TÁMOGASS ha belefér | kommentelj róla

Netflix DF: Happy Gilmore 2

A főfogás mindenképp a Happy Gilmore 2 volt, amiről oldalas káromkodásokat tudnék írni, annyira felhúzott vele Sandman. És nem az alpári humorral tette ezt, hanem azzal, hogy mennyire lusta a film. Nem is próbálkoztak semmivel. Igen, Adam Sandler a haverokkal lógós filmekkel ilyesmit szokott csinálni, nem lepődtem meg, de itt maximumra tekerte a nosztalgiacsalikkal, és ez borított ki (nézés közben pár percre:).

A történet onnan kezd, hogy Julie Bowen karaktere már halott, Gilmore ölte meg véletlenül, és így iszákosan neveli a sok gyereküket. Vagyis hát herdálja el folyamatosan a vagyont, de össze kell szednie magát, mert a lányának balett tehetsége van, ami miatt drága suliba kell mennie. Közben még valami Tech csávó igyekszik megújítani a golfot, eltaposni a nagy múltú aranyöltönyös sportot… Szóval az a sportfilmes alap van itt, hogy a mélypontról kell talpra állni, ez nem is lenne baj, ha a poénok írásába ölték volna az idejüket. Ehelyett mit tettek? Konkrétan felmelegítették a régi film jó pillanatait, “emlékszel erre a viccre? Itt van újra, csak szarabb változatban”, és konkrétan még vissza is vágnak az első részre, hogy biztos emlékezzünk. Nem kell nagy megfejtéseket csinálni egy nosztalgiázó filmbe, de amit itt felmutatnak az a legolcsóbb megúszós meló, ami még hülyének is tekinti a nézőjét. És ez a legnagyobb bűne.

Viszont nem csak a negativitást akarom önteni, így el kell ismernem, hogy a sok túlírt vígjátékkal szemben itt legalább volt fizikai humor, amik közül páron el lehetett mosolyodni, szóval a nagy megúszás közben akadt emlékeztetőnek 1-2 pillanat, olyan ami bemutatta mire lennének képesek a lustaság nélkül. Például ez a képen is látható “kisfilm” (külön forgathatták bármikor) Eric Andre és Margaret Qualley szereplésével jó lett. Miért nem ilyenből volt több?

BTW, nekem külön ironikus, hogy a “rossz” és csaló csapat a tényleg sokszínű, míg Happy Gilmore a hagyományok megmaradásáért küzd. Oké, a legsiralmasabb techbro akar beletojni a régi módba, szóval remek modern hasonlat is lehetne, ha nem az amúgy is gazdagok hóbortja vaskalapos golfról lenne szó. Az első részben jó volt, hogy Happy felrúgta a dolgokat, de további változás nem kell. Értem!? Éljen!? Ezt bizony jobban kellett volna kifejteni, ha már felvállalták.

Ui: Természetesen a DF a Double Feature-t takarja.

Netflix DF: The Thursday Murder Club

A Thursday Murder Club mondjuk nem volt csalódás a Netflixtől, mivel nem is vártam tőle semmit. A könyv elvileg Agatha Christie rajongóknak ajánlott, bevallom nem tudtam befejezni, és ha innen nézem, akkor a film tökéletes adaptáció lett, bár ennek sikerült az utolsó percéig jutnom.

A történet ugye egy öregek otthonában játszódik, ahol mindenféle különös figura lakik, közülük páran csütörtökönként cold case-eken gondolkoznak. Természetesen az a fordulat, hogy történik egy friss gyilkosság, és nekiugranak inkább annak, hiszen még a lakhelyük is veszélybe kerül emiatt. A film legnagyobb baja, hogy az ügy maga halálunalmas, nem rázódik össze értelmesen és érdekesen az egész, a gerincet jelentő nyomozás erőtlen. Rutinnal a sztárok, azaz Helen Mirren, Pierce Brosnan, és Ben Kingsley kihúzzák a mélypontjáról A csütörtöki nyomozóklubbot, de még ez a könnyed fun oldal sem működik. Se kriminek, se vígjátéknak nem jó.

Nem ez lett a krimiRED. Mondjuk ennek fényében nem tudom a rendező Chris Columbus mit szólt be a Harry Potter sorozatosokra, hiába hangzott jól, mert látszólag már nem tudja mi tesz egy jó filmet.

Ui: Természetesen a DF a Double Feature-t takarja.

Ash

Fogalmam sincs Flying Lotus miképp fűzött be igazi színészeket erre a filmnek hívott, valójában DMT tripnek besorolható műre, hiszen a végül itt levő Eiza González & Aaron Paul duó előtt majdnem Joseph Gordon-Levitt és Tessa Thompson segítségével kelt életre ez a… Dolog.

A történet egy emlékezetkieséses űrhajós nővel indít, aki felébred a vészhelyzetben levő bázisán valami idegen bolygón. A legénység többi tagja halott körülötte, de miért, és vajon tényleg általa hullottak el? Ezek a kérdések marcangolják, miközben befut a bolygó körüli pályán levő űrállomásról a másik ember, aki talpon van még a vidéken. Innen derül ki, hogy mit keresnek a folyamatosan szállingózó poros planétán, és hát bevillanások formájában lassan fény derül a történtekre.

Amikor a gyönyörű Eiza González már harmadszor tántorgott át közeli felvételen szinte ugyanabból a díszletből ugyanabba a díszletbe, akkor felmerült bennem, hogy mennyire olcsó filmet nézek, főleg a sima PC alaplapnak tűnő “MEDIBOT” feltűnésekor, így utána meg is néztem: csak fél millióba került az Ash elvileg, és 4 hét alatt forgatták. Szóval ismét előkerül a kérdés, hogy miképp győzött meg igazi színészeket? Ennyit számít, hogy 4 sorozatrésznyi idő alatt megvolt? Látni vélem kicsit a lelkesedést is bennük a projekt iránt, feltehetően jó volt a pitch amit kaptak. Viszont az is felmerült bennem, hogy a látványos jelenetek (nem akarok spoilerezni) miért néznek ki olyan jól? Az Ash utolsó harmada bizonyíték a fizikai trükkök hatékonyságára, még ha fel is van turbózva CGI-jal.

Lehet nem ezzel kellett volna kezdenem a kidolgozást, de nem nagyon tudom éltetni a filmet. Konkrétan ez az amnéziás kezdet, amiből iszonyat gagyi jumpscare horroros módon kezdett kibontakozni a történet, iszonyat időhúzásnak érződött. Többször is az jutott eszembe, hogy ez egy Love Death + Robots (a korai évadok:) epizód túlhúzva. Konkrétan lineárisan elmesélve lehet jobban ütött volna, mert a Flying Lotus által rejtegetett fordulat nem volt annyira erős magában. Ehelyett González szépen meredt a semmibe, és aggódva nézett 45 percig, miközben véresen bevillantak képkockák. Iszonyat repetitív módon jutunk el a jó részhez, mert lehet úgy tűnt, hogy csak negatív leszek, de a film utolsó harmada egyszerűen fasza, és tényleg megidézi azokat a sci-fi horrorokat, amiken felnőttünk. Nem akarok címeket sorolni, hátha megnézitek, és spoiler lenne hova lyukad ki a történet.

Igazából látni vélem mit akart Flying Lotus, de annyira nem áll össze filmként. DMT tripként nem tudom pontozni, mert sosem próbáltam, és sajnos a létezésről sem ad sok merengeni valót, a mű témái nem kerülnek rendesen kibontásra. Az biztos, hogy a színészek kihúzzák a gödör legmélyéről az Ash unalmas részeit, mert amatőrökkel az bizony nem csak 2/3-ban lett volna szinte nézhetetlen, hanem teljesen.

Karate Kid: Legends

A film utáni benyomásaim alapján rögtön megnéztem, hogy a rendező Jonathan Entwistle mit csinált korábban, és a gyanúm megerősítést nyert: tv sorozat, tv sorozat, music video, tv sorozat. Bár a sorozatok jók, hiszen a The End of the F***ing World és az I Am Not Okay with This köthető hozzá, de a mozis szintlépés nem sikerült.

A történet főszereplője egy Pekingben az egyedülálló anyjával élő tini (?) fiú, aki a nő új munkalehetősége miatt New Yorkba kénytelen költözni vele. Kung-fuban amúgy elé erős, hiszen a nagybátyja iskolájában edzett, de az új helyen a friss szerelmének a volt pasija bizony kőkemény karate mester, és látszólag jobb nála. Ja nem, a fiúnak van valami régi traumája, ami gúzsba köti a tudását, azért veszít. Ennek feloldására bizony Daniel LaRusso kell majd, akit a fiú azóta New Yorkba érkezett nagybátyja szervez be valami családok közötti régi összefogás miatt.

Várjatok, ez nem elég, a kung-fu fiú új csajának a pizzázót vezető apja tartozik a karatéző srác suliját vezető rosszarc senseinek, viszont a pizzás régen híres bokszoló volt, így bevállal egy meccset amivel majd visszafizeti az adósságát, és erre fel kell készíteni. Ki más lehetne az edző, mint a kung-fu boi. Spoiler lehet, de nem tudom nem idevésni, hogy persze a boksz nem jön be, így kénytelen a kung-fu boi elindulni egy utcai harcos karate versenyen (ahol amúgy csak 16-an indulnak?:), hiszen ott elég pénzt lehet nyerni, és így kerül a képbe igazából LaRusso a felénél.

Valamit még tuti kihagytam, de szerintem ebből már érzitek merre akarok kanyarodni.

Iszonyat túlzsúfolt a film, mintha — körbe is értem — tv-sorozatot néztem volna. Nem rohan egy lejtőn, hanem egyenesen függőlegesen zuhan előre a sztoriban, ami legalább 2 filmet vagy egy sorozatévadot tenne ki, már csak elnézve a két kiképző montázst is, ami van benne. Bárminek lélegezni kéne, hogy leülepedjen a nézőben? Ugyan! A hangulatot megoldjuk zenével és kész. Komolyan, már ott tv-sorozat hangulatom volt, amikor New Yorkba érkezéskor 5 perc alatt 3-4 zeneszám volt. De lehet inkább idézőjel kéne azon a városon, annyira műterminek érződött végig, fake hátterekkel. Mármint nyilván kevés film forog tényleg New Yorkban, annyira drága, de meg szokták ezt jobban is oldani.

Nem akarok teljesen negatív lenni, volt 1 bunyó amit jó volt nézni, bár a “tini” srác gyakta benne az embereket. Cast ügyileg Jackie Chan csekk hangulata meg Ralph Macchio nulla vászonjelenléte mellett Ben Wang teljesen korrekt már megint, energiával pörgeti a jeleneteit, kíváncsi leszek hova viszi. Joshua Jackson pedig hozta a szokásosát, amit el lehet nézni, de nem igazán mozifilmes azért. Ming-Na Wennek így csak 1 nézés maradt az említett zuhanós forgatókönyv pörgetésben.

Tudom, miért néztem meg, de valami tinglitanglira vágytam, és hát tudjátok, hogy a sportfilmeket szeretem, így minden rossz előjel ellenére nyomtam arra a lejátszásra. Hát még a hozzám hasonló elvetemülteknek sem tudnám ajánlani, nemhogy a sportfilmekért kevésbé rajongóknak. Igazából furcsa ilyen filmet nézni, mert szinte látszik az IP felélesztő izzadás az egész projekt születése mögött, egy percig sem érezni benne a tényleges létének bizonyítékát.

Fountain of Youth

Az F1-en felbátorodva nekiugrottam az eddig kerülgetett Guy Ritchie rendezésében készült Apple TV+ filmnek. De minek. Lelövöm a csattanót, úgyis “régi” már Az ifjúság forrása: ez valami siralmas. Mondjuk a költségvetése látszik Eiza González mosolya mögött, de még a látvány sem az igazi, mármint az akcióé.

A történet gondolom sejthető módon egy forrás megtalálása körül játszódik, ami elvileg gyógyít és a többi. A főszereplők apja is kutatta talán. Vagy csak más kincseket keresett, hogy aztán visszategye azokat, mivel az utazás, a kaland számít. Ez lenne a fő filozófia itt? Töröm a fejem, de igazából nincs semmi gyöngy, minden a Fountain of Youth közben tett nagy felfedezés a klisékönyvből esik ki.

Konkrétan olyan érzésem volt, mintha összehalászták volna az összes filmet a zsánerből és átlagolták volna őket “- Mi legyen a kincs?” “- Hát olyan… Grál szerűség, ne? Az a legjobb Indy film!” “- Oké, de hogy jussanak oda, a nyomokat kicsit máshogy kéne.” “- Hmhm, ez a Dan Brown régen nagyot ment, meg ott a Nemzet aranya is, nem?” “- Zseni vagy! De nehogy Amerikába tegyük, az gyanús.”

Igazából viccelek itt, de nem is az a baj egy kalandfilmnél, hogy merít, izé, régészkedik más művekből, ha az utazás szórakoztató, viszont a tanulságát tekintve külön vicces, hogy pont ez nem sikerül. Ahogy haladnak előre az nyögvenyelős és nem fun. Semmi lendülete nincs az egésznek, kivéve 1-2 akciójelenet érdekes kamerahasználatát.

Mondjuk a végeredményt nem segíti, hogy a máshol néha jó John Krasinski (Quiet Place) mennyire mellément casting ide, semmi könnyed mondata nem működik, de amúgy is olyan, mintha nem köteleződne el a karaktere mellett. Mindezt úgy, hogy a leghíresebb szerepe az Office vicces csávója. Mostanra meg semmi laza sármja nincs, iszonyat kontraszt volt az F1-es Brad Pitt alakítás után látni ezt. Ami külön szomorú, hogy Natalie Portman a straight mannek mennyire siralmas itt. Ritchie elfelejtett színészeket irányítani? Nem érdekli? Pedig kb. amiatt is örök klasszikusak a korai filmjei.

Érdekes nekem a Guy Ritchie jelenség amúgy, mert egyszerűen nem tudom eldönteni mitől ennyire hullámzó amit elénk tesz, pedig láthatóan van rá igény rendelői oldalról, lehet mert gyorsan végez és nem házsártos a note-ok láttán. Mármint konkrétan idén ott a Mobland első két része a rendezésében, és azok milyen szépen haladnak előre, találják meg a saját hangjukat. Itt meg az említett érdekes kameraállásokon kívül semmi Ritchie nincs. Olyan egyszerű, nulla dollárba kerülő dolgok nem működnek, mint a szereplők közötti adok-kapok. A film túlírt, de egyben alulírt is, amit még a vágás és a főszereplők is elgáncsolnak. Számomra konkrétan ettől lett vicces, hogy ott égetik a pénzt a nagy setpieceken, és nem látják mennyire semmi az egész.

Az összes stúdiófejes ezt kéne tanulmányozza, hogy amikor jólfésült mindenhova dörgölőző művet kérnek, akkor az ilyen lesz. Ez a legújabb elrettentő példa az elrettentő példák végtelen sorában.

Ballerina – kitáncolt a minőségből

Szoktam néha védeni a stúdiók döntéseit, amikor látható miképp lépnek rossz útra, érthető a logika mögötte, még ha rosszul is sül el és nekem sem tetszik a végeredmény, de itt biztosan nem tudok ilyet tenni. Van egy franchise aminek nagyjából egy erőssége van, hogy a főszereplője mindent beleadott a képtelen akcióiba, és zseniális kaszkadőrcsapat segítette ebben, akik végtelen lépcsőn legurultak érte és a nézők szórakoztatásáért. Mindezt akcióimádó volt kaszkadőrök kezébe tették rendezésileg.

Erre jön egy spinoff, amit Len “kókler” Wisemanra bíznak, aki 19 éve a Die Hard 4-nél tett le talán utoljára jó akciójelenetet, de akkor sem igazán érezte át a franchise-t amibe csöppent. Előtte pedig Kate Beckinsale bőrruhás popója húzta ki a bajból az Underworldnél a rendezőt. 2012-ben a siralmas Total Recall remake sikerült neki, utána pedig országos sorozatokból 1-1 rész. És rá bízzák.

Nyilván az volt a fordulat ebben a történetben, hogy a gyenge Continental sorozat után Chad Stahelski rájött, ilyesmit nem szabad tennie ha a John Wick brandet akarná még használni, visszatért, és bár nincs a Ballerinán a neve hivatalosan, de iszonyat sok mindent újraforgatott 2-3 (!) hónap alatt. Sőt, elvileg valami korábban leintett túl drága akciójelenetet elkészíthetett, ez ránézésre a végső leszámolást jelentheti, de akkor is a szart kellett políroznia. És lehet a színészes jelenetekhez nem is nyúlt egy két utószinkronos javítást kivéve, de ezt valójában nem tudom eldönteni, mert mindenki olyan kimérten beszélt már az eredeti Wick filmekben is, mint itt. Talán még így is kilógtak a “plot” jelenetekben az alakítások, főleg a Ballerinák főnökét alakító nőnél.

Térjek a tényleges filmre? A történetben a főszereplő elveszti az apját, kiképzik a ~~Black Wido~~ kokkolino programban táncosnak, és egyben bérgyilkosnak is. Vagyis pont a bérgyilkosok ellen védőnek, elnézést. Nem is csak poénkodni akarok, hanem tegnap láttam a filmet, és már most tűnnek el részletek róla a fejemből, annyira semmi sztori váza. Az egyik bevetése során azok nyomára bukkan, akik megölték az apját, és elkezdi követni a nyomokat (beszél 3 emberrel kb.), bosszúhadjáratot indít. Van egy másik szál is, de azt majd meglátjátok, amikor valami streamingen benyomjátok pár hónap múlva, mert moziba erre ne menjetek.

Nyilván bírom Ana De Armast, a legutóbbi James Bondban még akcióügyileg is villantott egy hatalmasat, ellopta szinte a filmet, de a Ballerina nem a karrierjének jobb darabja, az is biztos. Talán, nagyon talán megmentette volna a mozit, ha Armas is annyira elkötelezett, mint Keanu, és róla is elhisszük, hogy mennyit gyakorolt a szerepre. Akkor esetleg többször láttuk volna az arcát is az akciójelenetek közben, ami számít, akármennyire is máshogy gondoljátok esetleg. De ez is csak középszerbe húzná fel a filmet. Ellenpéldának mindig az Atomic Blonde ugrik be, ami szintén nem egy jó történetes valami, de letette a Charlize “vágatalan” bunyós jelenetét, ami bár nem mérföldkő, de simán nyugati akciófilmes történelem. Itt nincs ilyesmi.

A Ballerina egyedül a végső akciójánál talál magára, nem véletlen, hogy a trailerben is sokat mutogattak belőle. Nekem az a tippem, hogy az a rész szinte teljesen Chad Stahelski munkája, főleg a lángszórózás, ott működik a harc is, míg előtte sokszor szétuntam az “izgalmakat”. Ez sem menti meg a végeredményt azért. Nagyon nem tudom ajánlani a filmet, amiben amúgy Wick is feltűnik vagy 5 percre, de az is csak az említett végső akcióban érdekes, és hozza is az egyetlen mosolyt, amikor összecsap a balerinával.

(Ui: leszámolás Szentendre főterén! És a Margit hídnál? Sőt, a prágai eredeti munkák után Magyarországon az utóforgatás volt, avagy amit felismerünk magyar helyszín az mind Stahelski.)

Captain America: Brave New World

Az egyik legnagyobb pénzégetés mostanában? Konkrétan nem tudom mit forgattak újra a filmen kétszer, de feleslegesen költöttek rá, mert nem lett jobb. Vagyis rossz lett. Vagyis inkább úgy mondom, hogy a legpozitívabb ami eszembe jut róla: semmilyen. Ennél jobb jelzőt nem tudnék rásütni.

A történetben… áh nincs kedvem komolyan venni. Sam Wilson az új Amerika kapitányként részt vesz valami akcióban, és amikor emiatt az elnök komolyabban veszi, meghívja a Fehér házba, akkor elszabadul a pokol egy merénylettel, ahogy a trailerben láttuk. És még az Eternals filmhez is kapcsolódik a sztori! Amúgy durva, hogy nagyjából 1 hete láttam, de már semmi részletet nem tudnék felidézni, pedig általában ha nem is kiemelkedő, de korrekt a memóriám, szóval ezt most teljesen a film minőségére fognám.

Lehet mert volt a Falcon TV sorozat ezért ahogy pörögtek a jelenetek, Anthony Mackie különböző zöld- vagy ledfalas háttér előtt fontosakat beszélgetett, akkor folyamatosan mindig az jutott eszembe, hogy ez mennyire TV sorozatos. Ezt a színészekre is értve, pedig sokakkal ellentétben annyira sok bajom nincs Mackie-val, a Studioban egy hangos nevetést is kisajtolt belőlem simán ugyanúgy pár hete.

Viszont tényleg a főszereplőn teljesen túllépve, mindenki más annyira nulla volt benne, hogy rossz volt nézni. Részemről úgy tűnt Ford is csak a csekkért jött, pedig eléggé az általa alakított Thaddeus Ross itt a lényeg. Az is eszembe jutott, hogy Ford lehet nem is vett részt utóforgatásokban, szóval azért igyekeztek a jelenetei köré kitalálni dolgokat, extra izgalmakat, lásd Giancarlo Esposito támadása… Konkrétan Carl Lumbly ment a legkeményebbet a mellékszereplők közül, de neki jutott az egyetlen valamennyire érdekes akciójelenet, szóval érthető, hogy ez ugrik be.

Igen, a szétszabdalt és frankeinstein szörnnyé összetett forgatókönyv, a TV-szintű színészek mellett a film legnagyobb baja, hogy még az akciójelenetei is gyengék, nem is csak a tétek hiánya, hanem konkrétan megvalósításilag az egész. Onnan kezdődtek a bajok, hogy a Red Hulk fordulatot és verekedést el kellett spoilerezniük a trailerekben, mert különben aztán főleg senki nem ment volna erre. Ugye erre van az elméletem, hogy ha ilyesmi fordulatot akarsz, akkor rengeteg más izgalmat kell köré írnod, amiket lehet tolni a reklámkampányban. Ha már ennyire filmiparos a “műved”, akkor gondolkozhatsz így is róla.

Egyszerűen semmi látványos nincs benne, egy massza vizuálisan a Brave New World, ami sehol sem kiáltja a mozis minőséget. Lehet nem a Cloverfield Paradox rendezőjére kellett volna bízni. A nosztalgiajáratokon kívül szerintem az látszik a jelenlegi MCU-n, hogy a régi mód nem működik, miszerint a previs, a kitalált akciók köré írnak és rendeznek egy filmet, hanem a szó komolyan vett értelmében rendes visionary rendezők kellenek. Aztán lehet majd a Russo AI tesók rámcáfolnak jövőre? Vagy a Thunderbolts nemsokára.

Ami biztos, hogy ez egy semmi volt, pont mint az Ant-Man 3, vagy a Black Widow, vagy a Marvels. Aki szerencséjére kihagyta, az tette jól. Engem a sok utóforgatás miatt a katasztrófaturizmus rávett, de még így is meglepett, mennyire nulla. Látszólag történetileg is kihagyható, legalábbis ha bármi előkerül ebből (gondolom az új AnyAg, amit mindenki meg akar szerezni), akkor szinte biztosan kontextusba teszik és érthető lesz a jövőbeli filmekben. Bár ha azok ilyesmi minőségben érkeznek, mint ez, akkor ki lesz rá kíváncsi?

Ghostbusters: Frozen Empire

Mondhatnám, hogy az év csalódása, de hazudnék vele, mivel nem vártam túl sokat tőle, ez azon is tetten érhető, hogy egészen a Maxos premierjéig elvoltam nélküle. Mondjuk azt a keveset sem hozta, amit kellett volna.

A múltkor még ugye senki nem emlékezett a szellemirtókra, most meg ismét New Yorkban száguldanak, és az emberek szeretik őket, de a polgármester valamiért nagyon nem. Már az anyagi káron kívül is gondja van velük. Innen indul a film története, amiben van első szerelem (de csak Kína, és persze konzervatív kompatibilisen), vannak az öreg arcok, meg valami ősi gonosz, akit az ősi szellemirtók (valami más nevük van) zártak be egy gömbbe. Nyilván ki akar szabadulni, és ez vezet a nagy akcióhoz, ami… egy “kis szobában” zajlik le végül.

Annyira középszerű termék, hogy igazából még a szidása sem szórakoztat, nem hogy a film tette volna. A Ghostbusters: Frozen Empire is tökéletes példája annak a cinikus nosztalgiabányászatnak, ami egyre jobban dominál mindent, nyilván összefüggve a “csak létező IP-t akarunk berendelni…” trenddel.

Ezen kívül az is zavart, hogy a fő történet szálat igazából el is nyomták. Nem azt mondom, hogy a család fiatal lányának a felnövése és első szerelme annyira izgalmas lett volna, már persze körülvéve a nagy veszedelemmel, ami hozza a szellem-akciót, de basszus, olyan furán tették mellé a többi “emlékeztek erre”-jelenetet, meg karaktert — Bill Murray feltűnéseinél nagyobb “ide a csekket” nem volt idén? –, meg Paul Rudd karakterének az apává növését, meg apróságot, hogy iszonyat szomorú voltam.

Legalább valami rendes filmet tennének össze, amibe elférnek a nosztalgikus elemek is, de olyan, mintha már ezzel sem próbálkoznának. Ellenpéldának ott az Alien: Romulus, amiben legalább készítésileg volt rendes koncepció, míg itt konkrétan azt éreztem, hogy a fő szál megvolt, és utána jött mindenki, hogy “még ez is legyen benne valahogy”, toldott-foldott semmiséget hozva végeredménynek.

Az alakítások mögött teljesen az éreztem, hogy a színészek csak túl akartak esni rajta, és ezen a rendezés sem segített, de hát ilyen alapanyagból mi lett volna más. Nem is, ezúttal nem kap felmentést a technikai része miatt a film, mert igazából abban sem volt erős. Semmi nincs benne.

I.S.S.

Mivel űr-scifi, ezért hiába hasalt nagyot a kinti pénztáraknál és dobták villámgyorsan VOD-be, azért csak bele kellett nézni. Utólag a persze megbánva ezt a gondolatmenetet. Nem vágom egy ilyen tv-filmet hogy gondoltak nagyvászonra, legfeljebb ha a “hátha” reménnyel dobták oda.

A történet a nemzetközi űrállomáson játszódik, ahol orosz és amerikai tudósok különböző kísérleteket végeznek. Ide érkezik egy új lakó az egereivel, ahol az egyik orosz figyelmezteti, hogy ők is végeztek hasonló kutatást az űrben, de az egerek mindig bántották egymást. Micsoda sejtetés ez a következő 1 órára!

A cselekményt az indítja be, hogy a Földön látszólag kitör az atomháború a két nagyhatalom között. Ennek következményeként mind az orosz, mind az amerikai legénység azt az üzenetet kapja, hogy vegyék át az ISS fölötti irányítást, de bármi áron. Ahogy az egereken láttuk, kicsit egymásnak is esnek kvázi. Ezzel vajon mit tudott volna kezdeni egy jó író és rendező?

Félresöpörve, hogy a kábel heveder, vagy minek hívják, nagyjából folyamatosan látszik a szereplőkön, és a 0 gravitáció nevetségesen nem jön át az egész film alatt, hiába lebegtetik a kamerát. Szóval ezt figyelmen kívül hagyva, egyszerűen nincs benne feszültség. Látszik, hogy oda van írva a paranoia az első “összecsapáshoz” például, de valahogy a vágás és az alakítások, meg úgy minden egyszerűen nem adja át. Folyamat ilyen, látszik a recept, hogy mit akartak főzni, de kihagyták a fűszereket, meg a technikát, meg… mindent.

Nem azt mondom, hogy ha minden tökéletes lett volna, akkor új klasszikus születne, de ez így hatalmas semmi volt. Lehet akart valamit mondani, de nehéz úgy gondolkozni rajta, hogy a film maga ennyire felejthető.

Foe

A Lion és a Mary Magdalene után visszatért Garth Davis egy “kamara” drámával, amiről a megvalósítása miatt azt hittem a világjárvány alatt forgott, pedig nem. Két, aztán három színész van benne a semmi közepén, sokszor nem is egy szobában/légtérben. Igen, lehet nem ezzel kéne kezdeni ennél a 2065-ben játszódó sci-finél, de más így hirtelen nem ugrik be, annyira semmi az egész.

A történet szerint a jövőben a Föld már még jobban romokban, eső alig van, és random embereket sorsolnak ki, hogy menjenek az űrbe 1-1 évre építeni az ottani űrbázist, új otthont. A semmi közepén élő házaspár férfi tagja is így jár, de azzal a bonyolítással, hogy felvételek és interjúk alapján újraalkotják.

Igen, ahogy az előzetesnél, úgy is itt sokaknak beugorhat a Black Mirror. Ez egy abba a sci-fi antológiába illő történet, csak épp széthúzták 2 órára tök feleslegesen. Nem értsetek félre, jó a Black Mirror, de csak 1-2 része mozi szint, és egy “rendes” filmtől azt várnám, hogy van valami plusz, az amitől cinema. Hát itt nem akadt ilyen. (Mellékvágány, de a tévé teljesen más élmény általában, más a lényege is talán, szóval a sorozatokat főleg nem szólnám le, de ezt gondolom sejtitek:)

Igazából szól valamiről a film a sci-fi köntösben: egy házasság nehéz időszakáról és végéről. Talán. Nehéz gondolkodnom rajta (a bogarak részre nem is ugrik be semmi, azon kívül, hogy aláhúzta az egyértelműt, talán a könyvben más), mert annyira untam a sok jelentős nézést. Pedig jó színészek vannak benne, Saoirse Ronan, Paul Mescal és Aaron Pierre triója többnyire jó lenne, ha a jeleneteik nem a semmiben indulnának és oda is érnének. Nehezen megy a szavakba öntése a helyzetnek, de néha csak néztem, hogy 100%-os kiborulást játszanak ami szinte a semmiből jön, mivel nincs felvezetve a konfliktus. Pedig idő aztán volt rá.

Ami főleg meglepett, hogy a film elején levő felirat mennyit felfed a sztoriból. Azt gondolnám valami stúdió exec. tette oda, nem a filmet készítők. Mondjuk tény, hogy miképp rántod be a nézőt máshogy, mivel az első 2 órában szinte semmi nem történik.

A fő gondom az volt, hogy jobban belegondolkodva még csak nem is próbálkozott a film, és úgy bukott el, nem tudom ezzel menteni, gondolom ezért is altatott. Mindegy, legalább most újra Gil Scott-Heront hallgattam pár napig. Igen, használják az egyik versét.

The Family Plan

Azért kellett emlékeztető, hogy az Apple TV+ nem csak a minőséget igyekszik elhozni (Killers of the Flower Moon, Napoleon), hanem tőlük jött a Ghosted (ki emlékszik még rá?), és annak most a lelki társa, a Családi kiruccanás, amit viszont nem véletlenül nem küldtek moziba. Bár ki tudja, lehet ez is összetett volna 100 millát.

A történetben egy volt bérgyilkos már vagy 18 éve békés családi életet él, de rátalál a régi megbízója, és ki akarja csinálni. A csavar? A mostani családja semmit nem tud a múltjáról, így úgy igyekszik menekülni velük, hogy közben ne bukjon le. Igazából ez az amit valamennyire szórakoztató volt a filmben, amíg Mark Wahlberg roadmoviesan rángatta át Michelle Monaghant és a többieket Amerikán, miközben legyakta a nyomukban levőket.

Amint viszont elértünk a fordulóponthoz, onnantól teljesen szétesett a film. Míg előtte volt pár ötletük, és pár aranyos fordulaton lehetett mosolyogni is akár, addig a nagy leszámolás, a végső akció iszonyat unalmas lett, csak mert “valami nagy”-ot akartak. Maradtak volna kisebb szinten a problémákkal még az eszkalálódás után is, akkor talán lehetett volna ebből valami, de így siralmas lett. A videójáték mellékszál pedig úristen mennyire kringé, vagy hogy mondják a 15 évesek.

Ez egy semmi, ajánlani nem tudom, szerintem még háttértévének sem, mert olyan képtelen ugrásokkal bír, hogy még odafigyelve is WTF volt miképp jutottunk el bizonyos szituációkba, hátmég ha a telefont nyomkodja az ember.

Ellenben lehet az ünnepek alatt újra kéne nézni a Kiss Kiss Bang Bang-et, az örök Monaghan klasszikust.

Fast X: az év vígjátéka?

Miközben a tényleges vígjátékok szinte halottak moziban, utoljára talán a Game Night volt ténylegesen említhető, addig a Fast franchise letette az év komédiáját. De tényleg, ennyit rég röhögtem filmen, mint a Fast X-en.

Ja hogy többnyire komolyan gondolták? Úristen…

Úgy a 40. percnél egy zöldhátteres szobában Jack Reacher, izé, Alan Ritchson halálkomolyan összefoglalta a franchise, vagyis Dom családjának eddigi történetét, miközben Brie Larson odafigyelve maga elé meredt, akkor kellett egy pisiszünet, mert veszélyben voltam. Lehet olcsó a Fast X-et ostorozni, hiszen sejtjük, hogy ez már szinte teljesen Vin Diesel kontrollálatlan hülyesége, de basszus, bevallom, kicsit jól esik.

Everybody becomes family. It’s like a cult with cars.

A forgatókönyv valami katasztrófa, és van pofájuk a Fast 5-höz és 6-hoz visszanyúlni a kezdésével. Most komolyan, azt hiszik amik letettek, az felér azok szintjéhez. A kezdő jelenet a Fast 5-ből van átvéve, avagy emlékeztetnek minket a legjobb régi pillanatra, és úgy vélik, amit utána kapunk, az meg fogja azt ütni, nem pedig csak tudatosítja a nézőben, hogy milyen szaron ül.

A történet egy hatalmas nulla, de nagyjából úgy foglalható össze, hogy a Fast 5 végével egy olyan ellenfelet teremtett magának A Család, aki most jött benyújtani a bosszúszámlát. A terve? határtalan szenvedést okozni Domnak. Ez konkrétan azt jelenti, hogy bár a sorozat a Föld sok részén játszódik, mégis mindenki meg tud jelenni mindenhol, amikor a plot úgy kívánja. És persze a gonosz ért mindenhez, meg van embere még a holdon is kb., szintén a plot szerint.

Tudom, egy pifpuff-csitcsatt filmnek nem kell nagy sztori, és akár elég is lenne ez, de valahogy egy nulla ahogy kibontják. Semmi erő vagy feszültség nincs benne sehol. Ez lenne a Fast franchise sötét mélypontja a karakterek számára, de azok egyszerűen nem veszik komolyan. Érdekes ez a kettősség, mert a szövegek úgy viselkednek, mintha a klisékönyvből előrántották volna egy zsánerfilmhez őket, avagy úgy tűnik, mintha tényleg mélynek gondolnák itt az érzéseket, de közben ahogy előadják őket, az tényleg egy paródiát karcolgat.

A legdurvább mégis az volt, hogy szétrobbantják a csapatot, mindenki a saját szálán dolgozik a film elejét kivéve. Mintha egy tv-sorozat közepét néznénk, zajlanak a B-C-D-E szálak, szerteszét lézeng mindenki. Ez is olyan, hogy igen, nem ördögtől való az erős B-C szál, de valahogy össze kell érniük, ami alatt nem a karakterek tényleges találkozását értem, hanem a témát is, amiről szólnak. Ezzel szemben itt mindegyik olyan, mintha külön filmet néznénk, és lassan az egész család Főszereplő, és eszerint van súlyozva is, csak épp túl sokan vannak ehhez. Vicces, de a Fast 9 után nem gondoltam volna, hogy itt a 10-ben pont John Cena szálát nézném rendesebben kibontva.

Itt tényleg oda tudok visszakanyarodni, hogy ezt erősebbnek gondolták, mint amilyen, pedig nem véletlen meme A Család, mert mégis miattuk nézzük, ebben volt erős a franchise. Erre itt nincs együtt a család? Dom egyedül akciózik rengeteget, és nem áll helyre a világ rendje miközben isszák a Corona-t. Ja igen, mert ez A birodalom visszavág a franchiseban, a komor rész, ami után majd visszavághatnak közösen.

Mondjuk Jason Momoanak senki nem szólt a komorságról. Szerintem ő egy másik filmben játszott, és minden éjjel Nic Cage filmeket nézve szippantott kokót. Mármint Momoa karaktere teljesen a paródia vonalat erősíti, de abból az irányból nézve… szórakoztató volt. Katasztrófaturizmus?

Hogy ne csak negatív legyek, az akciójelenetek egy részével elvoltam. Nyilván a minden lövöldözés helyett bunyózni kell az unalmas, nem is tudom hány arc nélküli bukósisakos “gonosz” meg “ügynök” hullik el a film alatt. Ellenben az autós pillanatok most emlékezetesebbek voltak, mint a 9. részben. Nyilván nem amikor a főszereplők ülnek a kocsiban odavetítéssel, de látszólag megint sok mindent ténylegesen leforgattak.

Azért bevallom, a végén a Mission Impossible 2 jelenet átvétele volt a vicc csúcspont számomra, de eztán a cápát átugró cápát is átugratták Domék a nagy cliffhanger előtti robbanásban. Ja igen, a film vége megtetőzi a sorozatos érzést, hiszen mindenki veszélyben, hogy majd feloldják a 11. évadban. Bár Vin Diesel már azt emlegette a premier előtt, hogy lehet még két folytatás lesz, a SAGA csak így zárható le, de szerintem a Fast X bevételei után maradnak inkább az eredeti terveknél, avagy egy lezáró filmnél. Majd kiderül.

Black Panther: Wakanda Forever

Rendben, még hőemelkedéssel néztem meg a a Disney+-nak hála a filmet, de ez valami katasztrófa volt. Mostanra már kételkedek benne, hogy Ryan Coogler tudna nagyszabású akciót rendezni, vagy oda sem engedték azon jelenetek közelébe?

A történet olyan semmilyen, mintha maguk sem gondolták volna fontosnak. Ennek fényében az első rész aztán tényleg királydráma, amit sokan sütöttek rá, mivel itt unalom van helyette. Természetesen Chadwick Boseman halála miatt a párduc is hiányzott a film nagy részéből, és Coogle igyekezett tisztelegni az emléke előtt, így néhol meg volt kötve a keze.

A történetben egész világ a vibraniumra pályázik, és Ramonda királynő igyekszik a párduc nélkül megvédeni az országot. Jól szembe is mennek az első rész nyitásával, és bezárkóznak, hogy “nem közösködünk, nem a mi gondunk”. Sajnos máshol is akad a Földön a fémből, amit a Disney+ sorozatot kapó, de amúgy a filmben eléggé felesleges Ironheart eszközével találnak meg, így fedezik fel, hogy a tenger alatt is van élet. Na az ottani király gyorsan szól is Wakandának, hogy lerohanja őket, ha nem nyírják ki Ironheartot, hogy ne épülhessen több vibraniu… áh geci, már összefoglalni is altató. Komolyan nem hiszem el, hogy ezt tudták kiizzadni magukból. Nyilván a muszáj mozgatta a kezük, mert két Disney+ termék is függött a filmtől, plusz az MCU egészét nem akarják újratervezni, így nem hagyhatták ki a lépcsőfokot, de egy túlzsúfolt unalmas kupi az egész.

A legrosszabb, hogy még az akció sem jó. Egyrészt már megint a sötét éjszakába helyezte a CGI autós “üldözést” a csapat, de amikor a napfényre tették a verekedést is szar volt. Konkrétan a finálé is csak egy semmiben lebegésnek tűnt. Számomra már az alapkonfliktusban elvérzett az egész, mert nem tűntek erősnek a vízi király indokai a támadásra, és valahogy sosem érződött úgy, hogy a wakandaiak ésszerűen felvehetnék a harcot, így erőltetett volt a végső nagy összecsapás. Ellenben most a Párduc (nyilván lett új a film végére, de az előzetes is felfedte) és a főellenség harca elment, szemben az első résszel.

Az alakítások? Lupita Nyong’o szokás szerint remek, ellenben Letitia Wright úristen, nyilván a forgatókönyv sem segítette a színésznőt, hiszen a semmilyen konfliktusban kellett keményednie, de még így is alulmúlt mindent. Ja és ne feledjük, Angela Bassett did the thing.

Ryan Coogler a remek Fruitvale Stationtől teleportált fel a blockbusterek világába, és még ha ráfogjuk erővel, hogy az érzelmi részekből pár pillanat működött itt, akkor sem áll össze a Wakanda Forever semmivé, csak egy túlzsúfolt köztes megállóvá a jelenlegi MCU útján a “magában is működnie kéne” történetének nullasága miatt.

Smile

Azért a nagyobb hype horror filmeket mindig igyekszem pótolni, hiába nem ez a zsáner a kedvencem, többnyire az ismertség határt áttörők, a kiemelkedők tetszeni szoktak. Itt nagyon nem így alakult.

A középpontjában egy az anyja öngyilkosságát még fiatalon látó nő van, aki természetesen pszichiáternek állt. Egyik este a frissen beszállított betege azt mondja, hogy valami követi, mindig feltűnik neki, és ezen megosztás után mosolyogva átvágja a saját torkát. Persze, hogy valami gonosz szellem követte, amolyan It Follows módra mindig más arcokat felvéve, de folyamatosan mosolyogva, és most át is szállt a pszichológusra.

A nő lassan ráébred, mi fenyegeti, és el is kezd nyomozni, meg a szokásos klisék, nem is mennék jobban bele. Nyilván lehet azt mondani, hogy minden történet ismert, de a mesélés módjában lehet újat hozni, viszont itt nagyon nem sikerült. Az nem elég, hogy “it’s about trauma”, meg ahogy senki nem hisz a nő közelében neki, és a felvágott csuklós szimbolika alapján it’s about depression, mert emellé kell valami film is.

Egy hatalmas nulla a Smile, ami csak jumpscare-rel dolgozik, talán az utolsó perceit kivéve, ahova elment a budget nagyja. Ezen kívül egyszerűen ennyi puskaporhoz túl hosszú is. 115 perc, komolyan? Nyilván azt elismerem, hogy van pár creepy mosoly benne, amire felhúzták az egész reklámkampányt és működött, na meg az öngyilkosságok durvák benne, de szerintem csak a végső percek húzták fel a filmet sokaknál, a készítők tudták, hogy jól kell befejezni.

Talán 90 perc alatt kevésbé tűnt volna unalmasnak, feszesebb lett volna az egész, ha oda le kell vágniuk, de nem így történt, így a főszereplő alakítása még jobban szúrta a szemem.

Fast and Furious – F9 – The Fast Saga – vagy mi a hivatalos cím

Tudom, nagyon késve meg minden, de csak most… kimondom, vettem rá magam a film megnézésére. Az a helyzet, hogy nehéz belátni, mert a Fast 5 remek volt, de mostanra már végképp egyértelmű és többször aláhúzott, hogy ennek nem Vin Diesel, hanem Paul Walker volt a lelke, akit gyönyörűen elbúcsúztattak a hetedik résszel (where real man cried). Azóta pedig család ide vagy oda, Charlize Theron amoda, spinoff mégodább, ez egy semmi.

Konkrétan néztem a kilencedik részt, és el sem hinném, hogy ugyanaz rendezte, aki az ötödik részt. Semmi erő nem volt az akcióban (sem). Viccelünk tényleg a családdal, és jó érzelmi alap lehetne egy blockbusternek, de a teljesen szétkomolykodott személyes szálak mellé kéne az energia és a könnyedség az akcióba. Olyasmi hiányzik, hogy átrángatnak egy széfet a városon (Fast 5). Ehelyett még a trailerben mutogatott mágneses trükkök is borzasztóak voltak, pedig azokban nem is volt minden CGI.

Nem véletlenül nem a történettel kezdtem, mert az nincs. Vagyis van, de mégsincs. Van egy kütyü amivel így 2 nappal a megnézés után már nem is emlékszem mit lehet tenni, gondolom mindent irányítani, és ezt meg kell akadályozni a csapatnak. Az egész mögött némi egyéni szál is van, hiszen kiderül, hogy Dom-nak van egy tesója (család!), és ő félig a rosszfiú, mivel fiatalon volt egy komoly esemény, ami szétszakította őket (a családot!). Semmilyen a sztori, szinte senkinek nincs egyéni íve, csak 2 soros bólogatás jut a többségnek, de akár elég is lehetett volna ez az alap, már ha minden más klappol.

Szomorú, de konkrétan az űrkaland része volt a legjobb. Itt már nincs cápaugrás, simán visszajön rég halott szereplő ugye, egyszerűen bármit meg mernek tenni. Ennek megfelelően természetesen kocsival, de meglátogatták az űrt is a srácok. Miért ne? Nem tartom franchise káromlásnak, hogy erre kéne ráfeküdniük, több funt tenni az egészbe. Kell a család felőlem, de kell mellé olyan is, hogy letesszük a hajunk valamin, ami még pörög is. Itt minden akciójelenet súlytalan semmi volt.

Ugye a folytatás forgatásának a kezdése előtt dobbantott Justin Lin, és nem tudtam az általa rendezett F9 közben nem ezt érezni, mármint, hogy micsoda csaták mehetnek a háttérben. Lin esetleg tudja, nem elég a szappanopera, kell valami plusz, de a sztár már csak a szentimentalista dologra vevő, és az akció is egyre hülyébben néz ki vele. Lehet hozzáképzeltem, de mondom, ugyanaz az ember rendezte, aki a Fast 5-ot.

Nincs végszó, csak egy kérdés: nektek mi volt a legviccesebb a komolyan vett jelenetekből? Részemről amikor Dom “feláldozta magát”, hősiesen tartotta a frontot amíg a többiek elmenekülnek… hogy azok ne meneküljenek el, hiszen Dom egyedül lenyomott mindenkit tulajdonképpen. Vin Diesel nem veszíthet vásznon csatát!

Röviden: Venom 2: Let There Be Carn..fart

A Spider-Man: No Way Home után megjött a kedvem a Venom folytatásának pótlására, és ennyire semmi filmet rég láttam. Nem földbe döngölném, hanem egyszerűen ez egy semmi volt, bármikor megy majd a tévébe simán be lehet tolni a házimunka vagy ilyesmi mellé, tökéleges háttérzaj, de ez nem annyira film.

Iszonyat vékony a Venom 2, de a történet röviden: egy sorozatgyilkos hívatja Eddie-t, és ad neki nyomokat a régi ügyeinek felderítésére, viszont közben ki is harap egy Venomspermát belőle, amiből új űrlény születik, egy még halálosabb, akit ugye le kell győzni. Közben az érzelmi központ az lenne, hogy Eddie-nek és Venomnak el kell fogadni a volt csaja továbblépését. Lehetne itt párhuzamozni a gonoszak oldalával, de felesleges, az egész film iszonyat elnagyolt, és ahogy írtam a történetet teljesen olyan érzésem volt, mintha egy 22 részes tévésorozat 5. részéről gépelnék. Az érzelmi tétek nincsenek jól belerántva a cselekménybe, egy pillanatra sem lehet izgulni semmiért.

Ami gondolom szomorúbb, hogy a brutál Carnage egy hatalmas mellé. Igazából már az első Venom film is a 90-es évek szuperhősös darabjait idézte, csak ráfogható, hogy jó volt a a haveros koncepció a közepén. Hát a folytatásban még ez sincs, konkrétan mintha Hardy is kevesebbet lett volna a forgatáson most, hogy már biztosan PG-13 tingli-tangli a franchise, ami azért jól fizet.

Mondhatnám, hogy hatalmas mellé, de valami ilyesmit sejtettem.

Netflix TP: Night Teeth, Hypnotic és The Guilty

Tudom, több kritika kéne, de amikor fáradtan (utóbbi hónapok) nem akarok komoly vagy szomorú filmet nézni, olyankor benyomok egy-egy ilyet, aztán egyszerűen semmi nyomot nem hagynak. Múlt héten láttam őket, de már most is nehéz lesz 2 mondatot írni róluk. Vagyis az egyiket csak félig láttam, de nem azzal kezdem, hanem:

Night Teeth (Az éjszaka fogai)

Egyszerűen nem értem, hogy az ilyen filmeknek mi értelme. Komolyan, kiadnak egy jelenetet belőle, ami egy Sydney Sweeney melleire tett közeli, és azt sugallja, hogy teljesen pulp szórakozás lehet az egész, erre széterőltetik a 12 éves fiú által írt forgatókönyvben a “társadalmi kérdéseket” is. Nem véletlenül idézőjel, mert a felső 1%-ba katapultáló csóró srác érdekes tanulság.

Izé, a film arról szól, hogy a vámpírok egy békeszerződés alapján sok éve nyugiban élnek az emberekkel közösen, és csak Los Angeles egyik nagyon kisebbségi negyede tud róluk mindent. Az egyik éjszaka valamelyik vámpír úgy dönt, hogy akkor ideje a béke felrúgásának, meg a hatalomszerzésnek, és két alattvaló csaját körbeküldi a városban, hogy intézze el a többi öreg vámpírt. A csajokat egy ártatlan srác fuvarozza, aki ráébred, hogy mibe keveredett. Amolyan “valaki látta a Collateralt, és a True Blood sorozatot”, aztán írt valamit, méghozzá olyan álkemény jelenetekkel, hogy a fejemet fogtam. A legviccesebb az volt, amikor az ártatlan srác villant a barátai előtt, mert megcsókolja a menő gazdag csaj. Igen, mondom, 12 évesé a forgatókönyv.

Tényleg nem tudom hova célozták, mert simán lehetett volna jó szórakozás, ha elmerül a képtelen hülyeségekben, de ehelyett… talán túl komolyan vették, még az akciót is, azt hitték valami többet csinálnak, mint ami lett. Inkább nézzétek újra a Blade 1-2-t.

Hypnotic (Hipnózisban)

Akármit hazudik a Netflix és az IMDB, nem fogom elhinni, hogy ezt a filmet nem egy mesterséges intelligencia írta. De tényleg, Richard D’Ovidio karrierjében van egy 12 éves lyuk, akkor bezárták valahova, és onnantól kezdve a nevét használják az MI által írt forgatókönyvek fedőjeként. Lehet ez nem erős poén, de a leírása jobban szórakoztatott, mint ez a fél film… Igen, ritkán hagyok abba művet a felénél, de nincs az az isten, hogy még 45 percet adok ennek az életemből. Inkább nézem a smogot Budapest felett, mert egyszerűen az is izgalmasabb. Nem az a probléma, hogy kliséket használ a Hipnózisban, nyilván újat nehéz kitalálni, de annyira tipikusan és unalmasan teszi, hogy katasztrófa.

Egy nőről szól, akinek ajánlanak egy terapeutát, de mi tudjuk, hogy nem simák a férfi szándékai, mivel horrorfilmet indítottunk. Vagyis thrillert inkább? A lényeg, hogy hipnotizálással gyógyít, már olyanokat akik fogékonyak rá, de hát egyértelműen nem a segítés a célja, hanem eléggé durva dolgokat programoz be. ÚÚú. A főszereplő amúgy Kate Siegel, akit a Midnight Massban bírtam legutóbb, de hát semmit nem kap a kezébe. Ez egy sorozatrésznyi ötlet kibontva másfél órában, amihez nincs benne elég puskapor természetesen. Ez nem kihagyott ziccer, hanem még a pályát sem találta meg.

The Guilty (A bűnös)

Tudjátok mit, ezt is idecsapom, nem hiszem, hogy valaha eljutna saját posztig, lévén már halogatom egy ideje a megírást (abelh jelentkezett anno, de aztán őt is elhavazták). Mivel a mostani hármasból magasan ez tetszett a legjobban, így legalább nem csak a negativitás lesz a posztban.

Azt mondjuk egyre kevésbé értem, hogy Antoine Fuqua miképp tudta összehozni a Training Day – Brooklyn’s Finest duóját, amik magasan a legjobb filmjei, mert semmi igazi egyénisége nincs a rendezésének. Tavaly például az Infinite jött tőle. Itt talán a True Detective írója segített neki igazán, meg az, hogy remakeről van szó, avagy már működő koncepcióval ült a filmhez. Na és Jake “valamiért ráfeküdtem a kommerz filmekre most” Gyllenhaal mint főszereplő nyilván jó választás, hiszen minden rajta múlik itt a szinte kamaradrámában, és simán hozza a skálát, ami mindenképp kellett ebbe a filmbe.

A bűnös sem lesz klasszikus, de hiába épül telefonhívásokra és kemény képernyő nézésre, a kibontakozó történetben vannak csavarok és valahogy szórakoztató a maga 90 perces játékidejében. Mondom, nem húznám fel a thrillerek zsánerén belül sem, de egy unalmas szombaton simán leköti az embert.

Eternals: az örökkévalóságnak érződő film

Még a Marvelnek sem mindig jön be, ha kisebb indie rendezőre bíznak egy hatalmas blockbustert? Még akkor sem, ha az akciót nem is neki kell rendeznie, hanem a bevált csapat szállítja. Mondhatnám, hogy hatalmas csalódás az Örökkévalók, de valójában nem az, mivel az előzetesek nem hazudtak. Ha nem lenne a blog, akkor szerintem kivártam volna a 45 napot, és igazából aki még nem fizetett be, annak ezt is javaslom bőszen.

A történet fordulatait rejtegették az előzetesek, igyekszem én is, de van még az első 40 percben egy olyan jelenet, amiből a tapasztalt nézők mindent vágni fognak. A lényeg, hogy egy hatalmas lény ideküldte 70 000 (vagy 50 000, mittomén, kurvarég) az örökkévalókat a Földre, hogy az értelmes fajokat felfaló Deviánsok ellen megvédjék az akkor még nem túl fejlett embereket. Ellenben meghagyta nekik, hogy a humánok belső viszályaiba, háborúiba ne szóljanak bele, csak és kizárólag a deviánsokat irtsák.

Ezek a lények itt éltek közöttünk, beépültek a mondáinkba, például Théné-t jelenleg Athénének, a Buszt Ikarusznak ismerhetjük és a többi. Nagyjából az 1500-as évekre kiirtottak minden deviánst, akkor szétszóródtak és éltek tovább mint halhatatlanok hevesen, de a jelen korunkban feltűnik egy gonosz lény ismét. Visszatértek? A nagyhatalmú Örökkévalók miért nem avatkoztak be Thanosnál? Minden meg lesz magyarázva.

Nem vicc, tényleg minden meg lesz magyarázva, hiszen konkrétan ez történik, állnak a szereplők és magyaráznak, expozíció expozíció hátán. Jó, kicsit tényleg durva vagyok, bár sokat álldogálnak, de néha a drámai részek működnek, gondolom csak azok voltak Chloé “Oscar díjas” Zhao-ra bízva. Kevés helye volt kibontakozni bennük, de pár pillanatra ráfoghatjuk, hogy rendben van, viszont egy két és fél órás filmben ez nagyon kevés. Főleg egy blockbusterben, szóval nem védeném a rendezőt. Az viszont biztos, hogy az MCU első szexjelenete azért került be, mert 158 percben szinte semmi más jelenetben nincs ott, hogy miért van erős kötődés a szexelők között, szóval szükséges volt valahogy aláhúzni a “kapcsolatukat”.

A végeredmény egyszerűen és röviden halálunalmas lett. Ráfoghatjuk, hogy nem tipikus Marvel film, de sajnos nem is jobb annál. Nem az “érző blockbuster” vagy akármi, hanem a… túl fennkölt? Tényleg ez ugrik be róla és a hatásszüneteiről, kitartott érzelmes nézéseiről, egyáltalán nem emberközeli problémáiról. Nem a komolyságot érzem, van humor a filmben, inkább a folyamatos erőlködést arra, hogy “ez valami több” meg “mi felülemelkedünk a megszokotton”.

Ami a legdurvább, hogy bármilyen fun rendező ebből iszonyat mit tudott volna kihozni. Most tényleg félretéve mindent az alap az, hogy a szétszéledt csapatot össze kell szedni (baromi magas labda), aztán lenyomni valami ellenséget. Ehelyett kapjuk a mű drámát, mert igazinak egy másodperce sem érződik amit látunk, és még az akciójelenetek is rosszak. Nem is csak az, ahogy néha a semmiből tűnnek fel, mert “kell valami izgalom”, de semmi tétet nem érezni bennük, amiről kicsit az is tehet, hogy az örökkévalók képességei között elég nagy az eltérés (az egyik Superman, a másik Flash (igen durva DC áthallások), a harmadik illuzionista, a negyedik élettelen tárgyakat tud átváltoztatni…), de az ellenfél ugyanaz, így sosem érezni, hogy melyik ütés komoly és veszélyes.

A végső pontot látjátok, szóval csak egy kérdést adok: vajon azok a zöld háttér előtt forgatott jelenetek, ahol látjuk a szereplők arcát? Nem tudom ki fényképezte a filmet (megnézhetem és WTF), de a “backlight everything”-et itt sajnos rosszul értelmezte, és/vagy a moziban ahol néztem letekerték a fényerőt.

The Hitman’s Wife’s Bodyguard – az elrontott második részek mintapéldánya

Ez mi a fene volt? Nem azt mondom, hogy a Hitman’s Bodyguard egy realista klasszikus akciófilm, de basszus, ez a folytatás egy paródia. Nem a történet…. áh, basszus, még az is.

A sztoriba nem is akarok belemenni túlzottan. Az első rész bérgyilkosának a neje belerángatja az épp karrierzavaros testőrt egy látszólag egyszerű túszmentős mókába, hiszen elkapták Papit. Aztán így immáron hárman valami EU elleni terrortámadás középpontjába keverednek. Kicsit nagyok és tipikusak a tétek, amihez iszonyat semmilyen a gonoszt alakító Antonio Banderas.

A problémákkal meg tele a padlás. Míg az első részt Reynolds és Jackson duója vitte előre, addig itt semmi tényleges gerincet nem adtak a karakter interakciók. Igen, Salma Hayek még mindig szép, hatalmasak a mellei (csak azért emelem ki, mert a film sem volt rest), ellenben valami jó szöveg és rendezés is kéne mellé, ha már beugrott az első film főszereplői közé.

Tudjátok mi jutott eszembe többször a The Hitman’s Wife’s Bodyguard közben? Bár kicsit sok ötlet van benne, de legalább némelyik jó is lehetne, csak hát ahhoz egy rendes rendező kéne. Minden mellé ment, de komolyan. A filmnek egyszerűen semmi stílusa, miközben pont ez menthetné meg a rengeteg nyúlást, amit itt látunk. Behoznak rengeteg tipikus cool helyzetet, aztán teljesen idióta módon megvalósítják őket.

A hab a szartortán szerintem a zene, az mindent elárul. Például az első motoros menekülés, érdekes zeneválasztás, már örültem, hogy szétmosolygom magam rajta, mert vizuálisan is igyekeznek majd, ehelyett visszatért a tv-sorozatos, gagyi greenstreenes, ritmustalan Patrick Hughes-rendezés. A csávó mostanra megszerezte nálam az akciófilmek Paul Feigje címet.

Oké, ha nem kell jó akciófilmnek lennie, de legalább a dumák maradhattak volna az élvezhető szinten. Ehelyett tipikus második részt kaptunk, amire több pénz volt, és gyorsan össze kellett dobni, így még a sztori is szarabb, de több benne az akció. Nem mondom, hogy nagy csalódás, mert annyira nem vártam, de jó lett volna kis nyári szórakozásnak, amit esetleg 5 év múlva talán újra lehet nézni.

Voyagers – unalmas utazók és utazás

Az emberi faj fennmaradását akarja biztosítani a Föld lakossága, így a legközelebbi lakhatónak tűnő bolygó felé elindítanak egy űrhajót. Ez az alapfelvetés. Hogy ebből miképp lehet töménytelen unalmat csinálni, azt nem is értettem, főleg, hogy volt egy ötletük feldobni az egészet.

Úgy érzem a közelben levő lakható bolygón kívül elég jól átgondolták az alapokat. Konkrétan úgy indul a Voyagers, hogy az első legénységet még a Földön hozzák létre lombik programmal, és ott nevelik őket, de elzárva a külvilágtól és a tágas terektől, hogy majd ez ne hiányozzon nekik. Aztán akkor lövik őket az űrbe, amikor már 20 fölöttiek. Így viszonylag érthető, hogy miért fiatal felnőttekre bízzák ezt a küldetést.

A fő probléma, hogy az odaút 80 valahány év, és nincs mélyalvás, így az a terv, hogy majd az űrhajón születnek generációk, és tulajdonképpen az első csapat unokái érik el a tervezett bolygót. Mivel mindent átgondolnak előre, ezért drogozzák a fiatalokat, ami csökkenti az összes érzésüket, így robotszerűen végzik a mindennapi feladataik. És természetesen az űrhajón is lombik programmal születne a következő generáció. De két srác rájön, hogy drogozzák őket, és nem veszik be az adagjaikat…

Amolyan legyek ura meg nem is tudom még minek a keveréke, mert egy unalmas hasonló helyzetű film sem ugrik be. Tulajdonképpen ha nagyon akarunk, akkor elég sok mindent bele lehet látni a szimbolikába, a legegyszerűbb, hogy a fiatalok lázadnak a szüleik által kijelölt útjuk ellen. Emellett az élet értelme is előkerül, minek tegyünk bármi olyat, ami a jövő generációjának, a leszármazottjainknak segít, ha nekünk ugyanolyan szar marad az életünk közben.

Nyilván minden sci-fi a jelen problémáira reflektál, de itt a körítés tényleg csak az, körítés, aki a technológiai dolgok miatt is néz hasonló filmeket, az tuti csalódni fog, minden csak a fent említett lélektani kérdések és problémák körül forog. Az űr mint olyan két helyzetben van jelen, azon kívül szűk folyosókon monotonan zajlanak az események.

Ez egy 45 perces Black Mirror epizód kellett volna legyen, akkor talán jobban működött volna. 2 órában egyszerűen túlhúzottnak érződött, amiről rengeteg furcsa döntés is tehet. Ott az alaphelyzet, hogy az “elnyomó” drog hatásától szabadulva, bulizhatnának a fiatalok, de nem tesznek semmi ilyen, nincs igazi kirobbanó hatása annak, hogy újra éreznek, semmi drámai extrém húzás. Bele lehet magyarázni, hogy a fiatalok sosem láttak más követendő példát a dologra, így csak azt tudják extremitásra pörgetni, amit ismernek. Gondolom ez áll az egész mögött, komoly sci-fit akartak csinálni, de csak ez a valami sikerült.

Minderről, a határtalan unalomról a szereplőgárda és hát a rendezői utasítások tehetnek. Konkrétan nem látni, hogy ki nem szedi már a drogot. Mindenki ugyanúgy alakít a film elejétől kezdve, még a gonosz srác is, akinek a leghálásabb szerepe lehetne, ha nem lenne az első másodperctől kezdve ellenszenves, így a fordulása gonosszá nem hozná a “legyünk már túl rajta” hatást. Ez, a Tye Sheridan, Lily-Rose Depp és Fionn Whitehead (lol ő Black Mirroros:) lenne az új színésznemzedék? Akkor bajban vagyunk egyelőre.

Nem szaporítom tovább, “younglings getting their fuck on in space” helyett határtalan unalom. Vicces, mert már bejelentettek egy új projektet a rendező Neil Burgertől, és olyankor általában a friss munkát szokták odaírni, de annál nem úgy történt, hanem a Limitless-t és a The Illusionistot emlegetik.

- A múltba →

Kategória archívum: ****