Bevallom ennyire WTF filmet rég láttam. Többnyire sejteni szoktam, hogy miről akart szólni a látott mű, van amikor nyilván rosszul, ahogy a blogon látjátok párszor, de itt a végénél fogalmam sem volt. Viszont végig lekötött, mert nagyon ritkán tart oda, ahova várnánk.
Konkrétan már a kezdése is. Vagyis az első jelenet “normális” autóbalesettel kezd, amiben megsérül egy kislány, ami miatt Titán beültetést kap a fejébe. Ezen trauma hatására elkezd vonzódni a kocsikhoz, mármint fizikailag. Konkrétan felnőttként le is fekszik eggyel, igen, autóval, miután megöl egy férfit aki rátámadt egy parkolóban… ÉS EZ MÉG CSAK A KEZDET. Mármint komolyan, már innen sem lehet megmondani hova viszik el a sztorit, de ahova tényleg kanyarodik a fekete humorú fun első fél órája után, azt a lázálmaimban sem tudnám elképzelni. Ehhez képest a rendező előző filmje, a RAW egy összeszedett nyílegyenes darab.
Visszatérve azzal amivel kezdtem: nyilván rásüthetném, hogy a nők szerepe a mostani világban, a toxikus maszkulinitás zsákutcájával, vagy hasonló, a technológiaimádatunkkal megfejelve, vagy lehet az elején levő nemi erőszakra reflektál az egész, mittomén, de hát ezekhez is sok mindent kihagynék a látottakból. Nem tudom, nem is érdekel most, ez különleges volt. A jót és kötelezőt semmiképp sem sütném rá, de hogy többször meglepett, az biztos, és imádom az ilyet. Na meg az elején levő Bret Easton Ellis hangulatot is.
Ennek a filmnek semmi értelme. Jól indult, érdekes volt, de a második fele, a tűzoltós rész már szenvedés volt.
Számomra is kellemes meglepetéseket okozott, egyszer mindenképp nézhető volt, sőt. De, hogy beteg az tuti. Basszus nagyon beteg ez a film. :)
Nekem simán kötelező és nemhogy jó, hanem egyenesen a tavalyi év legjobbja számomra.
A megvalósítása is eszméletlen szerintem tele elképesztő ötletekkel, jelenetekkel (Az a tömeg gyilkosságos-házból menekülős szekvencia úristen, egyszerre széktámla szorongatóan feszült, és mégis burlsezk-szerűen vicces, miközben elég felkavaró, hogy közben azon kapom magam, hogy a pszichopata sorozatgyilkosnak szurkolok, de az egész film végig ilyen ambivalens érzéseket ébreszt, nagyon hatásosan)
Szerintem az üzenet is elég egyértelmű lesz a végére, a feltétel nélküli elfogadásról szeretetről, szeretetéhségről szóló nagyon “szép” allegória, persze emellett még egy csomó minden másról is ami nekem nem zavaró inkább csak plusz, de ez ami nagyon tapinthatóan kidomborodik a zárásra.
:D
Jól van human, de most ezzel ugye tudod, hogy nem vagyunk előrébb?!
Ez alapján honnan tudjam, hogy érdemes e megnézni? Olvastam kommenteket róla (máshol), azokon jól szórakoztam. De nehéz még mindig dönteni. Mert undorító dolgokra mostanában már nem vagyok vevő. Viszont ha a végén tudok egy jót röhögni, és azt mondani, hogy “ekkora baromságot se láttam még, az nem gáz”. Ha eközben viszont a belem kifordul, akkor inkább nem kell. :)
Engem a RAW már a sztori szinopszisánál elveszített. Az a téma nekem “nem gyere be..”
Nálam pont az ellenkezője: Szerintem borzasztóan erőltetett és hatásvadász volt ráadásul annyira “mély” és “újszerű” akart lenni, hogy az egészből egy röhejes katyvasz lett olyan orbitális f*szságokkal, amit ha helyén kezelnek akkor talán működhetett volna – értsd mondjuk poénra veszik -, de így, hogy teljes komolyságot próbáltak áterőszakolni (szó szerint) egész egyszerűen csak önmaga paródiájává vált.
Nálam egyértelmű csalódás – főleg a sok pozitív kritika fényében…
LnB akkor szerintem ne nézd meg?
Ha már francia és értelmetlen film, akkor ajánlom a holy motorst.. :D
Erre mondják, hogy zseniális. A tavalyi év legjobb 3 filmje között mindenképpen ott a helye. Mondjuk az nem lep meg, hogy Human nem tudott mit kezdeni vele :D
de legalább tetszett neki ;) de szívesen olvasom, hogy szerinted mi, nem 2 mondatban.
Human nincs időm erre, sajnos nyakig melóban. Ennyi év alatt ismerem már az ízlésedet, ugyanúgy ahogy a legtöbb krtikusét. Egyszerűen tudtam, hogy ez nem a te világod :)
ps. Zalaba véleményét pl. egy filmről simán meg tudnám írni már őelőtte bármikor, te azért messze nem vagy ennyire kiszámítható :)
csak nem értem hogy miért nem az én világom, ha tetszett?
reatard: igen az is benne van valszeg, csak ehhez a jelentőséget kapó szülést hagyod ki, amiben megszületik a cyberpunk generáció talán, és így értelmetlenné válik az összes régi test és szerephez kötődő beidegződés.
Szerintem arról szól, hogy a szülők okozta traumák hogyan hatnak a gyerekre, illetve hogyan öröklődnek tovább.
human: Igen mástól is hallottam már, hogy ez egy teljes transzhumán generáció váltás kezdetét jelezné, és nem akarom kizárni mint lehetséges magyarázatot de nekem sokkal személyesebb.
Az, hogy az emberi kötődésre, szeretere (és így az anyaságra) is képtelen főszereplő belehal a szülésbe, miközben aki világra segíti a gyerekét az egyetlen ember aki feltétel nélkül elfogadta és szerette, először ugye azért mert annyira a fia által hagyott űrt akarta betölteni, de ez a vágykép közben teljesen szétesett, és az újszülöttet már tényleg mint saját gyermeket nevelheti, szóval végülis megkapta azt a második esélyt amit annyira akart.
És a kiborgbaba amellet, hogy “logikus” végigvitele annak, hogy “főhős” az emberek helyett csak az autókhoz vonzódott szerintem ezeknek az egymásnak feszülő nehezen kibékíthető érzelmi világoknak egyfajta szintézise, hogy mégis születhet valami új és csodálatos a sok érzelmi teherből, nyomorúságból, és ez a fajta szintézis van úgy ábrázolva ahogy. Sokkal inkább művészi kifejező eszköz, “költészet” mintsem sci-fi elem.
nekem is abszolút az jött le amit Reatard irogat, +1 oda.
illetve igazából egy fokkal cinikusabb vagyok a készítővel szemben, szerintem a “sokkolás” az autószexxel voltaképp szándékosan csak azért lett a filmbe írva, hogy érdekesebb, “marketingelhetőbb” legyen.
szerintem legalábbis anélkül teljesen jól működött, mint egy film arról, hogy a “sorozatgyilkosságig elidegenedett fiatal új életet kap amikor találkozik valakivel aki feltétel nélkül képes őt szeretni”, csak talán ez így túl kevés, urambocsá túl pozitív lett volna a nézőcsalogatáshoz.
de igazából nem bánom, hogy belerakta az extra wtf faktort, mert magam is kedvelem az olyasmit, mi tagadás.
Nálam a tavalyi év második legjobbja volt.
Agathe Rousselle hatalmasat játszik első filmszerepében. Tudom, hogy nem szokványos darab, ezért is nem díjazzák a színészeket csak kisebb fesztiválokon, de 1-2 komolyabb díjat is odaadnék neki, annyira jól nyomta.
Vincent Lindon az európai film nagy öregje is remek volt a parancsnok szerepében.
Vannak extrémebb jelenetek, de attól függ mennyire gyakorlott filmnéző az ember, meglepni meglepett többször, de eszembe nem jutott abbahagyni vagy kimenni a filmről (2x láttam moziban).
Nagyon bátor döntés volt, hogy a Spike Lee vezette zsűri neki adta az Arany Pálmát, de azt kell mondjam megértem. Nagyon egyedi élmény.
Nekem a rendezőnő előző filmje is tetszett, a Raw, de azt a Titán után láttam igaz. Az ottani főszereplő kiscsaj egyébként itt is felbukkan, vele flörtöl Alexia a tengerparton. :) Évek múlva is emlékezni fogok rá, ez a zenés rész, meg legalább olyan jó, mint a Druk vége.
https://www.youtube.com/watch?v=_2J7tYIL9Ko
Végig pörgettem a filmet. Nem néztem meg, csak pörgetgettem. Szóval nem akarom véleményezni. Csak egy nézői nézőpontot tárnék elétek.
Én, mint néző, én már fáradt vagyok az ilyesmihez. Pár éve nagyon szerettem az ilyen különleges (elborult) művészfilmeket. Mint például a Only God Forgives, Drive (ez nagy kedvenc), Bronson stb (ezek ugye Refn filmek) Láttam jó párat, de hirtelen eskü nem jut eszembe több. Sokszor a groteszk, horror elemek sem riasztottak el.
Mostanra viszont ezek a filmek számomra nehézzé váltak. Szórakozásra vágyom, minőségi szórakozásra. Amibe viszont nem fér bele nálam a másik véglet sem, a Marvel, Fast, Jurassic Park stb.. Szóval a mai echte blockbusterek sem. Igaz, ezeket sűrűbben nézem mostanában a család miatt.
Viszont van egy arany közép út számomra, amik a Wes Anderson, Nolan, Denis Villeneuve, Edgar Wright és hasonló rendezők filmjeik.
Szóval így az évek alatt kicsit változtam. De úgy gondolom, hogy az ipar is változott. Mert szerintem ezek a “művészfilmek”, mivel egyre kevesebb készülhet el, egyre kirívóbbak, durvábbak(?) hogy az emberek felfigyeljenek rá. Na és ez mostanra már, nekem sok.
Amit ebből láttam most, nem tűnt túl durvának, viszont nem keltette fel az érdeklődésemet, hogy megpróbáljam megérteni, hogy mi-miért történik.
Jó volt nagyon, végig lekötött, sőt még utána is. Az meg külön fun-factor lehet a magyar nézőknek (nekem legalábbis), hogy a sexy streaptease táncos csaj lényegében Demeter Szilárddá alakul. :D