Mármint már megint írok arról a filmről, ami iszonyat messze van a legjobb minőségtől, de olyan szinten jó nézni, hogy nehéz elmondani. Nyilván a szintén John Carney által készített Flora & Son után jutott eszembe újranézni (már sokadszorra), és szerintem most jobban tetszett, mint legutóbb. Ez a jelenet amiből a megosztott kábeles kép van, atyaég:
A történet két mélyponton levő emberről szól. A dalíró nő épp rájött, hogy a rocksztár szerelmével nem fog összejön az élet, mivel máshogy gondolkodnak nem csak a párkapcsolatokról, de még a zenéről is. A másik pedig egy producer, aki meglátja őt énekelni egy bárban, és hozzálátja a többit, a nagyzenekart, az emberekhez tényleg eljutó őszinte zenét. A férfi élete is romokban, a gyerekével nem jó a kapcsolata (milyen meglepő Corneytól)
Közösen gyógyulnak, természetesen a zene segítségével, hiszen összehoznak egy albumot! New Yorkban! Az utcán felvéve! Autentikus hangot adna az dalokban levő érzelmeknek. Tudom, kicsit cinikusan hangzott így felkiáltójelekkel, de valójában az a jó filmben, hogy nem is kacsint ki ironikusan, hanem meri az érzelmeket őszintén kitárni. Csak épp a rendező többi művéhez képest nagyon ‘csillogó’ színészekkel és fényképezéssel.
Természetesen készítő John Carney ezt a művét kedveli legkevésbé, mert Keira nem volt hajlandó többet gyakorolni az éneklést, kinyílni a szerepben meg hasonlók. Nem akarom leszólni az élményeit, de szerintem kicsit azért is mondta ezt (amiért már bocsánatot kért), mert itt volt a legkevesebb kontrollja, hiszen a sztárok jobban átnyomhatják az akaratukat. De lehet akár a producerek is.
A Begin Again a legpolírozottabb filmje a rendezőnek, és minden hibája ellenére pont ez a csillogás adja azt a pluszt, azt az eltúlzott, “larger than life”-érzést, amitől álomszerűbb az egész, és ettől az egyik legtökéletesebb feelgood film. Igen, a szétszabdalt történet a két külön nézőpont egy csomópontba vezetésével hiába jó ötlet, lehetne erősebb. Viszont Mark Rufallo és Keira Knightly sztárnak néznek ki, előbbi mindenét beleadja a hobo producer érzésbe. Ezen kívül még itt van Adam Levine, aki meg nem is színész, de a saját rocksztársága tökéletesen illik a filmbe.
Emellett a fényképezés gyönyörű. Igen, nem valós, hogy egy régi jaguárral jár a producer, hogy az utcán felvéve a dolgokat minden összejön és a többi, a Flora & Son eskü realistább volt, de mondom, pont ez teszi mássá és többé a Begin Againt.
Egy idill amire velük tartunk, és jó visszatérni is hozzá. És amit 18 percnél van benne az még mindig az egyik legtökéletesebb jelenet ami létezik.
Imádom ezt a filmet, szerintem már vagy 6x néztem újra és bármikor újra nézhető. Tényleg az igazi “feelgood” film. Számomra hibátlan ebben a kategóriában.
ez már a 3. írás róla sztem itt is :D
Én mindig azt mondom, hogy tökéletes film nem létezik, de tökéletes filmélmény igen, és ez pont ilyen, illetve pont ilyen volt mind a három alkalommal, amikor újranéztem, de biztos, hogy lesz még egy pár.
Egy időben tök sokszor jutott eszembe az Amelie csodálatos élete, azt is újranéztem, legalább ötször, de az utóbbi időben ez jutott eszembe többször… az ilyen filmek után tényleg úgy érzi az ember, hogy szép az élet
És bár fejből most nincs meg, hogy mi van a filmben a 18. percnél, mert nem kevés idő eltelt már a legutóbbi megtekintés óta, de megkockáztatom, hogy mégis tudom, mire gondolsz… már csak ezért is meg fogja érni megint elővenni, mert majd bólogathatok magamban, hogy mennyire egyetértünk.
Ezt a Keira Knightly-féle “konfliktust” nem tudtam egyébként, de szerintem közel tökéletes a szerepben, ott és akkor nagyon könnyű lenne belezúgni, Ruffalo meg kb 15/10, mert bár eleve kedvelem a fickót, de itt tényleg szívét-lelkét beleadja, és baromi jól is áll neki.
A poszt pedig tökmindegy hanyadik, mert, ha megint sikerült pár új nézőt leültetned a film elé, vagy a régieket újra, akkor a következő tökmindegy-hanyadik poszt is ugyanígy meg fogja érni.
Nagyon szeretem ezt a filmet, tényleg annyira jó a hangulata, teljesen beszippant többszöri megtekintésre is.
Egyszerűen jól érzed magad, mikor nézed.
Esküszöm hiányzik az a mozizós időszak az életemből, amikor kevesebbet tudtam filmekről, mielőtt beültem rájuk. Itt például semmit a főszereplőket leszámítva (első Carney volt, azóta csak a legújabb nincs pótolva). Hatalmas élmény volt, azóta is keresem ezt a fajta feelgood mód életszerű, de továbbra is nagybetűs MOZI élményt, az olyan filmeket amik mernek ilyen kicsi témában ilyen egyszerű, de magával ragadó dolgokat mondani – arról nem is beszélve hogy árad a filmből a zene szeretete, és tele van klasszikus dalokkal és jelenetekkel (az első produceri meeting, a jelenet Ruffalo lányával a kocsiban, sorolhatnám). A Flora and Son előtt nagyon érik egy Carney újrázás (nekem a Sing Street volt eddig a legjobb), szóval legjobbkor jött ez a reminder most, köszi human:)
PS: Lehetne többször ilyen archív újranézés, vagy számodra klasszikus ajánlás, hiányoznak az ilyenek is, mert mindig szeretem olvasni, mik mások kedvencei.
Egy időben sokat hallgattam a soundtrack albumot. A filmet magát csak kétszer láttam kb.
Én is mind készülök újranézni, nagyon tetszett!
Ebben a filmben tűnt fel mennyire jó Mark Rufallo hangja (a beszédre gondolok nem az éneklésre).
Köszi! Megyek megrendeltem blu rayen… IMÀDOM EZT A FILMET.. A ZENÈJET IS.. Rosszkedved van?? Nèzd meg! :).. +Buèk!
“Keira nem volt hajlandó többet gyakorolni az éneklést, kinyílni a szerepben meg hasonlók.” – Nekem pont ez az egyik kedvenc dolgom ebben a filmben és ebben a soundtrackben, hogy Keira nem tökéletes, de szép hangja olyan valóságossá teszi az egészet, Feist jut eszembe róla.
Nem tudom hányszor láttam már ezt a filmet, mindent szeretek benne, még James Corden is jó itt. :D
Hát igen, ez nálam is oszlopos kedvenc. Mondjuk minden Carney-t szeretek, de ez a legújranézősebb. Az egyik nagy szívfájdalmam, hogy apukám már nem láthatta, nagyon tetszett volna neki, ő is a zene bűvöletében élte az életét.
Tökre egyetértek, hogy Carney többi filmje realisztikusabb, ez a film viszont mert olyan igazi, nagybetűs feelgood mozi lenni, és ez felszabadító a nézőnek is. Mindenki, aki szeret moziba járni, ki van éhezve arra, hogy néha elvarázsolják, hogy kiszakítsák a mindennapokból, és szívből nevessen, vagy épp sírjon egy jót. Ez a film hozta azt a zsigeri élményt, amit a jó zenés filmek tudnak, a végére szépen felépíti a teljes katarzist, és mivel a dalok nagyon jók, őszintén megérintik az embert. Plusz az is sokat dob a filmen, hogy Keira és Ruffalo is olyan sztárok, akik mainstream-, és művészvonalon egyaránt sokat mozognak, tudnak egy olyan mélységet adni a karaktereiknek, ami hihetővé teszi őket. Amellett marha jó köztük a kémia, zsenális ötlet volt összerakni őket, nekem nem jutott volna eszembe. Szóval hát igen, ezt a filmet nehéz nem imádni.
Egyik kedvenc zenés, alkotós filmem. Igazi feel good film. Eredetileg amúgy összejönnek a filmben Ruffaloék, de végül kivágták ezeket a részeket.
Ami pedig az alkotást, mint bemutatott tevékenységet illeti, kicsit túlromantizálja és álomszerű az idealizmusa, de nem viszi túlzásba és júl működik. Olyan mese, amibe kicsit mindenki hisz. Csak ne higgyük el, hogy csupán ennyi az egész :)
Kicsit amúgy keserédes szájíze van, de mindenképp egy szép és ajánlós film.