Sweet Girl – inkább atyaúr…

A Netflix nem könnyíti meg, hogy várjuk a filmjeit. Jön ősszel DONTLOOKUP, Red Notice, Power Dog és még pár ami most nem jut eszembe, de közben folyamat szállítják az Édes kislányomhoz hasonló semmiket is.

Aki egy Jason Momoa akciófilmre vágyik, az ne olvasson tovább (kommenteket se kivételesen), nem leszek nagyon spoileres, de még így is elrontaná ez a rövid poszt a filmet, viszont máshogy nem lehet róla beszélni.

A történet egy apáról szól, aki rákban elveszti a feleségét, pedig egy olcsó gyógyszer segíthetett volna rajta, csak valami gonosz gyógyszercég megakadályozta annak piacra kerülését, és a drágábbra egyszerűen nem volt már pénzük. A lányát egyedül neveli tovább, de a cég vezetőjét okolva a bosszú izzasztja, így amikor egy újságíró felhívja, akkor találkozik azzal. Aztán feltűnik valami sötét figura aki megöli a firkászt, és a férfira is rátámad. Innentől kezd durvulni a bosszúhadjárat, hiszen egy nagyobb összeesküvésbe botlik, miközben a lányával közösen nyomoz.

Igazából semmilyen a sztori, a legtipikusabb tipikus, viszont a filmben van egy nagyobb fordulat, és tutira azzal tudták eladni, na meg közben a saját vállukat veregetni. A gond? Hogy a csattanóra tök gyorsan rá lehet jönni. Vagy én néztem már sok nézőt átverő “wooow” pillanatra kihegyezett művet, de sajnos nagyon-nagyon az elején leesett. Ami ezzel a gond, hogy nagyon a végére van kihegyezve a film. Mármint ami kitölti addig az időt, az magában egyszerűen nem működik, se drámának, se thrillernek, és még az akciójelenetek sem erősek mellette, amik felhúzhatnák az élményt talán. Tényleg csak az rángatott el a végéig, hogy vajon igazam volt-e a film eleji tippemmel. Ami vicces, hogy visszanézve a történtekre csak még nevetségesebbé válik minden amit láttunk, mert a hihetőséget teljesen feláldozták a meglepetésért.

Az ilyesmi csattanós filmeknek amúgy két útja van általában, az egyik, hogy jó újranézni őket már a végük ismeretében, legyen az a Fight Club vagy a Hatodik érzék, mert azok addig is jók, amikhez új szintet ad a tényleges második megtekintés, az utalások a csattanóra. A másik út pedig a teljes érdektelenség, mert mint film nem működik mű. A Sweet Girlnél ez áll fenn.

Tényleg nagyon röviden: teljes B-Zs, töltelék, az akció is gyenge benne és egy percre nem fogunk emlékezni rá 1 héttel később.

human
írta
2021. 09. 12. 03:16
megjelenés
21
hozzászolás


Jolt – nem rázott meg!

Kate Beckinsale jött, jól néz ki, de továbbra sem rúgta be az új keménynő franchise-t. Mondjuk a színészi tehetsége is tehet erről.

Az Amazonon felirattal elérhető film története röviden annyi, hogy van egy csaj, aki minden túlzottan érzelmi helyzetben a maximumra pörög, amin sem a szülei sem a pszichiáterek nem segítettek. Helyette inkább katonának állt, meg ki tudja még mi mindent sajátított el az évek alatt, miközben kidobóként dolgozott. A túlpörgéseit személyesen kontrollált elektrosokkal tartotta kordában.

Mindez a pasizását sem segítette, de most összejött egy kedves könyvelővel, aki kétszer is csúcsra juttatta a szájával miközben elvette a szüzességét. Ellenben a csávót másnap megölik, a csaj pedig minden dühét a bosszúra koncentrálja, végigmegy a főnökön át a gyanúsítottak során, hogy eljusson a tetteshez. Lenne valami morális mondanivaló is, de most nem akarok belegondolni, mert az egész egy B szar és a girrrrl power megtalálása nagyon vázlatos benne.

A legdurvább nekem a kidolgozása volt. De tényleg, a sztoriba nem kötnék túlzottan, elszállt és képtelen és minden, simán át tudtam lépni rajta, ellenben az, hogy a B akciófilmes szintet sem igazán hozta a Jolt, az nekem már sok volt. Egyrészt az, hogy Kate Beckinsale látszólag nem sok koreográfiát tanult meg a filmhez, a legnagyobb bunyóban nézhetjük hátulról… a kaszkadőrét. Mármint nyilván sok mindent a kaszkadőrök csinálnak meg, de itt meg sem próbálták keverni, hogy hihetőbben Beckinsale verekedjen ott. Ennél még az Iron Fist is jobb volt verekedésben.

Azon kívül meg komolyan kiszúrta a szemem, hogy az egész 4 zöld fal között foroghatott. Mármint a sok utcai jelenet mindegyike. Az autós üldözés egy része talán nem, de ott sem tököltek sokat a stúdióban üldögélő Beckinsale és az utcán száguldó kocsi közötti megoldásokkal. És még mindezek ellenére is lehetett volna korrekt, ha nem erőltetett minden lazaság benne. Azt pedig többet ne engedjék forgatókönyv közelébe, aki a kórházas dolgokat kitalálta. Aki látta a filmet az tudja mire gondolok. Hogy is kell mondani, szégyent éreztem másodkézből?

Az Amazon ezerrel hajt arra, hogy utolérje a Netflixet a filmes minőségzuhanásos mutatványban. Mindezt úgy, hogy a Joltból láthatóan franchiset terveztek…

human
írta
2021. 07. 25. 18:33
megjelenés
8
hozzászolás


Infinite – az unalom egy lapos végtelen jel

Tényleg nem értem, hogy mi kellett a Training Dayhez. Ez most azért jutott eszembe, mert azt David Ayer írta, aki azóta elég hullámzó minőséget szállít (Fury, Suicide Squad), és Antoine Fuqua, aki szintén fel tud mutatni pár korrekt akciófilmet, például az első Equalizert, és pár siralmast, mint… ez.

A történet röviden annyi, hogy vannak emberek, akik tényleg újjászületnek, és ezátal emlékeznek is minden eddigi életükre, az összes tudásra ami ezzel jár. A főszereplő is ilyen, csak a szülei azt hitték skizofrén, így begyógyszerezték, ezért neki nem ütöttek be az emlékek még; miközben szamurájkardot tud simán kovácsolni egy drogdílernek, hiszen csak így tudja megszerezni a gyógyszerét. Jaj elkezdtem a baromságok felé merülni.

Szóval vannak ezek az újjászületők, de a csoportjuk két oldalra szakadt, az egyik aki a világot jobbá akarja tenni a képességével és tudásával. A másik pedig szabadulni akar a körforgásból, nem akar többet újraéledni, így csináltat egy mindent DNS szinten elpusztító bombát. Nyilván ezt megszerzik a jók, és közben kinyírják a tudósokat ezért nem lehet újra legyártani a fegyvert. Aztán több évtizeden át akarják a gonoszak visszaszerezni ezt a MacGuffint… izé, bombát, és mit tesz isten, épp a skizofrén csávó a kulcs.

Ne bántsatok, mivel a pozitívumokra térnék, és a maga Fast and Furious idéző módján szerintem az akció nagyjából rendben volt, kivéve a végső leszámolást. Képtelen, rajzfilmes, CGI orgiás, káoszos, de el tudtam vigyorogni rajta néhol. Nem minőségi, de ha nem vették volna vérkomolyan magukat, akkor el lehetne lenni vele. Csak hát az a fránya MINDEN MÁS ne lenne a filmben.

Az első fér óra korrekt volt, viszont utána megérkezett az univerzumépítés, és onnantól darabokra esett az Infinite. Ott kezdődtek a bajok, hogy a film elején elmondják ezt a két csoportra szakadást, aztán befut a jók közül az egyik megmenteni a skizó főszereplőt, és újra elmondja ugyanazt, amit már hallottunk. Önti ránk a kibaszott expozíciót. Sőt, innentől kezdve vagy 1 órán át ez megy. Talán akad valami akció, de mellé rosszul darabolt expozíció hányás folyik. Tudjátok miért? Hát mert franchiset, Infinite Cinematic Universe-t akartak, meg kellett alapozni mindennek, csak azt felejtették el, hogy franchiset FUN első filmmel lehet építeni, nem pedig a 100 perc játékidőben nyolcvanon át a nézőnek magyarázó unalommal. De legalább akkor ez kidolgozott lenne, csak hát nem az. Elnagyolt a világ is amit nagyon izzadva építettek, a folytatások 1 milliárdos bevételeit látva a szemük előtt.

A legviccesebb mégis az volt, hogy Mark Wahlberg mintha valami teljesen más filmben játszott volna, teljesen kilógott a gárdából ami körülvette. Ráfoghatom, hogy a vicces, fun akciófilmben érezte magát, eszerint poénkodott és hozta a szokásos alakítását. Nyilván a skizofrén önmarcangoló figura nem ment neki. Nem oltani akarom a színészt, sok filmben bírom, de ide borzasztó választásnak tűnt. Főleg azért volt Wahlberg castingja nagyon mellé, mert a többiek a teljesen komolyan vett oldalról közelítették meg a dolgot: érzelmes arccal magyarázták Marky-nak a drámájukat, de átérezni semmit nem lehetett, hiszen még az expozíció is darabokra volt szabdalva iszonyat ritmussal.

Az egyetlen akiről nem tudok rossza mondani, az Chiwetel Ejiofor. Mármint szerintem ő a forgatási harmadik napján rájött, hogy milyen fosban van, és “na akkor feltekerem magam 11-re, megidézem Cage mester tanításait” módon állt neki a dolgoknak. Nem elrontotta a karakterét, mint Wahlberg, hanem egyszerűen karikatúra módra túltolta. Pár mosolyt kicsikarva belőlem 1-2 hülyeségével.

Reménykedtem, hogy ha nem is kötelező, de egy fun akciófilm lesz egy nyugis szombatra, de iszonyat unalmas lett a végeredmény. Nem siralmas, mert az azt jelentené, hogy legalább próbálkoztak, egyszerűen csak bealvós, amint szinte algoritmusok rakhattak össze, nem írók. A Paramount nyugodt szívvel merte a Paramount+-ra temetni a filmet? Érdekes milyen kevés kritikát kapott, lesújtót jó párat, csak úgy eltűnt ott, úgysincs kevés előfizető, és így legalább nem kellett a moziba kerülés miatti marketingkampányt is benyelni még.

human
írta
2021. 06. 14. 14:19
megjelenés
15
hozzászolás


Spiral: From the Book of Saw – csigatempóban

Halljátok, elvileg ez a film ugye onnan indult, hogy Chris Rocknak elvileg hatalmas rajongója a Saw filmeknek, és volt valami hatalmas ötlete a folytatásra, amire haraptak is a Lionsgate-nél. Konkrétan a főszerepet is rábízták, bár ne tették volna.

Ami fontosabb kérdés: mi a fene volt az a hatalmas ötlet, amivel kopogtatott a stúdióhoz? Hogy kicsit filmsztár akar még lenni miközben kapuzárási pánikban van? Nyilván valamennyire hátrább lépve és komolyabban a helyzetre nézve: kicsit fekete nézőpontból a korrupt rendőrségről akart valamit mondani.

Ugye jóval a George Floyd és a BLM előtt volt az ötlete, de természetesen a rendőrség és a fekete közösségek viszonya sosem volt békés. Szóval valahogy úgy képzelem el a dolgot, hogy részegen egy partin elhangzott az alábbi “mi lenne, ha valaki Saw módszerekkel csak korrupt rendőröket ölne, a sok bad apple-t, és társadalomkritika is lenne egyben a rendszerszintű hibákra, ez most úgy is népszerű Jordan Peele miatt”, amire egy producer bólogatott. Ja nem, ittasan lehet ennyire nem volt összeszedett Chris Rock.

A történetet ezzel össze is foglaltam, valaki korrupt zsarukat öl, méghozzá “let’s play a game” módoszerekkel, avagy halálos csapdákba teszi őket, és csak valami a bűnökkel összeköthető áldozattal szabadulhatnának onnan. Chris Rock pedig a nyomozó, aki a Saw-szerű gyilkos elkapását vezeti. Más zsarufilmes klisék is vannak itt, nem fárasztanám a kezemet az említésükkel.

A lényeg a megvalósításon lehetne. Egyrészt ugye a Saw filmek mindig is az elborzasztó vérengzésre mentek, már persze a néha erőltetett fordulatokon felül, viszont szerintem itt ez sem volt jó valahogy. Arról be is beszéljünk, hogy a nyomozás maga milyen nullán halad előre. Minden nagy felfedés csak ásítást ért részemről, talán kivéve azt ami a régi akták raktárában történt. De ott meg beütött, hogy azt miképp volt képes kivit… áh, sorry, csak a szar filmek közben jobban előjön a logika, van idő gondolkodni, mert nem ragad el lelkesedésileg vagy érzelmileg. Tudom, a fordulatok fontosak egy Saw filmbe

Ami nekem a legfurcsább volt, hogy az egész film olyan, mintha kis szobákban lenne felvéve, sokszor zöld hátterezve. Vannak díszletek, de semmi olyasmi, ami kilépne ebből a kamera bezártságból. Mindezt úgy, hogy az előző nagyobb Saw filmek duplájában került. Tudom, 20 milla sem az a nagy költségvetés, de akkor is. Mondjuk lehet ennek a plusznak egy része Chris Rock gázsija volt, ami talán a legnagyobb hülyeség a producerek részéről. Nem vitatom, Rock jó a saját történeteiben (Top Five remek), és a vele készült Fargo évadot még nem láttam, de itt tényleg olyat kellett volna színészkednie, ami nem állt közel hozzá, így nagyon elhasalt, főleg a drámai részeken. Egy ritmusra jó az alakítása, aköré kell írni a filmet, ami a Spiralnál nem történt meg.

Ami durva, hogy az egészet egy rebootnak szánták. Saw módszerek, de más ügy érdekében, más szereplőkkel, már morális iránytűvel. Annyira nem fogadnék, hogy új franchise született, és kapunk folytatást…

human
írta
2021. 06. 11. 15:52
megjelenés
13
hozzászolás


Coming 2 America: és felébredés egy megszelídített oroszlán mellett

Szerintetek mi volt a film mögötti motiváció? Csak a sima pénzrablás a nézőktől? Bár végül az Amazon állta a cechet. Esetleg az állt mögötte, hogy Eddie Murphy újra releváns akart lenni egy kicsit? Ez utóbbi mondjuk nem sikerült. Az is lehet, hogy csak egy sima Adam Sandler-akció, a haverokkal akart lógni miközben valaki fizet, aztán lett ami lett.

A Coming 2 America forgatókönyve a leggagyibb wokeság amit mostanában kaptunk? Egyáltalán nem az a baj, hogy haladó gondolatok vannak benne, miért ne lehetne női uralkodója egy kitalált királyságnak — izé, spoiler, ha nem lett volna az első másodpercben egyértelmű, hogy oda vezetik ki a történetet –, ha nem ilyen borzasztóan szarul lenne megvalósítva az egész. Látjátok az ilyenek miatt mondom, hogy a cégek-stúdiók-producerek(egyrésze) amorális, csak a látszat számít nekik, a minimumot szállítják “hátha lesz valami” módon. Konkrétan még talán azon is dörzsölik a kezüket, ha valaki ennél a filmnél esetleg kiakad a női karakterek felemelésébe (miközben a játékidő nagyjában a férfiak vannak azért:), mert az is reklám.

Viszont ebből a nézőpontból tényleg nem értem miért kap zöld utat egy ilyen forgatókönyv. Egyrészt a régi filmet kedvelőket sem fogják meg. PG-13, semmi bevállalós humor nincs benne, nem csak a történet szar a zabigyerekkel, aki az egyedüli fia Akimnak, így várományos a trónra, de az egész levezetése sántít. Másrészt viszont a woke-minimummal, ami tippre már most is 10 évvel le van maradva, a másik oldalon levőket sem húzzák be, hogy lámlám csak jó útra tért Murphy és bandája, végre fejet hajtottak. Mi marad? Hogy senki sem szórakozik jól, de tényleg.

Nyilván a Coming 2 America-t a másik oldalról az sújtja, hogy vígjátékokat nem csak nehéz folytatni már alapból, de 20 év után aztán főleg. Mindezt egy amúgy is csak 7,1-en állónál aztán főleg tetézhetjük. Hogy miért pont ez az Eddie Murphy film kapott lehetőséget a folytatásra, miközben egy új Beverly Hills-i zsarut már évtizedek óta akarnak összehozni? Teljesen cinikusan: ez a brand ismertebb világszinten. Itt visszatérek a kezdő kérdéshez, és meg is válaszolom: ez csak a pénzről szólt. Azon kívül Eddie Murphy imidzsének kicsit modern korra szabásáról.

Legalább Wesley Snipes jól szórakozott a forgatáson és a szerepben, ha már mi nem,.

human
írta
2021. 05. 19. 15:41
megjelenés
19
hozzászolás


Röviden: The Woman in the Window

Ha kinéznék az ablakon 2 órán keresztül, akkor is jobban szórakoznék? Komolyan mondom, értem, hogy a Netflixnek fontos minél több saját, nagy nevet tartalmazó kontentet beszerezni, és nem minőség alapján döntenek amikor egy stúdió beállít valami látszólag moziba szánt filmmel, de nézőként nekünk már jogosan kell gyanakodni. A Nő az ablakban legalább akkora csalódás, mint a Cloverfield Paradox volt anno. Egy régimódi thrillert sugalltak az előzetesek, amiből az egyik fordulatot le is lőtték előre, de aztán minden lett, csak jó film nem.

Egy kimenésfóbiás nő Hátsó ablak-módon nézi a szomszédait, és szemtanúja lesz egy gyilkosságnak, de több okból sem hisz neki senki. Ebből tényleg mindent ki lehetett volna hozni, a szereplőgárda is Amy Adams, Julianne Moore, Gary Oldman triója, erre… nem is tudom mennyire nulla az összes felfedés és fordulat a filmben, akár plothoz akár karakterhez kötődik. A legdrámaibb jelenetnél ásítoztam, nem azért, mert tudtam mi jön, hanem mert már megint mindenki a Nő lakásában volt és teljesen valószerűtlenül nézte őt, sorbanálltak a sorukért. Nem kell realistának lennie, de egyszerűen ilyen művinek sem.

Konkrétan meglepő, hogy mennyire kidolgozatlannak érződik az egész film, pedig a veterán, tippre többször Oscar jelölt Joe Wright rendezte. Egy másodpercre sem kötött le, nem is akarnék túl sok időt vesztegetni rá már. Ez a poszt és vége. Aki máshogy érzett, az nehogy magába tartsa.

human
írta
2021. 05. 16. 16:43
megjelenés
21
hozzászolás


Superintelligence – nem intelligens húzás megnézni

Így működnek a high concept komédiák, még engem is bepaliztak egy Melissa McCarthy vígjátékra az alappal?

Bár sokatokkal ellentétben nem utálom a színésznőt teljesen, csak azokat a filmjeit, amiket a férje rendez. A Superintelligence ilyen, és sajnos nem sokat fejlődött a kooperációjuk. Lehet az a baj, hogy a forgatáson mindenki vidám és jóbarát meg minden, amit nem mernek “héé, ez így lehet nem fog működni” önvizsgálattal, esetleges veszekedés alappal megszakítani?

A történetet a film végére már minden néző tudja, hiszen annyiszor mondják el. Mármint szó szerint, a főszereplőnek az elején, aztán a főszereplő barátjának, aztán az NSA ügynökeinek. Igazi remekmű komédia írás. Most én is röviden azért ide vésem: egy mesterséges intelligencia elszabadul, és az emberiség sorsán filózik, vagyis azon, hogy elpusztítson-e minket, rabszolgává tegyen, vagy segítsen.

Mindezt egy teljesen átlagos embert vizsgálva akarja eldönteni. Na ez a főszereplőnk, őt figyeli James Corden hangja pár napig, rajta múlik a sorsunk. A nő mihez kezd azzal az információval, hogy 3 nap múlva talán vége a világnak? Rendbe akarja hozni kapcsolatát a volt pasijával. Tada.wav, eljutottunk a film szívéhez, avagy ahhoz, hogy egy romantikus komédia az egész.

Gondolom félreérthető, nem sci-fit vártam, tudtam, hogy romantikus komédia a mélye, viszont kíváncsi voltam mit kezdenek a mesterséges intelligenciás, bármi elintézhető kerettel, aki simán gazdaggá teszi a főszereplőt, meg elintéz neki dolgokat. Hát semmit! Próbáltak egy izgalmas mellékszálat, ami majd jól összeér a fő történettel, és akkor milyen kerek lesz a Superintelligence, de közben még csak igazi tétek sincsenek sehol, személyesen sem. Ahogy a főszereplő, úgy mi sem tudjuk mik a szabályok, mikor van baj, mikor csinál jót. És persze amikor már minden veszni látszik, azt is csak mondják. Mindent mondanak.

De a legnagyobb gond, hogy ez nem film. Tudom, annak néz ki, de konkrétan még a főszereplőt sem mutatja be rendesen. Vagyis inkább úgy mondom, hogy elmondja nekünk milyen Melissa McCarthy karaktere, mintha hangjáték előtt ülnénk, nem filmnél, ahol mutatni is lehet. Tényleg nem értem ezt a trendet, mert erre felesleges ennyit költeni, simán lehetne egy pár díszletes színdarab, lebasszák a kamerát és mindenki játszik, meg improvizál.

Az egész arra épül, hogy itt vannak ezek a vicces (kinek-mik:) komikusok, majd ők minden jelenetet feldobnak, és kész, önmagukat alakítják, nem karaktereket. Na meg persze az utalásos, vagyis popkultúrális mutogatós “poénok” tömkelege, tudjátok, a “hé ezt ismered”-féle, de semmit nem forgatnak rajtuk. Például alap a Knight Rider előkerítése, ha már önjáró kocsit is irányít az MI, de csak bedobják a nevet a beszélő autónál, és ennyi, nem kezdenek vele semmit. Áh, Knight Rider, há há.

Nem is tudom miért idegesített a végére a Superintelligence. Magában csak egy semmilyen nulla újabb vígjáték, mint Ben Falcone előző rendezései, a The Boss-hoz és a Life of the Party-hoz hasonlók. De közben meg nem érzem ártatlannak, hanem a streamingen (a mostani egy HBO Max film minőség) ömlő content nyomása ütött be valahogy közben. Ez nem vígjáték. Ez nem film. Ez töltelék, ami nem éri meg senki idejét.

human
írta
2020. 12. 20. 16:42
megjelenés
6
hozzászolás


Songbird – találd meg a belső békéd a világjárvány közepén?

A Michael Bay producerkedésével készült Covid-film. Ez mindent elmond róla? Pedig van rendezője, meg írója, és meglepően erős a szereplőgárdája. Akár jól is elsülhetett volna? Kötve hiszem.

A történet egy mutálódott Covid világban játszódik, ahol a vírus sokkal halálosabb. A kukások kaptak abszolút katonai hatalmat, mindenkinek otthon kell maradni, aki megfertőződik, azokat a még halálosabb Q-zónákba különítik el. De úgy, hogy konkrétan rájuk törik az ajtót és elviszik őket.

Vannak páran, akik immunisok a kórra, ők szabadon járhatnak-kelhetnek. A főszereplő például egy biciklis futár, aki szerelmes egy nem immunis, a nagymamájával otthon levő lányba. Arról álmodoznak, hogy elmennek Big Surba, ahol jó a levegő, és lehet élni nyugiban. Csak ehhez sok pénz kell. Mindeközben vannak olyanok, akik immunitás karkötőkkel üzletelnek, meg még más dolgok is vannak, felsorolni sincs kedvem.

A Songbird legdurvább baja, hogy egyszerűen nem érződik filmnek, pedig olyan rövid, hogy akár összetömöríthettek volna mindent iszonyat fejesre. Bár a különálló szálak végül összeérnek, de valahogy mégis annyira elkülönülnek, hogy egy pillanatra sem lehet együttérezni senkivel. Főleg nem a két főszereplővel, nincs igazi kapcsolat közöttük, így nézőként felénk sem, egyszerűen nem érdekes a sorsuk.

Így perszea show-t ellopja a fő kukás Peter Stormare, aki tulajdonképpen egy végtelen hatalom által korrumpált hivatalnokot alakít, a kormányok tökéletes kritikájaként. Sőt, érdekes módon nem csak ez az üzenete van a filmnek, azon kívül, hogy azért a józan ész szabályait érdemes betartani egy világjárványban, de nem szabad megőrülni a bezártságba.

Mindezt úgy kell elképzelni, hogy bár nem Michael Bay a rendező, de az egész film olyan, mintha az ő rossz hasonmása csinálta volna. Ugyanaz a vágástechnika, rángatott kamera, digitálisan túltolt színvilág. Vázlatok sétálnak “jelenetekben”, csak nincs mögötte az igazi Bay vízió, az a bármit megtehetiség, amik miatt néha cool amit csinál még mindig. Ehelyett.. semmi nincs, csak a fent emlegetett üzenet.

Nyilván ebben, és a szétdaraboltság érzésében közrejátszott az is, hogy a világjárvány korai szakaszába készült, amikor még nem igazán voltak olyan covid szabályok sem, mint amik miatt Cruise a minap kiakadt. Mindenki jobban vigyázott magára, miközben zajlottak a kijárási korlátozások.

Egyszerűen csak forgatni akartak, kihasználni (exploitálni?) a helyzetet, némi pénzt szerezni. Unatkoztak is a színészek otthon, ezért sikerült ilyen neveket összeszedni (Daddario, Whitford, Stormare, Robinson, Moore, Hauser, KJ Apa, mindenki ismerős valahonnan). Szóval 1-1 helyszínen, kis stábbal mindenki leforgatta a jeleneteit, az, hogy közösen alig látszanak, az nem számít. Majd a néző összeköti a dolgokat.

Hát nem jött be.

human
írta
2020. 12. 17. 16:34
megjelenés
6
hozzászolás


The New Mutants: the same old sh*t

Azt hiszem tényleg azzal írtam le a filmet a legjobban, hogy ha altató kell, akkor nyomjátok be az első órát az utolsó “régi”-új X-Men filmből, ami amúgy teljesen komolyan készült, hiszen kapcsolódik a Loganhez.

Szerencsére a folytatásából nem lesz semmi, nem csak azért, mert ahogy sejtettük, bukott (ezt akár a covidra is lehetne fogni), hanem mert iszonyat szar.

“Mr Glass?”

Tényleg nem értem, hogy miért küldenek tv-sorozatok moziba. Nyilván erre kapok mindjárt egy DE-t, viszont a film első óráját nem lehet mivel védeni, olyan mint egy olcsó sorozatrész. A sztori ugye az, hogy vannak a fiatal mutánsok, akik a közelükben levő emberek halálával ébrednek a képességükre. Ez ugye nem túl békés, ezért egy intézetbe kerülnek, hogy megtanulják kezelni, mielőtt a hely vezetője átadja őket a “feletteseinek”, végig a Professzorra utalva.

A főszereplő is így kerül ide, szépen lassan megismeri a többi bezárt fiatalt, kibontakoznak egymás felé, és mindenféle sötét titok is felfedésre kerül, és végig lehet ásítozni. Nem csak a legtipikusabb felépítés miatt, hanem mert semmi nincs benne, mögötte, ötlet nulla, csak a szokásos panelek sorban.

Nyilván be lehet védeni az egészet a horror hangulattal, de oda is kéne valami rendes alapozás az altató helyett. Az első óra minden, csak nem horror. Amikor “beindul” a film, akkor már elmegy, és a végső harc még korrekten is néz ki, de végig csak a feleslegesség sütött a műből.

Minden nagy felfedés unalmas benne, mert vagy kilométerekről látszik, vagy egyszerűen csak egy gyenge húzás. Mindezt tényleg aláhúzza, hogy a rendező szerintem arra gondolt, hogy milyen réteges a filmje, és veregette a saját vállát végig “ez mélyebb blockbuster, most megmutatom”, ahelyett, hogy rendes popcorn-filmet csinált volna, mert a “lélektani” és “horror” elemek kb. 2 jelenet kivételével hatalmas nullák.

Film újszülötteknek, akik még szinte semmit nem láttak? Nekik talán van benne meglepetés, de aki csak a teljesség miatt nézné meg, még mielőtt a mutánsok megjelennek az MCU-ban, az szerintem nyugodtan kihagyhatja. Tényleg el sem tudom képzeni, hogy erre miért adtak 67 milliót. Sőt igazából mi a fene került ennyibe a New Mutantsban?

human
írta
2020. 11. 16. 17:07
megjelenés
12
hozzászolás


Rogue City / Bronx – ezúttal nem tudtak a franciák

Miért Bronx? Miért Rogue City? Miért néztem meg? Francia bűnügyi-akció valami, és a Netflixen volt premier, magyar felirattal. Na most akcióban szerintem a franciák képesek felvenni az amerikai nagyokkal a versenyt, de itt nagyon-nagyon… nagyon nem sikerült.

A történet Marseille alvilágában játszódik, ahol mindenki a másik vérére pályázik, meg pénzre, és a rendőrség tele van besúgókkal. Természtetesen mindent áthat a korrupció. Valójában a rendező és az író nem tudta mi a fenét akar a történettel, ezért mindent beleszórtak ami eszükbe jutott. Konkrétan kedvenc Olivier Megatronunk ugrott be.

Tudjátok milyen az egész film, amellett hogy szépen van fényképezve: mintha valaki megnézte volna The Departedet és a The Shield sorozatot, aztán az “ilyet én is tudok” felkiáltással nekiült volna ezt lemásolni, a legtipikusabb amerikai filmes kliséket pufogtató végeredményt kifingva. Mindezt abban az országban, ahol a bűnügyi filmeknek iszonyat nagy múltja van, szóval még érthetetlenebb amit művelt.

Igazság szerint egy dolog motiválta a rendezőt: csinálni akart pár véres lövöldözést, és meg akart nézni 1-2 mellet. Mindeközben a szálak bemutatását, néhol a karakterek motivációját teljesen elengedte. Hihetetlenül követhetetlen a film, amibe ambiciózusan iszonyat sok karaktert tett. Egyszerűen túlzsúfolta a művet.

Tudom, “kapcsoljam ki az agyam”, de nem áll, mert ez egy katyvasz, nem pedig egy korrekt B-mozi. Pedig szerintem a színészek többségébe, és a fényképezésbe benne lett volna valami több, sőt, a film olyan érzés, mintha egymás vállát veregetnék a készítők, hogy milyen faszák, de nagyon nem sikerült amit akartak. Na jó, egy-két leszámolásért adok neki pár pontot.

Kihagyós/10. Nem egy Lost Bullet. És szegén Jean Reno micsoda szerepet kapott benne.

human
írta
2020. 11. 09. 04:26
megjelenés
7
hozzászolás


Charlie’s Angels (2019)

Egyszerűen nem értem, hogy a bármiféle mozis hatásra képtelen, a Paul Feig iskolát képviselő Elizabeth Banksra miért bíznak egy kvázi blockbustert?

Egyszerűen ez a film úgy néz ki, mintha valami random CW sorozatot néznék, mondjuk a The Flasht, vagy a Supergirlt, vagy nem tudom. Nehéz összefoglalni jól, de minden egyenvilágítású, tipikus beállítású. Mindezt egy olyan filmben, ami cool akar lenni, mert látszik rajta, hogy azon izzadnak, csak hát annyira megy nekik, mint az Ocean’s 8-nek.

Legalábbis nekem úgy tűnik, hogy a feminista üzenetek miatt igyekeztek kicsit komolyabban venni a filmet, rendes kémtörténetet csinálni egy világot fenyegető fegyverrel és gonosszal, ami nem elszálltan, viccesen szórakoztató, hanem egy normális történetben összehozza a karaktereket.

Mondjuk az előbbiekről, a komolykodásról Kristen Stewartnak senki nem szólt. Ő az egyedüli, aki a régi sorozathoz hasonló szexi jeleneteket bevállalt, és teljesen túljátssza a karakterét, viszont emiatt szórakoztató is. Csak lazítani akart egy csajos filmben a komolyabb projektjei között?

A többiek? Hát nem tudom, elvannak a tévésorozatos szinten. Igazából senkit sem segítenek a borzasztó párbeszédek és karakterépítés. Az egészet aláhúzza, hogy szerintem rossz irány volt ez az “újonc a csapatban” dolog, mert talán jót tett volna a filmnek, ha nem eredettörténet erről a három angyalról, hanem már valami rendes bevetésben sül el valami rosszul.

Persze a borzasztóan megírt gonoszokkal akkor is baj lett volna, ha főszereplő csapat már összeállt rendesen. Míg a filmben minden csaj összetart, girl power, addig a többi karakter alamuszi, beszari, és egymást úgy vágja át, ahogy tudja. Annyira 2D az összes ellenfél, hogy rossz nézni, fordított nemekkel is az lenne.

A legviccesebb amúgy az volt, hogy a talán kettő tényleg pozitív pasi karakterből az egyik egy aszexuális simulékony valaki, de még őt is lekezelik a lányok, amikor túl nőies. Esküszöm nem a feminista üzenet a gond, hanem tényleg a levezetése, mintha valami 14 éves tini írta volna, hogy “az de kemény lesz, mert ezek kemény csajok”. Viszont a keménységet nem elég mondani, meg verekedni, szóval ha eredettörténet, akkor valahogy jobban kellett volna mutatni mitől lettek azok, vagy a veszélyeket jobban igazivá tenni itt, és akkor abban állnak erővel helyt a szereplők. De ugye ez meg nem férne össze a laza coolsággal, ami a szemük előtt lebegett.

Tudom, páran mindjárt előjönnek, hogy get woke go broke, de ez baromira nem annak a helyzetnek tűnik, sokkal inkább az igazolt, hogy random franchise-okat nem lehet előhúzni a semmiből. Persze ha jók lettek volna a trailerek (és a film:) lehet más lenne a kérdés, de a Charlie’s Angels egy tévésorozat volt, amiből már voltak mozifilmek, és azok sem átütő sikerként maradtak fenn a majdnem 100 milliós költségvetésre 250 milliókat hozva.

Mindezt úgy, hogy a korábbi filmekben valamennyire sztár nőket hoztak össze egy bandázásra, itt pedig… nos Kristen Stewart valamennyire ismert, bár nem az a húzónév, a többiek pedig? És akkor meg is fejtettük, hogy miért állt földbe a film, amire nem csak a férfi, de a női nézők sem tolongtak, szóval azért feminista szövegekkel sem lehet védeni.

Bevallom nálam az a reklám működött, hogy “a férfiak nem hajlandóak erős női szereplős filmeket nézni”, kíváncsi lettem, hogy épp mit védenek ezzel a dumával, plusz bírom Stewartot, aki ilyen Seberg és Personal Shopper mellett simán megy Underwater és Charlie’s Angelekbe szórakozni. Hát ez a film csak kiemelte, hogy miért nem szabad az előbbi szöveggel védeni egy film buktáját. Főleg abban az évben, ahol a pasik simán mentek a full feminista Captain Marvelre is. Mondom, inkább a franchise volt a baj, amihez nyúltak, méghozzá nem is jól.

human
írta
2020. 03. 17. 14:50
megjelenés
14
hozzászolás


Rough Night (Csajok hajnalig) – ha este nézed, akkor az kemény éjszaka lesz

Igazi filmes katasztrófaturizmus a Rough Night. Ezt nyugodtan a hazai blu-rayre is tehetnék.

Néha úgy szeretnék ott lenni a producerek falán, például hallani, hogy milyen szöveggel álltak neki ennek a filmnek. Azt is marha jó lenne tudni, hogy a végtermék megtekintése után vajon miket mondtak. A Ghostbusters remake után meg sem lep, hogy ez is a Sony-tól szabadult rá a világra.

Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy értelmes emberek ezt nyugodt szívvel megcsinálták, és közben egy percig nem érezték a szarszagot, amit áraszt a termék. Scarlettet felmenti esetleg a magánéleti válsága, de a többieket? Oké, még 1-2-nek lehet gondja, amiről nem tudunk, de ennél sokkal több kézen ment át még az első képkocka leforgatása előtt is.

A film alapja annyi lenne, hogy pár egyetemi barátnő vagy 10 évvel később az egyikőjük lánybúcsúztatóján hatalmas bulit csap, és közben megöl egy sztrippert. Szinte látod a producert: “Weekend at Bernie’s but with grrrlll power”. Össze is trombitálták a női komikusok egy részét, rábízták őket a Broad City-ért felelős nőkre, aztán hadd szóljon. Az már senkit sem zavart, hogy egy rendes poén nincs a forgatókönyvben.

Arról nem is beszélve, ahogy a kemény helyzeteket kezelik a szereplők. Logan Paul japán kalandjában több erkölcsi tartás volt, mint amit itt produkálnak a hulla kapcsán a karakterek. Tippre az filmben látható dolgokkal egy másodpercig nem tudnak azonosulni a női nézők. A legdurvább a Demi Moore-os szexjelenet volt. El sem hittem, hogy egy girl power filmben az a kvázi erőszak elfért.

Nyilván értem, hogy egy tipikus pasi partifilm lebegett a készítői előtt, hogy “ilyet a csajok is tudnak”, csak hát ez nem az új Hangover lett, hanem az Amerikai Pite 14. Arról nem is beszélve, hogy ideje lenne végre összekapniuk magukat a vígjátékoknak, mert le lehet szólni a Hangovert sok minden miatt, de az legalább egy filmnek nézett ki, nem ennek a tipikus tvsorozatos gagyinak, mint amit itt kapunk vizuálisan.

Mondjuk innen már tényleg nem meglepő a Sony-pénz a projekt mögött, hiszen ugyanolyan szarul néz ki, mint az új Ghostbusters. Sőt, ha tippelnem kéne, akkor azt mondanám, hogy annak a filmnek a kritikái miatt “Kate McKinnon jelenetei a legjobbak” hagyták a színésznőt itt is elszabadulni, és siralmas poénokat rögtönözni.

human
írta
2018. 03. 25. 18:19
megjelenés
14
hozzászolás


- A múltba →


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.