xXx: Return of Xander Cage: bárcsak ne tért volna vissza?

HAHAHAHAHAHAHAHAHA. Szóval ez a filhahahahahahahaaaghgfhgdléf. Nem látok a könnyeimtől. Szóval ez a film volt a legjobb kommersz vígjáték amit mostanában láttam. Tényleg nem tudom, hogy mikor röhögtem ilyen sokat. Ami szomorú, hogy szerintem a készítők közül csak páran tudták miről van szó, a többiek komolyan vették.

A történet… hát van elvileg: a klasszikus “itt van ez a készülék amivel csapásokat lehet mérni a Földön bárhol”, és erre több céllal pályáznak emberek. Az egyik közülük Xander Cage, aki az akció közben dönti el, hogy végül is hol áll, miután mindegyik oldal nézőpontját megfontolja.

Az egyszerű történet akár működhetett volna, láttunk már olyan példát, de sajnos nem voltak elég kreatívak a körítéshez. Ezt úgy mondom, hogy elvileg minden maximumra van nyomva, mert extrém, és ehhez rengeteg képtelen akciót kellett volna kitalálniuk. Olyanokat kellett volna látnunk, amitől eldobjuk az agyunkat. Ehelyett nagyjából Cage erdős síelése volt a legjobb. Mármint nem jó-jó, hanem idiótán jó. Meg a végén az az idióta repülőgéprobbantás. Ezt kellett volna maximumra tolniuk.

Ehelyett sajnos szinte végig erőlködős volt az extremitás. Mondjuk ezen is lehetett röhögni. Nem gondoltam volna, hogy a Fast 8-at pozitív példának hozhatom fel egy posztban, de abban a Rock és Statham közötti, a karakterek által elröhögött baromkodás volt az, ami ide kellett volna.

Igazából konkrét bűnöst nem lehet találni ennél a filmnél a negatívumokra. Az írás is siralmasnak tűnt, amivel a szereplőgárda semmit nem tudott kezdeni. Talán Nina Dobrev igyekezett a legjobban, de aki látta a filmet az tudja, hogy mennyire sikerült neki.

Szoktuk mondani, hogy vannak filmek, amik mintha pár cool jelenet köré lennének kitalálva, és ez az xXx-re bőven illik. Néhol sikerül a kikacsintás, de többnyire nulla a végeredmény. Például a folyamatosan karambolozó karakter mi volt? A mesterlövész csaj?

Az meg egy videóesszét érne, hogy milyen mellényúlás volt Donnie Yennéket a filmbe tenni. Ne háborodj még fel, had fejezzem be. Szóval Yennék csapata láthatóan tud verekedni, bár vannak érdekes karakterek ott is, így amikor utánuk mutatják Dieselt közelharci helyzetben az valami eszméletlen kontraszt. És van, ahol párhuzamosba vágták a bunyót, Cage lecsap pár ember és közben Xiang is ezt teszi máshol, a néző meg borul.

Amúgy vicces, hogy mennyire látszik a marketingen ez az egész. Mármint arra gondolok hogy ellőttek baszki mindent az előzetesekben. 1-2-t jól vágtak össze belőle, de semmit nem hagytak a filmre. Az ürességet pedig nem érdemes megnézni.

Fantastic Four (2015)

Erről a filmről kicsit nehéz írni. Nem csak azt tudjuk, hogy hatalmasat bukott, az nem jelentene sokat, de a stúdió és rendező közötti ellentétek is napvilágra kerültek. Meg az utóforgatások híre is eljutott hozzánk.

Még ebből is lehetett volna jó, hiszen a World War Z is ilyen alapokkal érkezett, utolsó harmadot ott is teljesen újraforgatták, csak épp itt a negatív oldalra billent a végén a mérleg. Hogy ez mennyire szomorú, azt mindenki döntse el magának, az biztos, hogy kreatívan és anyagilag is hatalmas bukta a Fantastic Four.

Igazából nem is tudom, hogy ezt nevezhetjük-e filmnek. Persze, van eleje és vége, kamerával vették fel és a többi, de a fent említett problémák tisztán látszanak a végterméken. Úgy tűnik a FOX-szal szemben a Marvelnek nagyobb gyakorlata van, hiszen az Ant-Mannél is látszott az agresszív vágás és az amögötti cél, mégis fogyaszthatóbb lett a végeredmény.

Ezúttal az a történet, hogy Reed Richards és Victor Von Doom is feltalálja a dimenzióutazást. Aztán Franklin Storm keze alatt közösen tökéletesítik a dolgot, átmennek, dimenzióbalesetet szenvednek, aminek következében különleges képességeik lesznek. A végén meg valami világelpusztítás, de olyan összecsapottan odatéve 15 percben (a film utolsó harmada 15 perc!) ami szinte fájdalmas. Már ha váltana ki belőlünk érzelmeket a film.

Igazából nehéz tényleg haragudni a Fantastic Four rebootra, csak a kidobott időt és pénzt sajnálom, na meg Josh Trankot, a rendezőt. Biztos vagyok benne, hogy ő is hibás a kialakult helyzetben, ellenben a film első harmadán valamennyire látszik, hogy merre tartott volna a film, amit utána tényleg finomított a stúdió.

Nyilván eredettörténetről van szó, és úgy a feléig tartja is ezt az ütemet a film, persze kisebb ugrásokkal már itt is (üdv vágószoba). Felépítik a dimenzió utazó gépet, látjuk a jellemeket, amik majd befolyásolják mit kezdenek a képességeikkel a karakterek. Utána, már a rendező nyilatkozatait elnézve, egy kicsit darkosabb rész lenne. Ha jól emlékszem, még Croenberget is említette inspirációként, szóval A légy szelleme kísértett volna, kicsit finomított bodyhorror formában.

És itt ijedhetett meg a stúdió. Szinte látszik, ahogy nem mertek kockáztatni és megtolni a furcsa-érdekes, darkos szekeret. Viszont az ügyködésük rosszul sült el. A karakterfejlődés teljesen megszűnt a felétől, erőltetetten feltűnt a főgonosz a 2d szereplők közé, és fél soros indokkal el akarta pusztítani a Földet.

Biztos ezt is tudja védeni valaki, bár szerintem kevesen lesznek, de a felétől látható vázlatosság egyszerűen fos végeredményhez vezetett. Nem mély karakterdrámát várok, de azért egy blockbuster szintet meg kéne ütni. Még A hangya random cselekedetű gonosza, aki “jaj pótapu nem szeretett igazán” indokkal pipult be, is jobban volt megcsinálva, mint amit itt kaptunk.

Nem hívnám kihagyott ziccernek, hiszen a látszólag még a rendező keze alatti részekből sem sütött az eredetiség, viszont ezután a képregények egyik legfaszább gonoszát sosem látjuk már vásznon. Szerintem a FOX nem fogja még egyszer rebootolni, tippre az itteni színészekkel lesz valami “soft reboot”, avagy második rész, amiben a négyes már teszi a dolgát. A stúdiónak van már benne gyakorlata.
Lásd még: Wolverine Originis → The Wolverine.

Röviden: Carrie

Míg az Evil Dead remakeről elmondható, hogy szórakoztató volt, addig a Carrie valami eszméletlenül felesleges darab, legalábbis ennyi pénzből.

carrie sír amikor olvassa az írásom

Elvileg King könyvéhez nyúltak vissza, de ránézésre inkább a De Palma által rendezett film lebegett a szemük előtt, amikor ennek nekiálltak. A főszereplő Chloë Grace Moretz és Julianne Moore párost kivéve mintha valami tinisorozat aktuális részét kaptuk volna, tipikusan The CW kaliberben. Na jó, a végén amikor Carrie elszabadult, akkor a trükkök egész jók voltak, csak Moretz kisasszony nem tudta mit csináljon, így inkább hülye pofákat vágott.

Tudom, nem szóltam időben, de remélem sokan elkerültétek moziban, aztán most a lemezt is skippelitek. Ha jól nézem, akkor szép bukta lett vásznon a film, ez esetben nem méltatlanul.

R.I.P.D.

Rest in peace department.
Rest in peace.

Reynolds a RIPD-ben

Valaki szólhatott volna a RIPD írójának, rendezőjének, hogy ha a Men in Black-et akarjuk látni, akkor elővesszük a DVD-t inkább, nem kell ennyire lemásolni, csak épp halottakat üldöző halott zsarukkal megcsinálva. Nem is az a legrosszabb, hogy lemásolták, de basszus, bármit amit nem tudtak megmagyarázni az “az univerzum így akarja” érvet kapta. Csak lazán.

A történet annyi lenne, hogy van ez a zsaru, aki társával együtt zsebrevág nagyobb mennyiségű aranyat. Aztán feltámad a lelkiismerete, vagyis látja az asszony szemében a szomorúságot, így inkább le akarja adni bizonyítéknak a cuccot. A társa ezt nem hagyja, lelövi a francba inkább. És itt kezdődik a film, hiszen főhősünk nem a túlvilágra jut, hanem a Rest In Peace Departman-ba veszik be, hogy szökött “dead-o”-kat kapjon el nekik. Aztán jön a nagy ügy, ami másodpercre kitalálható.

Igazából az egyszerű történettel még ki lehetne békülni, ha a főszereplő Ryan Reynolds és Jeff “The Dude” Bridges között működne a buddy-cop rutin. Az a hülyülés feldobná az egészet. Azt nem mondtam, de a halott ügyosztályon természetesen a veterán mellé teszik az újoncot, így van közöttük némi súrlódás, de inkább az agresszivitás érződik közöttük, nem pedig a játékos összerázódás. Mondjuk ennek a nem működésében az is közrejátszhatott, hogy a Dude teljesen elszállt a szereppel, mondjuk miért is akarta volna normálisan csinálni.

Vajon a forgatás közben rájöttek a színészek, hogy itt valami szar születik?

A CGI-t mindenképp ki akartam még emelni, mivel úgy tűnik, hogy nem csak a forgatókönyvet ihlette az MiB, de még azon film első részének a technikai szintjét is meg akarták idézni. Avagy a CGI dead-o-k katasztrofálisan néznek ki, és mindenkin rögtön látszik, hogy most váltottak CGI-ra a nagyobb lélegzetvételű, fizikát meghazudtoló akrobatikánál.

Nem tudom elhinni, hogy valaki ennél a filmnél sikert feltételezett. Pedig papíron jól hangzik a casting és az “olyan lesz, mint a MiB, de mégis más”, aztán gondolom jött a pánik, amint meglátták a kész jelenetek egyikét, és elkezdődött a pénzmentés. (olyan 160 millióba került nekik, a film most tart 64-nél világszinten.)

Röviden: Lorax

Azt hiszem ez a mese nagyon gyerekeknek szólt. Legalábbis erre tippelnék. Maga a grafikai stílus szép volt, de amikor már sokadszorra fakadtak dalra (a Disney büszke lenne!), pedig csak 84 perc a film, akkor már le is csukódott a szemem egy pillanatra.

A történet nyilván nem bonyolult, végtére is gyerekmese, így hiába van benne bármiféle propaganda, nem fog meghatni senkit. Nem hinném, hogy a 10 évesek a korpo-rét dolgokkal törődnének. A környezetvédelem mellett maximum a kapzsiság fért el a könnyen befogadható részéből, az összes többi téma maximum valami vázlat szerű egy sorost érdemelt a barátságról, bizalomról. Poénok nem voltak, a felnőtteknek alig pár utalás futott be, és az imdb pontok alapján… várjunk csak, a korosztály lehet nem imdbn lóg. Szóval fogalmam sincs, 8 éveseknek hogy tetszhet, de nekem ez kevés volt.

Röviden: The Lucky One

Ezzel a filmmel az a legnagyobb baj, hogy elvileg komoly drámának szánták. Természetesen a közelébe sincs annak. Zac el is keseredett.

A Lucky One főszereplője

Egy dolog biztos, a Lucky One minőségével nem Zac Efron alakítása a baj, hanem a castingja. Szerintem jó pár filmben remek tudna lenni a srác, de a frontról visszatért katona szerepre borzasztó választás volt. Mert a történet szerint a harcmezőn talál egy képet egy nőről, ez megmenti egy robbanástól, így hazatérve megkeresi őt. Mivel egy mindig fehér ruhában levő szép szőkéről van szó, így komoly nézés komoly nézést követ, aztán szenvedélyesen lezuhanyoznak. Természetesen vannak problémák, hiszen nem egyszerű az élet egy Nicholas Sparks feldolgozásban sem (kötelező halál is van!).

Szóval a gond az, hogy látod a feszültnek szánt jeleneteket, de basszus, csak nevetni támad kedved rajtuk, mert igazi mélység az sehol nincs az egész filmben. Mindegyik karakter papírmasé nagyon mondvacsinált helyzetbe kényszerítve. Kidobott a rá szánt másfél óra.

A három testőr (The Three Musketeers)

Azt hinnénk, hogy ez valami kalandfilm, de nem, kőkemény vígjátékról van szó. Ha nem így lenne, akkor valami borzasztóan idegesen állna fel minden néző A három testőr 2011-es feldolgozása közben. De szerencsére poénnal tele van.

Például azzal kezdődik, hogy a középkori Velencében egy búvár kiemelkedik a vízből, hogy ellopja Da Vinci egyik találmányának, a léghajónak a tervrajzát. Mint kiderül, Athosról van itt szó, ő a búvár, aki hű társaival, Portosszal és Aramissal, na meg a szexi Miladyvel közösen be is hatol… a széfbe, hogy utána rögtön le is csapják a kezükről a zsákmányt.

Itt ugrunk az időben valószínűleg, bár ezt nem írják a vászonra, de később feltűnnek a léghajók, és hát mégsem 1 perc megépíteni egy ilyet. Szóval ki tudja mikor, de valamikor a cold open után pár hónappal a jó fiatal D’Artagnan épp a mezőn gyakorol apjával, aki megtanítja neki az utolsó suhintást is a karddal, rögtön ezután pénzt ad neki meg egy lovat, és elindítja Párizsba, vigye már a kölök valamire muskétásként. Itt már hangosan kacagtam.

Természetesen a nyaklánc visszaszerzése körül bonyolódik a cselekmény ebben a Dumas feldolgozásban, a szokásos fordulatokkal, amik egy rablós-átverős és egy kalandfilmet idéznek meg, de végig átlengi az egészet a humor.

a léghajók a három testőr 2011-es verziójában

Azt kell mondanom, hogy a The Three Musketeers vígjáték mivoltát figyelembe véve bizony jó színészeket választottak. Bár az egész showt ellopja a Da Vinci széfjét őrző csávó, de ezért később villant a király, királyné, Richelieu bíboros, a testőrök, szóval idővel mindenki komikus színben tűnik fel szerencsére. Aki nekem pillanatok alatt kedvencem lett az Rochefort, hatalmas pofákat vágott végig.

– You scared to take me in a fair fight?
– Hardly. I just don’t fight fair.

Vagy mégis komolyan gondolták?

Röviden: Rém hangosan és irtó közel (Extremely Loud and Incredibly Close)

Nem akarok túl sokat foglalkozni ezzel, rossz filmről van szó, ami Amerikán kívül talán még rosszabb. A 9/11 utórezgésével foglalkozik egy kisfiú szemszögén keresztül, aki az apját veszi el a tragédiában.

Kisért az értelmetlensége a tettnek, egy város és ország gyászát nézhetjük meg a kölyök szemszögén keresztül, mivel talál egy kulcsot apja holmijában, így rengeteg emberrel találkozik miközben a zárat keresi ahhoz. Sajnos kb. 30 perc sikerült jól a filmből, a többi mind szentimentális, kanállal etetős cucc, ami próbál mély lenni, de inkább az unalom terepére téved be.

Az egészhez vegyük hozzá, hogy a gyerekszereplő baromi idegesítő. Értem, hogy beteg, de borzasztó volt nézni a viselkedését. Az egész műből valami pozőrség sugárzik, 3/10 amit tudnék adni legfeljebb. Érzéketlen fasz vagyok?

Lopott idő (In Time)

Az In Time tipikusan az a film, amit ütni kell, mert sokkal több potenciál volt benne annál, mint ami végül eljutott a vászonra. Ez olyan, hogy a szorgalmas, de rossz tanulónak elnézik a bénázás egy részét, míg az okosnak nem. Hát ennek nem nézünk el semmit.

in time részlet

Itt például kapjuk azt az alapot, hogy az idő a pénz, de szó szerint. A kávévért, buszjegyért, kajáért és a többi mindennapi dologért percekkel és órákkal fizetsz ebben a világban. Mindenki halhatatlan, kivéve ha elfogynak a másodpercei a kezébe ültetett órán.

Természetesen itt is vannak társadalmi rétegek, időzónák választják el őket, rengeteg “pénzbe” kerül, hogy feljebb juss. Igazából nincs lehetőség semmire, hiszen a szegények napról-napra élnek, egyre drágábban. Idáig van jól kitalálva a film. Még olyanokat is beleszőttek, hogy aki csóró az mindenhova fut, gyorsan eszik, míg a gazdagok nyugodtan lebzselnek. Aztán jött a feketeleves.

Kicsit úgy érzem, hogy Andrew Niccol (Gattaca) rengeteg kompromisszumot hozott a filmben a stúdió kedvéért, azért hogy lehessen benne akció és pörgés. Próbálta az üzenetét megtartani így is – eléggé képünkbe van tolva az idő dolog, ha a társadalmi részt nem is nézzük –, de sajnos a baromira elnagyolt bonyodalom közben valahol elvesztette a lényeget. Merthogy az események katalizátora az, hogy az egyik szegény hirtelen több mint száz évhez jut. Mihez kezd vele?

Ami külön szomorú, hogy Niccol nem is ért az akcióhoz. Na meg a zeneszerző is kiszúrt vele, de az már más tészta. Ütemtelen, feszültség nélkül az összes látványosnak szánt jelenet. Miközben ilyen egy oldalra beférne a karakterek összes indítéka, mélysége, na meg fordulatok felvezetése. Azt ne is feledjük, hogy tulajdonképpen ellenfél nincs, csak a rendszer. És akkor a nyilvánvalóan elővehető csuklyás figurát még fel sem hoztam. Katyvasz az egész, utólag toldozott-foldozott érzésű.

Plusz, baszki, az időlopás, leírhatatlan milyen béna lett. Nyilván mindenkinek az élete múlik a kezén levő perceken, erre “az én kezem van felül” módszerrel lehet lenyúlni bárkitől, vagy ha ájult, vagy… ááá, komolyan, ott konkrétan azt éreztem, hogy egész egyszerűen feladott mindent aki talán utólag beleírta. Alap: brutális védelmi rendszer lenne rajta, nem “windows 95”.

Lopott idő értékelés

Muszáj lesz vagy 3/10-et adnom, az első fél órát nagyjából élveztem, de aztán jött egy akkora katasztrófa, hogy rossz volt nézni. Szomorú, mert ebből simán lehetett volna egy elmélkedős sci-fit csinálni. A szereplőkről nem is írtam, de igazából nem rajtuk vérzett el a film, szóval felesleges lenne lehúzni őket.

Viszont a magyar cím nagyon betalált, olyan érzése van az embernek az In Time után, hogy elloptak tőle majdnem 2 órát.

Tőzsdecápák – A pénz nem alszik (Wall Street: Money Never Sleeps)

Egy dologban tökéletesen stimmel a Tőzsdecápák címhez ez a film: csak a pénzgyártás volt vele a cél. Bármelyik készítő mást nyilatkozik az kamuzik. “Hoppá, itt a gazdasági válság, lovagoljuk már meg valahogy.” Az más kérdés, hogy ez a terv nem jött be. Nem negatív a stúdiónál a befektetés előjele, de azért 70 millió plusz marketing elköltése után több pénzre számíthattak, mint ami végül befolyt.

A Tőzsdecápák második részének a főszereplői egy asztalnál

Pedig a filmben valahol volt egy emberi történet most is, csak épp elsiklott a gazdasági válság hideg információkkal adagolt szálához képest. Gordon Gekko sok év után kiszabadul a börtönből, de a saját gyerekével nincs igazán jóban a közös múltjuk miatt. Ezen úgy igyekszik változtatni, hogy összebarátkozik a lány aktuális pasijával (Shia). Üzletet köt a fiatal brókerrel: információkért cserébe segítsen neki újra közelebb kerülni a lányhoz. Természetesen greed is good, szóval pénzről is szó van. Ennek ellenére ez egy egészen nézhető történet, csak épp 30-40 percet ér a 2 órából.

A baj a másik szállal van, ami a gazdasági válsággal foglalkozik. Itt az a probléma, hogy a demagóg oktatás megy a folyamatos információkkal dobálózás mellett. Amolyan összekacsintós “jaja, a brókerek többsége szívtelen önző fasz és rosszat akar”. Tökmindegy, hogy ki-mennyire hiszi ezt igaznak, ha csak hatásvadászan a zsigereinkre akarnak hatni itt. Konkrétan van egy jelenet, amikor Gordon Gekko pufogtat a pódiumon közhelyeket, a közönség meg úgy reagál, mintha maga Jézus került volna elő. Bizonyos szempontból ez jó hasonlat is, akár ez is lehetett a céljuk, csak borzasztóan lett megírva az az előadás.

Sajnos magát a rendezést sem lehet éltetni. Néha olyan érzésem volt, mintha csak ki akart volna próbálni pár dolgot a vágó, a rendező és az operatőr. Nem elég egységes a film, ami egy Oliver Stone névtől eléggé furcsa. Első rendezésnek jó lehet ne, de ekkora rutinnal ne vicceljünk már.

SHia "azt hittem jobb filmet csinálunk Oliverrel" arckifejezése

És ha már negatívumok: Shia LaBeouf. Komolyan, bírom a srácot, szerintem jó színész, de ide egyszerűen nem illett. Túl tejfelesszájú volt ahhoz, hogy akármennyi milliós műveleteket elhiggyünk neki. Természetesen Michael Douglas-szel nem volt gond, bár kicsit rutinból nyomta, na meg Josh Brolin is uralta a jeleneteit, de igazából nem az ő vállukra lett helyezve a film, így nem tudták megmenteni.

Tőzsdecápák – A pénz nem alszik

Valahol 3/10 környékén nyugszik a film. Borzasztó folytatás, nagyon örülök, hogy nem moziban néztük végül.

Röviden: And Soon The Darkness

Ez ssak amolyan figyelmeztetés féle, hogy az And Soon The Darknesst kerüljétek el. Tudom, hogy a két főszereplő hölgy, Amber Heard és Odette Yustman, esetleg rávenne a megnézésre, de higgyetek nekem, nem éri meg, akármilyen szépek.

Igen, van egy jelenet, amikor fürdőruhában vannak.

Ezen kívül még van egy viszonylag jó fordulat is, csak az a baj, hogy közben semmi nem történik. Két buta lány idegen országban kolbászol bicajjal, még külön is válnak, aztán csodálkoznak, hogy az egyiküket elkapja valami gyanús alak. A másik elkezd kutatni utána, de addigra már vagy 50 perc eltelt az ezerszer látott tipikus építkezéssel, és az óránkra nézünk sokadszorra. Itt picit felpörög a film, már utol tud érni pár csigát, csak hogy a végénél megint koppanjunk.

Annyira semmilyen, hogy pár hét alatt elfelejthető, mintha sosem lett volna. Soon mi? Mi volt?

“Just because I was asleep doesn’t mean I couldn’t hear you”

A Ninja Assassin egy idézetben összefoglalva és értékelve részemről is. Már ha a cím nem lett volna elég. A CGI vér balladája.

← Vissza a jelenbe - A múltba →

Kategória archívum: ***