Amennyiben valamelyik olvasó lelkileg nem érzi még magát tökéletesen kifejlettnek, az most ne vegyen példát rólam és tanulja meg, hogy a kárörvendés rossz dolog értem, de végre, 4 pocsék folytatás és 8 év után a közönség némileg hátat fordított a Transformers moziknak, amit minimum érdemes lenne kollektívan ünnepelni.

Egyszerűen muszáj egy kis személyes kitérővel indítanom, mert rohadtul haragszom Bay-re: egy kábé 20 évvel ezelőtti korlátlan HBO-s hétvégén vették fel unokatesómék nekem VHS-re a Sziklát és a szerencsétlen kazetta visszafordíthatatlan sérüléseket szenvedett el a heti újrapörgetések miatt, ami kizárólag az örökérvényű akció klasszikusnak volt köszönhető.

És azt is jegyezzük még meg, hogy ha létezik zenei taktus, amelynek hallatán kőkemény férfiak borulnak egymás vállára zokogva, az hótziher, hogy az Armageddon the Launch-ja. Tény, hogy az öreg kujon soha nem volt a legfényesebb égő a karácsonyfán, de gyermekkorom meghatározó filmjei után ott tartunk, hogy Hollywood jelenlegi talán leggyalázatosabb nagyköltségvetésű franchise műve forog Michael Bay karmai között. (Ettől függetlenül azért tegyük hozzá, hogy nem lehet csak az ő nyakába varrni, hogy még a legutóbbi részre is képesek voltak 1 milliárd dollár feletti értékben jegyet váltani nézők milliói szerte a világban.)

De jöjjön végül a matek, hogy aláhúzzuk a Transformers: The last knight 45 milliós hétvégéje miért is ennyire gyenge a sorozat mércéjével. Ha létezik is ellentábor, azt semmiképp ne hozza fel a számok védelmében, hogy már szerdán nyitott ez a mocsadék (következetesen nem fogom használni rá a film kifejezést), mivel a legutóbbi Age of Extinctiont leszámítva a többi áldás szintén már hétközben lett szórva. Szóval ha sorban nézzük az első négy rész hétvégi eredményeit, a mai jegyárakkal kalkulálva, akkor 90, 128, 107 és 110 millióval nyitnának, amiktől olyan messze van a 45, mint ide Nagykáta. És ha ehhez hozzátesszük az inflációval kalkulált végső amerikai bevételeket, akkor pedig 410, 476, 391 és 268-at mutat a mérleg, és a The Last Knight valahol 170 magasságában fullad ki, ami azért annak tekintetében még mindig szép, hogy a mostani és az elmúlt 3 epizód minőségének szakszerű leírására csupán a pusztulatos szócska helytálló szép nyelvünkben.

Aki pedig a hollywoodi stúdiófilmek minőségbeli javulásának szurkol, azért még ne örüljön, mivel a Dark of the Moon és az Age of Extinction is elég komoly szakmai mélyrepülést mutatott be, globálisan mégis 1.1 milliárd fölé kúsztak. A friss marhaságnak meg szintén becsorgott 200 millió már a külhoni piacokról, így bukást még sajnos nem emlegethetünk semmiképp, de valami elkezdődött.

Mivel mást nem mertek küldeni Wahlberg haja ellen, nézzük meg kicsit a ránézésre is érdekesebb limitált bemutatókat. Mindössze 5 moziból a 17. helyen landolt Judd Apatow produceri atyáskodása mellett zseniális átlaggal a The Big Sick, ami erre egyrészt a kritikák alapján messzemenőkig rászolgált, másrészt a zseniális (ez a reklám helye) Silicon Valley Kumail Nanjiani-ja főszerepli és ügyes moziszám emelgetéssel a nyár egyik meglepetés sikere lehet.

4 mozit kapott még a filmbuzin is többször megénekelt The Beguiled, Sofia Coppola friss rendezése szintén nagyszerű, 60.000 dolláros átlagot villantott, amivel ők is elkaphatják a fonalat a közeljövőben.
És akkor akadt még egy Bad Batch, Jim Carrey, Keanu Reeves, és Jason Momoa viszont 3000 dolláros átlagot mutatott 30 moziból, szóval erre sok pénzt ne tegyetek.

Végül pedig pár szó a Wonder Woman sikersztorijának legfrissebb fejezetéből, Amerikában 318 millióra ugrott és 12-re van csupán a BvS hazai végösszegétől, szóval jövő hétvégén már a DCEU legsikeresebb darabja lesz (az USA-ban).

A hétvége amerikai bevételei: Folytatódik a bejegyzés »