A Family Affair

Valamiért nekem ez a film a Netflixes romantikusok mélypontja. Talán mert tényleg elvileg sztárok voltak benne, szemben egy Players vagy hasonlóval. Viszont ez nem segített rajta, sőt…

A történet egy nemzetközi mozisztár asszisztense körül indul, aki idővel producerkedésre akarja adni a fejét, de a főnöke láthatóan ezt nem annyira támogatja mégsem. Össze is vesznek, és a férfi elmegy az asszisztens házához, hogy visszakönyörögje, de ott annak anyjába fut, akivel, nos összejönnek. Aztán még jobban összejönnek.

Nyilván nem is a történet a lényeg, iszonyat elnagyolt, hatalmasakat ugró és a többi ilyenkor szokásos, ami durva, hogy valójában a hangulat mennyire furcsa itt. Erről első sorban a fényképezés is tehet, mert olyan, mintha “telefonnal vették volna fel”. Vagyis nem erőltették meg magukat sem a beállításokkal, sem a fényekkel, nagyjából kétfajta megoldás volt, és azt váltogatták. Ötlettelen és rutinos az egész, gondolom mert így volt a legolcsóbb és gyorsabb a technikai része.

Plusz, tényleg megértve Zac Efron miért néz ki máshogy, mint sok évtizeden át, és valójában Nicole Kidman húzta le a roborzsarus arcával magához, de nem elég, hogy a történet minden valóságtól messze jár, de még a szereplők is olyanok, mintha nem emberek lennének. Komolyan, csak hátralépve, vajon a tényleges közönsége a filmnek bele tudja magát élni? Aki miatt néztem, annak nem sikerült.

Iszonyat kéne egy munkás-középosztályos vérfrissítés Hollywoodnak, hogy ismét valamivel emberközelibb, de mégis álmodozó filmeket csináljanak. És ezt pont ez a Netflix… tartalom húzta alá nekem valamiért.

human
írta
2024. 07. 22. 13:17
megjelenés
11
hozzászolás


Netflix TP: Night Teeth, Hypnotic és The Guilty

Tudom, több kritika kéne, de amikor fáradtan (utóbbi hónapok) nem akarok komoly vagy szomorú filmet nézni, olyankor benyomok egy-egy ilyet, aztán egyszerűen semmi nyomot nem hagynak. Múlt héten láttam őket, de már most is nehéz lesz 2 mondatot írni róluk. Vagyis az egyiket csak félig láttam, de nem azzal kezdem, hanem:

Night Teeth (Az éjszaka fogai)

Egyszerűen nem értem, hogy az ilyen filmeknek mi értelme. Komolyan, kiadnak egy jelenetet belőle, ami egy Sydney Sweeney melleire tett közeli, és azt sugallja, hogy teljesen pulp szórakozás lehet az egész, erre széterőltetik a 12 éves fiú által írt forgatókönyvben a “társadalmi kérdéseket” is. Nem véletlenül idézőjel, mert a felső 1%-ba katapultáló csóró srác érdekes tanulság.

Izé, a film arról szól, hogy a vámpírok egy békeszerződés alapján sok éve nyugiban élnek az emberekkel közösen, és csak Los Angeles egyik nagyon kisebbségi negyede tud róluk mindent. Az egyik éjszaka valamelyik vámpír úgy dönt, hogy akkor ideje a béke felrúgásának, meg a hatalomszerzésnek, és két alattvaló csaját körbeküldi a városban, hogy intézze el a többi öreg vámpírt. A csajokat egy ártatlan srác fuvarozza, aki ráébred, hogy mibe keveredett. Amolyan “valaki látta a Collateralt, és a True Blood sorozatot”, aztán írt valamit, méghozzá olyan álkemény jelenetekkel, hogy a fejemet fogtam. A legviccesebb az volt, amikor az ártatlan srác villant a barátai előtt, mert megcsókolja a menő gazdag csaj. Igen, mondom, 12 évesé a forgatókönyv.

Tényleg nem tudom hova célozták, mert simán lehetett volna jó szórakozás, ha elmerül a képtelen hülyeségekben, de ehelyett… talán túl komolyan vették, még az akciót is, azt hitték valami többet csinálnak, mint ami lett. Inkább nézzétek újra a Blade 1-2-t.

Hypnotic (Hipnózisban)

Akármit hazudik a Netflix és az IMDB, nem fogom elhinni, hogy ezt a filmet nem egy mesterséges intelligencia írta. De tényleg, Richard D’Ovidio karrierjében van egy 12 éves lyuk, akkor bezárták valahova, és onnantól kezdve a nevét használják az MI által írt forgatókönyvek fedőjeként. Lehet ez nem erős poén, de a leírása jobban szórakoztatott, mint ez a fél film… Igen, ritkán hagyok abba művet a felénél, de nincs az az isten, hogy még 45 percet adok ennek az életemből. Inkább nézem a smogot Budapest felett, mert egyszerűen az is izgalmasabb. Nem az a probléma, hogy kliséket használ a Hipnózisban, nyilván újat nehéz kitalálni, de annyira tipikusan és unalmasan teszi, hogy katasztrófa.

Egy nőről szól, akinek ajánlanak egy terapeutát, de mi tudjuk, hogy nem simák a férfi szándékai, mivel horrorfilmet indítottunk. Vagyis thrillert inkább? A lényeg, hogy hipnotizálással gyógyít, már olyanokat akik fogékonyak rá, de hát egyértelműen nem a segítés a célja, hanem eléggé durva dolgokat programoz be. ÚÚú. A főszereplő amúgy Kate Siegel, akit a Midnight Massban bírtam legutóbb, de hát semmit nem kap a kezébe. Ez egy sorozatrésznyi ötlet kibontva másfél órában, amihez nincs benne elég puskapor természetesen. Ez nem kihagyott ziccer, hanem még a pályát sem találta meg.

The Guilty (A bűnös)

Tudjátok mit, ezt is idecsapom, nem hiszem, hogy valaha eljutna saját posztig, lévén már halogatom egy ideje a megírást (abelh jelentkezett anno, de aztán őt is elhavazták). Mivel a mostani hármasból magasan ez tetszett a legjobban, így legalább nem csak a negativitás lesz a posztban.

Azt mondjuk egyre kevésbé értem, hogy Antoine Fuqua miképp tudta összehozni a Training Day – Brooklyn’s Finest duóját, amik magasan a legjobb filmjei, mert semmi igazi egyénisége nincs a rendezésének. Tavaly például az Infinite jött tőle. Itt talán a True Detective írója segített neki igazán, meg az, hogy remakeről van szó, avagy már működő koncepcióval ült a filmhez. Na és Jake “valamiért ráfeküdtem a kommerz filmekre most” Gyllenhaal mint főszereplő nyilván jó választás, hiszen minden rajta múlik itt a szinte kamaradrámában, és simán hozza a skálát, ami mindenképp kellett ebbe a filmbe.

A bűnös sem lesz klasszikus, de hiába épül telefonhívásokra és kemény képernyő nézésre, a kibontakozó történetben vannak csavarok és valahogy szórakoztató a maga 90 perces játékidejében. Mondom, nem húznám fel a thrillerek zsánerén belül sem, de egy unalmas szombaton simán leköti az embert.

human
írta
2021. 11. 11. 16:33
megjelenés
10
hozzászolás


Szolg. közl.: Sorry

Sajnos valódi volt a figyelmeztetés délelőtt, már nyomozunk, ilyenkor mindig rögtön szóljatok levélben. Ez azoknak szólt akik kaptak jelzést.

human
írta
2010. 09. 01. 15:54
megjelenés
Ide te kellesz!
hozzászolás


Kis Vuk

Nos, hősies elszántsággal megnéztem helyettetek a produkciót, pedig már a jegyszedő csaj is pofán röhögött, amikor meglátta, melyik filmre megyek be. Akkor még én is nevettem. Nem sokkal később csak némi halk nyöszörgésre futotta tőlem, kivéve azokat a részeket, amikor majdnem sírtam. Komolyan.

Kis Vuk kép, amin kis vuk látható

A történet kezdetén három nyulacska ugrabugrál az aszfalton, épp a természetvédelmi területre tartanak, mert abban az erdőben nem kell a vadászoktól tartani. Kétmásodpercenként vágják be a feléjük tartó teherautót, míg ők gyanútlanul csacsognak az úttesten, tetőzik az adrenalin, de végül megmenekülnek. Körülbelül három perccel később orvvadászok brutálisan lelövik azt a pár nyulat, plusz a Vuk-família jelentős részét is: az előző részből ismert Vuk-ot, a feleségét, és az összes gyereküket. Egyedül a Kis Vuk fedőnevű, bugyuta, és rémisztően idegesítő hangú kisróka menekül meg. Az erdőbe eközben vándorcirkusz érkezik, állatsereglettel, hasznavehetetlen cirkuszigazgatóval, artista kislánnyal, és egy robotkart viselő, rettenetesen agresszív ribanccal, aki a kislány gonosz mostohája, és aki kriminális múltjára angol nyelvű popzenével kísért flashback-ek segítségével emlékszik vissza, bizonyára LSD-t nyomhatott, az okoz ilyesmit.

De ez nem minden, felbukkan Alex is, a mozgássérült kisfiú, aki hátracsapott baseballsapkát és high-tech kerekesszéket visel, ezenkívül van infraszemüvege (bár valami miatt nappal használja), digitális fényképezőgépe, és egy hallássérült kutyája: az Ezredes nevű kutya közvetlen közelében ugyanis valaha nagykaliberű vadászfegyver sült el, azóta hallókészüléket és gazdájáéval harmonizáló színű, hátracsapott baseballsapkát hord. A robotkezű cirkuszos ribanc mindig Roki-nak nevezi Alexet, amiről nekem csak nagyon sokára esik le, hogy nem Stallonére céloz, hanem a “rokkant” kifejezést rövidíti ilyen vagányul. Amúgy meg mindenki mindenkit “kishaver”-nek nevez.

Biztosan írtak forgatókönyvet, de az még az elején elveszhetett, az események ugyanis nagyjából ötletszerűen követik egymást, köztük pedig állandóan felcsendül valami nyálas zene, vagy pedig reppelni kezd az istenverte varjú vagy micsoda. Az állatok közül egyébként egyiknek sincs semmiféle egyénisége, max a külsejük alapján lehet megkülönböztetni őket, meg hogy van-e rajtuk nyakörv. Lényegileg talán két fő történetszálról van szó, az egyikben Kis Vuk és az erdei állatok megpróbálják kiszabadítani a cirkuszi állatokat, a másikban pedig Tolószékes Alex beleszeret a szép artistalányba. Gondolom legalábbis, hogy szép, mivel mondják róla, bár a két főszereplő ember körülbelül annyira kidolgozott és olyan mimikával bír, mint az autók töréstesztjeinél használt bábok.

Ha már a látványnál tartunk, az csak igénytelen. Kicsit úgy néz ki az egész, mint egy nagyon régi számítógépes játék, elnagyolt, bumfordi, a háttereket csomószor meg se csinálták rendesen. A fiatal rókaszereplők olyanok, mint a legócskább kínai piacon árult, mangaszemű, rosszul megvarrt játékállatok, mozgásuk pedig rémisztően esetlen. A lovaglós jelenetről tulajdonképpen végig nem tudtam eldönteni, hogy ez a ló most lassan poroszkál vagy csak ácsorog egy mozgójárdán, bár a jelenet szerint amúgy vágtatna.

Mit is mondjak még. Van egy jelenet, amikor Vuk bármelyik vezető politikusunkat megszégyenítő szónoklattal bátorítja a cirkuszi állatokat, az egyszerűen annyira bizarr, hogy nem akarom elhinni, hogy ezt bárki is komolyan gondolta. „Forduljatok egymás felé, és mondjátok, hogy: testvér!” – mondja, amire a két artista róka boldogan egymás nyakába borul.

A Vuk című regényt egyébként Fekete István írta, és Dargay Attila készített belőle rajzfilmet 1981-ben. Ifjabb Fekete István az USÁ-ban él, ő írta a Vuk és a Simabőrűek című, állítólag bestsellert, és ennek az alapötletéből készült a Kis Vuk című, Gát György-féle animációs film. Ifjabb Fekete István szerint „a mai számítógépes, internetes világban felnőtt gyerekek a színes, eseménydús, gyakran csihi-puhi filmeket favorizálják”, és akik kritizálják az új Vuk-ot, azok begyöpösödött, öreg konzervatívok. Ezzel nem tudok vitatkozni, a film azonban ettől még gyenge. Dargay Attila amúgy már az elején elhatárolódott a projekttől.

Összesen tízen (négy gyerek, hat felnőtt) vagyunk a moziteremben péntek este, a korrektség jegyében a film végén leszólítom a mögöttem ülő két gyereket, mégis hogy tetszett nekik. A kilencéves fiúnak az istenverte reppelő varjú tetszett a legjobban, amúgy jó volt az egész, nem kiemelkedően, de azért jó. A szintén kilencéves lány szerint nagyon aranyosak voltak az artista rókák, nem tud olyat mondani, ami nem tetszett volna, mindketten értették a filmet, nem találták félelmetesnek. Az előttem ülő fiatal pár beszélgetésébe is belehallgatok, szerintük „borzalmas állatság” volt.

Kis Vuk értékelés

Szerintem is borzalmas állatság volt, 1/10 pontot kap. Végig próbáltam felfedezni benne legalább apróságokat, amit dicsérhetek, de nem sikerült, a szereplők idegesítőek, a történet és a forgatókönyv totál káosz, az animáció giccses és igénytelen, a zene nyálas és idegesítő. A szinkron amúgy rendben lenne, kivéve a főszereplő Kis Vuk-ét. Azt az egy pontot a két gyerek véleménye miatt kapta.

isolde
írta
2008. 04. 18. 23:27
megjelenés
120
hozzászolás


Bazi nagy film

Azt mondja a trailer, hogy mi kell a bazinagy film túléléséhez, hát én megmondom. Kell egy csomó koffein, vagy egy csaj akivel végig mást csináltok, vagy sok kaja. Ez a film katasztrófálisan szar. Ne is kérdezzétek miért néztem meg. Három jó pont a filmnek, random cicik és a Jack Swallows rap, meg a White Castle kiszólás. Rengeteg filmet próbáltak kifigurázni de nem igazán volt vicces egy másodpercig sem.

Bazi nagy film - Epic MOvie - A kapitány és random nők

Most mindenki nézze meg a trailert, és le is van tudva az egész, több betűt biztosan nem ér.

human
írta
2007. 05. 07. 19:17
megjelenés
15
hozzászolás


-


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.