Jojo Rabbit

Gondolom nem titok, hogy bírom Taika Waititi rendezéseit, a nagyobbak közül a Hunt for the Wilderpeople és a Thor: Ragnarök is bejött, de ez valamiért semmilyen hatást nem váltott ki belőlem.

Pedig a koncepció is tetszik: egy gyerek szemén át mutatja be a II. világháború Németországát. A fiút látszólag teljesen elvakítja a propaganda, és a táplált gyűlölet, a képzelt barátja konkrétan Hitler, de amikor rájön, hogy az anyja egy zsidó lányt bújtat a házban, akkor kicsit megremeg a világa. Utána pedig összeismerkedik vele, ami még jobban kinyitja a szemét a hazugságokra. Lehet mégsem gonosz szörnyekről van szó…

Azt hiszem egyértelmű, hogy mi a film célja a mostani világban. Ha nem is azt, hogy szeressük egymást gyerekek, akkor legalábbis a nagyobb empátia, a buborékból kinézés serkentése. Igenis tudjunk meg több információt, ne higgyünk el mindent amit hallunk egy forrásból. Mind emberek vagyunk.

A probléma a Jojo Rabbittal, hogy a szatírát, vagy komédiát nem éreztem benne igazán, mármint a trailerben levő 1-2 abszurd pillanaton kívül. Mindez azért tűnt fel, mert ugye Waititi ezzel a filmmel példálózott, hogy igenis lehet merész komédiát csinálni manapság, csak nem mindegy miképp áll hozzá az ember. Tessék, ő még Hitlert is bele merte tenni a művébe, és senki nem feszíti érte keresztre twitteren.

Most félretéve azt, hogy Hitlerből nyilván nyugodtan lehet viccet űzni a kereszteshadjáratot folytatók között. Őt Tarantino is nyugodtan ki merte figurázni a Basterdsben. A Jojo Rabbitra viszont mindent mernék mondani, csak azt nem, hogy dráma-komédia. A drámában meg valójában pont a nézőpont, a gyerek szemszöge miatt nem kapott el, túl szájbarágós, kioktatós lett emiatt a film.

Ne értsetek félre, szerintem amit kitűztek maguknak, azt jól végigvitték, ügyesen maradt a gyerek szemszögében az egész. Számára a náci tisztek lehet ilyen karikatúrák, neki lehet nem tűnik fel a felnőttek viselkedésében a komorság, vagy pont a cinizmus, meg óvni is akarják a borzalmaktól. Érdekes a film ebből a szempontból készítésileg, de a két gyerek közötti kapcsolat, ami azért a Jojo Rabbit jelentős részét kiteszi, nem működik igazán.

Az is előfordulhat, hogy szembemegyek a film egyik üzenetével, és pont nem vagyok elég empatikus a lurkó felé?

human
írta
2020. 01. 27. 21:33
megjelenés
16
hozzászolás


Bad Boys for Life

Ilyen, amikor valaki a Fast and Fruious franchise-t tekinti példaképének? De közben még Michael Bay lába nyomát is be kéne töltse. Ebből nyilván egy teljesen súly, de sajnos elszállás nélküli valami születik, amiben pont az előbb említett rendező feltűnése a legviccesebb.

Ez a film konkrétan olyan volt, mintha valami tv sorozatot néznék. Hawaii Five-O, vagy Deputy, vagy ilyesmi. És ami a legszomorúbb, hogy ezt az akciójelenetekre is értem. Nem azt mondom, hogy amatőr, de mindenféle feszültséget és ötletet nélkülözött a többség. Konkrétan egy GTA-n és Uncharteden felnőtt, nem filmes víziójú dolgot kaptunk, ami így valójában a másolat másolata (akármilyen jók is a játékok:).

A történet szerint valaki Miamiban gyilkolászik egy régi ügy miatt, és ebben Mike Lowrey is nyakig benne van, így “one last ride” módon a rosszfiúk is belekeverednek. Ennek a gyomorfekélyes főnökük nem annyira örül, na meg a helyükre tervezett fiatalokkal teli osztag sem repdes.

Mielőtt teljesen nekem ugrotok: a Will Smith & Martin Lawrence duó rohadt szórakoztató a filmben. Sőt, az “újoncok” is, akiket a trailerben láttunk. Vagyis összességében dumában minden mellényúlás mellett is hozza az eddigi Bad Boys filmek hangulatát ez az új.

Viszont minden másban elhasal a Bad Boys for Life. A tempó siralmas. Nem azért, mert Lawrence nem tud futni, hiszen a jeleneteket ennek fényében írták, hanem csak öntik az infót, egyik unalmas jelenetből mennek a másikba. Valahogy nem gördül az egész, hanem fejek beszélnek egymásnak, nem a történés mozdítja a cselekményt.

A másik probléma, hogy Bay filmjei magukban, a komolykodással, keménykedéssel működnek. Hogy amikor ő megpörgeti 360-ban a kamerát, akkor azt tényleg hősiesnek szánja sokszor. Shit Just Got Real. Viszont ez pont emiatt vicces is, hogy komolyan adják elő, és ezzel Bay tisztában van valószínűleg. Na most itt meg ironikusan kikacsintanak, mert 2020-ban, a Deadpool utáni időkben nem lehet máshogy. És ez nem áll jól a filmnek.

Szóval oké, még ha a buddy cop rutin, a két karakter egymás ugratása vicces, a repülőgépes poénkodás üt, és még jó párszor el lehet röhögni a vígjáték részeken magunkat, a Bad Boys filmek az akciókról is szólnak, és 2 órában azzal, amit itt mutattak, sajnos nem nőttek fel hozzájuk. Főleg nem a másodikhoz, ami maximumra tekert mindent. Amikor itt majmolni próbálták a motoros üldözésénél, akkor konkrétan az órámra néztem, hogy hol tartunk.

Arról nem is beszélve, és tudom, ez a film nem a drámában és a következményekben erős, hiszen meghal egy informátoruk erre a kocsin sírnak, ennek ellenére nekem visszás a film vége, ami egyértelműen a Fast and Furious-szerű csapat és franchise építésről szólt. Bármi áron. Csak gondoljatok bele, hogy mi minden történt a filmben, mielőtt a végefőcímbeli jelenet érkezett.

human
írta
2020. 01. 19. 22:09
megjelenés
25
hozzászolás


Röviden: Underwater

Hogy is mondjam, ha csak valami pörgés kell a moziban így januárban, egyszerűbb kikapcsolódás, akkor tessék, a Fox még az utolsó lélegzetével leszállította. Nem azt mondom, hogy az Underwater jó, hanem úgy közepes, hogy közben nem unalmas.

Most a poszt miatt felcsaptam az imdb oldalt, erre azzal szembesülök, hogy a film rendezője korábban a The Signalt szállította (lehet írtam posztban már, de kiment a fejemből közben). Nem véletlenül került akkor hozzá ez a projekt, hiszen ahogy ott, úgy itt is kihozta a maximumot a költségvetésből. Legalábbis nekem akadt pár wow pillanat, már látványilag.

A történet ugye annyi, hogy a viszonylag közeljövőben a Mariana-árok mélyén fúr egy olajat kereső cég, de valami történik, elsőre földrengésnek hiszik, ami miatt az ott létesített bázis legénységének menekülni kell. Pár embernek nem jut vészhelyzetes kapszula, nekik más utat kell találniuk, de közben kiderül, hogy a fúrás közben valami ki is szabadult a mélyből.

Nyilván logikusan már azt is meg lehet támadni, hogy miért ott fúrnak, meg a nagy nyomás, meg a többi, aki ezen rögön kiakad, semmiképp ne menjen rá. Igazából az egész tengerfenékes dolog mögött az állhat, hogy nem akarták az űrbe tenni, mivel ott még egyértelműbb lenne mikből merítettek hozzá.

Amúgy az Underwater tipikusan az az eset, amikor rengeteg alapanyagból nem tudnak újat csinálni, mindenkinek eszébe jut vagy 2 film róla, de azért még simán a nézhető határra esik. Emlékezni nem fogunk rá, de szerencsére nem túlhúzva elég pörgős darab lett, ami csak úgy kikapcsolja az embert. Konkrétan többször eszembe jutott, hogy rendező által jóváhagyott final cut után ehhez még hozzányúltak (elég megnézni a trailert!). A vágók felhúzták a filmet, a 95 perces játékidő nagyon jót tett neki (akár az is lehet, hogy más befejezése volt eredetileg).

A közepén lehet vitázhatnánk, hogy az mégsem pörög jobban, ott a karaktereket próbálják mélyíteni, viszont a legszebb hagyományokat betartva az eleje iszonyat gyorsan beindul, és a vége is ütős. Nem akarom utóbbiról leszedni a ködöt, amikor a karakter ráébred az igazi fenyegetésre, és ahogy az ábrázolják, az iszonyat jó volt. Sima Descent utánérzés helyett kicsit Lovecraft is beugorhatott.

High tech, tengerfenék, pörgés, és Kristen Stewart érthetetlen filmválasztásai. Egyik reggel úgy kelt, hogy kemény csaj akar lenni blockbusterekben egy kicsit? Vagy kopogtatott az adóhatóság nála is, és a Twilight-pénz már elfogyott? Arra gondolok, hogy Stewart igyekezett művészibb projekteket választani az utóbbi években, elég sok kritikusi elismerést is besöpörve velük (Clouds of Sils Maria, Personal Shopper), erre most Charlie’s Angels meg Underwater. Mindenképp érdekes. Na nem a film, az igazából csak egynekjó.

human
írta
2020. 01. 12. 18:28
megjelenés
11
hozzászolás


Escape Room #elhanyagoltnovember

Rendben, ne dobáljátok a köveket, de az előbb tárgyalt Ready Or Notnál ez sokkal jobban bejött. Mondjuk ezt sem éreztem horrorfilmnek, de még csak a modern hirtelenzajos ijesztgetést sem erőltették benne, inkább tényleg az imdb-n ott levő akció-kaland áll rá. Pedig csak az “elemekkel” küzdenek az Escape Room résztvevői.

Amúgy ez simán az új Final Destination vagy Saw franchise lehet (bár legjobban a Cube-ra hasonlít nyilván), ugye már jön a folytatás — na meg konkrétan a végén fel is vezették mi várható esetleg, ezért is akartam pótolni. És meglepően lekötött.

Az alapfelállás egy sima szabadulószobának néz ki. Különlegesen meghívót kapnak a résztvevők, viszont még épp hihetőt, mivel csak 10 000 dollár a nyeremény ha jól emlékszem. Olyasmi, amit bevennének átlagemberek, és amiért “táncolnának a gazdagoknak”, míg ha 1 millió lenne, akkor rögtön gyanúsnak hangzana.

Persze gyorsan kiderül, hogy valójában az életükről van szó, mivel ha nem oldják meg a szoba rejtélyét, fejtik meg a feladványokat a kijutáshoz, akkor ott pusztulnak benne. Persze előkerülnek a múltjukból is dolgok, az a plusz réteg az érzelmi és durvulási faktorhoz.

Amit el kell ismernem, hogy egyszerűen gördül előre a film. Nem zseniális vagy ilyesmi, hanem igazi popcorn szórakozás. Mindig kézzelfoghatóan, egyszerűen szorítja őket az idő, ami fontos egy ilyesmi forgatókönyvben, a cél is egyértelmű, és ott van szobánként a folyamatos új rejtély. Vannak rétegek, még egy ilyen egyszerűen popcorn filmben is, és ha ezek jól rendeződnek, akkor ilyesmi szórakoztató darab születik. Konkrétan csak a fagyos szoba ment mellé.

Na jó, néha a múltjuk felfedése is nyögvenyelős volt, viszont ez összefügg azzal, ami utána eszembe jutott: kicsit jobb színészekkel még jobban működött volna, de valójában ebben nem vagyok biztos. Persze így is több sorozatokból ismert arc volt benne, de azért valljuk be, nem a legjobbak, hiába kedvelem őket.

Nem lesz új klasszikus, és tippre csak a folytatásai miatt marad a popkultúrában egy ideig, de konkrétan meglepett a tempójával.

(Az #elhanyagoltnovember random filmjeiről a posztjánál beszéljünk, itt maradjunk az Escape Roomnál.)

human
írta
2019. 12. 08. 15:14
megjelenés
3
hozzászolás


Ready or Not #elhanyagoltnovember

Bár nem vagyok az a nagy horrornéző, így ezt és a következő posztot nagyjából zsánerkívülállóként írom, de azért a nagyobb hírt kapókat minden évben megnézem. Mondjuk Ready or Notnál gyorsan feltűnt, hogy ez sokkal inkább komédia, mint horror, vagyis inkább a két zsáner között próbál egyensúlyozni?

A történet ugye annyi, hogy a friss arának részt kell venni egy játékban, ez az új családjában a nászéjszakai hagyomány. Valami ősi szokás ez nálunk, mivel a hatalmas vagyonuk forrásának tekintik annak az egyességnek a betartását, amit még az ükükapuka kötött. Már nem emlékszem milyen régi rokon, de nem is számít. A lényeg, hogy a nőnek húzni kell egy lapot, és ez lehet valami ártatlan játék, mittomén, sakk, de van egy kártya, ami tényleg veszélyes: a bújócska. Konkrétan ez arra megy ki, hogy reggelig túl kell élnie, miközben a család többi tagja vadászik rá.

Mondhatnám, hogy annak a legjobb, aki mindenféle előtudás nélkül nézte, de azért nem most volt már a premier, szóval az első fél óra lelövése nem akkora bűn. Nyilván a trailer is felfedte ezt. Viszont lehet emiatt, lehet mert valójában nem működött a film, de egy ideig elég unalmas volt.

A főszereplő karakter ugye fedezte fel a rejtélyt, a bújócska tétje emelkedett, de eközben igazából csak a poénok működtek. Nem oldották a feszültséget, hanem azt egy pillanatig sem lehetett érezni előtt, viszont a humor annyira sötét és abszurd volt néhol, hogy az teljesen feldobta a Ready or Notot.

Amúgy durva, hogy csak 95 eprc hosszú, mert sokkal hosszabbnak érződött. Ezt nyilván negatívumként mondom. Pedig amúgy Samara Weaving mindent beleadott a könnyedségből keményedő csaj szerepébe, nem ő tehet róla, hogy kicsit csalódott voltam a film végén.

(Az #elhanyagoltnovember random filmjeiről a posztjánál beszéljünk, itt maradjunk az Ready or Notnál.)

human
írta
2019. 12. 08. 14:54
megjelenés
6
hozzászolás


Lost City of Z #elhanyagoltnovember

Ez volt az egyik titkos favoritom a gyöngyszemtalálásra, erre hatalmas közepes csalódás. Pedig minden arra mutatott, hogy az Ad Astra-t rendező James Gray korábbi műve idővel felértékelődik, így csak be kellett már pótolnom végre. Az mondjuk igaz, hogy nem olyan unalmas, mint amilyennek anno kinézett a reklámkampány közben.

A történet Percival Fawcett életét mutatja be, aki megszállottan kereste egy korábbi civilizáció nyomait az Amazonas vidékén. Egy ilyen kutatóexpedíció közben el is tűnt, talán mert megtalálta a célját, és értelmetlennek látta a korábbi életét emiatt. A film nem őrültként, inkább a célja iránt álmodozóként ábrázolta őt, aki képes minden beáldozni a célért.

Nem mellesleg a felvetései azért is aktuálisabbak, mivel egyrészt előkerült a faji különbség, hiszen az angliaiak el sem tudták képzelni, hogy nem fehéremberek is képesek voltak bármi komoly dologra. Másrészt ugye Fawcett feleségén át eléggé előtérbe került a feminizmus is, az által ahogy akkoriban kezelték a nőket. Nem tolták az arcunkba, és pont emiatt működött ez a része a filmnek.

A főbb bajom valahogy az igazi fókusz hiánya volt. Ez a több évtizedet felölelő történeteknél gyakori, de itt valahogy még jobban feltűnt. Nem tudta jól kiemelni a lényeget, jobban átadni a karakter érzéseit. Pedig tényleg minden kellett abból, ami láttunk, ahogy a fiú kezeli az apját, de mégis követi a céljait (mondom, Ad Astra:), ahogy a feleségét kezeli, az érzelmi kapcsát a normális élethez, ahogy a kezelik a nemesek. Semmit sem hagynék ki, csak valahogy máshoz kellett volna felfűzni. Amúgy ebben láthatóan fejlődött Gray közben, mert az Ad Astra ennél sokkal fókuszáltabb, és minden a fő küldetés közben derül ki. Itt is lehet ezt kellett volna, az utolsó út közben flashbackelni esetleg? Ki tudja.

A másik gond pedig Charlie Hunnam volt. Azt tudni kell, hogy amúgy rohadtul bírom, de nincs igazi skálája sajnos. Amikor betalálnak a castingjával, olyankor iszonyat jó amit mutat, de itt szerintem mellément. Az a félmosoly, amikor felszólalt az első útja során, az a félmosoly amikor a fiával beszélt. Mindig ugyanaz, mélység nélkül. Mellette Robert Pattinson kb. remekelt.

Nem mellesleg itt van az új Spielberg? Ennyi apaproblémát Spielberg óta nem láttunk egy életműben, mint amit Gray csinálgat folyamatosan. Persze a rendező igazi példaképe inkább Terrence Malick lehet, na meg a klasszikus Hollywood nagyjai. Ezzel nem tudom hova akartam kilyukadni. A végeredmény úgy is az, hogy nem rossz ez a Lost City of Z, de valahogy mégsem az igazi.

(Az #elhanyagoltnovember random filmjeiről a posztjánál beszéljünk, itt maradjunk a Lost City of Z-nél. Holnap még jön pár kritika és végül egy összegző amúgy a hashtaghez.)

human
írta
2019. 12. 01. 20:32
megjelenés
8
hozzászolás


Röviden: Little Monsters #elhanyagoltnovember

I can’t shoot kids… again.

Valahol szomorú, hogy végül mellément ez az R besorolású zombis film. Pedig volt benne ötlet, ami már-már megmentette, de mégis a negatív oldalra esett a végeredmény.

A történet egy iskolai kirándulás körül bonyolódik, hiszen a kisgyerekek körül kitör egy zombi apokalipszis. Mármint csak azon a jól behatárolt környéken. Szóval a tanár és az ott levő másik felnőtt segítségével át kell vészelniük az éjszakát, és meg kell menekülniük. Mindezt úgy, hogy a felnőttek játéknak állítják be a dolgot, mivel akkor nem sérülnek lelkileg a kölkök.

Egyszerű koncepció, és bár a fogyasztás szatíráját most nem annyira kaptuk meg (inkább az elnyomott gyermeki énünkért szóltak), de azért a szokásos zombis panelek előkerültek. Igazából ez a film veszte, legalábbis azoknál, akik már sok hasonló filmet láttak: egyszerűen semmi meglepő nincs benne sokáig. Mindezt annak ellenére éreztem, hogy valójában a kölkök a zombik között nem annyira tipikus. A végefelé javul a Little Monsters, de addigra már túl késő.

Mégsem megbánás a vége, egyrészt mert Josh Gad borzasztó figurát játszik, és lubickol a szerepben, másrészt pedig azért volt 1-2 tényleg nem tipikus húzás is benne, csak kevés és sok töltelékkel. Például ott a Zombieland 2, amiben szintén sok minden volt elrontva, viszont sokkal több kreativitást vetettek be, így a sok mellé mellett sok telitalálat is volt.

Amúgy A Star Wars zenét nem tudták megvenni, de a Shake It Off belefért?

(Az #elhanyagoltnovember random filmjeiről a posztjánál beszéljünk, itt maradjunk a Little Monstersnél)

human
írta
2019. 11. 25. 12:05
megjelenés
1
hozzászolás


Terminator: Dark Fate – megérkezett a Terminator 3 a mozikba!

A fentit így mindenféle hasonlításhoz is a közösbe dobom, mert szerintem a Dark Fate minőségben is a Terminator 3-hoz állt közel. Igazi fanoknak csinált darab, ami semmi újat nem mond, hanem tényleg csak “ez ismerős?” “és amaz?” módon mutogat dolgokra akciójelenetek közben. Van akinek ez elég lesz, nekem például elment, de ajánlani nem annyira tudom.

Ismét meg kell védeni valakit, amihez a jövőből most egy technológiával felturbózott ember érkezik. Az életükre pedig a Rev-9 tör, aminek az a különlegessége, hogy két rétegből áll: van a bármivé átalakulni képes folyékony, és van egy magában is működőképes fémváz, avagy valamennyire duplázza magát.

A legyőzéséhez pedig régi ismerősök is kellenek, amire teljesen ráment a reklámkampány. És akkor elérkeztünk a negatívumok legnagyobbikához, már ha fanként elfogadjuk ezt a filmet 2 órát annak, ami: mindent lelőttek a marketingesek előre. Ennyire féltek a buktától. A moziban konkrétan nem volt meglepetés. Nem csak az akciókról van szó, de minden fordulatról. Mázlista, aki nem követte a kampányt, mert kicsit pipálgatni lehetett a film 2 óra nézése közben. Értem, hogy a zsánerből adódik úgyis az irány, de hogy még az összes kereszteződést is megmutatják előre, az most kifejezetten érthetetlen volt.

Na de erről nem a konkrét mű tehet, hanem pár öltönyös. A komolyabb baj, ami aláássa a Terminator: Dark Fate-et, hogy semmi gondolat nincs benne. Konkrétan, és ezt úgy vegyétek, hogy mostanra már kitörölném a filmet: ennél a Genisys is többet próbált mondani a jelenlegi big data irányról és a mindent megfigyelésről. Itt bedobják olajnak a gépezetbe a bevándorlás mellé, de meg sem próbálnak a nézőben bármi gondolatot kelteni ezekről. Nem mélyeket, de még blockbuster szintűeket sem. És a sok nosztalgiára épülő akciójelenet és kikacsintás (izé, elvárások “felrúgása” néha) közben pont emiatt lesz csak egy fanfilm az egész.

Amit a technikai oldalról nem értek, hogy miért hagynak ki ismét: az új robot megállíthatatlan gyilkológép, úgy sokkal jobban működne, ha mindent azonos tempóban csinálna. Ehelyett az van, hogy kirobban az akció közben, fut, lő, dobálózik, de amikor a borzasztó CGI-ra akarják verni valamiért, akkor tök lassan alakul át, vagyis válik szét kettő robottá. Rám kéne bízniuk a filmet. Persze csak hülyülök az utóbbival, de tényleg felakadtam ezen a rendezői döntésen. De ez csak mellékgondolat.

Azért ha nem lenne a blog, akkor lehet csak itthon néztem volna meg, nem támogatva bevétellel, de viszonylag szórakoztatott. Nem nő fel, igazából még a T3 funjához sem, de valamennyire megközelíti. Az eredeti filmeknek persze a nyomába sem ér, de ez azért nem meglepő a franchise eddigi hajtásait nézve.

(A tegnapi cikk a “Cameron belenyúlt a vágásba” folyamán: lehet jól tette? Ha meg kéne mondani, hogy merrefelé metszettek jobban, akkor lehet menne, de egyáltalán nem olyasmiről van szó, mint egy Fant4stik-nél.)

human
írta
2019. 11. 01. 04:22
megjelenés
121
hozzászolás


Röviden: Teen Spirit

Kicsit csalást azt a jelzőt használni a filmre, hogy furcsa, de mégis nagyon igaz rá. Bár valamennyire untatott, de a végén azért ütött egy olyat, ami miatt összességében nem tudom leszólni Elle Fanning új filmjét.

A főszereplője egy tinilány, aki be akar kerülni a Teen Spiritbe, a kivételesen az ő környékén is meghallgatásokat tartó énekes tehetségeket kutató reality-be. És ez mindenféle rózsaszín váz nélkül kerül bemutatásra. Az élete sem napfény és ragyogás, és bizony a műsor sem, viszont nem onnan közelítették meg a bemutatását, hogy negatívan beszélnek az ilyen valóságshowkról. Sőt, igazából nem is ez a lényege.

Elég gyorsan előkerül, hogy a lány életében levő csalódások feldolgozásáról szól. Az apja még fiatalon elhagyta a családot, és azóta ez nyomja az anyja és hát az ő vállát. Erről szól a karaktere, visszatartja ez a csalódás, vagyis gyerekkori trauma. Ide érkezik egy lecsúszott, öreg operaénekes, aki az éneklésre kezdi felkészíteni, és nem mellesleg szemkiszúrósan az új apafigura, aki nem csak a dalokban segít a lánynak. Igazából nem akarom annyira ellőni az érzelmi csúcspontot, ami nézhetőbe lökte a Teen Spiritet. “Láttuk már”-sztori, de nem pont így, mint itt.

A megvalósítás ilyen drámai indie filmes, nem kisikálva jól bevilágítva kerül bemutatásra, hanem teljesen “valóságosra” húzva mindent. Ennek ellenére igazán ajánlani nem tudom. Durva, hogy a jelenleg a Handmaid’s Tale-ben játszó Max Minghella egy forgatókönyv kredittel a hóna alatt nem csak új írási lehetőséget, de még a rendezésre is simán bizalmat kapott.

human
írta
2019. 08. 12. 13:12
megjelenés
1
hozzászolás


Röviden: Stuber

Most megnéztem a rendezőt újra, és basszus, a Goont is ő dirigálta. Ez még jobb ajánlás gondolom mindenki számára. Amúgy teljesen bejött amit tippeltem, szórakoztató buddy cop hülyülés a végeredmény.

A történet annyi, hogy a főszerelő zsaru látásjavító műtétre megy, viszont pont a lábadozása közben derül ki, hogy az általa évek óta üldözött bűnöző épp most tervez valamit. Mivel gyorsan rájön, hogy a vezetés nem igazán megy neki félig vakon, így ubert hív. Nem tudom, el kell mondanom mi az? A taxi még sofőrkihasználósabb változata. A lényeg, hogy így keveredik bele Stu is a hajtóvadászatba, hiszen furikázza a zsarut. És ennyi.

Nem bonyolult, viszont pont emiatt csúszik le simán. Tele van popkult utalással – a Sarah Connoros a legjobb? -, az akció is működik valamennyire, de persze a realitástól olyan messzire rugaszkodik, hogy jó nézni. Vagy épp rossz, ki mennyire akad le ezen. Részemről a történetben működött minden túlzás. És a poénokkal úgy voltak, hogy legalább igyekeztek beletenni egy csomót, hátha működik egy része. Így is lett.

A problémáim ott kezdődtek, hogy az uber reklám kicsit túl van tolva. Így nem lehet “régimódi buddy cop” hangulatot mondani, ha mindig kizökkent, hogy egy ennyire modern dologra van ráfűzve a történet. Na meg a szinkron keverése agyonverte a zenés akciók ritmusát. Lehet az eredetiben is ilyen, majd kiderül, de volt pár ötletes választás és arra komponált gyilkolás, amiből tippre sokat vesztettünk.

Tipikus egyszeri szórakozás, nincs egyértelmű választása a filmnek, de például egy Men In Black Internationhez képest kevésbé veszi komolyan magát, és emiatt kicsit jobban is működik benne a humor és akció keveréke. Bautista pedig nem annyira meglepetésként rohadt jó.

human
írta
2019. 07. 26. 16:33
megjelenés
6
hozzászolás


Röviden: Shaft

A folytatás, amire senki nem vágyott. A film, aminek a bevétele elvileg alátámasztja, hogy a régi franchise-ok felélesztésére semmi szükség. Erre nálunk Netflix premier (szinkronnal, felirattal), és meglepően szórakoztató.

A történetben a Samuel L. Jackson által alakított Shaft kénytelen elhagyni a családját, így Junior az anyjával cseperedik fel. De amikor a gyerekkori jóbarátját megölik, akkor kénytelen az apja segítségét kérni. Így lesz buddy cop komédia a végeredmény, meg egy átlagos nyomozós sorozat “bonyolult” fordulataival teli akció-krimi.

Ami miatt mégis szórakoztató, az a jó öreg “motherfucker” Jackson, minden jelenet unalmas, ahol nincs ott, de amikor a vászn tévén van, olyankor lehet vigyorogni. Nem fogja vissza magát. Sőt, a generációs különbségek miatt vicces a modern kor, a metoo és a többi előkerülése is. A film nem meglepő módon, de kis finomítással a férfias férfiak mellett teszi le a voksot, de úgy, hogy a nőket sem alacsonyítja le. Érdekes egyensúlyt akartak elérni. A végére mondjuk kibillen kicsit a mérleg.

Azért nem pontoznám az egekbe, tipikus szombati tespedős film, moziba nem mentem volna rá.

human
írta
2019. 06. 29. 17:43
megjelenés
9
hozzászolás


Röviden: The Professor

Ilyen semmitmondó filmet… szeretném azt mondani, hogy rég láttam, de ez sajnos nincs így. Pedig egész jól indult, és Depp is remek castingnak tűnt, csak aztán az egész mű belefulladt a saját sekélységébe.

A történet annyi, hogy a főszereplő Prof. megtudja: halálos beteg, 1 éve sincs hátra. Első dolga, hogy felrúgja a szabályokat az egyetemen és tényleg csak az arra érdemeseknek tanítson az igazi művészetről, na meg az abban rejlő fontos üzenetekről. Ez a felvezetés egészen korrekt, már persze a maga módján. A Prof. lázadásáról a Holt költők társasága ugorhat be, és hát az a film sokkal jobb, de mondom, itt sincsenek gondok eleinte. Az igazán tipikus giccset a végére hagyta a készítő. És itt tényleg az a probléma, hogy semmit nem tud hozzátenni a – ha szabad így mondani – már hasonló dramedy-kben megszokott pillanatokhoz. Nincs meg az a plusz, ami miatt fontosnak érződhet a Professor, pedig egyértelműen annak készült, nagy megfejtésnek a halálról és az élet szeretetéről.

Tényleg nem a földbe döngölés lenne a célom itt, és ha valaki még nem merült el a filmtörténelemben, ez az első ilyesmi filmje, az lehet nagyobb mélységet lát bele, de ez sajnos elég felejtős lett. Viszont Depp korrekt benne, a többiekkel sincs baj, de megint csak oda jutok hogy fine, közepes, semmilyen.

Felejtős.

human
írta
2019. 06. 15. 12:27
megjelenés
3
hozzászolás


- A múltba →


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.