Logan

Megérkezett a szuperhős filmek Unforgivenje. A Logan nem csak az X-Men univerzumon belül működik, hanem magában is bőven megállja a helyét.

A cím alapján nyilván egyértelmű, hogy Loganről, avagy Wolverine-ről szól a film. A történet jövőben játszódik, ahol a megfáradt Rozsomák és a Professzor bujkál a hatóságok és egy cég elől. Addigra már évek óta nem született mutáns, mondhatni csak a mítoszokban léteznek, amiket képregények mesélnek el.

Az elcsöpögtetett információk alapján az emberiség nincs annyira rózsás helyzetben. De főhősünk erre szarik, a kötelességtudata már rég elhomályosult a rengeteg áldozata miatt. Mindegy, hogy rossz embereket ölt meg, mostanra már túl nagy a létszámuk, amibe egy kicsit megrokkant. Csak békében akar pihenni a tengeren az öreg barátjával, és ehhez még hiányzik egy kevés pénz.

Így indul be a cselekmény. A limuzinsofőr Wolverine nem jót akar tenni, csak pénzért elvállal egy munkát. A probléma, hogy a szállított személyre túl rossz emberek akarják rátenni a kezüket. Egyszerű a kezdés, amit persze később bonyolítanak, de azt már csak a moziban tudjátok meg miképp, hiszen a Logan kötelező lett.

A legjobb James Mangoldék szabad kezében, hogy az R besorolást bizony jól használják. Mondjuk a rendező már a japánban játszódó szamurájos kalandban is villantott pár meglepetést, de itt konkrétan leforgatta a legjobb képregényfilmet a The Dark Knight óta. Amikor pár hete először hallottam az ahhoz való hasonlítgatást csak mosolyogtam, hogy az nem lehet. De lehet.

Az elszabaduló erőszak — Wolverine tényleg aprít, végtagokat vág, koponyákat szúr át — kellett ahhoz, hogy súlya legyen a sötét életén depressziózó, múltját épp alkoholizmussal elnyomó főszereplő történetéhez. Valahogy el kell fogadnia, fel kell dolgoznia amit tett az évek során, talán épp úgy, hogy felelősséget vállal a csomagjáért és azért, amit az képvisel.

– Someone will come along.
– Someone has come along.

Már az első trailernél elkapott a vége-hangulat, de még így is eszméletlenül ütött a végeredmény. Meg most a Johnny Cash-es előzetes újra, hogy már láttam a filmet. Atyaég mit tettek le az asztalra.

Sokszor előkerült már, de Hugh Jackman most végképp bizonyította, ami már az első X-Men filmben is egyértelmű volt, hogy az egyik legtökéletesebb casting volt a szerepre. És most tényleg olyan volt, mint amikor Clint Eastwood visszanézett a western karrierjére a Nincs bocsánatban. Véreres szemek, érthető fájdalom és zárkózottság, minden benne volt a tökéletesen hozott karakterben.

Nagyon remélem, hogy a FOX lassan rádöbben a helyére a jelenlegi piacon, és még több felnőtt szuperhős filmet csinálnak, mivel látszólag ez megy nekik, míg a súlytalan Apocalypse kaliberű gagyi nem. De ha nem lesz így, akkor is egy gyönyörű búcsút kapott a Hugh Jackman által játszott Wolverine és a Patrick Stewart által játszott Professor X.

human
írta
2017. 03. 03. 22:20
megjelenés
63
hozzászolás


Manchester by the Sea (A régi város)

Bevallom, hogy az Oscar jelölt filmek nézése közben egyre csökkent a lelkesedésem. Sokáig tartottam, hogy a legjobb 5-10 már arra is jó, hogy kiemeljen arra érdemes filmeket, de most nem éreztem ezt. Persze mind jó volt, az Arrival és a La La Land kicsit kiemelkedett, de az utóbbi hetekben nézett Hidden Figures, Hell or High Water, Hacksaw Ridge és Lion nem hozta azt az igazi pluszt, amit a legeslegjobbaktól elvárnék. Aztán jött a Manchester by the Sea, lelökött a földre és feltörölte velem a padlót.

A történet nem túl bonyolult. A főszereplő elhagyta a szülővárosát, de a testvére halála miatt kénytelen visszatérni, hogy annak tini fiáról gondoskodjon. Na meg, hogy szembenézzen a múltjával. És ez utóbbi valami eszméletlenül kemény. Direkt nem mennék bele mélyebben, de nagyon depressziós mélységek és végkövetkeztetések felé tart a film, amitől teljesen életszerű lesz.

Igazából pont ez A régi város legnagyobb előnye, a realizmus. Nem csak a problémákban, hanem a mindennapi helyzetekben is. Itt semmi sem tökéletes, minden egy kicsit esetlen, mint a valóságban. A mentők kicsit bénáznak a hordággyal, a főszereplő és a fiú kapcsolata pedig nem sírós, nyálas zenével aláfestett összeborulásba torkollik.

Viszont hiába depressziós a film, az apróságokba rengeteg humort sikerült csempészni. Persze nem hangos kacagás, de nagyon sokszor lehet mosolyogni, még a szomorú pillanatok után is. Hiszen az élet nem áll meg. Hiába vannak dolgok, amikből lehetetlen felállni, azért nem kell teljesen elsüllyedni sem bennük.

El is jutottam oda, hogy Casey Affleck zseniális? Pedig engem idegesít a hangja valamiért, szóval szinte mindig nehezítéssel kezd, de ez nem zavarja. Egyrészt azért, mert szarik a véleményemre, másrészt mert simán olyat alakít, ami mindig meggyőz. Itt is van vagy 3 olyan jelenet, ami… áh.

Mindezt egy gyönyörű filmben. Mármint képileg. Szóval a Manchester by the Sea volt az, ami idén eddig a legjobban elkapott, de még hátravan valami így az Oscar éjszakája előtt.

human
írta
2017. 02. 26. 15:48
megjelenés
30
hozzászolás


The Revenant (A visszatérő)

Brutálisan gyönyörű.

THE REVENANT

A Revenant kapcsán megkerülhetetlen, hogy a készítési körülményeit is beleszámítsuk a műbe, hiszen nagyon látszik a filmen. A rendező egész egyszerűen a maximumot várta el a színészeitől, és a felvetett “pár jelenetet csinálhattunk volna stúdióban” gondolatokra az volt a válasza, hogy ha mindenki kényelmesen és jól érezte volna magát a forgatáson, akkor egy szar lenne a végeredmény. És nyilván két jelenet, meg fagyos földön való kúszás között 10 takaró alatt teáztak a színészek, de még így is látszik, hogy mennyit követelt tőlük a szerepük.

A történet amúgy nem túl bonyolult: pár prémvadászon rajtaütnek az indiánok, menekülés közben úgy alakul, hogy a főszereplő hátrahagyása közben az egyik vadász megöli annak fiát. A félig halott férfiban pedig feltámad a bosszúvágy, és ez emberfeletti teljesítménybe hajszolja.

THE REVENANT

Igazából ez a film nem túl mély. Nem csak az egyszerű “Leo megy” alapot értem ez alatt, hanem például a Mad Max elég progresszívan nyúlt az autóüldözéshez, és női szerepek helyzetéhez, addig itt a bosszún és túlélésen felül nincs sok minden. Az emberi szellem erőssége és hasonlók előkerülnek, de nincs semmi plusz vagy újszerű megközelítés benne, már persze a tökéletes megvalósításon kívül. A Revenent végig egy szinten marad, na de milyenen!?

Akkor el is jutottam oda, hogy a film gyönyörű. Nem úgy, mint Alejandro González Iñárritu előző filmje, a Birdman volt a “vágátlanságával” (az mélyebb film is amúgy), hanem lélegzetállítóan. Amikor néztem, szinte el sem hittem, hogy a Revenant elkészülhetett. Az egy jelenet kivételével csak természetes fényeket használó fényképezés, a színészi alakítások, a könyörtelen táj, egész egyszerűen lenyűgözött.

THE REVENANT

Mindezt valami eszméletlen brutalitással fejelték meg. Iñárritu ezúttal nem (csak) érzelmileg szorongatott meg minket, hanem képileg is. A könyörtelen kor teljesen átjön a vásznon. Na és az akciójelenetek… szinte szavak sincsenek rá, hogy a túlélés keménysége mellé milyen adrenalint kaptunk. Nyilván nem Mad Max-szerűen túlpörgetettek, hanem a realizmus felé tendálnak (kivéve egy jelenetet), és az egész filmre jellemző minimalizmust kihasználva ütnek. Itt ha eldördül egy fegyver, arra a néző is összerezzen, hiszen a hangok is tökéletesek.

Igazi moziélmény.

human
írta
2016. 01. 18. 18:00
megjelenés
64
hozzászolás


Sicario

Fantasztikus film.

sicario-k1

Tudom, hogy sokat ültem ezen az poszton, de nagyon nehéz igazi ajánlót írni a filmről. Főleg, hogy a trailerek hiába mutattak sokat, igazából nem spoilereztek el semmit előre, így rengeteg meglepetés várt a moziban.

A történet röviden annyi, hogy az FBI-ost alakító Emily Bluntot bevontják egy több ügyosztályt összefogó műveletbe, ami egy drog kartell ellen lett elindítva. Ennél többet nem is szabad tudni.

Komolyan mondom, mindig amikor kicsit csalódok a filmekben, lást a nyár végi spirálomat a Fantastic Four, Southpaw (bár elfogadható, de mégis csalódás), Pixels, Legend… és igazából a Martian is lehetett volna jobb, bár ha az lenne a minimum, akkor bőven jó lenne moziba járni, művekkel, akkor jön valami ilyesmi élmény.

sicario-k2

Mert a Sicario egy élmény volt. Nem olyan, hogy az ember kíváncsiságát mozgatja, mint amikor kijöttünk mondjuk az Inceptionről, vagy olyan, mint a Mad Max, ami igazi régimódi blockbuster volt modern köntösben. Egyszerűen csak amikor visszagondolok rá, akkor picit sötétebb lesz az ég.

Mindezt zseniális rendezéssel, fényképezéssel, alakításokkal, és hanggal. A Denis Villeneuvere bízott Blade Runnert máris sokkal jobban várom, mert a Prisoners nekem valahogy nem volt az igazi. A fényképezés Roger Deakins, szóval az alap, hogy ütött. A szereplőgárdát pedig amikor megláttam, már tudtam, hogy velük nem lesz baj: Emily Blunt, Benicio Del Toro, Josh Brolin.

Amit tényleg kiemelnék még, az a hang. Nem is a zene, bár az is nyomasztóan ott dörmögött végig, de rég húzta alá ennyire az akciójeleneteket a fegyverek hangja. Apróságnak tűnik, de a felfelé szökő feszültség kirobbanása a keményen dörrenő fegyverekkel eszméletlenül hatásos lett.

sicario-k3

Az egyetlen problémám a mexikói oldal. Bár kellett a filmbe, de mintha utólagos gondolatként lett volna beleírva a jelenlegi formájában. Míg Emily Blunt karaktere is furcsán van kezelve, de azon például végig érezni a célt, hogy direkt lett így megalkotva. Eközben a mexikói szereplős rész mintha egy másik filmből lett volna idevágva. Na de 10 percről beszélünk, viszont emiatt le kellett vonnom a csillagokból.

human
írta
2015. 11. 05. 17:11
megjelenés
42
hozzászolás


Inside Out (Agymanók)

Zseniális film.

Egy ideig csak a fentit akartam írni róla, mert ezt muszáj látni, méghozzá további tudás nélkül. A Pixar újra egyedi filmmel jött, és az Inside Out könnyedén odakerült a legjobbjaik közé. Pedig a trailereket, és igazából a figurákat látva nem ez lett volna az első gondolatunk, de azért látszott a reklámkapányban, hogy meg az altatás, és megérte részükről ez a húzás.

A történet ugye annyi, hogy egy kislány agyában levő érzelmeket látjuk aranyos figuraként. Egymással beszélgetnek, ők vannak az agy irányítótermében. És ebből hogy lesz film? Majd a moziban megtudjátok, mert szerintem kötelező a megtekintése még felnőtteknek is (bár ők lehet majd a blu-raynél, bár ezzel biztos vesztenek).

Rendben, a történet is szép, és szerintem aki csak azért megy az is jól jár, de ennyire ötletes filmet ezer éve nem láttam vásznon. Ahogy a Pixarnál kitalálták az agyat, ahogy teletömték apróságokkal, egyszerűen lepetéztem a nézése közben.

Nehéz szavakba önteni túlzó jelzők halmozása nélkül, de megpróbálom: lenyűgözött az Agymanók kreativitása. Minden sarkon olyan meglepetés, vagy ötlet várt minket, amitől szinte tátottam a számat. Mondom, ezen kívül is aranyos film és lehet más nem fog így érezni közben, de húúú.

Nagyon örültem, hogy nem lőttek el mindent a trailerek, és mégis siker lett a film. A kommentekkel vigyázzatok, már ronthatják az élményt, hiszen mint látjátok, én próbáltam minden konkrétumot kerülni, amúgy sem a spoilerésről vagyok híres, de más lehet nem így lesz ezzel.

human
írta
2015. 06. 27. 13:00
megjelenés
26
hozzászolás


Mad Max: Fury Road – a jövő az őrülteké?

Úristen mennyire hiányzott egy ennyire jó blockbuster a mozikból. Amiről Bay csak álmodozhat, és ami után az Age of Ultron akciói gagyik, bár azok amúgy is.

Bár nem csak ebben erős a film, de muszáj előrevennem, hogy ennél jobb akciójeleneteket nem láthattunk mostanában moziban. A CGI-jal mindent meg lehet tenni, amit sok rendező ki is használ, de ha kimész rengeteg kocsival a sivatagba, és összetöröd őket, akkor az közelebb lesz a hihető fizikához. Ha a kemény jeleneteidet kaszkadőrökkel csinálod, akkor azok tutira életben akarnak maradni, így realistább marad a látványod.

A Fury Road végig pörög, de nem úgy, mint a Transformers 3 utolsó unalmas órája, hanem tökéletes ritmusban, légzésre alkalmas hullámvölgyekkel, amikről magasabbra vezet mindig az út.

A történet amúgy rém egyszerű, egy posztapok világban megszöknek az egyik hadvezér tenyésznői, az meg utánuk ered. Max pedig a nőkhöz csapódik, de egyenrangú félként. Erre még visszatérek. Ennek az alapfelállásnak megfelelően folyamatos a fenyegetettség, az üldöző sereg mindig ott kavarja fel a homokot a távolban, és innen pörgünk fel a kirobbanó csúcspontokhoz.

A film amúgy tökéletes példája a “show, don’t tell” filozófiának, amit baromira nem tart be senki sem, mert amikor tiniknek is meg kell felelj (PG-13), akkor szájba kell rágj mindent. Így születnek olyan felesleges expozíciók, amikben minden szereplő sokat beszél magáról. Nyilván vannak írók, akik ezt is jól tudják művelni, de általában nem blockbustereket csinálnak.

A lényeg, hogy itt a baromi kevés párbeszéd ellenére is tökéletesen érhető mindenki múltja-jelenje és jövője. Szinte minden a cselekedetekben van. Ki-hogy viselkedik, mit tesz. Persze vannak szájbarágós szimbolikák is, a rabláncok levágása például, de ezek vannak kisebbségben.

El is jutottunk a negatívumokhoz. Az egyik ilyen, hogy a film címe Mad Max, ennek ellenére lehetett volna több belőle. Most ezt annak ellenére mondom, hogy a macsófilmes klisék felrúgása nagyon jót tett a filmnek. Zseniális, hogy a női főszereplők nem a férfi katalizátorra várnak szökésükhöz, hanem saját tervvel cselekednek is, és Max csak hozzájuk csapódik bajtársként. Szóval nem a megmentő Max kellett volna, hanem csak több játékidő neki.

Azért nem lett teljesen elnyomva a címszereplő, az ő karaktere is fejlődik a film közben, hiszen a jövő nem az őrülteké, mert az látjuk hova vezetett.

Nyilván nem létezik tökéletes film, vagy tökéletes blockbuster, de az említett negatívumok ellenére is fantasztikus moziélmény lett a Mad Max: Fury Road. Nem akarok túl mély mondanivalót belemagyarázni, hiszen mennek A-ból B-be, de ha az akción túl tekintünk, akkor sem csalódunk.

human
írta
2015. 05. 24. 20:27
megjelenés
148
hozzászolás


Whiplash

Néha mindenkinek szüksége van egy filmre ami emlékezteti, hogy miért kezdett el rajongani a moziért. Nekem ez volt az. Nem volt kedvem semmit sem nézni, de amikor a Boyhood mellett tavaly legjobban várt Whiplash is kijött, akkor azt mégsem hagyhattam ki. Félve indítottam el, nem akartam, hogy ez is csalódás legyen. Szerencsére nem lett.

A történet nem túl bonyolult: egy jazz dobos fiú a Shafferra jár, ahol bekerül a legdurvább tanár studio bandjébe. Ez a film szerint az ország egyik legjobbja, ennek megfelelően az elvárások is nagyok. Előkerül a tipikus “keménykezű mentor, magát felszívó srác” tematika, még egy Rocky szerű montázs is van, de utána kőkeményen ledobja ezeket a kliséket a film.

Nehéz anyag, mert a Whiplash a felétől végképp bekeményít, maximumra járatja a lelki terrort, még ha nem is úgy, mint egy thriller. A tanár a csiszolatlan gyémánt fiút áthajtja a poklon, hogy kihozza belőle a legjobbat, semmiféle eszközben nem válogat, és ez válik a fő témává.

Igazából nehéz spoiler nélkül elmondanom, hogy miért tetszett annyira. Ha nagyon zavar ilyesmi akkor ne olvass tovább, esetleg még az utolsó bekezdés elférhet.

Nem feelgood film, bár szerintem sokan annak értelmezik, de a végkifejlet egyáltalán nem az, hogy minden nehézség ellenére felülemelkedett a főszereplő mindenen, összeszedte amije volt és megmutatta mit tud. Sokkal inkább összecsapott a mentorával. Pont emiatt durva az utolsó 15 perc, ahogy átalakul a kettejük viszonya a végére. Ki győz? Igazából nehéz eldönteni, bár szerintem a fiú apjának tekintetében minden benne van.

Valahol persze szomorú, hogy míg az építkezés néha jól sikerül a blockbusterekben, a végső csata általában átmegy az “essünk túl rajta” kategóriába mostanában. Itt meg egy srác dobol egy színpadon, a karmester pedig előtte áll, néha egymásra néznek, és több benne az energia, mint bármiben amit mostanában láttam.

És persze hatalommal való visszaélés és hasonló dolgok, de egy olyan olvasata is van az egésznek, hogy ha te akarsz lenni az egyik legjobb, akkor azért meg kell szenvedni, kimerülésig kell gyakorolni és a legnagyobb csapásokat is kibírni közben.

Az előbbiek miatt tudom elnézni a filmnek a vázlatos szerelmi szálat, amin csak érezni, hogy mi volt a cél, de nem igazán foglalkoztak vele. Ahogy a kicsit suta “a hős minden szempontból legyőzve, de feláll” 20 perc gyengeségét is meg lehet bocsátani. Persze ez lehet a vágó érdeme is, mert lemetszették a felesleget, hogy ne vesszen el a lényeg a körítésben. És így lett jó a felvezetés a zseniális 3. felvonáshoz.

Itt még kéne méltatni J.K. Simmonst, de szerintem egyszerűen csak jól castingolták. Mármint többnyire erre a hideg figurára képes, és rendben, itt sokkal sötétebb mélységekbe kellett mennie, amit megtett, de nem tudom elhinni, hogy hatalmas színész lenne azért hirtelen. Viszont ebbe a filmbe tökéletesen illett.

Egyáltalán nem hibátlan film a Whiplash, és kötve hiszem, hogy mindenkinek ennyire fog tetszeni, de nekem minden túlzása ellenére is ütött egyszerűen.

human
írta
2015. 01. 10. 23:39
megjelenés
32
hozzászolás


The Wolf of Wall Street: Nagymenő brókerek

Martin Scorsese 71 évesen megcsinálta a legjobb partyfilmet, kis moralizálással a végén? Mindezt a Goodfellas (Nagymenők szellemében). De komolyan, néha mintha azt a filmet néztem volna, csak most a fehérgalléros bűnözőkkel foglalkozott kicsit.

DiCaprio a Wall Street farkasában

A főszereplő egy bróker, aki saját utakra lép és rengeteg csalás mellett rongyossá keresi magát. Látjuk ez hogy hat az életére, hiszen eleinte normális felesége van meg ilyesmi, de az amerikai álom a végtelenbe pörgeti onnan. Minden határt átlép, mert megteheti ebben a világban “aztán eszembe jutott, hogy gazdag vagyok“. Igaz történet, így nem meglepő, hogy az FBI végül lekapcsolja, de ami addig történik az őrület.

Mindezt tényleg egy hatalmas partiként ábrázolva. Ennyi drogozást és orgiát nem is tudom láttunk-e már vásznon. Ezért is ugrott be a Nagymenők, nem csak a narrálás miatt, hanem a jó élet – szorul a hurok – idióta hibák felépítés miatt. Kedvem is támadt újranézni azt az egy generációval ezelőtti sztárokkal. Persze ez inkább éjsötét komédia szemben annak drámaiságával.

Na és Leo? Évek óta hatalmasakat alkotnak Scorsese-vel, elég csak a Viharszigetre, vagy a Téglára gondolni, de amit most hoztak az valami más. Olyan volt, mintha elszabadultak volna, elveszett a görcsösség végleg, így lett a Wall Street farkasa talán a legjobb közös filmjük. Szerintem nem ezért fogja DiCaprio megkapni az Oscart, de ez semmit nem von le az alakításából. De az az igazság, hogy Jonah Hill még így is ellopott pár jelenetet tőle. A kis kövér tinivígjáték sztár ismét bizonyított, hogy van benne valami.

Azt hiszem a soundtracknak külön poszt jár. A Spotify-on ingyen hallgatható ronggyá, mert egy user összeszedte szinte az összes dalt ami elhangzott. Eszméletlen válogatás a hatalmas jelenetek alá.

Az a helyzet, hogy néha túlhypeoltok filmeket a kommentekben, de sajnos eltántorító módon. Szerencsére ezúttal nem teljesen sikerült a kampány, mint a Cloud Atlasnál, amit anno végül csak blurayen néztem meg.

human
írta
2014. 01. 22. 18:22
megjelenés
40
hozzászolás


Gravity

Lélegzetelállító.

Gondolom nem titok, hogy az idei nyár letörte a moziba járási kedvemet. Azóta volt már egy Rush, ami kicsit helyre rázott, erre jött a Gravity és egy huszárvágással helyrerázott. Ilyen filmek miatt éri meg moziba menni. Ilyen filmeknek áll jól a 3D. Erre való a CGI.

Lenyűgöző a Gravitáció. Tényleg nincs rá elég jelző. A történet minimalista, a Hubble teleszkópot szereplő csapat bajba kerül az űrben, a nem embernek való közegben. Innentől egy túlélő film kezdődik. Bár a trailerek azt sugallták, hogy Bullock sodródik a végtelenben, de ez egyáltalán nincs így, szinte végig történik valami a filmben, a 90 perc alatt talán 300 másodpercet van tényleges nyugalom.

Nehéz szavakat találni arra, ami a vásznon történik. Rengetegszer éreztem az, hogy a szinte semmi alapozással rendelkező karakterekért izgulok. Nagyon erősen átjön az űr magánya, a tehetetlenség érzése, az a közeg ahova ember nem illik, és mégis ott vagyunk. Emellett a hangokat sem baszták el. Nincsenek hatalmas robbanás hangok, ami valami eszméletlenül félelmetes tud lenni. Nem akarom elspoilerezni, de van egy kettő olyan impozáns jelenet, hogy arra nincs szó.

Mindezt olyan látvánnyal, hogy leborulok.

Alfonso Cuarón megcsinálta. A Children of Men végtelen hosszú snittjeit új szintre emelte már a Gravity nyitásával, amiben 17 percen át nincs vágás, és ezt rögtön elkapja a nézőt. Engem elkapott. Egy folyamatos nézőpontból kapjuk az első katasztrófát az arcunkba, és onnantól nincs megállás. Később remekül beránt hasonló megoldásokkal.

A hangok hiányát zenével pótolják, hiszen csöndben, vagyis a két főszereplő közötti rádióbeszélgetés alatt, csak a nacho ropogása hallatszana. A feltörekvő Steven Price rendesen odatette magát ezen a részen, tökéletesen működnek a taktusai a film alatt, bár kicsit többször lehetne csend, de ez már nem rajta múlt.

Még ilyet. Többet.

human
írta
2013. 10. 04. 15:53
megjelenés
99
hozzászolás


Star Trek Into Darkness

Avagy Star Trek The Dar Kness (ST TDK). J.J. Abrams már megint megcsinálta; egyszerűen ért a szórakoztató sci-fikhez, és nem ért a lens flare kiszűréséhez. Ígérgette, hogy az első részt ért kritikákat megfontolja, gondolom ezt meg is tette, aztán úgy döntött, hogy tojik rá, had jöjjön a lens flare. És ezzel szinte túl is vagyunk az első nézéskor szembeötlő negatívumokon.

star trek into darkness főbb szereplői

Igazából a történetről nem akarnék túl sokat elárulni. A trailerekben igyekeztek rejtegetni, pár netes spoilerhuszár természetesen rápacsált a főbb dolgokra, így 1-2 meglepetés elmaradt, és akkor most jön a de: még így is veszettül szórakoztató filmet kaptunk. Nem hiszem, hogy ez modern idők legjobb sci-fije, vagy hogy az idei hasonló tematikájú filmek közül a többieknek be kéne húzniuk fülük farkuk, viszont simán lepörgeti a több, mint két óráját.

Az már az előzetesekből is leesett, hogy a terrorizmus lesz a főbb téma, csak ugye a jövőben megvitatva, de nagyon tetszett, hogy ehhez hozzájött a “mi felfedezők és tudósok vagyunk, nem katonák” boncolgatása is. Mi az amit megteszünk félelmeink fogságában?

Annyira nem üti az első részt, mint vártam, viszont annak egy nagy hibáját kijavította: sokkal durvább a gonosz itt. Benedict Cumberbatch egyszerűen uralja a jeleneteit. Tényleg illik Kirk ellen. Elhiszed neki, hogy ő bárkit lenyom, ha úgy adódik, legyen az egy ember vagy egy teljes nép. A stratégiája eléggé blockbusteres bonyolultságú, pont ezért örülök, hogy Cumberbatch tudott erőt adni neki. A többiek azt hozták amit az első részben, igazából ha ott megkedvelted őket, akkor itt sem lesz bajod velük. Az egyedüli, akinek fejlődni kellett, az Chris Pine, de benne sem találtam komoly kivetnivalót.

Szóval a jó színészek és erősebb gonosz már adott, mi kellethet még… hát persze, hogy az akció. Eszméletlenül látványos lett a folytatás. Kaptunk bőven űrharcot, meg szárazföldi harcot. Egyszerűen süt belőle az űrkaland végig, még akkor is, ha a tónus sötétebb az első résznél. Amúgy volt két Star Warsot idéző jelenet, az egyik teljesen a Millenium Flacont idézte az átférünkkel, máshol pedig a zene ütött be egyszer. Meglátjuk mi lesz ebből.

Biztos vagyok benne, hogy pár logikai problémát lehetne találni az Into Darknessben, de JJ egyszerűen annyira ért a popcornhoz mostanában, hogy szemet lehet hunyni mind fölött. Sokkal inkább beszippantott a film, mint az Iron Man 3.

human
írta
2013. 05. 17. 16:40
megjelenés
114
hozzászolás


The Cabin in the Woods

Nézd meg. Mondom nézd meg. Tényleg, nézd meg. Érted már? Nem? Nézd meg! Hányszor kell még mondanom?

The Cabin in the Woods főszereplői

A Cabin in the Woods az utóbbi évek legjobb horrorfilmje. A marketingeseit viszont nem igazán irigylem, hiszen minden plusz információval az élvezeti értéket csökkentették. Igen, sajnos a trailerek is spoileresek voltak, mivel úgy a legjobb beülni erre a filmre, hogy szinte semmit nem tudsz. Ne is olvass tovább, nézd meg. A kommenteket mindenképp kerüld itt.

Azért leírom a tartalom egy részét. Szóval van ez a viskó, az erdőben. Ezen kívül még 5 fiatalunk van, akik csak szórakozni akarnak egy jót, így kimennek ide a semmi közepére. Teljesen tipikus horror set-up, és itt jön a képbe az író Joss Whedon. Úgy képzeljük el, mintha a Cabin egy öntudatára ébredt horrorfilm lenne. Pontosan, nyilván nem az a csattanó, hogy 5 fiatal elhullik vagy nem hullik, az túl egyszerű lenne.

Bevallom, hogy eszméletlenül tetszett a film. Bár nyílegyenesen haladnak az események, szóval nem olyan “mi a fene van?”, de mégis hatalmas wtf, amikor végül leugrik a lánc és elszabadul az őrület. Tipikusan az a film, amit még a horror stílust nem túlzottan kedvelőknek is ajánlok. Bár vannak benne ijesztések, na meg az R besorolásnak hála a vérrel sem spórolnak, de sosem öncélúan, hanem csak a történetnek megfelelően. Na meg rengeteg humorral megspékelve.

Ennél többet már tényleg nem szabad tudni róla. Hogy is mondjam (sejtelmes női hang) meg akarod nézni.

human
írta
2012. 08. 17. 22:11
megjelenés
115
hozzászolás


Bosszúállók (The Avengers)

Joss Whedon. Megcsinálta. Az Iron Man első része óta nem volt ilyen fasza Marvel-film, sőt, a Thor és az Amerika kapitány is arról mesélt nekünk az utóbbi évben, hogy a Marvel belesüppedt valami rutinba, de szerencsére Whedon most kirángatta őket ebből.

Thor és Amerika kapitány az Avengersben

Konkrétan az Avengers nem hozott igazán újat a stílusba. Ellenség, első csapás és nem folytatom, hátha valaki nem ismeri az ezeréves rutint, viszont valami veszettül szórakoztató volt. A konkrét történetről annyit, hogy Loki le akarja igázni az emberiséget, ezért szövetséget köt egy űrbéli hadsereggel, hogy azok cserébe azért a bizonyos kockáért segítenek neki leigázni az embereket. Akció akciót követ, aminek során kénytelenek összeállni a föld szuperhősei, mert más nem tudja felvenni ezzel a fenyegetéssel a harcot.

Nyilván baromira örültem volna, ha Whedon nagy dobbantásának a látványos filmek közé a Serenity számít majd, hiszen akkor még oda forgathatott volna folytatást, de azért nem lesz probléma az sem, ha a Bosszúállókkal bizonyít a pénztáraknál. Bár kénytelen volt kompromisszumokat hozni, de ezért bőven érezni a forgatókönyvön a keze nyomát, nem csak simán leforgatta valaki más írását.

a film legjobb párosa

Igazából tényleg az van, hogy az Avengers szinte tökéletes blockbuster. Egyrészt baromi látványos. Bár az egyik fő jelenetet kénytelenek voltak ellőni az előzetesekben, de szerencsére két nagyobb harc van és egy.. áh, majd meglátjátok. A másik pedig, hogy eszméletlen beszólások vannak benne. És nem csak Iron Man részéről. Ott érezni legjobban Whedont, amikor valamelyik karakter humorral oldja a nehéz helyzetet. Nyilván Downey karakterétől elvártuk, ha már beugrik az Avengers gerincének, de szerencsére a többiek sem fukarkodnak az egysorosakkal.

Hihetetlen, de tényleg sikerült ennyi hőst egy filmbe rakni úgy, hogy elfértek egymás mellett, nem lett túlzsúfolt az egész. Természetesen Robert Downey jr. a legjobb, de Scarlett is remekel, Edward Norton cseréje is bevált Hulknál, Chris Evans baromi jó Amerika kapitány még mindig… látszik, hogy a forgatókönyv fogta meg a színészeket a külön filmjeikben, hiszen még Tom Hiddleston is jobb volt itt sokkal, mint a Thorban.

Bosszúállók értékelés

Részemről 9/10, jól indította a nyarat (Battleship majd jövő héten, de nem bízok annyira benne). örülök, hogy Whedon rendezőileg is fel tudott nőni a nagyobb szabású akciójelenetekhez, ami tévéből érkezve annyira nem szokott sikerülni az embereknek. A 3D-vel különösebb bajom nem volt, közel sem Titánok harca gagyi. Majd írok egy posztot, hogy miért nem szeretem magát a 3D-t.

ui: nem tudom honnan vette pár kommentelő, hogy két jelenet lesz a végefőcímben, biztos valami gagyi siteról. Vagy a mozigépész kiszúrt mindenkivel? Az biztos, hogy nekem csak a feliratok közepén volt egy jelenet (feloltották a villanyt a béna mozisok…), nem kellett volna megvárni az utolsó karaktert.

human
írta
2012. 04. 26. 19:10
megjelenés
167
hozzászolás


- A múltba →


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.