Még a boxoffice cikkben lőttem el a Shyamalan utód emlegetést a Fegyverek rendezője, Zach Cregger kapcsán, de a moziból aztán teljesen ezt megerősítve jöttem ki. Van különbség közöttük, Cregger sokkal érdekesebb karaktereket hoz, de mégis a film meglepő vége az ami felhúzza az élményt. Ezért van hype, és kihagyhatatlan a Weapons idén.

Lehet nem ezzel kéne tényleg belevágni, de nagyon tetszett mennyire visszafogták magukat a reklámkampányban. Az alapkoncepció annyi, hogy az egyik éjjel a gyerekek 2:17-kor kisétáltak az otthonunk ajtaján, és elrohantak az éjszakába. Talán az utolsó trailer mutatott ennél többet, de nem a rejtélyre adott nyomokat, csak villantotta: lesz durvulás is. Erre a tényleges film már az első 5 percben bedob egy új információt, amit felhasználva épül a cselekménye is.

Valahogy mégsem csak egy rejtély kibontása az egész, a nagy meglepetés felé haladva, hanem a karakterdrámák is működnek, nem egyszerű panelek, hanem érthetően igazi emberek veszik körül ezt a megmagyarázhatatlan tragédiát, amit Rashomon (A vihar kapujában) stílusban több nézőpontból látunk bemutatva. Először a tanárnőt követjük, de utána váltunk az egyik szülőre, és más meglepő szálakra, amik magukban érdekesek mind, és még össze is állnak egy egésszé.

A címben túloztam a vígjáték kijelentéssel, de az biztos, hogy humor is van itt bőven, de nem Marveles feszültségoldást kell elképzelni, hanem Zach Cregger továbbra sem tagadja le a Whitest Kids U’Know múltját, és teljesen elborult poénokat szállít. Vagy hogy mondjam ködösen… olyan abszurd pillanatokat mutat fel a film, amin a fél moziterem nevetett, miközben ezek, főleg a vége felé, nem kisiklatják a Weaponst, hanem a kielégítő véget hozzák. Annyi helyen sülhetett volna el rosszul a film egy gyengébb íróval és rendezővel, de valahogy mégis sínen marad végig.

Ebben a remek színészgárda is segítette Creggert, hiszen mindannyian tapasztaltak, láthatóan érdeklődve vállalhatták el ezt a filmet. Senki sem a csekkért jött, és mint említettem, minden karakter kellően árnyaltan is volt megírva, így volt is mibe kapaszkodni a színészeknek. Vagy inkább miből kihozni a legtöbbet? Az nem meglepő, hogy Julia Garner és Josh Brolin remek, de Alden Ehrenreich újra bizonyítja a komolyan vehetőségét, míg Austin Abrams az előbb említettek mellett is szinte ellopja a filmet.

Hogy a negatívumokról is legyen szó, valahogy mégis kicsit rossznak éreztem az arányokat benne. Végig lekötött a Fegyverek, de kicsit lehetett volna több az elszálltság, vagy drámaibb az egész. Igen, pont így nem elevated horror (most negatívan értve a jelzőt), ezzel a furcsa mixeléssel, viszont emiatt lehet kicsit megosztó is.

Ami viszont egyértelműbbnek tűnik, hogy mi a fenének erőltetik ezt a modern kamerás kinézetet még mindig? Mintha az Ozark, vagy épp a Game of Thrones éjszakai csatáját fényképező botorkált volna ide a sötétben, mert nem mertek letenni egy plusz fényforrást sem, hogy nézőként jobban lássunk. Logikusan tudom miért erőltették a naturalista kinézetet, de ez még moziban nagyvásznon rendes körülmények között sem mindig élvezhető, vajon milyen lesz amikor streamingen a tömörített videót nézik az emberek délután háromkor a félig elhúzott függönnyel. Oké, utóbbi nem kéne annyira mozgasson, de mondom, még a moziban sem az igazi a fényképezés, pedig legalább ott ideális kéne legyen.

Nem mindent felülmúló a Weapons, de valahogy nézeti magát, működik a szerkezete az érdekes karakterei miatt, nem bízott minden a fordulatára, hanem előtte is igyekezett.

Utószónak pedig tetszik, hogy ez a nyár kicsit aláhúzta az igényt az eredeti filmekre, és az azokban levő esetleges pénzre is. Utóbbi nézőként nyilván nem kéne fontos legyen, de azért érdekes, mert a stúdióknak az a motivációja természetesen. A Sinners a 100 milliós budgetben mutatta meg, hogy lehet pénzt keresni eredeti ötletre épülő új filmmel, a Weapons a “midbuget” kb. 40-nél hoz majd hatalmas hasznot a Warnernek. Komolyan így tovább. Most épp optimista vagyok, mert több ilyen blockbuster kell!