Tényleg a Back To The Future rebootért kiált a nép?

Basszus, már megint fenn volt mindenhol egy cikk, mert “úristen Hollywood, égessük fel az egészet” módon úgyis mindenki rákattint arra, hogy “Az emberek a Back To the Future rebootját látnák legszívesebben”. Látszólag nem sokan mentek el a tényleges kérdőívig, nem csak az átlagolvasók közül. Mondjuk vagy 4 kattintás mélyére tették a THR-nél.

Ha jól látom, az egész egy franchiseokra koncentráló lap volt, és olyanok tölthették ki, akiknek bőven van ideje, mert nem 1-2 kérdés volt benne. Ebből már gyorsan nyilvánvalóvá is vált, hogy egyrészt 2201 ember jutott a végéig, és hogy nem random merült fel a Back To The Future neve, hanem pár régebbi, és pár most is futó sikeres franchise mellett került elő. A kérdések között volt olyan, hogy az eredeti casttal lennének-e kíváncsiak a kitöltők egy rebootra, és ott is igenre ment a többség, avagy ha hozzá is nyúlnának ezek közül bármelyikhez, akkor sem új színészekkel kíváncsiak rá az emberek.

Viszont ha megnézzük a “ha egy új film érkezne ebben a franchisben, akkor mennyire valószínű, hogy megnéznéd” kérdésre a győztes… a Toy Story 43%-kal. Igen, mert a legtöbb cikkben összeadták a “nagyon valószínű” és a “valamennyire esélyes” válaszok pontszámait, és abban nyert a Back To The Future. Csak összehasonlításnak pár adat a “nagyon valószínű”-ben: Indiana Jones 40%, Back To The Future 41%, Avengers 37% (összesítve is csak 57%), Pirates of the Caribbean 37%, Mission Impossible 29%, Jurassic Park 41%, Harry Potter 40%, Shrek 38%, Bourne 32%.

És akkor csak párat ragadtam ki, mert tényleg nagyon sok film franchisera kérdeztek rá. Viszont ezek között jó párnál vannak más adataink is, konkrétan a boxoffice:

Az Avengers 2 milliárd dollár, a Pirates idei része 794 millió, Mission Impossible 791 millió. Arról ne is beszéljünk, hogy a Mission Impossiblenél több %-kal bíró Bourne előző mozis része Matt Damonnal 415 millióig ment csak, a Jurassic World 2 nem az eredeti színészekkel 1,3 milliárd.

És ezzel oda is értünk, hogy mennyire érdemes komolyan venni a kérdőív eredményeit, és felháborodni a “Back To The Future reboot” felkiáltáson, ha ennyire nincs köze a valósághoz az egésznek? És amúgy is, az eltérések egy része nagyjából hibahatáron belül van…

human
írta
2018. 11. 28. 14:01
megjelenés
23
hozzászolás


Nézd meg, és döntsd el magadnak!

Ez a rövid videó tökéletesen alátámasztja, hogy miért érdekes előszűrni a filmeket a különböző weboldalak meg kritikusok által. A tovább mögött megnézhető, hogy csak idén mennyi film került moziba. Igaz egy New York-i helyszínen, de akkor is durva nézni ahogy görget, és görget, és még mindig görget. Nincs idő mindent megnézni, kell valami.

Arról nem is beszélve, hogy ha előtted van 10 film, akkor mit érdemes előre venni, azokat amikről jókat hallani, vagy csak ABC vagy más sorrendben nekiesni, hátha eljutsz a végéig? De úgysem tudod le őket, hiszen már ott a következő új 10. És így tovább.

Persze ha valami a koncepció, vagy rendező, vagy ilyesmi miatt mindenképp érdekel, akkor nyilván ne hagyd ki, ez a poszt nem arról a helyzetről beszél.

Folytatódik a bejegyzés »

human
írta
2018. 11. 22. 11:30
megjelenés
22
hozzászolás


A Last Jedi és az 50%-nyi troll. Vagy mégsem?

Nem is értem, csomó site csak lehozta a headlinet, és bele sem nézett a tanulmányba. Persze jobban hangzik, hogy a negatív kritikák fele troll vagy twitterbot, de van ahol az összes negatív felét a botokra vagy az oroszokra kenik, aminek nem látom az alátámasztását.

1273 Rian Johnsonnak címzett tweetet vettek alapul, 967 tweetet analizáltak, mert 1 accountot csak 1 tweettel számoltak (series of several tweets expressing the same sentiment from the same account was reduced to one).

A vizsgáltakból 206 volt negatív. Ebből csak 11 volt egyértelműen bot. 33 volt troll/fake account, ebből csak 16 egyértelműen orosz. Bárhogy nézem, még ha a 11+33-at össze is adom, az sincs közel a negatívok 50%-hoz. Sőt, ha az összes botot összeadom az egyértelműen orosz accountokkal (amiket emberek irányítanak), akkor csak 27 jön ki. Az egy 13%-ot jelent a negatívból. Az összes nézett tweetszámhoz képest pedig 2,1%!

A kb. 50%-a a negatívoknak úgy jött ki, hogy a fenti 11+33-hoz hozzáadták a film felé jobbos politikai indíttatásból negatívan nyilatkozó accountokat. Ide sorolják azokat, akik a popkultúrát felhasználva ellentétet akarnak generálni a népesség körében, ezáltal a saját pártjukat segítve. Viszont az összes tweethez viszonyítva ez 10,5%-ot jelent. 1 ember a 10-ből. Sajnos pár hazai kommentelőt kiszúrtam az SJW miatt sírók részen:

…dont be fooled #SJWs dont want equality they only truly want what fits their agenda. Look no further than TLJ. Every single male character was either a coward, an idiot, or evil

Arról ne is beszéljünk, hogy ha Johnson kiakad 21,9%-nyi negatív reakciótól, akkor szerintem deaktiválnia kéne a twitterét. Bár mivel nem tette meg, sőt, ő nem is annyira szajkózta, hogy szexista akinek nem tetszik, így igazából ebből a szempontból nincs komoly baj a rendezővel.

Viszont az is kiderült, hogy ezek szerint a beérkezett tweetek 78,1%-a pozitív volt, avagy az a narratíva, hogy mindenki csalódott a The Last Jedi-ben ezen kutatás szerint nem igaz. Bár ezen az oldalon meg nem vizsgálta, hogy ki politikai és ki bot, de valószínűleg továbbra is a pozitív vélemény lenne többségben az összes twittre vetítve. Ezt csak azért mondom, mert sokan szoktak olyasmit írni kommentben a saját és környezetük véleményére alapozva, hogy mindenki csalódott. A pozitív összképes végeredményt valamennyire alátámasztja, hogy film még a sok direkt negatívan szavazó fan ellenére is 7,2-n áll például imdb-n.

Itt a teljes kutatás, ha valakit érdekel. Ha hibát láttok a fent írtakban, mert statisztikát tanultok vagy tanultatok egyetemen, egyértelműen szóljatok.

Ami számomra alapvető hibának tűnik, hogy oké, a kis szám miatt kézzel tudta átvizsgálni az accountokat, így a fenti adatmennyiség kapcsán pontosabb, mintha automatizálta volna, viszont ennél sokkal, de sokkal nagyobb háló kellett volna, több platform, hashtagek és hasonlók vizsgálatával. Mondjuk erről ő maga is ír a végén:

Because of the limitations on the data set and the less-than-comprehensive nature of this study, generalizing and extending this to the entire Star Wars fandom should happen with extreme caution. not all disappointed fans are Twitter users and not all disappointed fans go as far as tweeting directly at Rian Johnson in anger.

Sőt, abba is belemegy, hogy a Star Wars mindig is közép-balos volt, de ezt pár közép-jobbos, vagy jobbos képtelen elfogadni, és ez csúcsosodott ki a Last Jedi-nél, ahol Johnsont, Kennedy-t és a Disney-t okolják. Itt persze érdekesség, hogy a Force Awakens-nél is erős volt a Rey ellenesség, de mégsem volt ekkora botrány utána. Lehet, hogy az hiába képviselt közép-balos értékeket, mégis jobb Star Wars film volt.

human
írta
2018. 10. 03. 13:44
megjelenés
45
hozzászolás


A filmek jövője a film

Bár lehet a cím hülyén hangzik, de a múlt héten már megint újranéztem a Lost in Translationt, ami természetesen még most is rohadt jó film. De most igazából nem is a magányról, vagy Murray tökéletes alakításáról akarok beszélni, hanem a mű kinézetéről.

Ez most lehet hipsteresen fog hangzani, pedig elvileg nem vagyok az, de a filmre forgatott mozik máshogy néznek ki, mint a mostani digitális világ. Tudom, hogy sok tűhegyes kép rajongó van errefelé, meg a 35 mm-es képkocka az 8 megapixelnek felel meg, meg minden érvet hallottam már ebben a vitában.

A lényeg, hogy ne értsétek félre, igazából nem azt akarom modani, hogy jobban néz ki amit filmre forgatnak, csak azt, hogy máshogy. Viszon ez egyben olyasmi is, amit a prosumerek nem tudnak replikálni. Így 2018-ban jelenleg a content a hívószó, amit tolni kell ugye, és jelenleg az otthoni hobbifilmesek, a vloggerek, meg úgy bárki képes rendes HD képet, jól fókuszált anyagot, elmosódott hátteres mókát csinálni. Elég megnézni, hogy Casey Neistat mire képes a Canonjával. Vagy épp a drónvideókat is elővehetném, hiszen azok olyasmiket mutatnak, amikre régen darukat meg helikoptereket bérelve csak a stúdiók voltak képesek.

Ezt a contentet viszont már mindenhol fogyasztjuk, a mindennapunk része, megy a háttérben főzés közben, a második monitoron miközben valami mást csinálunk a főn, a BKV-n a mobilon lecsúszik egy 5 perces, és a többi. Egy massza az egész vizuálisan, ami egy kicsit háttérbe is szorul az elménkben. Nyilván egy vlogger csak az otthoni stúdiójában fog jó bevilágítást használni, smikelni mindenkit, stylisttal összeállítani a ruhákat, meg ezer dolgot kéne neki, szóval még mindig bőven vannak eltérések egy film és egy youtube-vimeo-instragram videó között. Nem akarom teljesen egy szintre tenni a két médiumot, rengeteg munka választja el őket, de ez mégis olyan, hogy sokaknak a 128kbites spotify is bőven elég, és ugyanúgy szól számukra, mint egy CD, vagy hogy hipsteres legyek, egy bakelit lemez.

Viszont ha filmre forgatnának, akkor a moziba menve kicsit más lenne a kép. Ezt amúgy az IMAX már fel is ismerte, hiszen nem véletlenül kezdték kiemelni, ha valami IMAX kamerával készült. Rendben, van szenzoros IMAX gép, de filmes is. Viszont ez nyilván baromira drága mulatság, szóval inkább visszatérnék a Lost In Translationhöz, ami 4 millióból készült anno, most lenne vagy 10, és nagyon nem mostani tipikus indie dráma kinézete van, hanem mozis, más. De elővehetném a Kodachrome-ot is, aminek a története lehet nem volt valami erős, viszont filmre forgatták, és ő is kicsit máshogy nézett ki, mint a sok teljesen egyforma ARRI Alexa-képű dráma. Ez a legnépszerűbb digitális kamera az indie filmesek között.

Nyilván egy Deakins, vagy valami hasonlóan ügyes DP a digitálisból is olyat hoz ki, amit nem látunk minden nap, és egy jól megírt történettel megtámasztva megismételhetetlen érzelmi csúcspontokat szállít. Ellenben a posztban inkább az átlagról beszéltem, arról amikor beülünk egy mittomén, 7/10 filmre, de mégis érezzük, hogy ez mozi, nem pedig egy a contentből.

human
írta
2018. 07. 26. 13:42
megjelenés
26
hozzászolás


Rockomlás

Tessék, abelh a Skyscraper buktája kapcsán elmélkedett a Rock karrierjéről, és úgy tűnik azok a számok másokat is elgondolkodtattak. Mindezt úgy, hogy a Rock jelenleg Hollywood egyik legtöbbet kereső színésze. A Forbes szerint csak a színészetéhez köthetően 124 millió dollárt vitt haza a sztár.

Viszont a minta mostanra tiszta: a Rock hiába tudna pár kisebb, érdekesebb akciófilm-rendezőt felemelni a porból, és velük közösen valami közepesnél jobb blockbuster letenni elénk, valamiért mégsem teszi. Konkrétan a Vulture vetette fel, hogy a Rocknak szüksége lenne egy olyan összefogásra, mint amilyen James Cameron volt Arnie számára. Abba bele se menjünk, hogy kedvenc testépítőnk még kikkel dolgozott az évek során, mert a Rocknál sokkal érdekesebben választott.

Viszont egyre gyanúsabb, hogy nem véletlenül ezekkel a közepes iparosokkal dolgozik közösen. Nagyon úgy tűnik, hogy az imidzse fontos számára, és ők hajlandóak ehhez asszisztálni. Ha megnézzük, a Rampage pozitívabbra átírt vége kapcsán mit nyilatkozott arról, hogy szerinte milyen elvárásokkal ülnek be a családok a filmjeire, akkor mindjárt világosabb lesz a helyzet:

I don’t like a sad ending. Life brings that shit – I don’t want it in my movies. When the credits roll, I want to feel great…We had a big meeting where they gave me all the reasons they thought George should die. He sacrifices himself saving the world. Killing these animals who had ill intentions to harm mankind. He sacrifices himself like a brave soldier. OK. But this is a movie! There’s a crocodile the size of a football stadium – we’re not making Saving Private Ryan.

My problem is I have a relationship with an audience around the world. For years I’ve built a trust with them that they’re gonna come to my movies and feel good. So every once in a while, you have to drop this card, which is: You’re gonna have to find another actor. We need to figure something out, otherwise I’m not gonna do the movie.

Röviden: nem szereti a szomorú befejezéseket, az élet elég kegyetlen, a filmjei ne legyenek azok, a fények felkapcsolása után jól akarja érezni magát. Nem is ez a lényeg, hanem a nézőkkel ápolt kapcsolata, ami szerinte bizalmon alapul, és akik elmennek a filmjeire azok jól akarják érezni magukat, nem okozhat neki csalódást, nem szállíthat mást, mint amit elvárnak.

Avagy tojik a kicsit erősebb érzelmes sztorikra, és ez alatt nem köldöknézős művészfilmeket értek, hanem egy minimálisan szomorú blockbustert, ahol a történet adná, hogy az egyik karakter útja nem a boldogan éltek felé vezet. Mondjuk a Rampage ettől sem lenne klasszikus, csak a színész gondolatai látszanak a helyzeten. Konkrétan az vehető ki ebből, hogy jó neki az a langyos víz, amiben van, a töltelékgyártás a sokat hozó Fast and Furious filmek között.

Lehet úgy tűnik, hogy nem bírom a Rockot, de ez nincs így. Iszonyat pozitív figura, és helyén kezelve elmennek a filmjei, de ha már feelgood blockbustereket akar, akkor még ott is tudna érdekesebben választani szerintem, a Jumanjival kicsit sikerült, mivel több van benne, ezt néha megvillantotta, lásd Rundown, Pain and Gain, Snitch.

human
írta
2018. 07. 18. 08:01
megjelenés
26
hozzászolás


Ezt kéne megtanulniuk a Logan és a Deadpool sikeréből

Nem az R besorolás a lényeg, hanem hogy jó legyen a film. Ha az olyan egyszerű lenne, mi? Most nem konkrétan az összetrombitált csapatfilmekre gondolok, hanem több kisebb kell, olyan egyéni hőstörténet aminek a vége nem világmegmentésbe torkollik, így nem is lenne annyira meglepő, hogy nem hívják fel a hős haverjaikat az ügy miatt.

Egyáltalán nem kell durvának lennie ezeknek a filmeknek, csak a karakter számára fontos történetet kell elmeséljenek. És igazából ebben mindkettő nagy ludas jelenleg, mivel univerzumoznak, ki-ki a maga minőségében, így az egy hősre koncentráló filmjeik is csak egy sorozat puzzle darabjainak számítanak.

A Loganben és Deadpoolban nem csak az R besorolással járó szabadság volt különleges, ami miatt az egyik iszonyat véres a másik pedig egy káromkodós vígjáték lett (ami nyilván nem tetszett mindenkinek, hiszen a humor az már csak ilyen), hanem hogy annyira nem kapcsolódtak semmihez, és a végén nem az égbe lőtt lézertől vagy robothadseregtől védték meg a világot, hanem a saját kis történetüket pörgették ki. És ez is ütött. Egyszerűen már ezzel is különlegesek tudtak lenni, a kisebb léptékkel.

Egy kicsit már betelt a piac nagy blockbuster képregényfilmekkel, végre van hely a különlegesebbeknek is. Már egy Avengers vagy Batman v Supermanhez viszonyítva. Lehet kísérletezni.

Persze jól kell összerakni ezeket, nem elég kiönteni egy csomó vért miközben fuckolnak coolnak szánt pillanatokban. Szükség van egy rendes forgatókönyvre, mindenki motivációjának működni kell meg a többi ilyen “apróságra”, na meg nem egy trailervágó cégre kell bízni a moziváltozat összeollózását.

human
írta
2017. 03. 07. 16:46
megjelenés
34
hozzászolás


Tényleg nem értem a Disney-t a Star Wars kapcsán

A Star Warsnak nem rendeznek sajtóvetítést, az indok: nem akarják, hogy a kritikusok elspoilerezzék a filmet. Ez teljesen rendben van, eddig is arra utalt sok minden, hogy lesz valami nagyobb fordulat a Force Awakens-ben, valaki tuti kikotyogná. Ez persze érdekes trendet indíthat el a blockbusterek között, ami a stúdió hosszabb távú terve a döntés mögött.

asgfag

Viszont HÉÉ, Disney, nem csak a nagy fordulatok spoilerek. Itt volt ugye a “friss”, valójában tegnapi tv-spot, amiben elég sok új jelenetet lőttek el. Finn utálók bánatára persze, mivel rá volt kihegyezve. És akkor a japán trailerről, vagy az 1 perces tv-spotról még nem is beszéltünk.

És ami a legszomorúbb, hogy csomó siteon tolják is ezeket a képkockákat, belefuthatunk akkor is, ha nem néztük meg a videókat. Senki sem akar már a moziban meglepődni.

human
írta
2015. 11. 20. 13:25
megjelenés
37
hozzászolás


Az év filmjei

Akkor el is érkeztünk a végső évértékelőhöz, a legfontosabb kategóriához. Kategóriákhoz? Idén nem írok toplistát, csak felsorolok pár filmet, amik a legjobban lekötöttek vagy szórakoztattak. Természetesen kommentben olthattok engem is, de inkább írjátok le, esetleg kis indoklással (1-2 mondat), hogy nektek mik nyújtottak igazi mozi és/vagy filmélményt.

A legjobb blockbuster: Guardians of the Galaxy. Futottak még: Edge of Tomorrow és X-Men: Days of Future Past.

Ez van, így 31-én az évre visszagondolva nem tudok mást mondani. Lehet, hogy elsőre jónak tűnt moziban pár film, de ha felidézni kell dolgokat akkor nem kétséges, hogy kiket akarok kiemelni.

Valahol persze szomorú is, hogy a legjobb film csak és kizárólag a humorban hozta a régi jó blockbusterek hangulatát, hiszen a rossz oldal nagyon gyengén volt felépítve. Persze ez az új trend, miszerint a hős vagy hősök formálása a lényeg már, nem pedig a jó és a rossz harca, de ennek nem tudok teljes szívvel örülni. Ez lenne az új Star Wars, csak épp Darth Vader nélkül. Ennek ellenére hatalmasakat nevettem a moziban és egyszerűen el lettek nyomva a film rossz részei.

A legjobb akciófilm: John Wick. Futott még: Raid 2.

Úristen de rohadtul hiányzott egy ilyen film, mint a John Wick. Ez volt az igazi Expendables? 80-as évekből átmentett sztori egy kis képregényes világgal megfejelve — a Hotel és a bérgyilkos szabályok nem konkrét képregényből érkeztek, de simán tehették volna. Nyilván nem ez benne a lényeg, hanem az akciójelenetek. A bennük levő lendület, könyörületlenség, amit a normálisan tartott kamera és az agyonvágás hiánya tökéletesen aláhúzott. Sok akciófilmmel szembemenve itt nem a Bourne-t másolták szerencsére.

A legjobb moziélmény: Nightcrawler. Futottak még: bármelyik fenti, Interstellar, Gone Girl.

Nightcrawler: Jake ránk néz

A film semmi, de semmi újat nem mond se a médiáról se az emberi természetről, de azt olyan szuggesztív teszi, hogy lehidaltam. Vannak filmek, amiknek jól áll a jéghideg digitális kinézet, és a Nightcrawler simán közöttük van. Jake Gyllenhaal eddigi legjobb alakításával megfejelve.

Még nagyon tetszett az idén látottak közül például a Snowpiercer, amit sajnálok, hogy nem moziban néztem. Egyrészt mert ebben is ötletesek voltak az akciójelenetek, másrészt pedig mert jó film, remek alakításokkal. Ezen kívül még az About Time, ami nem idei film, de csak most láttam és meglepett mennyire nem vígjáték, hanem szépen megírt dráma. Aztán itt volt a Big Bad Wolves a maga fekete humorával.

Sok dolog sajnos nekünk már jövőre csúszik, pedig biztos belekerült volna ebbe a posztba, mint például a Whiplash, a Birdman vagy az Inherent Vice.

Igen, elég sok filmet nem láttam még, amik feltűnnek ilyen-olyan toplistákon, de hát ez van. Új év, tiszta lap, sok pótlás?

A legnagyobb csalódásokról itt dumálunk.

human
írta
2014. 12. 31. 17:05
megjelenés
36
hozzászolás


Az év meglepetése?

És mivel a túlzottan negatív gondolkozás nem egészséges, így Az év csalódásának yinje mellé kell a yang is, így vegyük elő az év meglepetéseit is.

Ez tényleg nem a legjobb filmnek járó posztnak van tervezve, azt mindjárt kiteszem, hanem annak, aminél nem gondoltátok volna, hogy jó lesz. Miért nem? Mert esetleg mellément a reklámkampány, borzasztóak voltak a trailerek, “ebből a sztoriból hogy lehet filmet csinálni”, a rendezőt utáljátok és a többi hasonló indok. természetesen most is jövök saját példával.

BEGIN AGAIN

begin again: knightly és ruffalo a kocsinak dől

Nem hiszem, hogy az év filmje, külföldi toplistákon egyáltalán nem szerepelt, de mégis odacsapott nálam. Egy sima romantikus filmnek tűnhet elsőre, a magyar cím láttán (Szerelemre hangszerelve) pedig főleg, erre finoman elkerüli az érzelmi kliséket és valami mást ad helyette.

Komolyan mondom, a film első 20 percénél jobbat nem láttam idén. Utána már voltak gondok a film ritmusával, kicsit szétesett a története is, és nincs itt Oscar erősségű dráma, de az első negyedet semmi sem veheti már el tőlem. Amikor Ruffalo meghallja a dalt az zseniális, és minden zeneszerető embert megérinthet szerintem. Bővebben itt írtam a filmről.

De mondok mást, ami engem nem annyira lepett meg, de külföldi fórumokat nézve sokan ledöbbentek: Edge of Tomorrow. Kevés ennél jobb klasszikus blockbuster érkezett idén, ami nem folytatás vagy ilyesmi, bár azért könyvadaptáció ez is. A reklámkampánya viszont borzasztó volt, nem tudták jól eladni azt ami miatt a film jó lett végül. A napismétléssel járó fekete humort, az amikor a vágások között van egy ismétlés mert mindenki kicsit más helyzetben van, mint előtte.

human
írta
2014. 12. 31. 13:43
megjelenés
20
hozzászolás


Az év csalódása?

Idén nem egy toplista posztom lesz, hanem inkább beszélgetünk, de persze mindenhol bedobok majd pár címet én is alapnak. Például itt van az a fenti kérdés, amit azzal lehet bővíteni, hogy mit jelent a csalódás? Egyáltalán nem arra lennék kíváncsi, hogy mi volt az év legrosszabb filmje, hiszen az végtelen lista lehet.

Sokkal inkább azt kéne leírnotok, lehetőleg pár sort csatolva a cím mellé, amit vártatok valami miatt, legyen az a rendező, a történet alapja, a műfaj, vagy akár a reklámkampány, és utána volt hatalmas kopp. Szóval egy Transformers 4-nek egyáltalán nincs itt a helye, bár páran lehet hittek Baynek és az “új trilógia” dumának. Lássuk az én példámon keresztül:

BOYHOOD

a boyhood főszereplője fiatalon

Egy megismételhetetlen, különleges film. Ezt sosem lehet majd elvenni tőle. 12 év alatt készült, a színészek a történettel öregedtek, ennek megfelelően nem kellett kiírni, hogy 1 évvel később, mert a gyereken végig látszott. Mindezt nagyon részletesen dolgozták ki, igazából semmit sem nyomtak az arcunkba, végig figyelni kellett az apróságokat.

Az előbbinek megfelelően rohadtul vártam, nem kétséges, hiszen már az elkészülésének módja olyan nagy dobás, amitől le lehet hidalni. Mindemellett felnövéstörténet és még Ethan Hawke is szerepel benne, aki Linklater filmekben mindig zseniális. Nyilván innen lehet csalódni.

A Boyhood egyáltalán nem rossz film, viszont a felnövéstörténete valahogy nem talált el, pedig a Mudot és Kings of Summert simán faltam. Talán mert ez sokkal realistább? Vagy mert az “egy döntő esemény”-es felnövéstörténeteket szeretem? Nem a klisékkel volt bajom, az alkoholista szál a gyerek szemszögéből például szépen lett kifejtve, de valahogy végig hátköznapi volt. Ez az előnye, szerintem pont emiatt élték bele sokan magukat és érezték át jobban az eseményeket, amik a főszereplőt formálták, viszont egyben a hátránya is.

Az emberek nem a valóságot akarják látni?

Persze most jöhet a “ne higgy a reklámoknak” vagy a szokásos “hype köpni kell pfuj”, de az az igazság, hogy ennyi év filmes blog vezetés után szerintem egész jól le tudom már szűrni, hogy nekem mennyire fog tetszeni egy film. Nyilván van ahol beállok a hype cikkek sorába én is, még ha nem is várom a filmet, mert szórakoztat a dolog és ti szeretitek. Persze a számomra jól belőtt várási faktorom mellett néha reménykedek jobba, mert a rendező, vagy a színész, vagy az író (Iron Man 3…), pont ezért lett csalódás a Boyhood. De 2014 akkor is jó év, ha a legnagyobb csalódásom 7/10 lett végül.

human
írta
2014. 12. 31. 13:19
megjelenés
41
hozzászolás


James Gunn beszól az univerzumgyártó stúdióknak

A csávó egy blockbustert tett eddig az asztalra, de az hatalmasat szólt: Guardians of the Galaxy. Most pedig az épp aktuális hollywoodi “mindenből univerzumot” trendről ejtett pár szót:

Listen, I love big ass shared universes in movies, as well as huge franchises. But I’m a little worried about the numerous shared universes being planned by the studios, without having a strong base film to grow from – or in some cases, NO base film to grow from. Star Wars had the original Star Wars, the Marvel Universe had the original Iron Man, the Dark Knight series had Batman Begins, even movies like Transformers and Twilight – these were movies audiences loved, and the audiences demanded more from these characters. But these days studios are trying to grow trees without a strong seed. Execs and producers and sometimes even directors are focused on the big picture, without perfecting the task directly in front of them – making a great movie. And studios are trying to grow franchises from non-existent films or middling successes. It’s like they aren’t taking audiences into account at all anymore.

I know George Lucas, Kevin Feige, Jon Favreau, etc, had ideas where their films would potentially lead in the face of success. But I don’t think it ever got in the way of making that first movie count as if it was the last, of making it something wonderful that people would love whether it led to other films or not.

In short, I think this new business model is flawed. I think filmmakers and studios should be prepared for the big picture, but never, ever let it get in the way of making a single great film. Be a little more experimental and see what works as opposed to trying to force success. And mostly, remember that we as an industry exist to serve the audiences, to communicate with them – they have a voice in what we create as well. We are not here to dictate what they want to see, mostly because that’s simply not possible.

Röviden: ott hibázik a stúdiók terve, hogy alapból univerzumot építenek, és nem azzal törődnek, hogy a film amire alapozni akarják az egészet az jó legyen. Persze az Iron Man és a Star Wars első része kapcsán is volt a rendezőknek esetleges folytatásra terve, de ennek ellenére mindent beleeadtak abba a bizonyos filmbe, hogy magában, önálló filmként is teljes élményt nyújtson.

Basszus, tökéletesen összefoglalta a helyzetet igazából, szerintem bennetek is, de bennem biztosan hasonló fogalmazódott meg amikor már az Universal szörnyes univerzumáról, vagy a Ghostbusters univerzumról olvastam. Ez gondolom az ezekhez kapcsolódó posztokból is lejött. Persze utóbbinak lehetne erős alapja, de mivel rebootolják, és arra akarnak majd építkezni,így nem vehető figyelembe a Bill Murrayes kaland a 80-as évekből.

Előbb az aktuális filmre kéne koncentrálni, és nem arra, hogy majd ez milyen jó alap lesz az 5. filmben kiteljesedő sztorinak.

human
írta
2014. 11. 25. 04:30
megjelenés
18
hozzászolás


Mindenki akar húzni egy McConaugheyt?

Matthew McConaughey megihlette az összes gagyi filmekben elvesző színészt.

Az éjjel említett Eddie Murphy-film, a Cook kapcsán Mark Canton producer szólta el magát. A TIFF-en (egy elég híres filmfesztivál, de nem Cannes magasság) mutatták be Jennifer Anniston Cake című filmjét, amiben Anniston elvileg nem túl szép, mivel felszedett pár kilót és levágatta a haját is a szerepért. Komoly drámát akart. És itt említette Canton, hogy “Everyone now wants to do what Matt McConaughey did, so we’re financing these movies when we think they’re put together the right way”.

Mindenki erős drámát akar magának, egy karrier rebootot, ahogy McConaughey tette. A kérdés nyilván az, hogy a tehetségük elég-e ehhez. Például Jennifer Anniston, akinek már volt azért drámája, de már senki nem emlékszik rá. Vagy Murphy, akit nagyon bírtam régen, de akkor is csak a szabadszájúbb laza szerepeiben, azokban amik a standupjára hasonlítottak.

A másik, ami az élet szinte minden területére jellemző, hogy mintha a nagyobb munka nélkül akarnák ezt elérni. “Csináljatok egy erős drámát nekem, készen állok rá” mentalitással, míg McConaughey eltűnt kicsit és utána bevállalt pár erősebb kihívást. Nem egy sikerrel tört fel. És még így is eltartott egy darabig, hiszen nézzük meg, hogy a borzasztó excsajok szelleme után mikkel jött:

The Lincoln Lawyer – remek thriller, de ez csak elkezdte átformálni a régi képet róla.
Bernie – nem főszerep egy közepesnél kicsit jobb, de furcsa Linklater filmben.
Killer Joe – ez az első igazi dobás, innen már megállíthatatlan volt.
De még itt is becsúszott egy The Paperboy, ami nem volt annyira jó választás.

Arról ne is beszéljünk, hogy hiába nem volt igazán nagy név amikor aláírt, és nem ő volt az első ilyen színész, a True Detective húzással kicsit felrázta a tévé felé kacsingató nagyobb neveket. Erről jut eszembe, Vince Vaughn vajon mit remél a True Detective 2. évadától? Nyilván karrier rebootot. Az ugyanott feltűnő Colin Farrell már rég elkezdte “A McConaugheyt”, elég csak az In Brugest megnézni egy SWAT után, csak ő meg a Soderbegh receptet akarta követni, ami így hangzik: “egyet nekem, egyet Hollywoodnak”, így becsúsztak ilyen emlékmás remake-ek is közben…

A lényeg, hogy a kemény munkát nem lehet elkerülni, a pár év szívást, reméljük Murphy és Anniston és még páran nem ringatják magukat álomvilágba az álomgyárban.

human
írta
2014. 10. 21. 14:58
megjelenés
19
hozzászolás


- A múltba →


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.