The Midnight Sky – itt a vég

A hangulatfilm, ami nem is érkezhetett volna rosszabbkor? Még ha a világjárványt ki is vonom a képletből, akkor is kérdőre vonnám az időzítésért felelős tartalom menedzsert. Ugye tanult belőle? Bár lehet nem látta a filmet, és végtére is a fő üzenetbe belemagyarázható, hogy illik az ünnepekhez.

A konkrét műre térve: arról szól, hogy a Földön valami borzasztó emberiségpusztító szabadul el. Az egyik sarkköri kutatóállomáson maradt férfi igyekszik figyelmezteti a Jupiter lakható holdjáról visszatérő küldetésen levő legénységet, hogy ne tervezzenek a bolygóval, forduljanak vissza. Ebben a feladatában nincs egyedül, hiszen amikor az állomást elhagyta a többi ember, akkor egy lány is véletlenül ott maradt.

Igazából ez a két szál van, a férfi és a lány a hidegben, amint egy másik, jobb antennás helyre igyekeznek, és közben ott van az űrben utazók csapata, akik nem értik, hogy a Földről miért nem jönnek rádióüzenetek, és amúgy is akad problémájuk az útjuk során.

A Midnight Sky főbb problémái pont ebből a két szálas felépítésből érkeznek, mert valahogy nem illenek össze hangulatilag ezek. Történetileg igen, nem kérdőjelezem meg a szükségességüket, bár részemről mindkettő működne magában, kivéve az utolsó perceket.

Az egészen nem segít, hogy a lassú scifik, a Solarisok és hasonlók lebeghettek a rendező Clooney előtt, de sokszor még az (a szerintem amúgy nem olyan rossz) Ad Astra-nál is unalmasabb az egész. Nem is az a baj, hogy merengős, hanem ahogy teszi ezt, kis vágás még ráfért volna, pár stúdió megjegyzés, de ugye Netflix-film, szóval szabadabb kézzel alkothatott Clooney.

És ha már negatívumok, akkor hiába szeretik éltetni Alexandre Desplat zeneszerzését, borzasztó választásnak tartom a filmhez. Még ahol lett volna feszültség, azt is kinyírta valahogy a soundtrackjével.

Mégis, nekem az egyik űrbeli probléma vége ütött, néha a hidegben küszködő páros is. Ezen kívül még az húzta fel a végeredményt, hogy a film iszonyat sötét hangulata teljesen rám ült, amit pozitívumként említek most.

Ezek miatt tűnhet úgy, hogy a negatívumokat sorolgattam, de közben meg simán megvédeném a filmet. Nyilván a Jupiter lakható holdja dolgot el kell fogadni, pedig ilyesmire nem sok esély van, és ha 20 percet kivágnak belőle, akkor többen szeretnék, de még így is egy jobb bevállalós sci-fi volt. Csak épp nem egy ilyen év végére, hogy is szokták ezt mondani, read the room?

human
írta
2020. 12. 29. 20:12
megjelenés
31
hozzászolás


Fatman

A Mikulás (Chris) kiégetten nézi a világot, alig van pénze legyártani az ajándékokat a gyerekeknek, piál, lövöldözik, és amúgy is Mel Gibson alakítja. Mi kell még manapság, a “gritty” filmek korában. Ja, hogy ez elvileg valamilyen szinten komédia is lenne?

Azért nyugi, a Fatman nem teljes depresszióra fut ki, inkább csak arra, hogy a szar világhoz kicsit keményebben kell hozzáállni.

A történet tényleg egy olyan világban játszódik, ahol a Mikulás létezik, egy morgós öregember, és hiába pörgeti a gazdaságot az ünnepekkor, mégis anyagi gondokkal küzd. Leginkább azért, mert a mostani fiataloknak inkább szén jár, annyira rosszak, így viszont a Mikulás népszerűsége is csökken, ezáltal a gazdaság élénkítő hatása is.

Mindezek következményeként, hogy kevesebb az ajándék-több a szén, az amerikai kormány nem is fizetik ki neki a régebbi megállapodás szerinti pénzét. Így még nagyobb anyagi gondba kerül a Mikulás, kénytelen elvállalni egy katonai megbízást, a hadseregnek gyártani… Mindeközben az egyik szént kapó fiú felbérel egy a Mikulásra amúgy is haragudó bérgyilkost, hogy intézze el az öreget egyszer s mindenkorra.

Igazából fejvakarós a darab, mert minden bele tett ötlet tetszik valamennyire, és a kidolgozása is jobb, mint mondjuk a Force of Nature-nek, közben meg valahogy mégsem tetszett igazán, kivéve a teljesen westernes végső harcot. Tényleg nem a cinikussággal van bajom, mert nem nihilbe torkollik szerencsére, egyszerűen csak nem áll össze.

Mondjuk az sem segít, hogy az első pillantásra nagyon különböző szálak konfliktusa túl lassan ér össze. Mel Gibson vonala működött azért, ellenben hiába Walton Goggins a bérgyilkos, és voltak jobb mozzanatai, amikor vele foglalkoztak, az valahogy nem stimmelt. Vagyis inkább a kis srác volt a baj, de ő meg kellett a film üzenete miatt, viszont csak duplázta a mikulásra haragudókat, plusz lépcső volt.

Már elfelejtettem, hogy Saban film, de a végén tényleg ez jutott volna eszembe. Hozzájuk illően valami hiányzott belőle. Pedig a költségvetéshez képest jól fényképezett anyag, és a viszonylag nagy nevek nem is vették félvállról, legalábbis Mel Gibson és Marianne Jean-Baptiste semmiképp sem. Mégis ide tudnék írni a végére vagy öt DE-t.

human
írta
2020. 12. 10. 16:00
megjelenés
4
hozzászolás


Hillbilly Elegy: ezért nem jön az Oscar bácsi majd?

Ezután már nem csak Netflix filmeket veszek elő, de még gyorsan ide vésnék pár szót Ron Howard új drámájáról, amiben Amy Adams és Glenn Close mellékszerepelt. Bár lehet az Oscar kampányban valamelyikőjük elő lesz léptetve onnan.

A történet pofonegyszerű, egy nehéz környékről, ezúttal Amerika kvázi (térképen nem annyira) középen elhelyezkedő államainak egyikéből származó fiúról szól, aki összeszedi magát az életben, és viszi valamire. Ennek során bemutatják a családja történetét, az évszázados nehézségeket, amik folyamatosan sújtották őket, néha saját okokból, és azt, ahogy minden generáció igyekezet kicsit jobb lenni, mint az előző, ami végül a srác boldogulásához, innen való kitöréséhez vezetett.

Ebből a szempontból szerintem működik is a Hillbilly Elegy. A nehézségeket leküzdő főszereplő sztorijában nyílegyenes darab, a legtipikusabb, régimódi díjesőre gyártott dráma, ami mégis el tudja kapni a nézőt, főleg ha Európában ül. Simán lekötött a végéig, szinte repült a játékideje, hiszen Ron Howard ha nem is rendelkezik saját rendezői stílussal, azért a flowhoz nagyon ért.

Erre, a nyílegyenességre rájöttek legkésőbb a vágószobában, így flashbackek folyamatos használatával igyekeztek kicsit feldobni a szerkezetet… és valójában még jobban leegyszerűsíteni a filmet. Sosem kell gondolkozni a nézőnek, hogy valaki miért dönt X módon, hiszen mindig be is mutatják rögtön.

Az egyik negatívum számomra az egész túlszerkesztettsége volt. Például szokták mondani, Gore is említette már a podcastban, hogy a ketyegő óra jó, és gyakran használt dolog a filmekben. Hát itt a ketyegő óra csak még viccesebbé tette az egész idővonalát a történetnek, és még jobban kiemelte a magyarázó jeleneteket.

Arra gondolok, hogy a srác kevesebb, mint 3 nap alatt vezetett 20 órát, elintézte az anyjának az elvonót, de még egy délutáni piknikre is ellátogatott a nővéréhez, aki amúgy ennek megrendezése után elment dolgozni, ahova a főszereplő beugrott… Oké, aki nem látta még a filmet, az most nem értette, a lényeg, hogy a ketyegő óra, az “oda kell érnem az interjúra” mellett képtelenül sok minden történt ebben az igaz történet alapján készült drámában, ami kicsit mesterségessé tette az egészet.

Mindezek ellenére mondom, simán lekötött végig, és az alakítások szapulásával sem értek egyet. Egyetlen dolog sütött csak belőlük: “Oscar bácsit kérek”, legalábbis némelyik Glenn Close világbölcsességnél szinte éreztem ezt a hangulatot. Viszont Amy Adams szokás szerint jó, hiszen a túljátszásait onnan kell nézni, hogy látszólag a két véglet között ingadozó bipoláris.

Tipikusan olyan amúgy, mint a Green Book. Csak itt nekünk még távolabbi a politikai vetülete, hiszen előzetesen sok helyen olvastam, hogy ez a könyv és film megmagyarázza a Trump-ra 2016-ban (és idén) is szavazó népeket. Hát ezt egy pillanatra nem érezni ebből. Ehelyett egy családi dráma, mindenféle mélység nélkül, akik összetartanak minden szarban, de jobbra vágynak. Amit sugallnak a könyv kapcsán, hogy a Hillbilly kultúráról regél, az igazából nincs jelen.

Egyszerűen többnek akart látszani a Hillbilly Elegy, de végül csak olyan dráma lett, amit megnézel, elmegy, 1 hét múlva pedig már komolyan fel sem tudod idézni. Hogy gondolkodásra vagy tényleges empátiára sarkalljon? Esélytelen.

human
írta
2020. 11. 30. 20:04
megjelenés
4
hozzászolás


Force of Nature – csak a csekkért?

Tökéletes példa arra, hogy nem kell túlvállalni magad? Némi negativitás (New Mutants és Chick Fight) után kiemelném, hogy milyen normális lett ez a B-film, amiben Mel Gibson és Emile Hirsch főszerepel. Főleg azért, mert már a kezdő jelenetben megmutatják mit tudnak, nem kamuzzák le a csillagokat az égről, és ezt a szórakoztató trasht végig is viszik.

Nyilván már a történet is képtelenségekkel van tele, de ebben az esetben ez a fűszer, ami szórakoztatóbbá teszi a végeredményt. Egy hurrikán közelít a város felé, és valami tolvaj csapat most tudja meg, hogy egy teljesen átlagos “panelház” tele van műkincsekkel. El is indulnak oda, pont akkor, amikor épp pár rendőr is odatart, hogy menedékbe szállítsák a pár hátramaradót, akik nem voltak hajlandók maguktól elhagyni otthonuk az érkező vihar előtt.

Ezen két csapat csap össze, de persze az ott lakók sem maradnak ki. Egy helyszínre koncentrált, lövöldözésekkel teli móka a végeredmény. Néhol már-már komikába forduló túlzásokkal, logikátlan húzásokkal, miközben még a hangulat is stimmel a folyamatosan szakadó esővel.

Az egészet feldobja, hogy bár “lecsúszott sztáros” a szereplőgárda, mindenkinek voltak innen szebb napjai, viszont mégis ott van bennük a rutin, ami érdekes mennyit számít ez esetben. Amatőrebb színészekkel a rossz forgatókönyv és kis költségvetés megfojtaná a Force of Naturet, de így még pont a szórakoztató oldalra esett. Bár lehet van akinek szomorú lesz Mel Gibsont ebben látni.

Mivel nem vette túl komolyan magát a film, így a végén, amikor a Dexteres csávó és Hirsch szemben áll, akkor már csak vigyorogtam a fordulaton. Ennek kellett jönni, és nem hagytak cserben! Nyilván ténylegesen csak az akciófilmeket jó szívvel nézőknek ajánlható, akik a B csapásokat is tudják kedvelni. Azért bőven látszik rajta, hogy nem moziba szánt, hanem videotékás darab.

human
írta
2020. 11. 18. 15:45
megjelenés
8
hozzászolás


Unhinged – Crowe elszabadul

Mi történik akkor, ha egy minden határt átlépett elkeseredett emberre dudálsz a dugóban? Az Unhinged ezt a kérdést feszegeti, de valahogy rossz helyre mutat a morális iránytűje. Ennek ellenére egynek elmegy, pozitívan és negatívan is értve ezt.

A történet egy pofonegyszerű horror-thriller. A főszereplőnő a dugóban ül, nem ér be időben a munkájába, épp kirúgja a legjobb kliense telefonon, a válása közepén van, és még a gyerek is idegesíti a hátsó ülésen, hiszen azért késnek a suliból, mert az anyja baszott időben felkelni, és a késésért elzárás jár. Na ebben a pillanatban dudál rá valakire, Crowe karakterére, aki nem mozdul, hiába zöld a lámpa. Itt felmerül, hogy azért sosem tudni, mi jár épp az emberek fejében? Mindenki elvan az egójában nulla empátiával arra, hogy akivel összefut idegen, az vajon min megy át éppen.

A nagydarab férfi bocsánatot kér a figyelmetlenségéért, de elvárja, hogy a nő is beismerje túlreagálását, és szintén kérjen bocsánatot az agresszív dudálásért. Nyilván nem teszi meg, hiszen ez egy film eleje ahonnan még hosszú az útja a karakterének. Na erre bepipul a zöldnél tötyögő, és azt mondja, hogy akkor megmutatja a nőnek, milyen egy igazi szar nap. Ezt azzal kezdi, hogy először csak az úton ráfékezget (ez a szokás baszki itthon is terjed, idióták), de utána eszkalálódik a helyzet, kezdve a nő legjobb barátjának megölésével.

Innen átmegy egy viszonylag szórakoztató macska-egér dologba, nem megváltó itt sem a film, de van egy lendülete, és Russell Crowe nagyjából elviszi a széles vállain egy darabig. Engem mégis elvesztett. Mondom, a korrekt, meg egynek elmegy dolgokat tudom rásütni, viszont a figyelmem 60 perc után kezdett elkalandozni. A leszámolást, a végét valahogy elrontották. Pedig szép volt az eleje, ahogy felvezették, hogy a rendőrség leépítésével miképp kezdtek lekerülni a láncok az emberi agresszióról, és ezt átvitték egy személyesebb történetben is. A civilizáció vége nincs messze? Ellenben utána nem tudták a nagyobb kép terrorját a kisebb skálán ott tartani, bár kicsit többet akart mondani a film, de nem sikerült neki.

Érdekes volt az Unhinged olyan szempontból is, hogy mintha nem lett volna teljesen átgondolva. Mármint vannak dolgok, amiket jól bemutatnak, például, hogy miért nincs lezárva a telefonja, ezzel hihetőbbé teszik a filmet, de közben olyasmi is akad, amit vágás közben realizáltak, és fél mondatban odavágták emlékeztetőnek. Ilyen a “labirintus szerű utcák”, amit a film elején hoztak szóba, de ha objektíven nézzük, akkor kellett volna még valami azelőtt, hogy a főszereplők tényleg oda menekülnek. Tudom, ezek apróságnak tűnnek, de mégis tudat alatt hatnak a nézőre, kevésbé működik tőlük az Unhinged.

Viszont most lenne egy spoileres kérdésem, szóval a tovább mögött és talán a kommentekben is óvatosan.

Folytatódik a bejegyzés »
human
írta
2020. 11. 05. 14:57
megjelenés
10
hozzászolás


Project Power – az íróknak is kéne az erőből

Ez a nyár nem a blockbustereiről lesz híres film fronton, de mivel a Netflix nem is tervezett a mozikkal, így ők a programjukon sem sokat változtattak. Idénre tervezték az Old Guardot és a Project Powert (a következő a Holmes-film), aztán meg is kaptuk őket. Nagy nevekkel teli mindkettő, utóbbi talán még inkább, látványos, és talán most még jobban ki is voltunk éhezve rájuk.

Legalábbis a Project Powernél teljesen ezt éreztem, feljebb értékeltem, mert rég láttam újdonságot a pop filmek között. Amit pedig pótoltam, nos…

A film egy volt katona körül bonyolódik, aki egy titokzatos drog előállítóját keresi. A szerről azt kell tudni, hogy 5 percre szuperképességeket tud adni, láthatatlan lehetsz, vagy bőröd annyira megkeményedhet, hogy golyóállóvá válsz. Viszont az is előfordulhat, hogy meghalsz, mert valami olyan képesség jutott, amivel nem bír a szervezeted.

Szóval az egyik oldalon ott van Jamie Foxx, aki valami miatt motivált a terjesztők előkerítésében, a másikon pedig befut a nyomozó, akinek nem tetszik, hogy ennyire felborult az erőegyensúly a rendőrség és a bűnözők között, és ezért ered a dolgok nyomába. A helyszín amúgy New Orleans, mert az meg a film üzenetéhez kell, viszont ez nem baj, mert legalább nem a tipikus Los Angelest kapjuk.

A probléma, hogy itt sem tököltek sokat a forgatókönyvvel, sokszor csak erővel megy előre, hogy “legyen valahogy”. Szerintem a koncepció remek, és részemről Jamie Foxx & Joseph Gordon-Levitt simán cipelte a Project Powert, de azért nem tudok szemet hunyni pár történetbeli ugrás fölött. Arról nem is beszélve, hogy a fináléra kitaláltak egy látványos nagy pillanatot, de előtte meg ott volt 20 perc unalom. Legalábbis ezek a véletlenszerűen eltűnő fegyveresek, meg a Captain Phillips után írt “menekülés” nem volt túl erős. Egyszerűen átgondolatlannak érződött, amin még dolgozni kellett volna mielőtt forgatnak.

Nem is tudom, nehéz szavakba önteni, de valahogy nem érződött filmnek. Tudom, már megint ezzel jövök, de olyan volt, mintha kitalálták volna a cool pillanatokat, amik közül jó pár tényleg annak sikerült, szemben Theronék halhatatlanos unalmával, aztán valahogy összekötötték volna őket. Vagy ami még rosszabb: ha vágóollóval próbálták menteni. Mert bár érteni, hogy miképp terjed el a drog a városban, de akár ott is lehetett volna fél óra alapozás. Mondjuk Foxx karakterének történetete egyben volt, nem ollózott, viszont az meg nem érződött mélynek.

Ezúttal nem fogtam a fejem az akció közben, csak párszor, szóval mindenképp a nézhetőbb Netflix blockbusterek közé tenném, és még az üzenet sem fájt a bennünk lakó erőről, amit ápolni kell, ahelyett hogy külső segítségre várnánk.

A kedvelt főszereplők miatt nekem a jelenlegi helyzetben simán elment. Azért nem fogom 5 év múlva is emlegetni valószínűleg, kivéve ha ennél csak szarabbakat szállít a Netflix ezután. Amúgy sokan panaszkodtak a korai években, de manapság szinte minden “Original” újdonság minimum magyar felirattal jön, ez esetben pedig szinkron is volt.

human
írta
2020. 08. 18. 14:58
megjelenés
34
hozzászolás


Lost Bullet / Balle perdue – francia tökösség?

Tudom, egy tucat filmmel tartozom, erre miért ezt a francia Netflix darabot veszem előre, de hát tisztában vagytok vele, hogy bírom az akciófilmeket, és a nevén nem nevezem másik premierjükkel ellentétben ez még korrektnek is tűnt a streaming szolgáltatótól.

A történet pofonegyszerű zsánerdarab. A kocsikat turbózó bűnözőt lekapcsolják, és kénytelen a zsaruk különleges osztagának dolgozni, a kábszerellenesek autóit felkészíteni a gyors üldözésekre. Hősünk már épp letudná az adósságát a társadalom felé, amikor egy gyilkosság gyanúsítottja lesz, és csak egy műszerfalba fúródott golyó előkerítésével tisztázhatja a nevét, szóval ezt igyekszik megszerezni.

Talán leírhattam volna kicsit konkrétabban is a sztorit, annyira klisések a fordulatok, mindet ki lehet találni — már ha az ember ezt élvezi –, kivéve azt, amikor a főhős a verekedés közben simán ‘összetör’ egy nőt is, ami meglepően furcsa látvány volt a PC világban, nem öncenzúrázták magukat a franciák. És tulajdonképpen emiatt van igazi egyenlőség? A verekedés közben senki sincs kímélve, viszont senki sem törékeny.

A költségvetésből tisztán látszik: egy kisebb filmről van itt szó. Bár szerintem mindent kisajtoltak a ráköltött eurókból, de azért összesen két nagyobb autós üldözés van, és csak az egyikben mennek házak közé, bár akkor összetörnek pár dolgot. A trailernél valaki le Cobra 11-ezte, szerintem kicsit jobb még a két említett jelenet is, filmszerűbb, de valahol áll a hasonlat.

Az tény, hogy a forgatókönyvet szét tudnám szedni, bár a 6 Undergroundnál összeszedettebb, de azért nem sokkal. Ez csak amolyan figyelmeztetés, mert szerintem a pár akciójelenet, és a visszafogottság elég jól állt a filmnek. A sztori olyan, amilyen, bár szerintem van belőle egy hosszabb verzió, #releasetheguillaumecut, viszont valószínűleg az sem segít a tényleges forgatókönyvi problémákon, csak lassabban jut el a végkifejletig. Konkrétan a vágás, a felesleg kiszórása, és a 90 perces játékidő nagyon jót tett a filmnek.

Mindennel szemben az akció pedig meglepően ütős. Helyén kezelve, a B-filmek közé téve, látva a kisebb költségvetést még a végső nagy üldözés is korrekt, persze a fizikai hülyeségeken át kell lépni, de konkrétan van benne egy olyan fasza tömegbunyó, hogy már azért megérte a 90 percet. Mindezt tényleg ott kezeljétek, hogy az akciófilmekkel elnézőbb vagyok. És ha már bunyó, bár látszott, hogy sokszor elpróbált koreográfia, de valahogy kevésbé “álltak sorba” az ellenfelek, mint az Extraction hasonló részeinél, csak az másban volt erős.

Ehhez hozzátenném, hogy igazából a vérrel sem spóroltak. Na nem az ütéseknél fröcsög, hanem ha valakit a sztori szerint meg lehet ölni, akkor azt nem kímélik. És ez valahol elég feszültséget ad még a lyukas sztoriba is, ami főleg a vége felé esik szét nagyon, mert ki adna engedélyt bármiféle úttorlaszra.

Nem annyira meglepően, de tényleg szórakoztató lett. Moziba lehet nem mentem volna érte, de nem is kellett, és azért új akciófilmekkel nincs tele a padlás mostanában, főleg fogyasztható darabokkal.

human
írta
2020. 06. 22. 17:43
megjelenés
6
hozzászolás


Röviden: Valan — magyar skandináv krimi?

Igazság szerint a cikk címét minden módon értem, negatívan és pozitívan is. Bár végül is jobban bejött, mint a Rendszerből törölve (az X nem a cím része, ugye?), viszont kevésbé helyi valahogy, így tényleg a zsáner nagyjaival, Tetovál lányokkal, Bron/Broennel küzd, amikkel szemben alulmarad.

Bevallom a történet történelmi, romániai forradalmi része annyira nem kapott el, szóval főleg nordic noirként néztem a filmet. Egy eltűnt lányok után nyomozó férfi visszatér szülővárosába, mert ott előkerül egy fiatal holtteste, aki lehet, hogy a már említett eseménykor, azaz 22 éve eltűnt húga. Kiderül, hogy nem, de az új áldozat miatt bizony felpörög az ügy, talán ki lehet deríteni, hogy ki öli a kisváros lányait.

Mindezt egy havas romániai bányászvárosban, szóval a jéghideg hangulathoz a környezet megvan, a durva ügy megvan, akkor mi kell még, éjsötét titkok és fordulatok? Kapunk azokat is. A film után senki nem fog jó kedvűen felállni. Vagyis a film felénél, mert túl hamar lehet összetenni amilyen nyomokat addig kaptunk.

A kérdés tényleg csak az, hogy mi kell a zsáneren belüli érvényesüléshez. És igen, tudom, a film egy része nem érintett meg, valószínűleg pont az a feszültség lett volna a plusz, de egy kicsit unatkoztam. Igazából az ugrott be közben, hogy tisztességes iparosmunka. Ami valójában nagy szó, hiszen sok pénzből Fassbender főszereplésével nem sikerült Hollywoodnak legutóbb.

Nem is akarnék túl negatív lenni, míg a Drakulics elvtárs a feléig volt film-film, addig ez a végéig kitartott, pedig emlékeim szerint a forgatás azért nem volt olyan gördülékeny, sietni kellett a hó miatt, de nem futottak The Snowman-gondokba azért.

(Mielőtt valaki kérdezi: a Budapesti Távmoziban láttam 990-ért, jelenleg is vetítik még, de nem szeretném ha a kommentek a technikai részről szólnának azért.)

human
írta
2020. 05. 07. 17:36
megjelenés
4
hozzászolás


Drakulics elvtárs

Magyar vámpíros komédia, ami még jó is? Lehet ilyen? Mondjuk ehhez a dübörgő szocializmusba kellett helyezni, és pár apróbb poén, a betegeket hazaküldtük a legjobb félmondat, mellett teletenni káromkodással. Úgyis sokan mondják, hogy a béna amerikaiaknak csak a fuck van, míg magyarul lehet tolni basszák meg. Ja várjunk, az a fuck.

Mindenképp pozitívan akartam kezdeni, mert egy rakat dolog jó a filmben. Konkrétan az első vagy 40 perc baromi jó. Nekem tetszett a fényképezése, a zene is remek, és itt még a sztori is jó tempóban haladt, amit a már említett rendszer poénjai remekül megfejeltek. Tényleg jobb amerikai komédiák is beugorhattak a megvalósításáról, mégis volt benne magyar íz bőven, és nem csak a kolbászra gondolok.

A történet arról szól, hogy egy 60 éves elvtárs hazatér, mivel részt vesz a vérgyűjtés a vietnámiaknak akcióban. Már az elejétől tudni, na meg a film címe is árulkodó, hogy egy vámpírról van szó. Az erre ráébredés működött valahogy, hiába van túlhúzva — részemről túl sokáig tartott amíg a szereplők beérték a nézőt, viszont ez az információ különbség érzésre semmi pluszt nem adott a történethez. Vigyorogtam, szólt a zene, még Nagy Ervint is bírtam a szerepben, ami elég ritkán fordul elő, bár így belegondolva filmekben többször jó.

Mindig az jut eszembe, hogy már nem is tudom melyik hazai forgatókönyvíró mondta: a papírra vetett dolgok teljesen csak az alapok itthon, a terepen nagyon átalakulhat a mű. Nyilván ez odakinn is állandó, csak a mérték kérdéses. Itt teljesen ennek beteljesedését éreztem, darabokra esett a film az első 40-50 perc után, pedig ugyanaz írta aki rendezte, szóval nem értem mi történt. Vagy a vágószobában estek neki? Mondjuk a játékidő jót tett a filmnek, főleg ebben az állapotában. Továbbra is érthetetlen, hogy miért hagyták a 2 órás komédiák elterjedését Amerikában. Bár tippre Judd Apatow okolható érte, meg a kurvasok pénz amit kerestek a filmjei.

Ellenben ezekkel tényleg nem földbe döngölném a Drakulics elvtársat, hiszen többnyire jó, ahogy a szálak elkezdtek összeérni, alakult volna a történet, akkor még reménykedtem is, de a második fele olyan volt, mintha csak ötletek összedobálása lett volna. Ezek közül némelyik tetszett is, csak nem állt össze. Amikor a kocsival behajt, üvölteti a zenét, és mindketten elkezdenek táncolni, az volt a WTF csúcspont, annyira kilógott, még ha a nő karakterábrázolásához tett is persze.

Bár csak ilyesmi lenne az alap? Nem tudom hogy zárjam, az biztos, hogy minden gond ellenére pozitív meglepetés volt, láttam nektek is, hiszen kicsit a kommentjeitek beszéltek rá még korábbról, a bemutató környékéről.

human
írta
2020. 04. 27. 13:37
megjelenés
17
hozzászolás


Sonic The Hedgehog

Gotta go fast! A botrányfilm, mármint a rajongók és az internet szanaszét szedte a film első előzetesét, aminek hatására változtattak a főszereplő Sonic kinézetén.

Az erőfeszítéseiket pedig elvileg díjazta a közönség, és a film siker lett a pénztáraknál. Bár szerintem csak az aranyos családi szórakozás miatt, nem pedig azért, mert normálisabb lett a grafika. Úgy tűnik tél vége jó időpont a hasonló filmeknek, ugye a Pikachu is ekörül jött, és viszonylat sikernek számít.

A film amúgy teljesen gyerekes történettel bír. Mármint ezzel semmi baj nincs konkrétan, Sonic a teleportáló gyűrűkkel kénytelen a Földre menekülni egyedül. Itt egy kisváros körül dekkol, amíg véletlenül ki nem süti magát, és erre az EMP-szerű dologra fel nem figyel a gonosz kormány, ami odaküldi Robotnikot, hogy vizsgálja ki a helyzetet. Mondjuk a kék kedvenc mellé pedig beugrik a jószívű helyi seriff, hogy legyen némi buddy cop dinamika is.

A gondom leginkább az, hogy a legtipikusabb minden benne. Ritkán jut eszembe ez a kifejezés, de a “fájóan közepest” használnám. Nyilván gyerekeknek minden vicc új, de ebben eskü minden benne volt, ami eszembe jutna a “Sonic a Földön” felállásról. Ami azért baj, mert ez csak átlagember szint, nem pedig igazi forgatókönyves, mármint ötletek szempontjából. Mindezt tipikusan “by the book”, kimért termék módjára valósították meg.

De hogy a pozitívumokat se hagyjam ki, és ez itt lehet megosztó lesz: az volt igazán jó, amikor a Sonic és a Seriff hülyült, adta-kapta a poénokat a társalgásban. Na jó, a cuki Sonic jelenetekkel is ki voltam békülve. Minden más jelenet ásítós.

Mondom, lehet kapok, de szerintem Jim Carrey semmi extra nem volt a filmben. Aki nosztalgiázni akar, annak persze javasolt, hiszen az Ace Ventura időkhöz nyúlt vissza az alakításával, csak ugye sokkal öregebben most, és láthatóan jól érezte magát a forgatáson, de valahogy túltolta, miközben csak azt hozta, amit 20 éve. Érdekes kettősség, de nem pozitív.

A végeredmény teljesen semmilyen. Párszor elvigyorodtam, nem vitás, az X-men kikacsintáson főleg, de így 2 nappal később írva ezt már mostanra halványultak a részletek. Felnőttként felejtős, bár az elmegy oldalról nézve, de a gyereket nyugodtan érdemes elé ültetni.

human
írta
2020. 04. 19. 03:25
megjelenés
11
hozzászolás


Coffee & Kareem: a haverzsarus zsáner sokadik darabja

A Netflix úgy döntött, hogy kipróbálja milyen, ha a Stuber rendezője tovább garázdálkodik.

Ezt tényleg minden szinten lehet érteni, egyrészt mert a Stuber szerintem elment, de akinek nem tetszett, az mindenképp hagyja ki Coffee & Kareem kalandját, hiszen egyrészt pont olyan bland, másrészt mert Michael Dowse karrierje eléggé hullámzó, a Goont is neki köszönhetjük, szóval akár igazán jó is lehetett volna.

A történet szerint egy fehér zsaru, érdekes névválasztás a Coffee hozzá, egy fekete nővel jár, akinek a fia Kareem ezt a viszonyt nem viseli túl jól. A kölyök terve, hogy pár gengsztert felfogad: verjék meg a férfit. Csak hát az üzlet lebonyolítása közben szemtanúja lesz egy gyilkosságnak, és így kénytelen Coffee-val közösen menekülni egy nagyobb, piszkos zsarus ügy mellékvonalán.

Igazi haverzsaru filmes alap, persze klisés, de nem a sztorival van baj, az biztos. Vagyis igazából semmi komoly gondom nincs a filmmel, azon kívül, hogy Ed Helms nem a legjobb főszereplő, közte és a kölyök között nem volt annyira erős a kémia.

Ellenben tipikus egyszernézős szórakozásként simán elment a film. Ahogy az Ubernél, úgy itt is teleszórták popkult utalással és poénnal, amik közül nyilván nem mind, de jó pár működik. Ezek közül amúgy a politikai korrektséggel hülyülés szerintem magasan kiemelkedik. Az összes pillanat remek, amikor a túlérzékenységet villantó zsaru nem tudja mit szabadna mondania bizonyos helyzetekben, mi nem hangzik rasszistának. Annyira abszurdan viccelnek vele, hogy az ütött.

Ahogy a “nagy fordulatokkal” teli történet hiába szedhető szét, és valójában tét nélküli, mert egyszer sem meri kifordítani a nézői elvárásokat. Viszont mindeközben a mellékszereplők kicsit ellopják a showt. A komoly szálakat tök viccesen ellensúlyozza, vagy épp súlytalanítja Betty Gilpin. Sőt, szerintem” King Bach” is rohadt vicces volt.

Igazából a végére el is jutok a film fő bajához, azon kívül, hogy a másolat másolata kicsit, egyszerűen a nagy haverzsarus filmekhez esélye sincs felnőni, pont azért, mert eltolják a Haláli fegyver-humor felé sokszor, pedig a zsaru+ gyerek + anya vonalon lehetett volna igazi érzelem is mögötte, amivel téteket is tudtak volna bele tenni. Vagy annyira el kellett volna szállniuk korábban, mint a végső leszámolásnál tették.

Ellenben mégsem bántam meg, hogy megnézem. Elment, párszor vigyorogtam, nyilván 1 év múlva nem ezt fogjuk ajánlgatni, de most az időzítése remek volt egy ilyen popcorn limonádénak, amiben azért rengeteget káromkodnak és párszor durván fröcsög a vér.

human
írta
2020. 04. 08. 15:55
megjelenés
7
hozzászolás


The Voices – hogy miért nem békéseket hall?

Nem szabad hallgatnotok a fejetekben levő hangokra, a rossz ösztöneitekre! Nyilván eltúlozzák a sok gyilkossággal ezt az alapgondolatot, de ilyesmi lapul Ryan Reynolds véres hülyülése mélyén.

A The Voices főszereplője egy kora 30-as férfi, aki kádakat gyárt egy kisvárosi gyárban, és akinek az anyja skizofrén volt, az apja pedig nem igazán bírta ezt. Hát felnőve neki is hasonló problémái akadnak: beszél hozzá a macskája és a kutyája, vagyis hangokat hall. A probléma, hogy a macska nagyjából a mindent elpusztító káosz felé tolja, a kutya pedig egy kicsit megpróbálja ellensúlyozni ezt, de nem igazán megy neki.

Ez természetesen oda vezet, hogy a könyvelésen dolgozó angol bigét véletlenül megöli főhősünk, aztán a levágott fejét elteszi a hűtőbe, de az elkezd panaszkodni (komolyan), hogy egyedül érzi magát…

A történetből persze simán lehetett volna valami kőkemény horror is, de itt a sötét humor felé tolták inkább azt a mérleget. Hogy eléggé rágyúrtak-e, azt nem tudom teljesen, párszor persze el lehet mosolyodni, annyira abszurd az egész, de közben pedig a szomorú háttérra is koncentrálnak, talán túl sokat is?

Az mindenképp kijelenthető, hogy néhol elég beteg az anyag, amire nem meglepő, hogy Ryan Reynolds beugrott, az ő humorát ismerjük, viszont érdekes volt, hogy Gemma Arterton és Anna Kendrick mennyire visszahúzta a teljes elszállásból a filmet. Ezt úgy értem, hogy ők remekül képviselték a komoly oldalt, ahogy egy átlagember rácsodálkozik a sötétségre. Igazi érzelmeket tettek a műbe. Viszont így kicsit nehéz volt a macska “Too late, shitbag! There’s no turning back. You’re a stone-cold murdering maniac!” és hasonló hülye kijelentésein vigyorogni.

Összességében olyan… elment a film. Végül lehet a két szék, a teljes elszállás és a kicsit komolyabb, drámaibb között leült a földre? De azért Sing a happy song, sing a happy song.

human
írta
2020. 04. 03. 14:45
megjelenés
7
hozzászolás


- A múltba →


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.