A könnyed zene közepette a napsugarak egy folyó vizét csillogtatják meg, mely zavartalanul szeli át a középkori Kína vidékeit. Némi árnyékot az áramlatnak a parton sorakozó fákon kívül csak pár szikla ad, melyekről egy kis vízesés zubog lefelé, egyenest egy fiúra, ki a kung-fu mozdulatait gyakorolja. Fent a sziklán állnak mesterei, kik egymásra nézve nyugtázzák, hogy tanítványuk nagyjából fel is készült a közelgő megmérettetésre. A kamera szépen lassan eltávolodik a vízeséstől, és a parton egy lány kerül a középpontjába, ki lantján követi a zene dallamait. Majd a kép közelire vált, az arcára, elbájol a szemével, de mielőtt végleg elvesznék bennük, lehunyja tekintetét, hogy ezután a kép fokozatosan átváltson az ő kecses, folyóéhoz hasonlatos mozdulataira, melynek végkifejletében egy 360 fokos fordulattal, édesen összeráncolt szemöldökkel egy jáde nyilat dobjon el, melyet a kamera végigkövet egészen addig, míg bele nem vágódik egy fa törzsébe.

Egy fiúról szól a történet, akinek a kung fu iránti rajongását a falán található poszterből kialakuló főcím is alátámasztja, mely feleleveníti a régi wuxia filmek nagy alakjainak sorát. Még maga sem tudja, hogy egy olyan küldetés áll előtte, melyen egy egész királyság sorsa múlik. Ugyanis neki kell visszajuttatnia a nagy hatalommal bíró botot a Majomkirálynak, kit kőbörtönbe zárt a gonosz jáde hadúr. Útja nem zavartól mentes, de segítőkre talál, egy részeges kung-fu mester, egy szerzetes, és egy harcos lány személyében.

Praying Mantis! Very good… for catching bugs! But not Tiger!

A kung-fu filmek két nagy alakja, Jackie Chan és Jet Li végre közös filmben, sokan régóta várták már ezt a pillanatot, mely ki is tart majdnem kerek 100 percig. A film nem csak eszünkbe juttatja a főcímmel a régi középkori kung-fu filmeket, igazi wuxia, némi repkedésekkel, mágiával, és Golden Swallow-val, bocs, Golden Sparrow-val, mert itt nem fecske, pusztán csak veréb, és persze ott van a Majomkirály alakja is. De mindenképpen azt a kort elevenítette fel a szemem előtt, és ennek örülök, mert ugyan az ázsiai filmek nem igazán voltak sosem az eseteim, de szinte az egyetlen kivétel ezen régebbi kung-fu filmek sora, mert azokat kimondottan szeretem.

A két nagy név mellett a középpontban forgó fiú a másik főbb szereplő, akit Michael Angarano alakít, és elég jól hozza a lúzer alakot és a harcművészetbe belekóstoló tanítványt is. Golden Sparrow-t pedig Yifei Liu játssza, aki még egy filmbeli mondattal is alátámasztja a fent már említett utalást, és akinek alig várom a következő filmjét, mármint ha lesz a témában, mert engem meggyőzött. A másik térfélen pedig a hadurat Collin Chou alakítja, akit pl. a Mátrixban láthattunk Seraphként.

A filmet Rob Minkoff rendezte, és elég szép képsorokat tár a szemünk elé, persze ez a koreográfusnak is köszönhető bizonyos helyeken, aki első ízben nem Jackie Chan volt, mint ahogy az szokása a filmjeiben. A hőstörténetet átdolgozó írónak, John Fusconak, pedig a Vadnyugat fiaitól idáig vezetett az útja, persze láthattunk már tőle egy Hidalgot is menet közben. A zene David Buckley érdeme, és szerintem találó dallamokat csatolt a filmhez, nem volt teljesen keleti zene, de mégis arra hajazott, nekem tetszett.

– Don’t tell me you consider it sinful to drink.
– It’s sinful if you don’t share.

Jackie hozta a formáját, a Részeges karatemestert idéző stílusát, és a rá jellemző „Na nem már” nézését, mikor az ellenség több száz főnyi erősítését észreveszi, szóval végig gondoskodott a poénosabb vonulatról, míg Jet Li a szerzetes szerepében némiképp kiegészítette a komolyabb játékával, de persze ő is elengedhette magát, mégpedig a Majomkirályként.

Tényleg voltak szép pillanatai, poénos jelenetei, harcok sora, minden, ami egy ilyen filmtől elvárható, de kellett a komolyság is mindenképpen, hiszen két nagy alak közös filmjéről van szó, nem lehet csak egy oltári nagy csihi-puhi az egész. Először féltem az amerikai tinédzser vonulattól, de kellemesen csalódtam a játékában. A jó pár utalás a régi filmekre szintén csak a hangulatot fokozta, pláne a főcím, az már alapban kedvet csinált. Egyedül a jelenbeli eseményeket éreztem kicsit hosszúnak, azokat rövidebbre szabhatták volna, le is húzza nálam a filmet kicsit, ezért csak egy 8/10-et adok rá, de ezen kívül tényleg nagyon jól szórakoztam.