Bevallom ennyire WTF filmet rég láttam. Többnyire sejteni szoktam, hogy miről akart szólni a látott mű, van amikor nyilván rosszul, ahogy a blogon látjátok párszor, de itt a végénél fogalmam sem volt. Viszont végig lekötött, mert nagyon ritkán tart oda, ahova várnánk.

Konkrétan már a kezdése is. Vagyis az első jelenet “normális” autóbalesettel kezd, amiben megsérül egy kislány, ami miatt Titán beültetést kap a fejébe. Ezen trauma hatására elkezd vonzódni a kocsikhoz, mármint fizikailag. Konkrétan felnőttként le is fekszik eggyel, igen, autóval, miután megöl egy férfit aki rátámadt egy parkolóban… ÉS EZ MÉG CSAK A KEZDET. Mármint komolyan, már innen sem lehet megmondani hova viszik el a sztorit, de ahova tényleg kanyarodik a fekete humorú fun első fél órája után, azt a lázálmaimban sem tudnám elképzelni. Ehhez képest a rendező előző filmje, a RAW egy összeszedett nyílegyenes darab.

Visszatérve azzal amivel kezdtem: nyilván rásüthetném, hogy a nők szerepe a mostani világban, a toxikus maszkulinitás zsákutcájával, vagy hasonló, a technológiaimádatunkkal megfejelve, vagy lehet az elején levő nemi erőszakra reflektál az egész, mittomén, de hát ezekhez is sok mindent kihagynék a látottakból. Nem tudom, nem is érdekel most, ez különleges volt. A jót és kötelezőt semmiképp sem sütném rá, de hogy többször meglepett, az biztos, és imádom az ilyet. Na meg az elején levő Bret Easton Ellis hangulatot is.