A pótolni valók között eljutottam Jude Law tavalyi filmjéhez, és már most szólok, hogy az utóbbi évek legjobb realista akciójelenete ebben volt! Mondjuk úgy éreztem, hogy a rendező Justin Kurzelt csak ez motiválta az igaz történeten alapuló Order elkészítésére, de túlzok persze.

Az 1980-as években Amerika egyik államában több kisebb robbantás és bankrablás történik, amik között csak egy FBI ügynök látja az összefüggést a helyi neo-náci csoporttal. Vagyis mint kiderül, az abból kivált karizmatikus vezető követi a The Turner Diaries-ban lefektetett pontokat arról, hogy miképp… lehetnek a fehérek a minden, amihez meg kell dönteniük az amerikai kormányt, és kirobbantani a faji háborút.

Igazából a filmben az a legérdekesebb, hogy itt ez az eléggé időszerű téma a szélsőjobbos gyűlöletcsoport előretöréséről, de teljesen visszafogottan állt hozzá a készítője. Egyáltalán nincsenek nevetségesen túlzón vagy elnagyoltan ábrázolva a szélsőséges gondolkodásúak, hanem teljesen érthető, hogy miképp győznek meg másokat is az ügyükről. Bár nem átütő, de pont emiatt működik a film, mert a gonoszt végig hihetően és valósan kezeli, sőt… bár erre még visszatérek.

Ami mindenképp kiemelendő, hogy a szereplőgárda mennyire felhúzza az egészet. Jude Law a Husk (micsoda név:) nevű FBI ügynökként a hasonló ügyek által teljesen kiégve nyomoz. Nicholas Hoult mint a neo-nácik karizmatikus pszichopata vezetője brillírozik. És Tye Sheridan is nagyon jó a nézők kapcsolódási pontjaként, ahogy “elvoltam itthon a családdal” tudatlanságból felvilágosul, miközben segít az FBI-nak.

Ezen kívül a film maga valami gyönyörűen néz ki. Amolyan régimódi felnőtt thriller, amikből nem sok készül. Van pár ötletes megoldás benne, például a merénylet amit elkövet a csoport, vagy épp a rablások hihető megvalósítása. Viszont a bevezetőben ezért emlegettem Justin Kurzel rendező érdeklődését, mert a korábbi munkái között a bérmeló (Assassin’s Creed) mellett láthatóan érdekli a törvényen kívüliség esztétikája is, elég megnézni a True History of the Kelly Ganget például. Itt is western szerűen mutatja be a csoport rablásait, a legfontosabbnál konkrétan csak felhúzott sállal takarják el az arcukat és “belovagolnak” a kocsijaikon lekapcsolni a lovasfogatot/vonatot. Csak épp modern köntösben.

Kurzelt mozgatta a táj és a western örökség, ami azért persze az amerikai mentalitás alapja, így van helye, de kicsit el is merült ebben. Ennek megfelelően az előbbi, a nyomozás és a rablás van van jobban kibontva, míg a következményeken csak gyorsan átesik a végén.

Ellenben a neo-western hangulat miatt nagyon amerikainak érződik az egész. Hiába égető probléma mindenhol a témája, az Ordert mégis jobban az országhoz köti a megvalósítása, ami érdekes, hiszen a rendező valójában ausztrál, sokáig az ottani problémákat dolgozta fel. Amúgy nagyon foglalkoztatja a radikalizálás, ha átlapozzátok a filmjeit.

Furcsa, hogy a tavalyi amerikai választás miatt senki sem akarta igazán bemutatni ezt a filmet azzal az indokkal, hogy nácik csapnak össze az FBI-jal benne, túl aktuális, pedig ténylegesen csak egy félmondat van a látszólag nem annyira erőszakos szélsőjobbos vezetőtől, miszerint “várjunk 10 évet, akkor már a szenátusban is benne leszünk, az az igazi változás”, vagy valami hasonló. Az a maró, a lassan beérő dolog. A többi az csak egy jól megcsinált thriller ez esetben, amiben az FBI belföldi terroristákra vadászik, akik bankrablásból szerzik a pénzüket a komolyabb terveikhez, aminek a végén ugye az elnök elleni merénylet is ott van.

Az Order igyekszik nem túlozni, nüanszos gondolkodást elérni esetleg, és a végefőcímet látva aztán végképp egyértelmű, hogy több akar lenni egy jobb thrillernél, csak nem annyira sikerül. Viszont annak, és egy látleletnek remek.