Az éjszakai eget a fényjelző lőszerek világítják be, a távolból robbanások zaja hallatszik, az adrenalin már előre buzog az ember vérében, alig várja, hogy odahajtson és a közelből is megérezhesse a puskapor szagát, miközben a szíve 150-es pulzussal pumpálja a vért mindenhova a golyók becsapódásainak éles csattanásainak hangzavarában.
A történet tényleg annyi, mint az egysoros: mi lenne, ha Amerikában polgárháború törne ki. A két oldal hadban áll, és pár újságíró útra kel, hogy az interjúkat több mint egy éve kerülő (kire hasonlít), harmadik terminusát toló jobboldali elnökkel talán beszélgessen. A ketyegő óra pedig az, hogy a nyugati összefogás áll nyerésre, és 1 héten belül már a fővárost is beveszik, ami bizony a diktátor sorsát is megpecsételi.
Avagy a Polgárháború amolyan roadmovie a szétszakadt Amerikán át, naturalistán bemutatva minden oldalt. Gyakorlatilag pedig Alex Garland rendező kijelentéseit nem igazán tudtam elkerülni, így kicsit rá is húzta a moziélményemre magát, hogy a film direkt nem vállal oldalt. Valójában persze igen, hiszen amit megtudunk a republikánus elnökről az nem épp fényes. Semmi sem kioktatón kerül elő, inkább mintha azt akarná, hogy mindenkinek legyen utána kérdése (legalább egy “ide tartunk?”), és saját következtetésekre jusson, hiszen a demokratikus nyugati erők sem épp bárányok, háborús bűnök megörökítését is simán vállalják, csapattagnak tekintve a sajtó embereit, még a nem teljesen propagandistákat is – míg a másik oldal, mint mondom, inkább lelövetné mindet.
A Civil War bemutatja a középpontjában levő újságírókon keresztül, hogy mennyire szar lenne egy belháború, és nagyjából mit hozna ki az emberekből. De közben meg mennyire cool is, mert lőnek és visszalőnek és adrenalin és a zavaros vízben mindenki elszabadulhat és túlélni egy életveszélyes helyzetet felértékel mindent és ha mégsem akkor bele lehet hajtani a következőbe mert wooow, áll a f*sz, szól a zene történelmet örökítenek meg a sötétszürke újságírók, akik sosem tudják, hogy épp mibe hajtanak bele a következő városban.
A megvalósítás viszont valami zseni technikailag. Nem tudom hol jött szembe, de némelyik lövöldözés tényleg a Szemtől szemben bankrablásos hangját idézte. Nyilván érdekes kérdés, hogy miképp lehet olyan háborús filmet készíteni, ami nem reklámja is annak egyben, mert teljesen átjön a hullámvasút, a magasak nagyon azok, de a mélyek is.
A főszerelő újságírók gyorsan túllépnek a veszteségeiken, az említett mélypontokon, hiszen a hivatástudatuk valami mással is keveredik. Na jó, Kirsten Dunst karaktere talán tényleg azt hitte, hogy elrettentő lesz, ha máshol zajló háborúkról beszámol, de rá kell döbbennie, hogy nem az, sőt, önmaga még saját szakmájában sem képes változást hozni. Viszont közben Wagner Moura karakterén keresztül látszik itt más is bőven, a film nem kíméli az újságírókat, nem emeli őket fel, de közben mégis a létük mellett áll.
Az egyedüli ahol kicsit ténylegesen elvérzik a Civil War a vállalásához képest, az az idős és fiatal fotóriporter, mert bár tematikailag illett a filmbe a körforgás aláhúzásához, de közben meg annyira… tipikus megoldás volt. Főleg a film többi részét tekintve.
Viszont ha már színészek, akkor Jesse Plemons már megint ellopja a showt. Az előzetesben is láttuk, hogy nagyjából fanatikus Trump rajongót alakít, az ő karaktere körül a legegyértelműbb a film a vörös szemüvegével, nem “both sides”, hanem végletekig elvakult, akit a háború teljesen szabadjára engedett, hiszen amíg mindenki mással van elfoglalva, addig az önbíráskodás, és persze a civilek gyilkolása is virágzana.
Érdekes moziélmény, javasolt ott nézni. Alex Garland és a többiek bíznak a nézőiben, de gondolom pár embernek pont ez a baj, mindenkit bemocskol, és nem fekete-fehér tanmese.
>mindenkit bemocskol, és nem fekete-fehér tanmese
Érdekes mert szerintem meg pont nem mocskol be senkit. Annyira steril a film, hogy az valami hihetetlen. Nem állit semmit de nem is kérdez, mintha konkrétan féltek volna a készitők. Egyáltalán nem jó háborús film, még annál is rosszabb anti-war film. Közepes road movie. Még ha csak az alap témára fókuszálunk (fotóriporterek) akkor se feszeget semmilyen témát az ujságirás módjaival és etikájával kapcsolatban, pedig lenne miről bőven. Nagyon rossz. Vagyis igazából nem, popcorn film egynek elmegy. Mint egy Call of Duty kampány.
Nagyon kevés filmet nézek többször moziban, de ez sok sok sok év után ilyen volt, mégpedig egy valami miatt: A washingtoni részen a realista látványhoz valami olyan brutális hang élményt kaptam, hogy ezt még egyszer át akartam élni!! Remélem csak viccelt, hogy abbahagyja a rendezést!
Baromi jó hangja van a filmnek. Csak megerősíteni tudom!
Kettős érzéseim vannak a Civil Warral. Egyrészt a film kb 85%-a “szuper”, eléri a hatását, jól teremti meg azt a nyomasztó hétköznapiságot, amivel viszonyulnak a zajló háborúhoz, tényleg átjön a háború sújtotta övezet, de most Amerikában. Ami nekem furcsa volt, hogy a csúcspont szerintem ennél a 3/4-nél megérkezik, aztán utána jönnek a jelenetek amikre tippre a költségvetés több mint fele elment, és hatásosak is de…számomra onnantól a film üres.
Egyrészt ezekben a részekben már nem is mond semmi újat, másrészt ha nem hallgattam volna interjúkat Garlanddal, nem tudnám eldönteni hogy most ő fényezni, vagy pedig lehordani akarja az ilyen helyzetekről tudósító újságírókat (mivel tudom hogy fényezni és a valóban értékes munkájukat kiemelni, ezért nekem így visszás néhány ábrázolás – értem hogy szürke zóna, de azért nem kéne ennyire eltávolítania tőlük). A zárás pedig nekem spoiler nélkül, nagyon hirtelen (megintcsak biztosan szándékosan, de akkor is furcsa).
Mindenképpen egy nehéz film, ami jó hogy elkészült, a színészek, az operatőri munka kifogástalan, vágható a hangulat, és még a NAGYON furcsa zeneválasztások is el lettek találva, de nekem valahogy a végére pont leengedett, lehet kiégtem a karakterekkel együtt. Ennek ellenére mindenkinek érdemes látnia, senki nem fog semleges érzelmekkel távoznia.
Ja, illetve métlg annyi, hogy szép az apolitikus megközelítés, nagyrészt működik is, de azért időnként kilóg a lóláb, ha csak egy-két alkalommal követjük a híreket, Offerman elnöke például egyértelműen Trump-coded, illetve radikális jobboldali paneleket használ, illetve a filmben fő fenyegetést jelentő erők is jobbára efelé hajlanak mentalitásban (rasszizmus, “igazi amerika” panelek, stb.). Jó film, de Garlandtól marad a kedvencem a Devs sorozat (amit szegény egy interjúban jegyezte meg hogy “nobody fucking saw”, pedig DE, itt vagyunk Alex).
Azt nem tudom észrevettétek (vagy csak én haluztam be), de a benzinkutas jelentnél a szakállas csávót is Offerman játssza. Már csak azért is gondolom, mert így mondom magamban, mikor néztem azt a jelenetet, ez mintha a Városfejlesztési osztályos csávó lenne, aztán a végén néztem csak meg, hogy az elnököt is ő játszotta.
Ahogyan az várható volt, ennek a filmnek nagyobb volt a füstje mint a lángja.
Ha már csak ennyire futja Garland-tól akkor nyugodtan nyugdíjba mehet.
Kifejezetten felüdülés volt, egyre ritkábban jutok ilyen filmélményhez a mozivászon előtt.
Ritka erős film, és egyben ritka erős moziélmény. Fura olvasni, pontosabban nem olvasni, mást a közelharci, fényképezős jelenetek nem ütöttek meg? A kis emberi drámák, az érelmetlen halálok, amit a sajtósok igyekeznek a lehető legobjektívebb módon magukévá tenni, de minden védekező mechanizmus, és utólgos cinizmus ellenére is hatással van rájuk, és rám, a nézőre is ilyen hatást gyakoroltak.
Mégis, (szinte) mindenki az átfogó politikai mondanivalóval van elfoglalva, miközben az emberi oldala lenne a lényeg, szerintem. És így valamilyen módon vagy nem ment át az üzenet, vagy a nézők jelentős hányada ugyanolyan cinikus, mint amilyen a világ úgy általában, és így igazából ugyanúgy nem ment át az üzenet, ahogy Dunst karakterének háborús tuósításai is besültek, süket fülekre találtak.
theSickness, szerintem sem a politikai események vagy mondanivaló az elsődleges, sőt az események politikai hátteréről, a háború kezdetéről az elnökről stb nem is tudunk meg túl sokat. Nekem az emberi oldal jött át jobban és A HAAAANG!!! Amikor a helikopter beereszkedik az utcai harcra aaatttyaa ég!!! Meg igen, nekem nagyon tetszettek a kifejezetten a fotózást bemutató jelenetek, ahogy a kiscsaj fejlődik egyre jobban ráérez, nyomul, megy bele az akció közepébe de közben ki is várja a pillanatokat a megfelelő expozícióhoz.
Azt sajnálom hogy szinkronnal tudtam csak megnézni. Nem egy korszakalkotó film, de nagyon egyben van szerintem.
“theSickness, szerintem sem a politikai események vagy mondanivaló az elsődleges, sőt az események politikai hátteréről, a háború kezdetéről az elnökről stb nem is tudunk meg túl sokat. Nekem az emberi oldal jött át jobban”
de ez mind összefügg, és benne van, csak nem rágja szájba 30 perc expozícióval. a kisemberek rész a kérdések feltevése rész.
Oké, de a legtöbben (ahogy máshol is olvasom) a politikai vetületet, illetve annak “kidolgozatlanságát”, illetve a pálcatörés látszólagos hiányát vetik a film és az alkotók szemére, miközben a fókusz nem is ezen volt. Épp annyit tudtunk meg főleg a karaktereken keresztül, ami elegendő háttéret adott a karakterdrámához.
Szóval azt tartom, hogy ezek szerint nem ment át. Hogy ez a film hibája vagy a nézőké, esetleg engem talált meg máshogy és emiatt gondolom mindezt, nem tudom.
de most miért itt vezeted le ami máshol van? én nem rugóztam a pálcanemtörésén, mégis úgy hangzik, mintha rajtam kérnéd számon.
Nem is gondoltam, hogy te rugóznál ezen.
heti bemutatóknál írtam róla néhány sort, ide most csak annyit, hogy libabőrös karral néztem végig:D atttyaúristen mennyire jó és nem jó filmélmény egyszerre. Megérte rászánni az időt/pénzt/energiát, pedig meló miatt egyáltalán nem szoktam hétköznap esti mozit bevállalni..meg egyébként is, önmagában csoda, hogy félre tudtam dobni érte a moziközönség iránti undoromat. Aaabszolút megéri nagyvásznom nézni.
Ne, ne és még 1x NE nyugdíjazza magát:D
Kiscsajt végig úgy figyeltem, mennyire lesz jó egy Alien filmbe, de ezek után én nyugodtan dőlök hátra. Bármilyen szerepet kapott, szerintem jó helyre került (egy Alien fan)
Na, akkor még egyszer megkérdezem, Offerman volt a benzinkutas faszi is szerintetek?
Én megnéztem másodszorra is, és így szinte biztos vagyok benne, de csak keresem benne az értelmet.
imi:
https://screenrant.com/civil-war-movie-box-office-weekend-ranking-a24-achievement/
Úgy néz ki, nekem a film alatt nem tűnt fel. Valaki?
Szoval akkor a republikanusok a rosszfiuk ebben?
sztem nem ő volt, egyáltalán nem ismertem fel benne. elnézve az imdb-t Greg Hillnek tűnik a benzinkutas
https://www.imdb.com/name/nm3232271
ott épp a Ribbon on the Kite trailer megy amiben pont úgy néz ki.
DH: a szétszakítottság következményei miatt mindenki rosszfiú, csak az egyik egy kicsit jobban, legalábbis józan ésszel.
#human, nekem az a fura, hogy egyáltalán nem tudtam, hogy ő játssza az elnököt, és mikor a kutas megjelent, egyből ő ugrott be, pedig a sorit 100 éve nem láttam, még csak a fejemben sem volt semmiért, ekkora véletlen vagy előre megérzés? mondjuk mindegy persze, csak k*tt fura, amúgy ez a film nálam előre bizakodásra adott okot, a24+Garland. megnéztem közben a színészt, akit írtál, akkor viszont ilyen 100 évben 1 találat, bárcsak inkább lottóztam volna xd.
nem sértésből, de nem értem, benézted, de mégis te vagy szerencsés, vagy mi a logika? csak mert emlékeim szerint a film elején beszél az elnök, avagy látszik Nick Offerman korábban.
Alex Garland fantasztikus filmes és ezzel nálam felért a csúcsra. Óriási élmény volt. Értetlenül állok az “üres volt” kijelentések előtt. Szerintem nem az, csak nem didaktikus. A kettő között hatalmas különbség van.
A reklám talán megtévesztő volt, nem annyira “politizál” a film mint amennyire azt talán várni lehetett előzetesen, de pont a mai világban, amikor szinte állandó kritika a “túl pc/túl woke/ túl sok önkényes ideológia” nekem felüdülés egy olyan film ami csak suttog a fülembe és hagyja hogy én gondolkodjak.
ha nem is örök klasszikus, de simán 8 pont és már most bérelt helye van a Top5-ben erre az évre.
DH: a háború a rosszfiú ebben. a leginkább republikánus állam összefog benne a legdemokratább államal egy autokrata elnök ellen. a filmben legtöbbször nem is tudod, ki kicsoda és éppen ki ellen harcol. redneck figurák fosztogatókat kínoznak, bőrszín tekintetében nagyon inkluzív szabadcsapat röhögve végzi ki a hadifoglyokat. nem tudod ki a jó, ki a rossz, egyáltalán ki melyik oldalon áll. ez adja až egyik legerősebb jelenet fő feszültségét (What kind of Hungarian are you?)
Human
“DH: a szétszakítottság következményei miatt mindenki rosszfiú, csak az egyik egy kicsit jobban, legalábbis józan ésszel.“
Nagyon uncsi mar h mindig a republikanus (jobb) oldal a rossz, elnezve a mai USA helyzetet elegge forditva van joideje…
Na de mind1 vasarnap majd megnezem en is.
Lenny: akkor te nem tettél fel kérdéseket közben? vagy nem is láttad valszeg. Szóval nem tudom miről beszélünk.
Altalanossagban beszelek. Hogy ha egy film keszul NYILVAN a repubilkanus a rossz.
Az elnökről kiderült egyáltalán hogy republikánus vagy demokrata volt? A narratívában a bűnei derültek csak ki, teljesen kommersz volt a karaktere – nem volt ez firtatva. Annak ellenére Plemons karaktere volt kicsit részrehajló – míg a színes hajú és körmü felderítő egy pozitív-semleges karakter volt, addig erősen Trump hívő szaga volt Plemonsnak.. Itt éreztem némileg ezt a részrehajlást, de lehet hogy csak az amúgy is polarizált társadalmi képek és tapasztalatok beszélnek belőlem. Talán kicsit amúgy nálad is most ezt érzem human, mármint a “republikánus rossz” következtetésből.
A film amúgy zseniális, igazi hullámvasút és míg kiemeli a haditudósítók és újságírók fontosságát, közben elég keményen kritizálja is azt. Kristennél amúgy tetszett, hogy az ő perspektívájában a kamera képe szétcsúszott oldalt és a kép kezdett szétesni színekre – ugye a totális megmenés szimbolikája – majd a végén a SPOILER
kiscsajnál is, miután megtörtént ami megtörtént :)
Az is beszédes, hogy az öreg hogy ott hagyta volna őket, na meg amit kérdezett a kiscsaj az elején “lefotóznád-e hogy lelőnek engem?” aztán végül ő volt az, aki ezt megtette a pillanat hevében kendőzetlenül – majd utána ment is a dolgára, miután kvázi feláldozta az idolját a hülyesége miatt. Erős üzenet.
Én ezt a filmet tenném inkább “kötelezővé” a suliban. A szomszédban is hasonló zajlik, és itt nagyon jól láthatjuk, hogy mennyire semmmit érő az emberi lét és mindazok amik vagyunk. Egy másodperc alatt ezt bárki eltörölheti, csak mert rossz helyre születtünk szerinte.
A végén az utolsó fél óra.. baszki, na az rendesen a székbe tapaszt.
bodzas: Meglep ez a vélemény, azt hogy steril lenne, nem tudom, hogy érezhetted közben. Iszonyatos mély drámák zajlanak, persze hálistennek nem a Hollywoodtól megszokott módon túlmagyarázva az arcunkba tolva. Végignézhetjük a háború emberekre gyakorolt hatásait, azt ahogy megpróbálják feldolgozni/elnyomni a dolgokat, és azt ahogy idővel képesek bizonyos szinten hozzászokni a legnagyobb borzalmakhoz is, és ha kell az agyukat átkapcsolni egy időre és csak menni előre. És olykor ez olyan cselekedetekkel jár, hogy nagyon “sőtétszürke” lesz mindenki ahogy human is írta. Szóval mindaz amitt hiányoltál szerintem nagyon szépen ott van benne.
Nekem is ez a kedvenc filmem eddig Garlandtól, nagyon összerakta.
Hú, én most jöttem a moziból, de nagyon mást láttam mint a hozzászólók! :D
Nekem órási csalódás. Sokat vártam, sokkal kevesebbet kaptam. Teljesen másra számítottam. A felénél kezdtem félni hogy ez most tényleg csak ennyi lesz?…:/
Az tuti hogy a béna szinkron rengetegszer kidobott a sztoriból, de nem voltam túl mélyen benne amúgy se…De az a gyanúm hogy a dialógusok amúgy is gyengék lettek volna pár helyen.
Nagyon nem volt egyben, jönnek-mennek, történik ez-az…A terepjárós bohóckodásnál kezdtem szerintem először komolyan vakarni a fejem…
És mivel az olyan sokkoló ostobaság volt, az utána jövő drámai résznek esélye sem volt komolyan működni.
A végén a kiscsaj is fullba nyomta a kretént, pedig addig szimpi volt, de aztán súlyos plot armor.
A katonák úgy védték őket mintha róluk szólna a háború… Nevetséges volt. Helikopter a házak között mint a Sötét Lovag Felemelkedésben :D de ott működött, élesben ennek semmi értelme….
Katona kirohan a fedezékből és futás közben tölt :D jajj, jajj.
Nagyon nagyon B film volt túl sokszor, pedig sok helyen meg szép volt a fényképezés, meg a hangkeverés is jó volt, de olyan WTF zenék jöttek néha…hhihhj