Egy világban, ahol mindenki igazat mond, Mark Bellison feltalálja a hazugságot. Új képességével meggyőzi a bankot, hogy a számlaegyenlegén a valósnál több pénz van, az első szembejövő szőke nőt pedig arról, hogy ha nem fekszik le vele azonnal, az egész világ elpusztul.

Úgy tűnik, hogy a világ működhet hazugságok nélkül is, bár az unalmas és egyszerű. Ebben a világban nincs szinészkedés, nincsenek megtévesztések, mintha mindenki a titkos naplójából szavalna. A film a helyzet komikusságát mutatja be először. Az egyperces Coca-Cola tévéreklám zseniális: „Today, I’m here to ask you to keep on buying Coke. It’s basically just brown sugar water. We’ve added a polar bear, so the kids like us. And I’m asking you to not stop buying Coke.”, de az egysoros Pepsi túltett rajta: „Pepsi – when there is no Coke”.

A cselekményeket az indítja el, hogy Markot kirúgják, a kiszemelt barátnő dobja, a főbérlő kilakoltatja, benne pedig elpattan valami. Gyorsan ráérez a hazugság ízére, a hazugságok pedig boldogabbá teszik az embereket. Végülis ezért hazudunk, nem? Az édesanyja attól retteg a kórházi ágyon, hogy a végenincs semmi vár rá. Mark azzal nyugatja, hogy a halál után boldogság vár rá, ott lesz mindenki akit szeret és mind egy nagy házban fognak élni. A világ, amely nem szokott a hazugságokhoz, komolyan veszi minden szavát, s hamarosan tömegek zarándokolnak hozzá, hogy meghallgassák az embert, aki tudja, mi van a halál után. Mark zavartan elvonul, s megpróbálja rendbetenni kis világát. Másnap tíz pontba szedett listával jelenik meg a nép előtt. Az első: lakik egy ember az égben, aki mindent irányít… és ebben a szellemben tovább.

„Man in sky murders forty thousand with tsunami”

Az igazságkényszer ötlete elég lett volna egy jó művészfilmhez, de egy vígjátékhoz talán nem. Éppen ezért az emberek nem csak igazat mondanak, de mindig ki is mondják, amit éreznek – vagyis gorombává válnak. A film a Meritocracy-ra emlékeztett, érdekes gondolatot feszeget, izgalmasan indul, hamar unalmassá válik, a befejezése pedig nevetséges. Súlya és mélysége nincsen, egyszer meg lehet nézni, sőt, talán még érdemes is a kósza, „jé, tényleg” pillanatok miatt.

A film írója, rendezője és főszereplője Ricky Gervais, aki az Extras című sorozat írója és főszereplője is volt. Aki látta, az nem tudja mire számítson. Mindenképp rosszabbra.