Top Gun: Maverick – highway to the dangerzone

The end is inevitable, Maverick. Your kind is headed for extinction.

Ed Harris a film első fél órájában mondja a fentit, és elnézve a filmipar trendjeit, ez alatt simán értheti a Top Gun Maverickhez hasonló blockbustereket is. Nem csak ez az egy kiszólás marad egy korszak végére, de Tom Cruise végig hajthatatlan marad, a filmben és hát idekinn sem enged! Az utolsó sztárok egyike kőkemény végig, még ha most az átlagosnál kicsit többet önreflektálna is.

A történet, nos, Maverick valami ultragyors lopakodó tesztpilótája, Iceman (tengernagy? nem emlékszem, valami ultramagas rang) csak ide tudta a lázadó “ifjút” beprotezsálni. Viszont amikor úgy néz ki, hogy a tengerészet legjobb pilótáinak egy szinte lehetetlennek tűnő bevetésre kell menni, akkor bizony csak Maverick az, aki erre képes felkészíteni őket, így visszatér a Top Gun programba oktatóként. Nyilván betartva minden szabályt. A legtipikusabb történet előállt?

A fiatalok között ott van Goose fia, és még Hangman is, aki tiszta Iceman. Na meg Bob. Meg… szóval van egy csapat tökös pilóta, és az öreg csávó ráébreszti őket, hogy a háború nem faszméregetésből, hanem vérre menésből áll, ahol nem az a lényeg milyen technológián ülsz, hanem hogy miképp vezeted a gépet! Ez az a tényező, ami mindig felül tud kerekedni. Aki realitást vár, az most zárja be a bejegyzést, és nehogy elinduljon a filmre.

A Top Gun: Maverick azon nosztalgiajáratok egyike, amik nem csak felidézik a múltat, nem csak mutogat, hogy “emlékszel ez vagy az de jó volt”, de rendesen építkezik is rá. Foglalkozik azzal, hogy ennyi év “lázadás”, maximumon égés milyen hatással van az emberre, mennyire magányos életet jelent. Ennek feloldozása közben pedig még egy rendes film is elfért mellette, ami nem csak újraveszi az elődjét.

Nyilván nem merném negatívan említeni a Tony Scott által rendezett első részt, gyönyörű hangulatbomba még mindig, de a folytatás néhol természetesen megidézve az eredetit (van félmeztelen labdázás!) mer egy kicsit más lenni, megtalálja az egyedi hangját. Igazából remek ötlet volt Joseph Kosinski-re bízni, mert ha valamihez ért, az pont a tökéletesen kiszámított hihető látvány, vagy hogy fogalmazzam meg. Szerintem egy design mester, elég megnézni az Oblivion-t vagy a Tron: Legacy-t.

Azért nem rózsaszín szemüvegben nézve természetesen feltűnik, hogy a “cold open” után a cselekmény iszonyat nyögvenyelősen indul be, talán a vágás miatt, viszont a végére összekapja magát, és ismét azzal jövök, igen, hogy moziélményként működik. Eszméletlen ennyi fizikai trükköt látni a hatalmas vásznon. Nyilván itt is akadnak zöldhátteres jelenetek, nem tudom, de sokat ültek a tényleg fenn levő gépeken a színészek, és a földről is jó pár jelenetet vettek fel. Ez mind ott van, elsuhan előttünk, ami miatt meg tudtam bocsátani a da-da-darabozást.

Kellenek az ilyen blockbusterek, amik kicsit mások, amik felidézik a csapongóbb de színesebb palettát. Ez is fantázia természetesen, Mavericket nem is tudom hányszor ítélné el a katonai bíróság, annyi parancsszegés van itt, de közben meg jó nézni.

25 hozzászólás a “Top Gun: Maverick – highway to the dangerzone” bejegyzéshez

  1. Ez az a film, amibe rohadtul nehéz belekötni, mert a hibái is csaknem erényként jönnek le. Volt egy vetítés moziben múlt héten az elsőből, megnéztem azt is, mert még nem láttam vásznon. Mindkét film elképesztően nyolcvanas évek, de a Maverick úgy, mint egy tegnap kiadott synthwave nóta rendesen megmixelve.

    A sztori megint egy faék, a karakterek továbbra is olyanok, mintha kartonpapírból vágták volna ki őket, bugyuta mondatok esnek ki a szájukon elszórtan (ez mondjuk lehet, hogy a szinkron baja is, csak nem volt feliratos), és összességében jobban emlékeztetett arra, mintha egy Star Warsban kaptak volna szerepet.

    De ennél nem is vállal többet feleslegesen a film, elég neki ez az egydimenziós dráma, elismeri, hogy ez ugyanannak az örök naplementés, videóklippes világnak a folyománya amit akár Michael Bay is szeret, csak Öböl Misivel ellentétben tudja mi az, hogy elég, és akkor veri magát oda igazán amikor kell, de akkor nagyon.

    Az akcióban volt azért CG is bőven, viszont az is hihető maradt látványra, mert tényleg elképsztő dolgokat filmeztek le a valóságban, volt mire építkezni. Christopher Nolan-nel ellentétben – aki mindig beleszerelmesedik saját munkájába – teljesen megtalálta az arányokat abban, hogy mi az ami tényleg működik a valóságban, és mit talál izgalmasnak egy képregényfilmeken felhízlalt közönség.

    Összességében egy igazi, szórakoztató MOZI, a szó legnemesebb értelmében vett közönségfilm, üdítő egyszerűséggel. Nem akar univerzumot építeni, csak felrak egy menő szűrőt a meglevőre, mintha csak feltettünk volna egy Ray-Bant.

  2. Azt hiszem, nem is kell többet hozzáfűzni, mindent leírtatok.:D
    Illetve majdnem: jó volt a zene, eszembe jutott film közben egy mém kb azzal a szöveggel h “Mit csinálsz? -Dokkolok!” Felső kép értelemszerűen Interstellarból volt, alatta Hans Zimmer keze alatt szó szerint égett a zongora:D:D és azon mosolyogtam, hogy igaz 3 név szerepelt a zenénél, Hans keze alatt itt is égtek a hangszerek:D élmény volt hallgatni és Gaga is tisztelettel vette el a kenyerem a végén.

    Fiatalok közül Teller pompás választásnak bizonyult. Ajj nem emelgetek ki külón semmit, egyszerűen simogatta az egesz film az ember szívét és tökjó, hogy még van olyan moziba szerelmes ember (Tom), akiért érdemes moziba járni.

    Magam ellen beszélek, Kilmert látva a szívem szakadt meg, de már nem biztos, hogy bele kellett volna tenni..

  3. A látványvilág egészen lenyűgöző. Nekem hobbim a katonai repülés (csak külső szemlélőként sajnos), és baromi jó volt látni, hogy a szereplők “élnek” a pilótafülkében, teljesen átjön a gázkarral és a bottal való gépészkedés. Persze, ki kell kapcsolni, hogy az ember a realitást keresi, de hát ez egy ilyen műfaj.

    A szereplők és a színészek is elég jók. Cruise ugyan még mindig pocsék színész, de megszoktuk, Miles Teller elsőre idétlen bajuszán fél perc után túllép az ember, Monica Barbaro el tudja hitetni, hogy nem csak a női kvóta miatt van a filmben, Glen Powell tökéletes Iceman-utánérzés.

    Viszont a sztori… hát azt inkább felejtsük el! Franc tudja, lehet, hogy már túlságosan hozzászoktam ahhoz, hogy a sorozatokban van idő hátteret és sztorit építeni, de ilyen szempontból borzalmas fécrműnek tűnik a TGM.

  4. Az ilyen filmekért éri meg moziba járni. Minden másra ott vannak a minőségi sorozatok a nappaliban nézve.
    Cruise azon kevesek egyike (de már 59! éves, Pitt és DiCaprio sem fiatalok már), aki még képes minőségi mozis élményt szállítani filmről-filmre. Sajnos nem látom az utánpótlást, akik ugyanezt a jövőben képesek lennének szállítani, mindenki belesüllyed lassan a dízni-marvel által létrehozott ingoványba.

    A fiatalabb karakterekkel nem volt bajom, Tellernek kifejezetten jól állt a bajusz. Conelly meg elképesztően dögös 50 felett is és az ember elhiszi, hogy tényleg ilyen incselkedő.

    Film technikai minősége kifogástalan: hang, kép, zene, vágás. A sztori meg pont elég egy ilyen és ekkora hosszúságú mozifilmnek. Nem kellenek ide világmegváltások, szétrobbanó földrészek, minden sarkon galaxis méretű összeesküvések.

  5. Itt-ott spoileres lesz:

    Nem vártam tőle sokat pedig az első részt kazin anno rongyosra néztem. Talán azért mert a repülők miatt meg van kötve a kezük az akciókkal illetve a lassan mindenből csinálnak folytatást de minek gondolatok voltak bennem. Éppen ezért nem is ragaszkodtam feltétlen moziban megtekinteni de aztán mivel volt lehetőség kedd este premier előtt megnézni nyilván nem mondtam rá nemet. És mennyire megérte! A film előtt arra tippeltem Maverick meghal és hogy ez mennyire illene is a folytatáshoz, lezáráshoz.

    Az elején ömlött a nosztalgia, kicsit már kezdtem is azt érezni hogy túlzásba viszik. Engem nem zavart a darabosság vagy hogy lassan indul be. Aztán teljesen berántott és annyira jól adagolták humort, akciót, látványt hogy csak kb. az utolsó 10 percben, a végső ‘fight’ volt amit untam. Nem gyakran nézünk blockbustert moziban de ez az utóbbi évek egyik legjobbja volt. A végére az eleje is felértékelődött és igen, ők megtudták csinálni izzadtságszagmentesen azt amit pl. egy új szellemirtók nem. Lehet hogy faék egyszerű a sztori meg semmi extra nincs benne de nem fárasztottak le végtelen tömény és hangos jelenetekkel, nem volt tele hosszas üresjáratokkal. Hans Zimmer és bandája is odatette magát, egyikre még a Titanic dallamát is rádúdoltam XD. A CGI-t meg így kell használni! Nem esik le a vászonról, látványos, de nem túlzó.

    Akinek tetszett az első rész az mindenképpen menjen el, nézze meg! Tom személyesen szól a nézőhöz!

    Külön kíváncsi vagyok hogy mennyit kell összekalapoznia mivel ez is annyira rosszul járt a covid miatt mint a Bond film. Emiatt nekem az sem teljesen tiszta hogy mennyi a végleges budget. Majd a bevételi posztokat elolvasom.

  6. Vesszek meg, de nekem ez jobban tetszett, mint a régi, pedig az az én generációm filmje. Még vártam volna egy szappanoperás fordulatot a végére, hogy Rooster az ő gyereke.

  7. Holnap nézzük IMAX-ben. Kicsit OFF de, ment előtte a Mission Impossible trailer?

  8. @Gorlami:

    Én tegnap este láttam (muszájból, mert ez volt az egyetlen angol nyelvű előadás Pécsen), és volt előtte.

  9. Képzeljétek, én vagyok az, akit egyáltalán nem érdekel a téma, de tényleg, egyáltalán. Abban sem vagyok biztos, hogy láttam anno teljes egészében az eredeti filmet. Nyilván láttam belőle, mert anno leadták a tvben egy csomószor, de nem emlékszem rá. Ráadásul nem tudom elképzelni, hogy milyen sztorit lehet röpködő vadászgépek köré kitalálni és mi lehet érdekes abban, hogy a levegőben vadászgépek röpködnek…
    És mégis nagyon boldog vagyok, amiért ez a film úgy néz ki, hogy sikeres és igazi blockbuster lesz! Nagyon szorítok neki. Mert annak ellenére, hogy nem érdekel maga a film témája, szerintem kurvára kellenek ilyen sikerfilmek is, amik nem szuperképességes szuperhősökről, dinoszauruszokról, varázslókról, fantázia lényekről és fantázia világokról, űrcsatákról és egyéb fantazmagóriákról szólnak! Nagyon örülök neki, hogy egyelőre még, ha elvétve is, de a szuperhős filmek és egyéb lehetetlenségek tengerében tud sikerfilm lenni egy ilyen “földhözragadtabb”, régimódibb film, amit tényleg jól csináltak meg. (elképesztően jó kritikákat kap a film mind nézőktől, mind kritikusoktól)
    Bízom benne, hogy a jövőben kedvet kapnak a stúdiók, hogy csináljanak még ilyen filmeket, mert kellenek!
    Még az is lehet, hogy rábeszélem magam, hogy megnézzem imax-ben, csak a látvány miatt.

  10. Endymion:

    “Bízom benne, hogy a jövőben kedvet kapnak a stúdiók, hogy csináljanak még ilyen filmeket, mert kellenek!”

    Kell azért ehhez egy komoly gárda, a kedv önmagában kevés -> ez a Cruise-faktor, ő nem enged a minőségből (+ ott volt még Bruckheimer is), egy Kosinski a gyeplőnél, jó kis csapat ez.

    p.s.: nagy siker lesz igen, szerencsére

  11. Keddről-szerda virradóra volt egy éfjéli vetítés itt UK-ben az Odeon mozikban és előtte hétfő esete gyorsan újráztam az elsőt, csak hogy képben legyek (rég láttam még ifjoncként). Jó volt látni meg minden, de azért érződött rajta, hogy egy teljesen más korban készült. Viszont mind a fő zenei téma mind a DangerZone beleégett a fülembe, annyira fasza volt.

    Szóval jött a Maverick vetítése és kezdett az első rész nyitójának újrázásával és egyből berántott a nosztalgia járat. Sokat nem lehet mondani, mert előttem is már kb mindenki kivesézte, hogy kinél hogy működött csapódott le a film és igen kb hasonlóan érzem én is. Én nem éreztem darabosnak, inkább éreztem, hogy meg akarják picit alapozni Mavericket (a többi pilátát ugyanúgy nem alapozták meg mint az elsőben sem voltak és ez így volt jó), hogy hol tart, honnan jött és hogy igazából semmit sem változott. Mach 10 és akkor csak még egy picit…
    Teljesen magával ragadó volt az elejétől a végéig, bár a vége akció nekem egy picit sok volt, viszont még belefért. Nem rontott sokat, de ott éreztem, hogy oké belefér csak picit lazítani kell az agyon.

    Hatalmas moziélmény volt, gondolkozom is rajta, hogy újra nézem valamelyik nap, csak várok vele kicsit, hogy ülepedjen…

  12. meghoztátok hozzá a kedvem, pedig nem terveztem moziban nézni.

    még annyit akartam, hogy nekem úgy beégett a Nagy durranás 1-2 anno, hogy most teljesen meglepődtem mikor rájöttem, hogy a Top Gunnak korábban nem volt folytatása.

  13. Majdnem 20 éve várok egy Top Gun folytatásra. Most már nyugodtan halhatok meg.

  14. hihetetlen, hogy egy remake “fanservice”, retrojáratot lehet kib*szott jól is csinálni, nem úgy mint az SW7-et…

  15. “ Goodness gracious, great balls of fire!”

    Óriási lett, pacsi mindenkinek. Volt végig fan service ahogy kellett de közben felépítettek egy saját filmet ami még kurva jól is néz ki.

  16. Szuper jó kis film volt.Az akciók a látvány a romantikus rész, a zene ,a nosztalgia elemek.Nekem ez nagyon betalált. Tom az örök fiatal… Szomorú ami Val Kilmerrel történt.Nem egy mai csirke az a Jennifer C. illetve a profi smink a nagy vásznon biztos sokat dob rajta, de akkor is Baromi szexi volt!

  17. Nem csalódtam human, 7 pont :D

    Szeretem a bloggod de nem az értékeléseid miatt.

  18. daniba: ott a szöveg, de sztem arra akartok rávezetni, hogy levegyem a pontszámot teljesen.

  19. Ne változtass semmin a nép akarata alapján!!!!444 :D csak ha szükségét érzed

  20. Cruise pocsék színész? Nemár.. Oscartól messze van, de a pocsék kategória azért kicsit más.

    Amúgy kurva jó film volt, IMAX-ben leesett a hajam

  21. A tron legacy meg az oblivion óta sejtem, hogy a Kosinski beszéli a repülőbuzik nyelvét, és tényleg. Minden a helyén volt. Tökéletes film, részemről be lehet zárni a mozikat.

  22. Angolul néztem, felirat nélkül (nem vagizás, ilyen volt épp. A mozis magyar feliratok amikbe belefutottam az utóbbi években 98% rendben voltak).
    Az aviatikán SÍRVA zokogtam belül: számítottam rá, de még jobban fájt hogy a “légvédelmi rakéták” az 5. generációs ellenfélnél 15 évvel öregebb mint az ELŐZŐ film. A harc összes fordulatát előre kitaláltam (miért nem F-35? jó, tudom, Cruise miatt), igen a macsekot is. A múltidézés jó volt, a sztori a közepes alját súrolja. A látvány az odabaszott, nem kérdés, és mind az idős, mind a fiatal színészek rendben voltak, nem volt mellécasting, vagy túlerőltetés. Kilmert okosan oldották meg, az meglepett.

    A trailer készítőinek viszont óriási pacsi, vérprofi munka, úgy hogy semmit se árul el a kiinduláson kívül és még picit játszott is a nézőkkel.

  23. Így kell nosztalgikus filmet csinálni: hogy az emlékezés mellett van saját története is. Szuper lett!

Leave a Reply

Your email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.