A Blue Beetle rendezője fogott két ismert színészt Jason Momoa és Dave Bautista személyében és csinált velük egy teljesen közepes buddy cop mechanikájú nyomozós akció komédiát. Így foglalnám össze röviden a Prime Video-ra érkezett filmet, ami igazából nem éltethető, de kellemes szórakozás.

A forgatókönyvön mondjuk nem tököltek sokat, egy gyilkossággal kezdődik, és a halott két egymást nem kedvelő fia némi farokméregetés és önvizsgálat után összefog, hogy kiderítse ki ölte meg az öreget. Valami nagyobb ügybe botlanak így, amiben jakuza meg még ki tudja mi mindenki vesz részt. Igen, már ezt a pár sort is nehéz volt leírnom, annyira tipikus az egész, minden fordulata 100000 kilométerről látszik.

A kidolgozás kéne számítson, nem? Egy tipikus zsánerfilm, amiben a fűszer elvileg a helyszín, Hawaii, és a két testvér közötti feszültséggel a humor. Előbbi nagyjából működött, bár a fényképezés nagyon túltolt szaturációval Michael Bay “light” volt (mint amikor a Bad Boys 4 Life akarta megidézni őt), utóbbi viszont, az ugratások és Momoa laza alkoholista mindent leszarása kicsit elkapott.

Viszont azt kell mondanom, hogy korán sütötték el a patronjukat az amúgy R besorolású véres akciókkal, mivel az első verekedés a legjobb, amikor Momoa karakterére tör a jakuza. Ott még mintha tudnák azt is, hogy mi a fizika, amit később teljesen elfelejtenek. Tudom, nem kéne ezen kiakadnom, de van egy autópályás akció, amiben a sok vicceskedés közben vagy 100 civil meghal. Persze nem a főszereplők tehetnek róla, de valahogy elvett a könnyedségből a súlya… és a súlytalansága, mert a kocsik úgy repkednek benne, mintha hungarocellből lennének.

Ja igen, még a vérről akartam beszélni, mert az elején olyan volt, mintha PG-13-at akartak volna, a legkeményebb pillanatoktól szemérmesen elfordultak, de később meg, nos van olyan hogy egy embernek leszakad a karja a szemünk előtt. Szóval eléggé hullámzó ez is, mint a könnyedség és a sok halott. Kiegyensúlyozatlan valahogy a film.

Összességében… elment. Nem tudom felhúzni, de volt pár olyan vicces pillanata, ami miatt nem fogom megbánni, hogy megnéztem.