Essünk túl rajta, nem? Adam Sandler rohadt jó egy komoly szerepben. Na erről ennyit. A Netflix idén sok filmmel próbálkozott, és a blockbuster Bright mellé olyasmit is megvett vagy berendelt, mint a szerintem elég jó Tramps, vagy a Discvorey, na meg ezt, Noah Baumbach új filmjét.
A történet röviden úgy foglalható össze, hogy a borzasztó apa által “felnevelt” gyerekek 40 felé igyekeznek végre kilépni az öreg árnyékából, vagyis végre túltenni magukat azokon a lelki problémákon, amik gúzsba kötötték őket az eddigi életükben. Ez amúgy nem valami nagyon rejtett tartalom, hiszen a Sandler által alakított figura sántításával nagyjából az arcunkba nyomják.
Bár nem lesz örök kedvencem, mondjuk Baumbach filmjeinek többségét nem tudnám megnézni még egyszer, de ez a rendező jobbjai közé tartozik. Nyilván emlegetve úgy lesz, hogy “amiben Sandler jó”, de az igazi érdem nem csak az ő vállán nyugszik. Nekem legjobban az tetszett, ahogy a párbeszédekkel felszínre kerültek a problémák, méghozzá nem úgy, hogy kimondták őket. Csak abból lehetett mindent átérezni amilyen módon beszéltek egymással, vagy épp egymás mellett a karakterek, hogy a végére a többség máshol kössön ki.
