Egy kemény nap után öregesen itthon maradós volt a szilveszter, szóval felélesztettük a hagyományt, hogy valami trash horrorral zárjuk az évet, legyen az az utolsó logolt film. És mielőtt belevágnék, még azt is hozzátenném, hogy az Until Dawn játékkal nem toltam, csak amikor kijött pár streamen néztem 1-2 órát talán. Na de magában is működni kéne egy filmnek, nem?
A történet szerint a főszereplő tinicsoport az egyikőjük eltűnt testvérének utolsó útját járja be, amikor is Peter Stormare útmutatását követve kikötnek valami időn kívüli helyen, egy… már most pár nap alatt elfelejtettem milyen épületben, talán látogató központban? Vendégházban? A lényeg, hogy az egyikőjük beírja magát a vendégkönyvbe, aztán feltűnik egy gyilkos, megöli őket, de az utolsó “tini” halála után a sebesüléseik gyengébb változatával újrakezdődik az egész kálvária, csak most másfajta gyilkos tűnik fel.
Rájönnek, hogy egy körforgásban ragadtak, és egy békés boszorkány még pár támpontot is ad nekik a kiszabadulásra. Nyilván minden horrorfilmes klisé előkerült, ami erről eszükbe jut, de azt hiszem elsüthető, hogy itt a megvalósítás lehetne a lényeg, főleg, hogy a jó öreg ponysmasher, avagy David F. Sandberg (Lights Out, Annabelle: Creation, Shazam!) rendezte.
Gondolom mindenki ezt mondta a filmről, de az első felében igazából nem értettem, hogy miért tűnt el a semmiben még az I Know What You Did Last Summer rebootnál is gyorsabban az Until Down. Nem azt mondom, hogy kifejezetten jó volt az kezdő kétharmad, de egy tipikus, viszonylag korrekt gyilkolós tinihorrort azért letett. Sőt, mivel mindenki meghallhatott, így kifejezetten durva volt, hogy többször láttuk a “főszereplőt” is a vesztes képernyőn. Ilyen szempontból lehet tényleg videójátékos is az egész, hiszen betöltötték a save game-t, de csak a pálya elején lehet menteni sajnos…
Viszont van egy hatalmas filmszakadás az Until Dawnban, ami olyasminek érződött, mintha egyszerűen feladták volna, hogy értelmesen befejezik a művet. Picit spoileres leszek, de pár újrakezdés után egyszerűen csak odaugrik a film, hogy “ez az utolsó lehetőségetek, ennél tovább senki sem maradt életben”. Emelik a tétet, de annyira bénán, hogy a karakterek egyszer csak már nem is emlékeznek arra mióta vannak a körforgásban. Átugorják a fél utat a készítők… Nem is tudom eldönteni, hogy erre a vágószobában jutottak-e, vagy már a forgatókönyv feladta a egészet. De akkor miért ültek neki.
Viszont a bevezetőben említett dologra kicsit visszatérnék, mert ez tényleg a Dead by Daylight filmnek tűnt inkább. Újra meg újra át kell élniük a menekülést, a körforgás látszólag a félelmükből táplálkozik (ez fullra az entity az említett játékban), emiatt sokszor más a fenyegetés is, hogy jobban rettegjenek, és erre még egy medvecsapdás gyilkos is feltűnt, aki eszközeiből csak külső segítséggel tudott kiszabadulni a survivor szereplő.
Ezzel szemben amit az Until Dawn játékról olvasok, és ami az intrója, hogy minden döntés pillangóhatás-szerűen kihat a végkimenetelre. Lehet kijavítotok, de ez a film szinte ellentétének tűnik, hiszen itt folyamatosan feltámadnak, csak halvány tét köthető a túl sok újraindításhoz, nem pedig elszabaduló következmények. Most a mozi tényleges végébe bele sem megyek… Vagy hogy miről akart szólni, mint film, hiszen lehetne találni ott valami Clover történetében és a barátaival való traumafeldolgozásában.
Mondanám, hogy az első felével lehet valamennyire védeni, de igazából az is egy semmi, közepes, mert még az újrakezdős koncepcióból sem hoztak ki mindent. Feladták. Mint én fogom ezt az írást most. Kicsit hihetetlen, hogy ez miképp készülhetett el, de ha azt nézem, hogy ponysmasher elvileg most igyekszik majd nagyobb stúdión kívül alkotni, nos, akkor lehet sejtésünk a színfalak mögötti harcról.
