Barry Seal: A beszállító (American Made)

Nem hiszem, hogy túlságosan hosszú leszek, hiszen ezt az American Made-et egyedül Crusie karizmája viszi el a végéig, nélküle talán a mozikig sem jutott volna el.

A rendező Doug Liman karrierje elég hullámzó, hiszen az utóbbi évek egyik legjobb blockbustere, az Edge of Tomorrow mellett van ott Jumper, Mr. & Mrs. Smith, Fair Game is. De előttük meg az első modern Bourne meg a Go. Az biztos, hogy nem szállított egyenletes minőséget, és A beszállító sajnos a rosszabbak közé tartozik, évek múlva eszünkbe sem fog jutni.

Pedig egy érdekes korszakban mutatja be az amerikai álmot, hiszen a hidegháború alatt elég törvénytelen üzletekkel is a jófiúk oldalán lehetett állni. Persze a CIA közreműködésével. A főszereplőnk is kereskedelmi pilótából lesz Közép-Amerika mindenese, az a csávó, aki fegyvert visz le, embert és kokaint pedig fel, méghozzá komolyabb gondok nélkül.

Mivel Cruise mellett a film egyetlen pikantériája, hogy Amerika döntéseiből láthatunk párat, így nem is mennék bele jobban. Inkább azt tenném még hozzá, hogy aki szereti a narrátoros “akkor ez és ez történt” filmeket, miközben megtud pár érdekességet egy korszakról, az nézze meg. A közelmúltból a Narcos ugrott be hasonlónak, de nyilván mélyebbre nyúlik vissza a stílus, aminek talán a legerősebb képviselője Scorsese.

Viszont pont a kicsit dokumentarista jelleg miatt nincs igazi érzelmi magja a filmnek. Csak a tények vannak sorban, és itt jön képbe Cruise, aki a “semmiben lebegő” információmorzsákat képes élettel megtölteni. Pár karakterpillanatot csak miatta érzünk át, hiába nincs rendesen felvezetve.

human
írta
2017. 09. 01. 13:00
megjelenés
11
hozzászolás


Röviden: Message from the King

Ez egy jó film is lehetett volna. Elég rövid voltam?

És nem is ilyen képpel kéne kezdeni, de ez az a hangulat, ami miatt egyáltalán belenéztem a Netflix pár héttel ezelőtt bemutatott filmjébe. A történet röviden: a főszereplő Afrikából elugrik Los Angelesbe segíteni a húgának. Későn ér oda, a lány addigra már halott, szóval indul is a bosszúhadjárat, ami film noirosan egyre sötétebb dolgokat fed fel a alvilág mélyében.

Azt azért leszögezném, hogy nem egy akciófilmet kell elképzelni. Ez nem a Chadwick Boseman főszereplésével készült Taken remake, viszont néhol teljesen megragadó a film hangulata mégis. Bírom az ilyen lemerülős történeteket, mert minden képtelenségük ellenére is valahogy olyan… emberiek, hiszen végtelen sötétség van bennünk.

A probléma leginkább az, hogy szinte minden túl van húzva. Ezt úgy értem, hogy nem lassan hömpölygő a történet, ha fogalmazhatok így, hanem akadozós, nagy szünetekkel, amikben elég durván le tud ülni. Így lesz a végeredmény pár jobb pillanattal megtámogatott közepes.

human
írta
2017. 08. 18. 14:50
megjelenés
3
hozzászolás


Atomic Blonde

Oké, szóval mondom. Ez egy közepes film, de van benne egy olyan 20 percesnek érződő akciójelenet, ami miatt már megérte megcsinálni. Na és Theron még mindig gyönyörű, bár lehet ezt nem kéne ide írnom, mivel a film eléggé arra épít, hogy erős női karakter… bár utána meg nyugodtan lebeg az idomai fölött, ami kicsit kapufa döntés.

Odavagyok az akciófilmekért, de olyan kevés tényleg jó készül, hogy meg kell becsülnünk ami mégis eljut a mozikig közülük. Itt van például az Atomszőke, amit a John Wick rendezőpáros egyik tagja csinált, tökéletes bizonyítva, hogy nem igazi rendező ő még. Komolyan, le sem tagadhatná, hogy a filmek akciójeleneteiért volt felelős régebben. Ez a Wicknél nem volt gond, mert a misztikum építésen túl a pofonegyszerű sztori gördült folyamatosan előre.

Itt viszont egy csavarosabb kémtörténetről lenne szó, amit egy kihallgatásra fűztek fel. Gondolom a Usual Suspects is a szemük előtt lebegett a forgatás közben, na meg biztos pár kémfilm is, viszont a sztorinak semmi lendülete nincs, pedig rengeteg kém élete múlik egy lista előkerítésén, a vallatásos felépítés csak arra jó, hogy valamennyire összekösse a klipeket és akciójeleneteket.

Mert az Atomic Blonde tulajdonképpen ennyi, egy baromi jó 80-as évekből merített zenei válogatásra fűzött agyonstilizált klipgyűjtemény. Aztán jön az az akciójelenet és minden rendben. Na jó, előtte is elmegy, csak nem igazán érződik filmnek. Igen, megint odajutottam, hogy válogatásalbum. Persze cool, hiszen látványilag a helyszínkiírásokon kívül gyönyörű a film, és maguk a jelenetek is sokszor működnek, csak közben a csavaros kémsztori nem, ami a történet lenne.

Tudom, hogy lehúzásnak érződik az egész, pedig Theron jó, McAvoy pedig szintén, és párszor eléggé vigyorogtam rajta, az akciók elképesztőek, de sajnos ez nem lesz klasszikus. Egynek viszont simán elment, és abból az egyik legszórakoztatóbb fajta.

Amúgy lassan vége a 80-as évek nosztalgiájának? A Stranger Things volt a zenit és most jön az ereszkedés. Putty. Hogy én is nosztalgiázzak kicsit a hazai termelésből.

human
írta
2017. 07. 31. 19:43
megjelenés
15
hozzászolás


Alien: Covenant – ezt miért kellett?

Úristen ez a film. Egyszerűen nem is tudom hol kezdjem, mert valójában eléggé összetett a válasz a “jó?” kérdése.

Kíváncsi vagyok mennyire fogunk egyetérteni, vagy épp miért nem, de szerintem ez a film borzasztó, és egyben jó is. Még ne dobd a követ, vagy épp éljenezz, mert iszonyat sok baromság van benne, viszont emellett szerintem érdekes kérdésekhez is mer nyúlni. Az más kérdés, hogy ez utóbbira egyáltalán szükség volt-e.

A főbb gondjaim oda vezethetőek vissza, hogy mintha a Covenantből hiányozna vagy fél óra játékidő. Sokszor volt olyan érzésem, hogy kimaradt pár jelenet. Mármint Ridley Scott tud filmet csinálni, tudja mi kell az feszültségkeltéshez, ezt a film első nagy akciójelenetéhez vezető út szépen be is mutatja. Erre a finálé nagy akciójánál “spórolt” az alapozással. Vagyis ott durván vágtak, és csak az érhetőséghez szükséges minimumot hagyták benn.

Ha viszont nem játékidő és a vágás a gond, akkor az, hogy látszólag két filmet gyúrtak össze eggyé, mert így blockbuster lehet a végeredmény. Ehhez viszont már bele kell picit mennem a történetbe. Csak olyasmit fedek fel, amit előre tudtunk a reklámkampány miatt, csak most jobban kifejtettem.

Szóval a film alapja az, hogy a Covenant hajó telepeseket szállít az űrben, és egy rádióadás miatt válaszút elé kerülnek, aminek a végeredménye az, hogy letérnek az útjukról és kivizsgálnak egy közelebb levő lakható bolygót. Mi már tudjuk, hogy ott ki várja őket: David. A lényeg, hogy az ember épp terjeszkedik az univerzumban, amit ez a hajó is képvisel, és amit a Prometheus alapján a kopi tervezők nem igazán akartak hagyni anno.

És itt jön a kettősség, miszerint: fizikai szinten egy Alien fejezetet kapunk, jön a menekülés meg az emberből kirobbanó undormányok, viszont mellett van egy filozófiai része is a teremtésről, ami érdekes. Vagyis nem minden nézőnek az nyilván, de szerintem az.

Avagy a Covenant sokkal mélyebben belemegy a Prometheus kérdéseibe: az ember képes teremtésre, de ki teremtette az embert, és valójában miért is élünk. Leegyszerűsítve, a vallási felhangokat kihagyva. Mindez a két Android közös beszélgetéseiben csapódik le, mivel a Covenant küldetésen egy a Davidhez hasonló szériás robot van, aki már máshogy lett programozva, mint korai elődje. Mindjárt be is írja valaki, hogy furulyáznak, és igaza is van! Viszont számomra nem ez volt a negatívum.

A probléma sokkal inkább a fizikai szinttel van, az akcióval. Komolyan mondom, a Moon költségvetésével megcsinálva egy “Walter megy az űrben és ráakad Davidre” film milyen jó lenne már? Ehelyett sajnos kaptunk egy rakat karaktert, akiknek a sorsa teljesen hidegen hagy. Hullanak, látszólag drámai lenne, de kispórolták mögüle az alapokat.

Például mindenki együtt van valakivel a legénységből, de ezt nem mutatják, amiből olyanok következnek, hogy valaki meghal, egy másik karakter nagyon szenved és én meg a filmet nézve arra jutok, hogy az akkor a párja volt. Hiába volt közös jelenetük, egy csók sem fért közöttük, csak beszélgettek, azt is csak azért, hogy megmagyarázzák a küldetés útjáról való letérését. Az első fél óra teljesen olyan, mintha utólag építették volna hozzá ahhoz, hogy letértek. Nem véletlen a 6 név a Writing Credits részen.

A végére viszont mindenképp ki akartam még emelni valamit: a Prometheus legénységének idiótasága szinte eltörpül attól, ami itt folyik. Az első akciójelenetig egész korrekten jutunk el, ezt már kiemeltem, viszont utána bemenekülnek egy helyre… és ott minden komolyabb kérdés nélkül szétszélednek. Ezt persze inkább az írói bénaság részhez kell feljegyeznem, hiszen csak mechanikusan helyére teszik a puzzle darabokat, ahelyett, hogy hihető jeleneteket írnának. Ez kicsúcsosodik a kapitány baromságában. Aki látta, az tudja mire gondolok, aki nem az pedig képzelje ide a kobrasimogatást a Prometheusból.

Azt pedig már végképp csak halkan jegyzem meg, hogy ez a prequel bőven elvesz az Alien erősségéből, és nem biztos, hogy jó a lény létrejöttének ezekben a filmekben. Míg ott egy megállíthatatlan élőlény volt, aki elpusztít mindent, addig mostanra már végképp csak egy eszköz, mivel a Covenant folytatja a Prometheus gondolatait.

Egy erényt mindenképp a film mellé kell írnom, miszerint bőven ad alapanyagot. Ez a poszt is folytatódhatna még, mert például a rendezés és production ezúttal sokkal rosszabb, mint az elődnél, hogy a főszereplőről ne is beszéljünk, viszont már így is túl bő lére fogtam, és elvenne a főbb gondolatoktól. Persze a kommentekben szabad a terep.

human
írta
2017. 05. 19. 18:23
megjelenés
160
hozzászolás


King Arthur: Legend of the Sword – még egy közepes

Komolyan nem értem, hogy miért fogad a stúdió fel egy Guy Ritchie-t, ha utána nem adnak neki nagyjából szabad kezet? Ennek így nincs értelme.

Itt van ez a King Arthur is, amiből egy időben sok részt terveztek, aztán még párszor átírták a forgatókönyvet, a végeredmény pedig ez a massza lett. Viszont ezt látni is rajta, a sok tervet, mivel az egész olyan, mint egy sorozat pilotja. Plusz arra tippelek, hogy pár dolgot az “univerzum” építés miatt tehettek ebbe.

Mármint nemrég hallgattam egy mélyinterjút Ritchie-vel, és teljesen tisztában van a történetmesélés szabályaival (nálam jobban), sőt, amikor felrúgja azokat, akkor iszonyat hangulatosan teszi még ebben a filmben is, de mindeközben meg rengetegszer csak magyaráznak a nézőnek, ami a borzasztó tesztvetítések miatti utóforgatások miatt lehet, vagy épp a vágások rontanak el egy ugrást a történetben.

Arról nem is beszélve, pár jelenet egyszerűen érzelmi töltet nélkül marad… vagyis van némi alapozás, szóval Charlie Hunnamnak kellett volna jobban odatennie magát azokban. Az egyik ilyen például amikor elhajítja a kardot. Értem, hogy mit akarnak ott mutatni, és nem is teljesen jön a semmiből a dolog, viszont mégsem működik.

A történet Artúr királyról és a kardjáról szól. Gyerekként túléli a szülei lemészárlását, kurvák fogadják be és az utca neveli fel, de már ott is vezető személyiségnek bizonyul. Mindeközben a puccsot elkövető király hatalma egyre növekszik, amire ellenhatásként az Excalibur “kiemelkedik” egy tóból. Hősünk eleinte nem hajlandó elfogadni a sorsát és a kőből kihúzott kardot, de nem meglepő módon idővel beletörődik és megtalálja az igazi útját.

Negatív voltam? Akkor nyilván most jön a DE. Szóval ott a sok magyarázós jelenet, a nem elég erős többi karakter, viszont mégis van rengeteg pozitívum a filmben. Kicsit olyan, mint a Ritchie kezéből kikerült Sherlock Holmes filmek, vagy a Mátrix 2, mivel négy kurvajó jelenetet is fel tudok idézni rögtön.

A két “agyonvágott” történetmesélés és a két vizuálisan baromi jó akciójelenet miatt nem tudnám igazán lehúzni a filmet. Mármint ezek már alapból több ötletet tartalmaznak, mint sok blockbuster. Igazából szerintem a film humoros és játékos része működött (az első fele), abban lubickolt nagyjából minden szereplő is, csak a drámával voltak bajok, mert jöttek a súlyos fordulatok sokszor tényleges töltés nélkül.

A végeredmény simán nézhető lett, mert még a két szék közötti seggreülés közben is kreatívak tudtak lenni főleg Ritchie-ék. Mármint ezt neki tulajdonítom, mivel a jó pillanatokban teljesen felismerhető volt a rendező Snatch-Rock ‘n’ Rolla stílusa.

human
írta
2017. 05. 13. 19:20
megjelenés
24
hozzászolás


Fast 8: Fate of the Franchise

Így a nyolcadik film környékén az nem nagy megfejtés, hogy ezek buta, nem is, egyszerű filmek. A különbség sok sorstársához viszonyítva nem is a család, bár a karakterek közötti összetartást is jó volt látni mindig, hanem a készítők érezhető szándéka. Egyszerűbben: tudták mit csinálnak, de azt igyekeztek jól.

Ez az évek során simán tettenérhető, vagyis a reboot 4. résztől kezdve folyamatosan. Végig emelték emelték a tétet a robbanó és pörgő kamion alatti áthajtás óta, de igyekeztek a karaktereket és a történetet értelmes keretek között tartani.

Persze az amnézia meg a többi simán szappanoperás húzás volt, viszont a franchise saját szabályain belül logikus volt az összes lépés. Na meg mindig kitaláltak valami őrült akciót, amit igyekeztek CGI nélkül megcsinálni. Ha jól emlékszem még a Dubai ugratásnál is volt igazi kocsi a jelenetben, csak nyilván nem a két épület között dolgozott vele a kaszkadőr.

Viszont az utóbbi évek húzásai most érték utol a sorozat készítőit. Nyilván már a 6. rész végtelen kifutópályájánál rezgett a léc, a 7, részt pedig a Paul Walker miatti törődés mentette meg, viszont a nyolcnak már nincs ilyesmi előnye. És sajnos ez látszik is.

Termésetesen a Fast and Furious mindig is akciókomédia volt, de most egy bizonyos szinten meg önnmaga paródiája is. Mondjuk szerintem pont emiatt lett most is szórakoztató, csak nem pont azon a szinten, amit terveztek neki.

Hatalmas kettősség van bennem. Siralmas a történet, a “Dom a család ellen” jó lehetne, csak hát sajnos az indokok és a gyönyörű Charlize Theron nem működnek annyira — pedig megírhatták volna értelmesebbre is, egy tényleges trilógiába, ha már azt terveznek, ahogy manipulálja Domot az itteni gonosz. Ehelyett Die hard 4 szerű paprikajancsizás megy.

És nem, a kapcsold ki az agyad továbbra sem érv arra, amikor valamit elbasznak. Lehet pofonegyszerű a történet, senki sem vár ezektől a filmektől köldöknézős drámát, de a saját univerzumán, a filmen belül jónak kell lenni a logikának. Itt meg az eddigieknél sajnos rosszabbul sikerült összekötni az akciójeleneteket, amik fizikatagadásával továbbra sincs baj.

Viszon, és most jön a DE, igazából ez jobb Expendables lett, mint amit Stallone-ék csinálnak. A történet Commando szintű, bár feleslegesen túcsavarták (de jót tenne a blockbustereknek, ha ismét 90 percesek lennének), és a macsóság… hát az sima Tango és Cash (100 perc). Olyan egysorosok sülnek el főleg a Rock (nem hiába kapta meg azt a stafétát a Rundownban) és Statham szájából, hogy borultam rajtuk. Sőt, még Diesel is elereszt pár 30 éve talán még fenyegető, de most vicces egysorost Theron felé.

Egyszerűen az idióta humor működött most csak a filmben. Hiányzott Paul Walker, kevesebb volt a szív a Furious 8-ban, viszont még most is szórakoztatott egy bizonyos szinten.

human
írta
2017. 04. 15. 12:01
megjelenés
44
hozzászolás


Ghost in the Shell (2017)

Egy dologra mindenképp jó volt a film: utána kedvem támadt újranézni az animét, amit már lassan 10 éve láttam utoljára. Ezt nem tudom miként értitek majd.

A film története röviden: az emberi testek kimbernetikus kisegítése szépen lassan eljut arra a szintre, hogy teljesen robot testbe humán agyat tesznek. Ha ez jól sikerül, akkor ez lehet az evolúció következő lépése. A főszereplő a tesztpéldány, az akinél az elme és a lélek (ghost) nagyjából el is fogadta az új lakhelyét (shell).

Mivel ez a kísérletezgetés baromi drága, így természetese a befektetők csak fegyverként tekintenek rá, a Major-re. El is adják, így kerül a Section 9-hez, ahol terroristák ellen harcol. Itt az egyik bevetése közben egy nagyon érdekes ellenfélre akad, aki valamiért a főszereplőt is létrehozó cég alkalmazottait támadja.

Ez már alapból egy jó kis cyberpunk alap, amihez csatlakozik a filozofálgatás arról, hogy mi tesz minket emberré. A probléma, hogy nagyon egyszerű, és eléggé szókimondott, vagyis szájbarágott ez az egész réteg a filmben. Nyilván blockbustert akartak, szóval annyira mélyen nem mehettek bele, de annyiszor hozták elő, hogy szerintem azt szerették volna, ha az emberek a létezésüket feszegető kérdésekkel állnak fel a film elől, de ez nincs így. Vagy csak minimálisan van így.

A fő gond az, hogy az animéhez rosszul keverték a gondolom sorozatévadokat. Az egész egy iszonyat kiszámítható vonalon haladt, a főhős nagy felfedezései a nézőnek többnyire egyértelműek voltak, néha meg csak huszárvágással vannak valahol – ja még valamit el kell intéznem – ja még megtudtuk ezt az infót, avagy hirtelen váltásokkal halad a történet, nem annyira organikusan. Ez még egy kicsit még az akciót is elrontja.

Pedig a felszín az nagyon jó, avagy a film többnyire szép. Valahol vicces is, hogy mennyi ikonikus jelenet van az eredetiben, mert sokszor még most is egyértelmű volt, mit másoltak le szinte centire. Ez egy ideig működik, az első pár akció baromi jól sikerült, “Beat” Takeshi odacsap, még a rángatott szálak ellenére is, viszont a végső harcot egyszerűen nem tudnám pozitívan említeni. Bírom a zenét szerző Clint Mansell-t, de az ő alkotása is csak unalmasabbá tette a szinte tét nélküli harcot. Bár az “ellenfél” jól nézett ki.

Azt még idetenném, hogy Scarlett castingja elmegy, hiszen ahogy az eredetit rendező Mamoru Oshii is mondta, a test csak a shell, bármi lehet, az hogy fehér, hiszen a robotikai céget fehérek vezetik, az csak aláhúzza az énválságát a karakternek.

Ezért lehet kapok majd anyázó kommentet, de a filmet számomra külön lehúzta, hogy sok jelenetben egyszerűen nem tudtak mit csinálni a szereplők. Ezt úgy értem, hogy csak álltak körben, vagy mászkáltak fel és le céltalanul a párbeszédek közben, amitől még üresebbnek tűntek azok a pillanatok. Ilyen például a csapatmegbeszélés az alső akció után, csak nézzétek meg Scarlettet benne. Egyszerűen nem volt mit csinálniuk, amit a rendező Rupert Sanders valami borzasztó módon hozott a vászonra.

Végtére is nézhető a végeredmény, és tényleg nem minden pillanatát az animéhez hasonlítottam, de rengeteg dolog miatt csak a közepes szintet üti meg. Néhol lekötött, főleg mert kevés cyberpunk film létezik, de ez egy Johnny Mnemonic szint, bár szebb, nem pedig az új Mátrix (ami amúgy sokat merített az eredeti Gits-ből). Talán nem arra kellett volna bízni, aki eddig csak a Snow White and the Huntsmant rendezte.

human
írta
2017. 03. 31. 13:34
megjelenés
24
hozzászolás


Life: moziba tévedt B-film

Úristen mennyit tologattam ezt az írást, pedig már az első nap elmentem rá. Mindegy, nem akarom magammal vinni tovább, szóval lássuk röviden, vagy hosszan, még nem tudom mennyire fakadok ki. Igazából nem az volt a bajom vele, hogy szar, mert valójában nem is az, csak hát két év múlva senkinek sem fog eszébe jutni.

A Life egy B-movie. Így lehet tényleg röviden összefoglalni, de közben meg olyan neveket nézünk benne, hogy Ryan Reynolds, Rebecca Ferguson és a főszereplője pedig Jake Gyllenhaal. Ez utóbbi megpróbált visszatérni a blockbusterek világába, na de pont ezzel? Meg minek? A Prince of Persia után szépen tudatosan építette a színészkarrierjét, viszont erre nem tudom mivel vették rá, mármint nem szúrja ki a szemem semmi tervezett mélység, amit csak rosszul bontott ki a film.

A történet röviden annyi, hogy az egyik marsi szonda életet talál a vörös bolygón, egy kis sejtet, amit visszahoz a Föld felé. A 200 milliárdból épített nemzetközi űrállomáson levő tudósok kezdik vizsgálni először, hogy ha esetleg veszélyes az ÉLET-re akkor ne rögtön a bolygónkon legyen baj. Aki látta a trailert, az tudja, hogy először csak több sejt, aztán valami gyilkos lény lesz ezek összességéből, ami persze elszabadul az űrállomáson.

Innentől pedig jön az űrhorror, ami nem keveset merít az Alien és az Alien 3-ból. Mármint ez az ami kiszúrja az ember szemét, bár nekem valamiért főleg a Screamers ugrott be. A lényeg, hogy az inspirációk összessége egyszerűen egy pillanatra sem egyedi. Miközben pedig brutál jól néz ki.

Mármint tényleg, a Safe House-t is rendező Daniel Espinosa pár jelenetet képes a maximumra húzni itt is, a látvány üt, a színészek mindent beleadnak, és a vérengzés nagyon durvára sikerült. Az első halál undorítóan durva, de működik.

A probléma ismét csak a forgatókönyv felé keresendő. Vagyis mivel nem kenhető minden az írókra, hiszen egy film rengeteget változik a készülése alatt, így a végső történet rossz, nem gördül előre hanem rángatják.

Minden technikai baromságot félredobva, hiszen pontatlanságokkal tele van a film, ami a fent előhozott B-filmes hatást erősíti, egyszerűen a karaktereket nem építik fel. Izgulni senkiért nem lehet, a nagyobb tét sem működik, plusz sokszor csak a plot előrelendítése miatt hoznak bizonyos döntéseket. Van aki 1 percen belül két ellentétest.

És akkor a teljesen fura “tűzfal” párbeszédekről még nem is írtam, ami beleolvasva pár kinti kritikába még csak nem is a magyar szinkron torzszülötte, hanem eredetiben is nevetséges. Mindezek mellett szerintem szórakoztató volt a film. Mármint tényleg, furcsa volt a jó színészeket látni benne, de a vérengzés a végső nagy setpiecet félretéve baromi jó, és néhol még kreatív is volt.

human
írta
2017. 03. 29. 15:57
megjelenés
31
hozzászolás


Kong: Skull Island

Gondoltam, hogy nem fog kitartani a májusi tényleges blockbuster szezonig a mostani szerencsénk. Szóval a John Wick 2 és a Logan után akár várni is lehetett, hogy valami igazi csalódás jön lassan. Hát a Skull Islanddel be is futott.

Ne értsétek félre, nem földedöngölni akarom a Skull Islandet, hiszen még a mostani változatában is felülmúlja a tavalyi hasonló kategóriájú filmek jelentős részét. Viszont nem igazán jó, rengeteg dologban megy mellé.

A történet ugye arról szól, hogy felépüljön a Monster Univerzum, ami a Godzillával indult elvileg. Ja nem, van magának a filmnek is valami sztorija, de túlzottan alárendelik a nagyobb képnek. Röviden: egy csapat tudós egy eddig felfedezetlen szigetre megy a vietnami háború végén, és ott egy emeletesház méretű majmot, meg ténylegesen borzasztó más állatokat találnak.

De mindezt úgy, hogy igazából odamennek a szigetre, és utána el kell jutniuk az evakuációs helyhez. Most abba nem is mennék bele, hogy ha mégis belehet menni békésen, akkor miért kockáztatják az életük egy viharzónán át való behatolással. Ez még elfér a film logikájába.

A nagyobb gond az, hogy a Koponya szigeten igazából két fő szálat kapunk, és túl sok karakterrel népesítik be ezeket. Mert az evakuáció felé tartók mellett egy megszállott majomellenes kapitány is akad. És ez utóbbi van jobban megalapozva. Persze blockbuster mélységben értve ezt. Sőt, nem csak felépítése korrektebb, de ez a szörnyfilm rész, amin át bemutathatták volna Kongot.

Mellette viszont ott van még Tom “Chris Pratt nem ért rá” Hiddleston és Brie “túl komolyan vettem a filmet” Larson. A színészi alakításuk igazából tökmindegy, mert többnyire feleslegesek a filmbe. Itt is az van, mint sok ilyen filmnél, hogy pár zenével és cool jelenettel azt hitték kész is van a karakter.

A fentiekbe azért mentem ennyire bele, mert tulajdonképpen ezekből adódik a Skull Island közepessége. Egyszerűen túl van zsúfolva, hiányzik egy erősebb kéz, aki megszorította volna a gyeplőt és egyenletesebben növekvő tempót diktált volna. Egyszerűen nem volt ritmusa a filmnek.

Hogy mi menti meg mégis valamennyire? Hát maga Kong. Konkrétan a setpiece-ek, a nagy akciójelenetek kurvajók. Persze az igazi tét hiányzik mögülük, a hulló karakterek háborús filmes klisék sorsa teljesen lényegtelen, de valami eszméletlenül néz ki. Néhol kicsit olyan érzés volt, hogy először kitalálták a fasza dolgokat, főleg miután képbe került a Vietnami háborús hangulat (a rendező kedvence kb. az Apocalypse Now lehet), és utána megpróbálták úgy összekötni őket, hogy még az MU is alakuljon.

A Kong: Skull Island nem lett új kaland és/vagy szörnyfilm klasszikus, de a jobb pillanatai miatt még épp nézhető lett. Viszont a végefőcím utáni jelenetben felvázoltak valahogy teljesen hidegen hagytak, hiszen egy Godzilla és ezen film vállán fognak nyugodni…

human
írta
2017. 03. 12. 17:36
megjelenés
51
hozzászolás


Star Wars: Rogue One – Gyönyörű, de félig üres

Ebbe biztos bele fog kötni valaki, de a film teljesen azt hozta, amit az előzetesek közben éreztem: nem az igazi. Pedig rengeteg jó dolog van benne! De valami hiányzik is egyben.

3ZXr3Qu

Muszáj a látvánnyal kezdenem, mert az egyszerűen pazar. A helyszínek gyönyörűek, az ütött-kopott “használt univerzum” díszleteket jó nézni, az akciójelenetek pedig simán felülmúlják a The Force Awakens-t. Konkrétan egy brutál látványos robbantás és két pörgős, jól összetett hullámvasút simán van a filmben.

A probléma a töltelékben kereshető. Avagy a forgatókönyv nem az igazi? Most azt félretéve, hogy az első fél óra kőkemény információöntés. Sajnos később sem javul a helyzet. Pedig nagyon jó pillanatokat tudtak írni, csak összekötni nem tudták elég folyékonyan.

PDyGMPm

Mindezt úgy, hogy jó pár tényleg háborús helyzethez illő kérdést is a filmbe tettek. Mert bizony a lázadók sem azok a tündibündi katonák ám, hanem ott is ezerrel megy a politikai játszma, mert a Birodalom emeli a tétet folyamatosan, és nem mindenki úgy képzeli el a fellépést ellenük, mint a többiek. Arról nem is beszélve, hogy a hosszú ideje katonáskodók lelkét bizony megviselte, amit tenniük kellett az eddigi harcok során. Sőt, még a sötét oldalon történő hatalmi harc is előkerül.

Viszont ez mind csak vázlatosan van jelen a filmben, egyikbe sem mennek bele igazán. Így a parancs és feltételezett jó cselekedet között vívódó katona lelki tusája teljesen súlytalan lesz.

A látványnál direkt nem akartam szóba hozni, de a negatívumoknál muszáj lesz: el sem hiszem, hogy a CGI színészeket a Disneynél komolyan gondolták. Bizony, renderelt Tarkinról beszélünk. Olyan uncanny valley mindegyik jelenet, amiben feltűnnek az így létrehozott karakterek, hogy rossz volt nézni. És sajnos nem 2 percről van szó…

6u1MLoE

És ha már technikai dolgok, akkor az utóforgatások kiszúrhatósága mellett sem mehetünk el. Nem elég, hogy sok a trailerekben látott jelenet egyszerűen nincs a filmben, de néha iszonyat szembetűnő amit később tettek be. Például a robot egy “poénos” jelenethez feltűnik, aztán elsétál. De a legdurvábban a film vége lett átszerkesztve szerintem. Befosott a hímsovinisztáktól a Disney? Láthatóan az egyik férfi karakter kapott jelentősebb szerepet az utóforgatásokban, nem a nő intéz mindent. Nem csoda, hogy az elvileg csak pár hétre beugró Tony Gilroy végül írói kreditet kapott.

Még a Force Awakensnél mondhattuk, hogy mennyi minden nyugodott a vállán, addig ez a film nem menthető hasonló módon. Persze ettől még látványos blockbuster akciófilm termék, és igazából simán legurul, még az agyat sem kell kikapcsolni hozzá, ami mindenképp pozitívum.

human
írta
2016. 12. 15. 04:50
megjelenés
217
hozzászolás


The Martian (Mentőexpedíció): földművelés a Marson

Ridley Scott igazi science fictiont hozott nekünk, ami teljesen illik az utóbbi években elkövetett filmjei közé. Akinek tetszenek az ilyen Exodusok meg Prometheusok, az baromi jól fog szórakozni. Ez sem lő föléjük, vagy hozza vissza a régi Scottot.

The-Martian-viral-teaser

A történet nem bonyolult: a marsi kutatóexpedíciót katasztrófa éri, a bolygón levő asztronauták evakuálnak, de valaki ott marad. A csávó persze nem adja fel, az más film lenne, szóval a NASA eredeti terveit figyelembe vége eldönti, hogy a nagyjából 1 évre való élelmével kihúzza 4 évig, amikor érkezik a következő küldetés a vörös bolygóra. Ehhez persze rengeteg mindent meg kell oldania, és sok minden közbejön.

A pozitívumokkal kezdeném, bár ezek közül az egyik nem meglepő: technikailag gyönyörű a film. A Marsi jelenetektől kezdve minden Nasa felszerelésen át a szinte észrevehetetlen CGI-ig bezárólag minden. Na de ez Ridley Scott legrosszabb filmjeiről is elmondható, de a minimum így már megvan.

A másik, ami remek, hogy a filmből végig árad a pozitivitás. Sima túlélős történetet sokféleképpen lehet csinálni. Ott van a Cast Away drámája, az All is Lost depressziója, vagy épp ez a film, ahol szinte letörhetetlen a főszereplő életszeretete, ami miatt képes mindig talpra állni, és a következő lehetséges megoldásra lépni.

Az életszeretethez köthető a humor is, amit szintén jól találtak el. Szerencsére sikerült a könyv humorából rengeteg mindent áthozni, nem csak a káromkodásokat, amik a főszereplő védekező mechanizmusát jelentették a szar helyzetben.

A pozitivitáshoz kapcsolódóan szóba hoznám a forgatókönyvíró egyik jó húzását: nem minden romlik el a Marson, ami elromolhat. A könyvben az egyetlen, ami nem tetszett, hogy a főszereplő bármit csinált, az balul sült el, amire plusz megoldást kellett kitaláljon. Szinte a vécére nem mehetett ki nyugodtan. Itt viszont van ami működik elsőre. Nyilván ez a játékidő miatt is alakult így, hiszen 120 perc környékére nem fért volna el még 2-3 probléma.

martian-gallery5-gallery-image

Ami viszont sajnálatos, hogy nem mertek még merészebben eltérni a könyvtől, így viszont néhol simán csak olyan, mintha olvasónaplót néznénk. A történés ott van, csak épp nem elég részletesen. Nyilván a 10 oldalas levezetések nem maradhattak meg, nincsenek illúzióim, viszont ennek kapcsán jobban át kellett volna írni az egészet. De komolyan, már zenés montázsokkal spóroltak nem is egyszer időt, csak hogy beleférjenek a 120 perc környékébe.

Nem elég, hogy a Marson kapkodnak Scotték néha, de a Földön játszódó jeleneteket csak a színészek mentik meg a teljes vicctől. Jeff Daniels, Sean Bean és Chiwetel Ejiofor nélkül még keményebb lett volna a mentőexpedíciós szálon a sietség.*

Hiába Matt Damon jutalomjátéka, hálás szerep a túlélés, valahogy mégis az “ez lehetett volna jobb, bár szórakoztató volt” érzéssel jöttem ki róla. Kicsit túlságosan olyan volt, hogy a szükséges jeleneteket rakosgatták egymás után, nem a sztorit mesélték gördülékenyen. Azt még hozzátenném, hogy ha a The Martian lenne a legrosszabb blockbuster idén, akkor határtalanul boldog lennék, szóval a mezőny jelentős részét még így is felülmúlta a jobb részeivel és a gyönyörű Marssal.

*Donald Glover nem jó színész.

human
írta
2015. 10. 03. 20:52
megjelenés
44
hozzászolás


Röviden: San Andreas

Úgy tűnik, hogy a trükkök egyre olcsóbbak lesznek. Bár ezt lehet inkább az Into The Stormhoz kellett volna írnom, hiszen a pusztítás nagyon jól nézett ki ott. Na meg itt is. A San Andreas bizonyos szinten klasszikus katasztrófafilm, bár a drámai része elég szar.

A The Rock főszereplésével készült rombolásról van szó, amiben a Szent András törésvonal tovább szakad, és ennek kapcsán a világ legnagyobb mért földrengése történik Amerikában. A Rock pedig megy, és megmenti a nagymellű családját. Carla Gugino lassítva fut, a csillagszemű pedig sokat néz.

san-andreas-alexandra-daddario-boobs

Her eyes are up there.
Mondom.

A probléma, hogy a karakterépítés az nulla. A családi dráma valami borzasztó. Na meg az akció egy kicsit tömény, nincs igazi felvezetés, nem mélyítenek el semmit. Viszont a zsáneren belül ezek nem fájnak annyira. Persze, jobb lenne velük, hozná a régebbi klasszikus katasztrófafilmek minőségét, ellenben az említettek nélkül is simán szórakoztató marad a San Andreas, eszméletlenül látványos néhol, csak simán felejthető is lesz az egyetlen megtekintés után.

sa-carla

Amúgy nem szeretek annyira belekötni ilyen logikai dologba ehhez hasonló filmnél, például a trailerben mutogatott árvízzel szemben való csónakozás simán elfért, de ahogy a romvárosban keresi a lányát Rock, az, hogy is mondjam, még a film szintjén is fájt kicsit. Felpofoztam volna a forgatókönyv írót, ha nem írja meg értelmesebbre. Sajnos a San Andreas exec producere és rendezője elnézőbb volt.

human
írta
2015. 09. 06. 14:53
megjelenés
18
hozzászolás


- A múltba →


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.