Tremors – Ahová lépek, ott szörny terem

Az új formátumoknak mindenképpen nagy előnye, hogy az ember újranézi a régi filmeket is rajtuk. Így, ha már bezsákoltam BD-n ezt a klasszikus darabot is, rávetettem gyorsban magam, és újranéztem, mint ahogy a DVD-nél is megtettem jó pár éve. A többszöri megnézés sem csorbít rajta, ez a film még mindig ugyanolyan jó, mint amikor anno moziban láttam először.

Nem sokkal azelőtt, hogy Kevin Bacon elindult a Holdra, még tett egy kis kitérőt a nevadai sivatagba, azon belül is a kemény 14 főt számláló kis városkába, Perfectionbe. Itt ugyan nem irányított űrhajót, de annál több kulimunkát végzett legjobb cimborájával, Fred Warddal. Azonban egy nap végleg megelégelték, hogy folyton a trutyiban kell gázolniuk, és megindultak Bixby felé, örökre maguk mögött hagyva az elszigetelt, poros völgyet.

“We decided to leave town just one damn day to late!”

Minden szépen és jól is alakult volna, ha az űrből érkezett, nukleáris sugárzásnak kitett, génkezelt, és persze teljesen prehisztorikus földalatti szörnyikék nem pont ekkor döntöttek volna úgy, hogy hosszú álmukból felébredvén megdézsmálják a kis közösség ember-, illetőleg állatkészletét, ezzel totálisan megfúrva a jó barátok utazási tervét.

Természetesen megindul a küzdelem a túlélésért, no meg azért, hogy kijussanak a völgyből a biztonságot adó hegyek felé, és ebben még némi segítséget is kapnak az éppen a környéken földrengéseket vizsgáló szeizmológia hallgatótól, a leégős orrú Finn Cartertől, és persze a városka fegyvermániás párjától, Michael Grosstól és Reba McEntire-től. Ha már neveket soroltam, itt mindenképp megemlíteném az egykori kis-kínai buszsofőrt, Victor Wongot is.

A Vadiúj vadnyugatot is jegyző S.S. Wilson éppen a kaliforniai sivatagban dolgozott a tengerészgyalogságnak, mikor egy kövön megpihenve eszébe ötlött az az ötlet, mely ugyan több mozit nem, de három B-filmbeli és egy sorozatos folytatást azért hozott a történetnek. Annak ellenére, hogy a sztorija elég eredeti volt, egyesek úgy vélik, hogy a Dűne valószínűleg hatással lehetett rá, mert az itteni szörnyikék – az úgynevezett graboidok – erősen hajaznak az ottani homokférgekre. Talán van benne igazság, no de annyi baj legyen.

– Something to keep ’em busy, like a… like a decoy!
– Hey, Melvin, wanna make a buck?

A filmnél mi sem bizonyítja jobban, hogy PG-13-ra is lehet jó horrort készíteni, hiszen Ron Underwood rendezésével kellő hangulat teremt, és a megfelelő helyeken adagolt humor mellett az embernek itt nincs is szüksége többre, nem hiányzik a gore. Persze, azt a bizonyos f-betűs szót jó pár helyen ki kellett szedni a szövegből, csak egy példányban maradt meg, amolyan szörnynek beszólós formában.

< Mint már említettem, nekem még mindig tetszik ez a kult darab, és a folytatások sem lettek rosszak, bár a szereplők közül csak Michael Grosst vitték tovább, viszont ő legalább kitartott a legvégéig, még a sorozatban is főszerepelt. Aki szereti a horror-vígjátékokat, és a szörnyikés filmeket, annak bátran ajánlom ezt a szerintem mindenképp kiemelkedő darabot.

Hogy a BD-ről is ejtsek néhány szót, a képe nem a legszebb HD terén, de legalább jól szól, az extrák nem nagy számok, DVD-n is látottak, a menü a HD DVD-s béna egyenmenü, de összességében, ha akcióban kifogja az ember, maga a film miatt már megéri. Tény, nem ezt ajánlanám referenciának, ha valaki a Blu-rayek minőségéről érdeklődne. Talán érdemes várni egy pakkra, hátha ott már rendesen felújítják, bár én nem reménykednék, a DVD-s pakk is ugyanaz volt. Magyar kiadásra persze még várni kell.

Mammut
írta
2011. 01. 28. 15:25
megjelenés
25
hozzászolás


-


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.