Biztos nem ezzel kéne kezdenem, de az antiromantikus feel bad dráma vágása annyira zseni már az első percekben, hogy rögtön érezni rajta a biztos kezeket. A Dream Scenariot rendező Kristoffer Borgli teljesen megtalálta magát, és ezúttal összeszedettebb, de mégis kalandozó filmet tett az asztalra. Lehet keverem a képeket, de hát a Kész dráma is ezt teszi.
A történet egy az esküvője előtt álló párról szól, akik szinte már akkor sem állíthatnák le a “folyamatokat” és fújhatnák le a nagy napot, ha akarnák, letükrözve mennyire be tud ragadni az ember bizonyos dolgokban néha. Ott kapcsolódunk be, hogy a vőlegény írja a köszöntőjét, itt bizonyít a vágó és a rendező, mert 10 percben letudják a romantikus részt, de zseniálisan, és értjük miért van együtt a pár. Ennek megfelelően, aki romantikus filmre menne, annak ez itt a figyelmeztetés.
Az igazi cselekmény onnan indul, hogy épp kajakóstoláson vannak a főszereplők egy ismerős párral, akik amúgy a tanúk is, és borozgatás közben előkerül, hogy kinek mi a legrosszabb dolog az életében, amit vala elkövetett. Az ismerősök is kitálalnak, egész kemény dolgokat tettek, de a Zendaya által alakított nő közéjük dobja az atombombát a sajátjával. Nyilván nem fedem fel, sosem tennék ilyet.
Érdekes amúgy a Drama felépítése, mert a reklámkampány teljesen a kíváncsiságra volt kihegyezve, vajon milyen rossz dolgot mond a nő, de ez nem nagy csavar, mert úgy a 20. percre kikerül az asztalra. Viszont jó nézőcsalogató, és remek “felszín”? Ennek a levezetése is érdekes és lebilincselő, hiszen a vőlegényt sokkolja amit megtudott, próbálja megérteni, miközben a saját szerelmét is felül kell vizsgálja. Vagyis ez így olyan átlagosnak hangzik, de közben a film iszonyat cringe és néhol sötét humorú, na meg az az önmagába nézés sem normális. Semmi sem az!
Mindeközben rengeteg mindenkit érintő probléma is előkerül, köztük pár nagyon amerikaival. Nem is tudom, sok mindenen lehet gondolkodni kijőve róla. Nehéz spoilerek nélkül tényleg. Szóval az ominózus vacsorán minden ami elhangzik szörnyű, de közben bizonyos dolgokkal szemben valahogy elnézőbb a társadalom, aminek a képmutatása rögtön elénk van téve, irány a morális szürkezóna. Ellenpontnak ott van a magukat elveszettnek érző fiatalokat körülvevő kultúra kérdése. Vagy épp az, hogy mennyire ismerhetünk másokat, akár olyanokat akikbe 2 éve szerelmesek vagyunk? Képes-e az ember változásra? Ezt el tudjuk fogadni?
A kidolgozás egy részét, a vágást már éltettem, de minden másról is csak pozitívan tudok nyilatkozni. Egyrészt iszonyat jó volt nézni egy igazi filmet a heti Új Scrubs rész “Netflix-kinézete” után, de erről persze csak én tehetek, mert nem volt kedvem az PVOD-re megjött Avatart letudni. Haha. Szóval igazi filmes, pár gyönyörű helyszínnel, és igazi nagyvásznas alakításokkal.
Tippre akiket eddig nem győzött meg Zendaya, azok talán most majd felszállnak a vonatra. Mármint részemről sem kedvelt színésznő valahogy, de a tehetsége az Euphoria-tól kezdve tisztán látszott. Itt is megvan benne a sötét energia már az idilli részeknél is (nagyon nagy kontraszt valami idióta youtube játékos videót nézni a főszereplőkkel a film előtt vagy után). Viszont Robert Pattinson remekül hozza a szerelmest, aki mindezt nem látja a nőben. Vagy elvakítja az érzelem? És a nagy felfedés után pedig olyan fantasztikusan merül el az örvényben a karakterével, hogy tényleg csak a pozitív jelzőket lehet dobálni.
Nagyon megosztónak tűnik a film, iszonyat érdekes, és görbe tükör… Amerikának? Vagyis nem csak nekik, de azért… Viszont aki nem akar épp szembenézni a “te elmondanád a legrosszabb dolgot amit tettél?” vagy “akarnád tudni?” és hasonló kérdésekkel, az ne erre rohanjon a párjával. Ami biztos, hogy ad beszélgetni valót a film. Nem is tudom, az első amerikai mestermű 2026-ban? Ez lehet túlzás, de nagyot vállalt a Kész dráma, és sikerült is neki ezt tálalni.
