Képköltemény. Vizuális orgazmus. Ezek voltak az első gondolatok amik a végefőcím alatt felmerültek a fejemben. Are you trying to save my soul? Viszont a számomra pozitív végeredmény mellett ez esetben teljesen megértem, hogy nem tudtak mit kezdeni vele a stúdiók forgalmazásilag. Azt hiszem a Fall hányattatott sorsán felesleges keseregni, a lényeg, hogy az elkészítése meg lett finanszírozva, és végül csak-csak megnézhettük.
Most jöhetne a történet, de ez esetben a kétsoros bemutatás inkább a mozi ellen dolgozik. Egy filmes kaszkadőr, az elsők egyike, balul sikerült filmes trükkje után kórházba kerül, ahol egy kislány talál rá, akinek apróbb szívességekért cserébe mesél egy fantasztikus történetet a szerelemről, és a lovakról meg a sivatagról. Hiába na, a Sejtet is elkövető Tarsem ismét elővette a kedvenc képeit: lovak, víz, sivatag (és hatalmas vásznak). Ezek ugye a Jennifer Lopezes sorozatgyilkosos elmeturkászásban is sok percet kaptak a vásznon.
És ha már elővettem a Sejtet, akkor tényleg hasonítsuk picit ahhoz. Ezúttal a valóság még kevesebb szerepet kap, viszont még jobban módosítja a “mesét”, így még többet. Bevallom, nekem tetszett a folyamatos váltogatás a fantázia színpadiassága és a valóság között, és mindenképpen a film jelenle, ami az 1900-as évek eleje felé lehet, tette igazán különlegessé az élményt.
– Moving pictures.
– I’ve never seen one.
– Ahh, you’re not missing much.
De hogy a negatívumok is kapjanak pár betűt, a Zuhanás első fele szerintem unalmas. Kell az alapozás, de nem ennyi. És igen, addig is gyönyörű volt, már maga afőcím az elején olyan álleejtős csoda, amit ritkán látni, de kicsit unatkoztam. Valahogy nem szippantott be, üres szépség volt, de szerencsére később kitágult a világ. Addigra a túlzott színpadiasság és giccs is a helyére került a fejemben, de mint ahogy feljebb említettem, a valósággal való keveredés tetszett leginkább. Ahogy az ártatlan kislány borzalmakat lát a kórházban, ahogyRoy egy bűntettre veszi igénybe a segítségét, korrumpálva az ártatlan lelket, meg a ilyesmik.
Na meg persze a csodálatos képek. Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy milyen fantasztikus látványvilágot sikerült ide összehozni. A fantáziavilágban tébláboló 5 hős furcsa kalandjainak megvalósítása egyszerűen a képzeletet birizgálja.
A zuhanás értékelés
Bevallom, kicsit nehézséget okozott a pontszám kiszórása. Az első óra ugye hiába volt szép, üresnek éreztem, viszont a második óra már érzelmileg is a helyén volt, így talán az felhúzhatná 8 pontra, de inkább legyen 7/10. Viszont mindenképp különleges élmény, ne hagyjátok ki.
na, megkésve de végül. Erről ne kommenteljetek, hogy végre, inkább maradjunk a filmnél. Köszi.
Teljesen egyet értek a kritikáddal, tényleg kicsit nehezzen indul be a film, de a végére azért kellően felpörög, és szerencsére nem lett elrontva a befejezés sem mint rengeteg filmnél. Egyértelmüen egy gyöngyszem és szinte mindenkinek kötelező, a látványvilág az valami elképesztő,volt szerencsém full HD-be megnézni na hát no comment….
10/8
még nem értem a végére… azon az estén kezdtem el nézni, aminek a másnapján megszületett a kislányom, szóval emlékezetes lesz, az biztos. :) azóta még nem volt időm, meg energiám újra nekikezdeni.
Csatlakozom az előttem szólókhoz és még annyi kiegészítés, hogy a bevezető jelenetsor és a zene szerintem elképesztően megalapozza a hangulatot, kár hogy kicsit leül a film a közepe táján.
dimitrij : grat :)
Nem értek egyet azzal, hogy az első óra unalmas, nekem folytonosnak tűnt, és végig lekötötte a figyelmemet.
A főcím után én (is) azt vettem észre, hogy (TÉNYLEG) tátott szájjal nézek ki a fejemből. Egyszerűen annyira zseniális, és gyönyörűek a képek (no és persze a zene is el lett találva), hogy rég láttam ilyen szépet. (Talán a Forrás (The Fountain)-hoz tudnám kicsit hasonlítani.
Az főcím amúgy első ránézésre csak lazán kapcsolódik a filmhez, nem is tudtam hová tenni, de miután rájöttem, még jobban tetszett.
A képi világhoz nem tudok hozzászólni, valóban ámulatba ejtő.
Amiről viszont nem írtál: Van egy olyan groteszk és morbid humora a filmnek, ami KELL. Amikor Roy makacsul véghez akarja vinni a kitűzött “célt”, olyan morbid és gyerekes válaszokat ad a kislánynak, hogy nevetni kell rajta. Szóval engem megfogott ez a része is.
A moziünnep alatt néztem a Művészben, és meglepett, hogy mennyire csöndben és tisztelettel adózva a filmnek nézte végig mindenki (reflektálok itt ezzel a legrosszabb moziélményre, hát ez éppen, hogy a legjobb volt :)).
A 7/10 engem meglepett, miután kijöttem a filmről, az volt az első gondolatom, hogy “igen, ilyen egy 10/10es film”.
Bámulatos, gyönyörű film, csodálatos alakításokkal (ilyen természetes és “valóságos” gyerekszereplőt nagyon keveset láttam még mozivásznon). Attól féltem kicsit, hogy az észbontó látvány mellé nem fog túl erős történet társulni, de bár ilyen kellemesen csalódnék minden elvárásom esetében. A legjobban nekem is a valóság-fikció folyamatos egymásba való átjátszása és átszüremkedése tetszett, és ahogy hol a kislány, hol Roy nézőpontja vette át a történetet, valóságot és mesét egyaránt.
Igen, engem is megfogott már az első képsor, és tudtam, hogy ez nagy élmény lesz, és – bár unatkozni nem unatkoztam – az is tény, hogy az első egy óra még inkább csak érdekes, hangulatos és látványban lenyűgöző volt. Az utolsó fél óra viszont érzelmileg is beszippantott, de nagyon. A mese-történet befejezése, ahogy Roy depressziója kíméletlenül átveszi az irányítást a gyerekmese felett, az idei év eddigi legmegrázóbb jelenetsora számomra.
Ritkán osztogatok 10 pontot, de erre megadtam, és még így, több héttel a megnézés után sem érzem úgy, hogy lejjebb kéne pontozni. Azt bánom csak kicsit, hogy nem moziban láttam, de lehet, hogy ha lesz egy kis időm, és akkor még fogják játszani, megnézem újra.
“Viszont mindenképp különleges élmény, ne hagyjátok ki. ”
én erre azt mondanám, hogy mindenki tudja, hogy kinek szól – keveseknek. nyugodtan ki lehet, sőt, ki kell hagyni a filmet, ha az effélére nem fogékony valaki.
Még nem láttam (mindenképp moziban akarom megnézni), viszont hosszú olvasói pályafutásom során először érzem tényleg úgy, hogy Human igazságtalanul pontfukar egy filmmel szemben.
“nyugodtan ki lehet, sőt, ki kell hagyni a filmet, ha az effélére nem fogékony valaki.”
és milyen igaz. bár népszerűbb lenne ez a fajta gondolkodás…
Szeretem az ilyen filmeket. Amikor néztem lenyűgözött, bár egy kicsit tényleg lassan indult be, viszont még napokkal később is mindig eszembe jutnak jelenetek, nem egy rögtön felejtős film. Nekem is a Fountain jutott eszembe róla. Szerintem újra meg fogom nézni:)
Nagy élmény volt! Nagyon tetszett az apró részletek finom kidolgozása, amikor Alexandria az autót csodálja, és mondja, hogy “Beautiful masină!”…nos egy nagyon jó barátommal néztem a filmet, akik anno Romániából jöttek Mo.-ra, és ő mondta, hogy ez románul van, egyébként fel se tűnt volna.!” és erre Roy rávágta, hogy “De keresztben volt az ujja!”. Tetszett, amikor a végén kiderült, hogy “The Indian” alatt ők teljesen mást értettek, hiszen a Roy filmjében egy amerikai őslakos indián volt, róla mintázta a “The Indian” karaktert a történetéhez, míg Alexandriának az Indian egy indiai embert jelentett. Akkor a film produkciós cége, a Googly Films, és mi volt a varászszó a filmben? Googly-googly-googly-go away (asszem). Na meg persze a vizuális-orgia! Még egy egyszerű kórházi folyosó is szép volt. Szerethető film szerintem, egyike azon keveseknek, amiket meg fogok venni DVD-n is!
Nagyon tetszettek azok az apró pillanatok, amikor Roy olyan abszurd fordulatokat szövött bele a történetbe, amik talán sokunk számára ismerősek lehetnek olyan szituációkból, amikor gyerekkel beszélünk, gondolok itt arra, amikor Alexandria mondott valami olyat, hogy “De megesküdött…
A 7 pontot…hát, szőrös szívvel meg lehet indokolni, bár ez elég szubjektív. Egy ilyen film-tetszési skála abszolút nem lineáris, nem lehet azt mondani, hogy ha human az egyik filmre, 6 pontot adott, amire én 7-et, akkor a következő, amire 8 pontot fog adni, az nálam tuti 9-es. 10-et én sem adnék neki, de egy erős 8-ast mindenképpen, mert szerethető film, és mert szubjektív.
Nálam 6/10. Túlzott elvárásaim voltak a magasztaló kritikák miatt. A látvány az valóban pazar, de történet az sztem kidolgozatlan. Szubjektív. :-)
Gyönyörű film, nagyszerű gyerekszínésszel lehengerlő képi világgal.
“ilyen természetes és “valóságos” gyerekszereplőt nagyon keveset láttam még mozivásznon” – ez már egy pár hete bennem is megfogalmazódott
9 pont nálam.
human, csak ennyit mondok: köszönöm :)
Beethoven 7. szimfóniája egyszerűen fantasztikus a főcímnél, kicsit nehezen, de tényleg beindult. A látványvilág pedig…odabasz na! :)
Ez nekem is annyira bejött h már be is szereztem a HD gyűjteményembe :)
Nna végre felkerült a kritika – én vagy 2 hete láttam a filmet, de azóta megnéztem már vagy kétszer.
Nem tudom lehet hogy mert inkább vizuális típus vagyok de engem egyszerűen megbabonáznak ezek a megelevenedő gyönyörű fotók/felvételek amit most Tarsem kezéből kikerült film ad, gyakorlatilag lényegtelenné, vagy inkább minimálissá zsugorodik számomra a tényleges történet ill. a cselekmény menete és csak a látvány világgal vagyok elfoglalva. Fantasztikus. Igaz a Sejt jobban elvarázsolt – lévén az egyik kedvenc stílusirányzatom /szűrreál/ vonalát követte a bizarr elemeivel és elképzeléseivel, de a Zuhanás se okozott csalódást. Nehéz lenne kategorizálni ezt a stílust. Festészet, költészet, fotográfia találkozása a celluloidon? Valami ami pl. a Frida-ban itt-ott volt, de nem dominálta a film egészét, vagy talán a Baraka féle művészi dokumentum filmekhez állna közel? Nem tudom, de ámulatba ejt és nagyon tetszik.
Egyenlőre nem bírom végig nézni engem nem köt le. Azt hiszem nekem is túl magasak voltak az elvárásaim, olyasmit vártam mint a sejt-nél, őrületet, darkos hangulatot a szín és képorgia mögött, én ezt nem kaptam meg. Majd talán ha újrakezdem jobb lesz, de most még nem tetszik kategória.
Szerintem nagy volt. Nem tudok mit hozzátenni. Engem már ott megfogtak, hogy 1900 évek, India. A Mese meg elragadó volt, gyönyörű, mintha egy galérián vittek volna végig…
Nálam 9/10 – pedig nem szórom könnyen.
Ami a képi világon túl zseniális, az a rendező filmszeretete. mert ez a film a film készítéséről, a mozi szeretetéről IS szól. Az utolsó jelenet már-már megható. mert annó a kaszkadőrök sokkal komolyabb hányada hagyta ott a fogát a forgatási helyszínen,m int manapság..
A kislány zseniális – most olvastam az októberi sight and soundban, h tarsem 4 évnyi keresés után véletlenül talált rá.
Nálam az egyedüli negatívum, h a film nem játszotta ki a ziccert, ami a mesélés – a mesélőt hallgató képzelet – és e képzelet vizuális megjelenítésének átmenetiségéből, közvetettségéből adódik, pontosabban adódhatott volna.
A román kiscsaj nagyon jó volt, de persze ő nem játszott, hanem csak létezett
A katartikus leszámolást kissé elhúzták
Különben meg haláljó, és amiatt is nagyon tetszik, hogy Tarsem hitt ebben és a saját pénzét beleölve, reklámforgatások szüneteiben-után forgatgatta le. Kéne még néhány ilyen ember.
bobbyperu->
“Ami a képi világon túl zseniális, az a rendező filmszeretete. mert ez a film a film készítéséről, a mozi szeretetéről IS szól. Az utolsó jelenet már-már megható”.
Igen, ezt én is akartam irni. Az utolsó jelenet olyan mint a Cinema Paradiso utolsó jelenete.
Nekem sem jött be, max egy 6/10, vagy csak nem voltam megint hangulatban hozzá.
Az eleje tényleg laposabb mint a vége, az elején még nem látszódik, hogy mire akar kilyukadni a történet, de aztán belendül. Nálam a pontozás hatosról indult, de aztán eljutott a hetesig, de tovább nem. Ami pozitív volt: a főcim, és a “Nem maradtál le sokról” és társai. Ennél nem jött be annyira a látványvilág, és a mese-valóság párhuzam, amik jók voltak, de most nem tetszettek annyira.
Nekem egyik kedvencem lett miután megnéztem, sztem az első fele is teljesen rendben van, engem lekötött, ahogy a kislány fantáziája egyre inkáb belelendül (akármit lát a kórházban, azt beépíti a képzeletébe, szép lassan alakul ki a főszereplő személye is, az meg mekkora, hogy röntgenorvosok a gonoszok:) ). Ezenkívül hihetetlen a látvány, sokszor a helyszínek is pillanatok alatt változnak: egyik pillanatban sivatagban vannak, aztán erdőben. És sztem senki nem érzi furcsának, olyan tökéletes az átvezetés. Sajnos tény, hogy nem lesz sikerfilm (mint ahogy most sem túlzottan az), mivel a nép nagyrészének csak fegyverek és csajok kellenek egy filmben, gondolkozni már nem szeretnek. A
No, volt szerencsém megnézni nekem is filmet és szeretnék hozzászólni.
A látványvilág lenyűgöző. A sztori tényleg lassan kerül felvezetésre, de szerintem ez nem rontja a filmélményt.
Amúgy csak egy kis észrevétel: Aki látta a Gattakát, annak nem tűnt fel véletlenül, hogy néhány képsor mintha teljes egészéből át lett volna emelve ? :-)
Pl. az útmutató busman fickók kara, no meg az esküvői táncosok, csak hogy a legszembetűnőbbeket említsem. :-)
Nos, részemről instenkirály kis film, több ilyen kellene és én személy szerint egy nagyon brutál erős nyolcas odanyomok, ha lehet ilyet.
(de inkább a kilences alja, mint a nyolcas teteje :-) )
Nézze meg aki teheti és tényleg a HD a tuti ennél a filmnél.
With
Nem Barakát akartál írni? A Gattacát már nagyon régen láttam, de nem hiszem hogy abba lennének :P. Amúgy arról az útmutatásról nekem is az jutott eszembe (mármint a Baraka :).
Imádtam a filmet… első nézésre (meg másodikra) nagyon nem vágtam, hogy mi miért történik, talán az okozhatta mindezt, hogy egy végigmelózott este után nyomtam be a lejátszóba a lemezt (amely teszem hozzá valamiért a lakótársam discman-jében volt)
Dacára ezeknek a kis előjátékoknak, élveztem a filmet, többedszerre megnézve pedig már élveztem is. Ha lebontom a sztorit és a szituációkat a legkisebb részükre, akkor azt rakom össze belőlük, hogy ez két különböző világ találkozása. Ezek a világok csak fantáziadússágukan és nyelvükben egyeznek (habár az egyik világ így is nagyon töri az angoltot. ;P).
Örültem, hogy nem egy agyonsztárolt elnökgyerekét rakták be az egyik főszereplőnek, hanem egy aranyos leánykát, aki nem (csak) attól aranyos, hogy dundi a pofija, és furán beszél, hanem mert a mozdulataiban, a kérdéseiben érezni lehet, hogy szomjazik az új dolgokra, és hogy mennyire r átud csodálkozni arra a világra, amit Roy teremt neki.
INNENTŐL SPOILEREK
Lee Pace arcát és kezeit figyeltem az egyik sokadik megnézésre, és imádtam, hogy ha még arról volt is szó, hogy neki a gyógyszerek kellenek vagy egyéb más keserűség, akkor is meglepő őszinteséggel nézett Alexandria-ra.
Én 10/9-et adnék rá, mert az elején unatkoztam…
Ja, ja, ja!! Azt még nem is említettem, hogy a végén a kislány ártatlansága és Roy elkeseredettsége találkozik, na… ott nem álltam meg könnyezés nélkül.
Roy talán kicsit könnyen bólintott rá, hogy ‘Na jó, nem ölöm meg magam’, de ez már szőrszálhasogatás.
És minden kis hibát kompenzál annak a résznek a csodája, mikor Alexandria mondja Roy-nak: And don’t cross your fingers!’
Ja…
SPOILERES, NEM JELÖLTEM MERT AZ MÁR NEM MEGY
Gyerekek, ez egy ultraszar film volt. Hatásvadász, egyébként oda nem illő nagytotálok egymásra hajigált diaporámája tartalom nélkül. Az elhagyott szerető drámai szála teljesen megalapozatlan, érdektelen, súlytalan volt, pedig erre fűződött fel a virtuális rész, erre épültek fel a karakterek, azaz erre épültek volna, ha lett volna dráma, de csak szenvelgő görcsölést kaptunk helyette, olyan mélypontokkal, mint az öngyilkosság cukorral, a baraka kopipészt (a pofátlanságnak is van határa azért) és a dramaturgiai csúcspont, jelen esetben szakadék, ‘Na jó, nem ölöm meg magam’. Ennyire elkefélni egy film legfontosabb két percét, ez a nem semmi.
Rosszabb volt, mint Tarr Béla egy vágatlan snittje végtelen ciklusban. :(
És igen, kezd lassan betelni a pohár a nyápic, akaratszegény, gyenge, ultrapöcs férfiak picsogásaival. Tényleg ez a max dráma 2008-ban? Erről kell filmet forgatni? Ez maximum operettbe illik, de inkább oda is ciki igazából.
Hát, nálam olyan 6-8/10 :) Még sosem pontoztam filmet.
Én azért egy ilyen filmet nem neveznék ‘ultraszarnak’. Az Epic Movie, vagy a Disaster Movie, na azok például ultraszar filmek. Mivel vígjátéknak készültek, de felnőttként nehéz röhögni az olyan poénokon, gyerek meg úgysem érti.
Ez a film szerintem nem kifejezetten drámának készült. Nézzed inkább fantasyként, és akkor igenis élvezhető a történet, a képek, a szereplők. Az utolsó verekedős jelenet lehet, hogy kicsit tényleg erőltetett, de végülis nem két felnőtt dönt ott, hanem egy gyerek és egy neki mesélő felnőtt. És a végső lezárás igenis jó :) Olyan képeket nem sűrűn fog látni az ember. Én például talán csak a Chaplin és Stan és Pan filmekben láttam hasonlóakat.
Fantasy? Ne már.
Egyébként a drámai szál totális csődje, hogy fantasyként próbálod értelmezni. Mondjuk érthető, mert a néző megpróbálja valamiképpen értelmezni, lenyesegetve a felesleges sallangokat, és úgy tényleg nem marad más, mint egy siralmasan gyenge, ellenben roppant zavaros mese.
[Írtam levelet, mert meglepő módon ilyesmit ott érdemes intézni, tudod – a zerk.]
a PBÚ-ba írtam kritikát a Zuhanással kapcsolatban. Alant:
Be kell valljam, nem gondoltam volna, hogy ekkora fába vágom a fejszémet, amikor Tarsem Singh Zuhanás című alkotására esett a választásom. Előzetes információim alapján valami észvesztő vizualitásra számítottam hanyagolható történettel, s részben be is igazolódtak számításaim, de le kell szögeznem, hogy nem egy Hős vagy egy Faun Labirintusa remakre ül be a kedves bölcsész, ha erős és határozott unszolásomat megfogadva megnézi ezt a filmet. A két síkban játszódó „mese-film” magával ragadó, csodálatos képi elemekkel operál. Hatalmas terek, gyönyörű paloták, csodás szigetek tárulnak elénk, s repítenek messze a vetítőterem magányos sötétjéből, ám időről-időre visszazuhanunk a fájdalmas, reménytelen valóságba, ahol mesélőnk és egy szem hallgatósága mindennapjaikat élik. A párhuzamos világok közti átfedés fokozatosan bontakozik ki. A kezdetekkor a valóság szolgál a mesevilág, s az abban zajló események alapjául, míg a végkifejletben már a mese lesz az, amely segít, amely erőt ad, s amely a saját képére formálja a történéseket. Megindító alkotás mindarról, meddig mehet el az ember keserűségében, s mi mindenre képes egy tiszta, őszinte gyermeki lélek. Popcornmozi rajongóknak, érzelmi analfabétáknak és olyanoknak, akik irtóznak a kicsit lassan induló történetektől nem ajánlom, mindenki más viszont minden bizonnyal örömét fogja lelni ebben az moziban. Roy és Alexandria bájos kettősét látva egy kis pityegés sincs kizárva.
Engem a film az első percétől az utolsóig lenyűgözött. Mivel a színészekről nem írtál, csak annyit fűznék hozzá, hogy a kislány egyszerűen fantasztikus, milyen őszinte. Lee Pace meg.. Azt hiszem ezt nem kell részletezni, mert mind alakításílag, mind látványilag 5-ös.
Ez a film már kellett a lelkemnek, mert az Út a vadonba óta nem kaptam semmi ennyire szépet és élvezhetőt és magávalragadót..
Sajnos csak 1200 karaktert írhatok cikkenként, így nem volt “helyem”, de tényleg félelmetes a kiscsaj. Nem tudom eldönteni, hogy vagy ennyire hihetetlenül tehetséges színész, vagy ennyire őszintén gyerek. A legvalószínűbb, hogy nem is kapott forgatókönyvet, csak annyit kértek tőle, hogy “érezzen”, vagy legyen az, amiben a legjobb, egy őszinte, ártatlan kislány, aki törekszik a jóra, s akarja a jót. Utánozhatatlan alakítás (ha egyáltalán alakítás).
Catinca Untaru nem beszél angolul, így fonetikusan tanult meg minden szöveget /természetesen fordították neki :)/. A kedvéért időrendi sorrendben vették fel a filmet és állítólag a fiatal színészpalánta azt hitte, Lee Pace tényleg egy ágyhoz kötött beteg. De legutóbbi mindössze egy városi legenda. :)
Forrás, Baraka… Ha ezekhez a filmekhez hasonlítják, mielőtt megnézem, vszínű, jobban tetszett volna. Sajna én csak azt hallottam, hogy Faun labirintusa-szerű (és a párhuzam valahol jogos), azzal szemben pedig simán alulmarad:(
Hátha második nézésre.
érdekes egy stílustanulmány lett ez a The Fall.
nem nevezném magam a művészfilmek nagykövetének, számomra a The Fountain is sokkal elvontabb volt, mint amit igazán élvezni tudtam volna. mindemellett nem hiszem h ne tudnám felfogni azt, amit a hasonló zsánerű filmek közölni akarnak. egész egyszerűen nem feltétlenűl ragadnak magukkal csak azért (vagy éppen ezért), mert az átlagtól jelentősen különböző nézőpontból mesélnek el és mutatnak be egy történetet.
egy kedves barátom – aki távolról sem hívható butának, vagy esetleg érzelmi analfabétának – valószínüleg 30 perc után vagy kisétált volna, vagy diszkrét ásítások közepette ringatta volna magát álomba. és nem biztos h okolhattam volna érte – akkor sem ha ezesetben nem lett volna teljesen érthető.
mindenképpen igaz az h hihetetlen a képi világa a filmnek. a főcím, már a korház mediterrán környezete, a színek mind emészthetővé teszik a film “ágyát”, és még nem robbantottak festékesvödröt a mesebirodalomban mutatott képekhez. ez mind mind klassz.
ugyanilyen élvezhető a kislány jelenléte. az ő játéka messze több mint amit kívánni lehetne egy ennyi idős lánykától, és ez kellett is ahhoz az a valóban elnagyolt drámai szál legalább egy picit értelmet kapjon.
merthogy a film önmagában tényleg nem egy csoda. a karakterek, Royt is beleszámítva teljesen üresek. Roynál is csak a minimuma van meg annak, amiért igazán érdekessé válhatna. Alexandrián és a képi világon kívül nicsenek hangsúlyos pontok, olyanok amelyek a nézőből igazi reakciót váltanának ki. olyan érzésem volt, h amit beletettek a képekbe azt elvették a belső tartalomtól.
az h egészében ez a bűvöletes luficsoda a végén kinél pukkad ki, vagy kezd ereszteni, esetleg száll tovább – ez tényleg csak attól függ mennyire bírja megemészteni az ember az elvontabb, művészi perspektívájú filmeket.
nem aludtam el, nem jöttem ki, és még összességébe tetszett is. 7/10.
Tarsem Singh kivalo reklamfilm- es videokliprendezo. nagyon mennek neki a nagy, hatasvadasz latvanyok – nekem errol a filmrol az LG-reklamok jutottak eszembe. gyonyoru, szines, monumentalis, gigantoman.
es tok ures.
parperces klipekkent mukodtek, de ez ettol meg nem film, csak nehany szurrealis szepsegu klip egymas utan.
elsore lelegzetelallito.
masodszorra mar kapok levegot.
harmadszorra asitok.
es akkor jon ez a kiscsaj es lemossa az egeszet. utalom a gyerekszineszeket, vagy kimerul annyiban a feladatuk, hogy gyonyoru cukisagot jatsszanak, amitol minden valamirevalo noben felebrednek az anyai erzesek (esetleg a pasikban a ‘hu, par ev mulva de meghuznam’) vagy fajoan amatorok, hamisan felmondjak a betanult szovegkonyvet.
catinca untaru zsenialis. ket hete lattam a filmet, es igen, visszaflesselnek belole kepek, de ami erzelmileg is megerint azota is, azok az o jelenetei. mert bajos es oszinte es nem csak eljatssza, hogy a maga kis varazsvilagaban el, hanem el is hiteti.
“Then, an incredible audition with the director of The Cell (2000), Tarsem Singh during which Catinca managed to switch back and forth between reality and fantasy without the slightest degree of effort.” – IMDB (http://www.imdb.com/name/nm1942458/bio)
nekem kizarolag miatta volt nagy elmeny ez a film.
kosárba vele!!!
Hello. Megnéztem én is végre, kicsit furcsának találtam, hogy a film 2006-os, de csak most láthatjuk, hogyis van ez? Vagy csak ennyire nem volt bepromózva?
A filmről… Érdekes, vizuálisan nagyon szép, a történet kicsit kacifántos, de sikerült megérteni, nagyjából(olyan A Forrás kategória). :) Ahogyan pár sorral feljebb aB is írta, a kislány jól játszotta a szerepet, nekem durván akcentusos angol mondatai tetszettek, értettem felirat nélkül az összeset, olyan szépen mondta a szavakat. Ha jól hallottam, meg a nevét elolvasva mostmár kb. 90%, hogy egy román kislányról van szó, ezért ez nem semmi. :)
Az a jó az ilyen kissé elvont filmekben, mint ez is, hogy nincs belőle egy évben több tucat, mindig csak csurran-cseppen pár film ebből a kategóriából.
Egy 7/10-be én is kiegyezem, és abban is, hogy megnézni érdemes, de legyünk 2órára gyerekek, engedjük el a fantáziánkat.
szerintem tipikus példája ez a film a jelenlegi forgatókönyvírói válságnak. nulla történet, a tartalomról durván leugró forma, öncélúság. miért nem fűzte a képeit össze és íratott alá zenét, vagy irodali szöveget? vagy bármit. nekem szenvelgő, tartalmatlan, jelentéktelen a teljes szöveg. és taszító a kiscsaj. de ő lehet hogy tetszik sokaknak. bár amerikában idegesítőnek találták az akcentusát. román kislány.
888, a kiscsaj nagyon fura elmeny volt nekem is, mert a trailerben engem is nagyon idegesitett, meg a film elejen is, es aztan valahogy egyre szerethetobbnek latszott. talan epp azert, mert olyan kis mackoszeru, nem az a sztenderd szepkislany, hanem igazi, valodi gyerekkulseju gyerek, es ettol mar nagyon elszoktunk. a filmekben minden kislany gyonyoru, torekeny, mini-szupermodell – hat, o nagyon nem az. viszont olyan egyeni(seg), h lejon a vaszonrol.
a tobbivel egyetertek, bar ennyire nem voltam szigoru :)
Én személyszerint végigsírtam a jelenetet, amikor Roy “megöl” mindenkit a történetben… majdnem a banditát is. Imádtam a filmet, komolyan rég volt, hogy ennyire nagy hátást gyakorolt volna rám egy mozifilm. 9/10, mert hamar végetért.
10/10
a mesés elbeszélésmód tetszett a legjobban, nameg persze a kislány is zseniális volt, a színek, a jelmezek, a tájak, a zene, a báj és a játékosság. elég ez ide, megvettek kilóra.
Zseniális, Gyönyörű, Lenyűgöző! nehéz szavakba önteni, 9,5/10 a picit sok szenvedés miatt és mert sokszor lehet azt hinni hogy na itt a film vége
azt hozta ez a film amit el lehet várni tőle. ha több érzelmet, mondanivalót, tapasztalatot akartak volna beletenni, akkor elvesztette volna a varázsát. a képek engem magukkal sodortak, csakúgy mint a sejtben, némelyiktől a mai napig nem tudok szabadulni annyira megfogtak. a két főszereplőt hitelesnek éreztem, pontosabban csak a kaszkadőrt, mert a kislányról nekem a bakterházas bendegúz jutott eszembe. egyikük sem játszott, hanem “beleéltek” a filmbe. a zene hátborzongatóan illet az egészhez, a felvezető képsorokat meg napokig tudnám nézni folyamatosan.
Én csak most láttam a filmet, filmklubban, moziban. Szerencsére sose tudom mit nézek meg, jöjjön aminek jönnie kell, nem hagyom, hogy akármi is befolyásoljon, így erről a filmről se tudtam semmit. És megtörtént a csoda, lestem ki a fejemből, ittam a “mozit”, inkább vedeltem, ujjongva szürcsöltem, és örültem, hogy sokan vagyunk a moziban, hogy megoszthatom másokkal az élményt, pont olyan érzés volt, mint gyerekkoromban-az első eszméletéveimben, mikor az első hó lehullott, én éreztem, hogy túlcsordul bennem az öröm, az ujjongás, és szerettem volna mindenkihez odafutni és összeölelkezni, mert csoda történt, te is látod? örüljünk együtt!!!!
Olvasgatva a hozzászólásokat, látom nem mindenki élte meg ezt a filmet, sokan beleakadtak a “történetbe”, persze szubjektív. Én csak hagytam, hogy megtörténjen, és élveztem. Úgy mint egy nagyszerű Beethoven szimfóniát, azt sem akarom mindenáron megérteni, csak utazunk együtt.
A gyerek Catinca minden mozdulatát-szavát, vagy egyszerüen mindenét imádtam, és csak egyetérteni tudok a szuperlativuszokkal, sajnos überolni nem, mert nincsenek rá szavak. Ahogy kijöttem a moziból, azon kaptam magam, hogy megint keresem az embereket, kinek ujjonghatom el, hogy milyen csoda történt, hogy nekik is látniuk kell!!!
10es. NAGY 10es. Megindokoljam? Ez az egyik film, amit sajnáltam volna, ha kimaradt volna.
Fantasztikus film, egyértelműen egy örök kedvenc, viszont figyelem.
SENKI NE MERJE MEGNÉZNI SZINKRONNAL!
Még az se, aki nem tud angolul. A felirat is kegyetlen.
Alapjáig rombolják a film hangulatát. Tudom, ez nem Tarsem hibája, ezek a szinkronrendezők. Szóval térden állva könyörgök, hogy aki teheti, eredeti nyelven nézze.
Különben, ennél jobban felépített filmet nem sokat láttam.
*meghajol-elvonul*
Igen, ez a nagybetűs FILM. Remek volt. Többen leírták már, így csak ismételni tudom, hogy a gyerekszereplő, a képek és a zene fantasztikus.
Tudtam, hogy nagyjából mire számítsak, és a kezdésnél tudtam, hogy nem vagyok olyan állapotban, hogy be tudjam fogadni, de a főcím után minden megváltozott és rögtön berántott, úgyhogy le a kalappal és köszönöm.
Nekem pont nem az első óra volt unalmas, hanem a közepe-vége felé éreztem kicsi hullámvölgyet de nem tartott olyan sokáig. Összességében 9/10 és nagyon szép élmény volt.
ez az, amiért a mozit kitalálták.
Szerintem pont az eleje jön be és a képvilága miatt nagyon jó amit a sztori számomra a végén levisz egy 7-es értékelésre.\ (/10)
A film képivilága lenyűgöző, a karakterek is, a zene lehengerlő, van dráma is meg vigyorgás, az agyműtét után meg a vége felé már bebújtam a satyóm alá, hogy ne lássák a könnyeimet, pedig 28 éves vagyok nem 82.
Őszintén szólva, nem hittem volna, hogy a Lost Highway, Fight Club, Death Proof, Dead Man, 12 Monkeys filmek után, egy román kislány játéka ennyire megérinthet mert baromira nem rajongok én sem a gyerekszínészekért, de ebben az esetben arról van szó, hogyha nem Catinca Untaru játsza el ezt a szerepet akkor, kábé 10perc után egy jót szundítottam volna a filmen, pedig annyira nem is rossz..
Mostmár csak az ő jelenetit nézem meg és nem tudok betelni vele!!!:) A Wanderlust-ot (dokumentum film a Fall-ról) is megkéne valahogy nézni, de az szerintem csak az eredeti dvd-verzión van rajta, ami sajnos nekem nincs meg.
Osztályzás: egyszer 7/10, másodszor 13/10
legkedvesebb filmem. csak egyszer mertem megnézni, pedig bármikor megtudnám újra de egyszerúen nem akarom rombolni az élményt amit nyújtott… hüpphüpp
Most láttam a mozicsatornán ezt a meseszép mesét, sajnos nem az elejétől és persze szinkronban. Irtózatosan kíváncsi vagyok a főcímre, meg amit az elejéről írtatok… Megyek is felkutatni az eredeti dvd-t, mert látnom kell teljes egészében. Én még arra voltam kíváncsi, vajon hol forgathattak, de aztán Bali-Fidji-Kambodzsa után már nem is néztem tovább a listát, tulajdonképpen csak Ausztrália és a két sark maradt ki… A kislány….?!??! Imádtam a copfjait, a (most még) fogatlan mosolyát, a duci lábát, ahogy lógázta, az egész lényét, a teljesítményét. Nekem jó volt!BB
Rég láttam ennyire szép filmet. Lehet vele kötekedni, de szerintem nem érdemes, örüljünk neki