedig random Mary… Sue. Ajjjj.