Rian Johnson felébredt, talpra állt, megrázta magát, és csinált egy jó Knives Out filmet ismét. Bár számomra a Glass Onion sem volt rossz, de arra örökre rányomja a bélyegét az időszak, amiben készült és érkezett. A Wake Up Dead Man közelebb áll az első Knives Out minőségéhez és kortalanságához.

A történet meglepő módon egy gyilkosság körül bonyolódik, amiben egy vidékre helyezett pap összetűzésbe keveredik a felettesével, mint kiderül mindketten máshogy gondolkodnak a világról meg a vallásról, és utóbbi holtan végzi. Mármint a monsignor.

A nehezítés, hogy egy mise közben történik a gyilkosság, a felettes mindenki előtt elvonul a pódiumon egy kis szobába, amiből csak 1 kijárat van, és ott meghal. Egyértelműen az új pap tehette, neki volt egyedül ideje arra, hogy hátbaszúrja, mielőtt mindenki más is odarohant és látta a tetemet. Ha nem ő volt akkor kicsoda és miképp? Látszólag tökéletes a bűntény, szóval ide Benoit Blanc és az akcentusa kell! Természetesen rengeteg minden kiderül a nyomozás közben, rejtett indítékok és a többi, de mivel régimódi nyomozós film, így ebbe semmiképp nem mennék bele.

Amit mindenképp el kell árulnom, hogy a hitre tett utalások és a többi szinte teljesen elment mellettem. Gondolom ezt is pedzegeti a film, mármint amellett, hogy miképp korrumpálódhat egy közösség az egyéni érdekekben felhasznált vallás alatt, hátrább lépve… hamis vezetők alatt. Ha a finálét nézem, akkor valahol a “legyünk empatikusabbak egymás felé” egyszerű tanulságon is kiköthetünk, ami nehezen befogadható igazság, elnézve az internetet. Ezt tényleg úgy értem, hogy láthatóan a fiatal pap és Blanc is máshogy gondolkodik a világról, a vallásról aztán főleg, de mindketten megtalálják a saját útjuk mellett a közös hangot is.

A papnak van egy telefonhívása a film közben, amikor felébred úgymond, Blanc pedig a játékosság és kíváncsisága mellett a végére jut el (ismét) a teljes megértéséhez másoknak, és ad számukra méltóságot az egója ellenében. Érdekes milyen szép a film vége, pedig a szokásos “mindenki itt van, elmondom hogy történt” jelenetről van szó, ami minden régi detektívregény, vagyis történet lezárása.

Viszont a nyomozás szerintem működött. Bár inkább úgy fogalmazok, hogy a tényleges nyomok mellett szerintem a filmkészítési megoldások miatt kitalálható a bűntény mikéntje és végrehajtója részben. Nem a semmiből jön a felfedés. Legalábbis megérzésileg már rég ott lehetünk a végén, mire Blanc elkezdi felfedni a pontos részleteket.

A megvalósítás pedig a szokásos Knives Out minőség. Bár szerintem Johnson az operatőr Steve Yedlinnel most nem a “filmre forgatott” kinézet felé hajlottak, nagyon digitálisnak érződött a Wake Up Dead Man, szemben például az első résszel, de számomra úgy tűnt, ez is direkt lehet, hiszen a jelenlegi időkről akart szólni, mégis valahogy kortalan lett. De ezt már említettem.

A szereplőgárda pedig szokás szerint parádés. Daniel Craig még jobban elmerült a komikában, hiába sötétebb ez a film, mint az eddigiek, volt pár lubickolósan vicces jelenete. Ami pedig pár embert meglephet, nekem nem volt váratlan, hogy Josh O’Connor milyen erősen tudta tartani magát Craig és hát Josh Brolin ellenében. A kisebb szerepek pedig tele vannak sztárokkal, de nekik csak 1-1 erős pillanatuk volt, amivel nyilván elbírtak. Talán Mila Kunis lógott ki, de inkább úgy mondanám, hogy a könnyedebb oldalra volt szánva a seriff karakterével.

Kicsit komorabb, de érzésekkel és megértéssel jobban telített ez a harmadik rész, mint az előző. Ha Johnson most egy időre hagyja a nyomozós témát, emlékeim szerint valami egyéni sci-fit akar készíteni, akkor is méltó lepihenés. Tippre lesz még Knives Out, de majd csak pár év múlva.