Fantastic Four (2015)

Erről a filmről kicsit nehéz írni. Nem csak azt tudjuk, hogy hatalmasat bukott, az nem jelentene sokat, de a stúdió és rendező közötti ellentétek is napvilágra kerültek. Meg az utóforgatások híre is eljutott hozzánk.

Még ebből is lehetett volna jó, hiszen a World War Z is ilyen alapokkal érkezett, utolsó harmadot ott is teljesen újraforgatták, csak épp itt a negatív oldalra billent a végén a mérleg. Hogy ez mennyire szomorú, azt mindenki döntse el magának, az biztos, hogy kreatívan és anyagilag is hatalmas bukta a Fantastic Four.

Igazából nem is tudom, hogy ezt nevezhetjük-e filmnek. Persze, van eleje és vége, kamerával vették fel és a többi, de a fent említett problémák tisztán látszanak a végterméken. Úgy tűnik a FOX-szal szemben a Marvelnek nagyobb gyakorlata van, hiszen az Ant-Mannél is látszott az agresszív vágás és az amögötti cél, mégis fogyaszthatóbb lett a végeredmény.

Ezúttal az a történet, hogy Reed Richards és Victor Von Doom is feltalálja a dimenzióutazást. Aztán Franklin Storm keze alatt közösen tökéletesítik a dolgot, átmennek, dimenzióbalesetet szenvednek, aminek következében különleges képességeik lesznek. A végén meg valami világelpusztítás, de olyan összecsapottan odatéve 15 percben (a film utolsó harmada 15 perc!) ami szinte fájdalmas. Már ha váltana ki belőlünk érzelmeket a film.

Igazából nehéz tényleg haragudni a Fantastic Four rebootra, csak a kidobott időt és pénzt sajnálom, na meg Josh Trankot, a rendezőt. Biztos vagyok benne, hogy ő is hibás a kialakult helyzetben, ellenben a film első harmadán valamennyire látszik, hogy merre tartott volna a film, amit utána tényleg finomított a stúdió.

Nyilván eredettörténetről van szó, és úgy a feléig tartja is ezt az ütemet a film, persze kisebb ugrásokkal már itt is (üdv vágószoba). Felépítik a dimenzió utazó gépet, látjuk a jellemeket, amik majd befolyásolják mit kezdenek a képességeikkel a karakterek. Utána, már a rendező nyilatkozatait elnézve, egy kicsit darkosabb rész lenne. Ha jól emlékszem, még Croenberget is említette inspirációként, szóval A légy szelleme kísértett volna, kicsit finomított bodyhorror formában.

És itt ijedhetett meg a stúdió. Szinte látszik, ahogy nem mertek kockáztatni és megtolni a furcsa-érdekes, darkos szekeret. Viszont az ügyködésük rosszul sült el. A karakterfejlődés teljesen megszűnt a felétől, erőltetetten feltűnt a főgonosz a 2d szereplők közé, és fél soros indokkal el akarta pusztítani a Földet.

Biztos ezt is tudja védeni valaki, bár szerintem kevesen lesznek, de a felétől látható vázlatosság egyszerűen fos végeredményhez vezetett. Nem mély karakterdrámát várok, de azért egy blockbuster szintet meg kéne ütni. Még A hangya random cselekedetű gonosza, aki “jaj pótapu nem szeretett igazán” indokkal pipult be, is jobban volt megcsinálva, mint amit itt kaptunk.

Nem hívnám kihagyott ziccernek, hiszen a látszólag még a rendező keze alatti részekből sem sütött az eredetiség, viszont ezután a képregények egyik legfaszább gonoszát sosem látjuk már vásznon. Szerintem a FOX nem fogja még egyszer rebootolni, tippre az itteni színészekkel lesz valami “soft reboot”, avagy második rész, amiben a négyes már teszi a dolgát. A stúdiónak van már benne gyakorlata.
Lásd még: Wolverine Originis → The Wolverine.

Röviden: Carrie

Míg az Evil Dead remakeről elmondható, hogy szórakoztató volt, addig a Carrie valami eszméletlenül felesleges darab, legalábbis ennyi pénzből.

carrie sír amikor olvassa az írásom

Elvileg King könyvéhez nyúltak vissza, de ránézésre inkább a De Palma által rendezett film lebegett a szemük előtt, amikor ennek nekiálltak. A főszereplő Chloë Grace Moretz és Julianne Moore párost kivéve mintha valami tinisorozat aktuális részét kaptuk volna, tipikusan The CW kaliberben. Na jó, a végén amikor Carrie elszabadult, akkor a trükkök egész jók voltak, csak Moretz kisasszony nem tudta mit csináljon, így inkább hülye pofákat vágott.

Tudom, nem szóltam időben, de remélem sokan elkerültétek moziban, aztán most a lemezt is skippelitek. Ha jól nézem, akkor szép bukta lett vásznon a film, ez esetben nem méltatlanul.

R.I.P.D.

Rest in peace department.
Rest in peace.

Reynolds a RIPD-ben

Valaki szólhatott volna a RIPD írójának, rendezőjének, hogy ha a Men in Black-et akarjuk látni, akkor elővesszük a DVD-t inkább, nem kell ennyire lemásolni, csak épp halottakat üldöző halott zsarukkal megcsinálva. Nem is az a legrosszabb, hogy lemásolták, de basszus, bármit amit nem tudtak megmagyarázni az “az univerzum így akarja” érvet kapta. Csak lazán.

A történet annyi lenne, hogy van ez a zsaru, aki társával együtt zsebrevág nagyobb mennyiségű aranyat. Aztán feltámad a lelkiismerete, vagyis látja az asszony szemében a szomorúságot, így inkább le akarja adni bizonyítéknak a cuccot. A társa ezt nem hagyja, lelövi a francba inkább. És itt kezdődik a film, hiszen főhősünk nem a túlvilágra jut, hanem a Rest In Peace Departman-ba veszik be, hogy szökött “dead-o”-kat kapjon el nekik. Aztán jön a nagy ügy, ami másodpercre kitalálható.

Igazából az egyszerű történettel még ki lehetne békülni, ha a főszereplő Ryan Reynolds és Jeff “The Dude” Bridges között működne a buddy-cop rutin. Az a hülyülés feldobná az egészet. Azt nem mondtam, de a halott ügyosztályon természetesen a veterán mellé teszik az újoncot, így van közöttük némi súrlódás, de inkább az agresszivitás érződik közöttük, nem pedig a játékos összerázódás. Mondjuk ennek a nem működésében az is közrejátszhatott, hogy a Dude teljesen elszállt a szereppel, mondjuk miért is akarta volna normálisan csinálni.

Vajon a forgatás közben rájöttek a színészek, hogy itt valami szar születik?

A CGI-t mindenképp ki akartam még emelni, mivel úgy tűnik, hogy nem csak a forgatókönyvet ihlette az MiB, de még azon film első részének a technikai szintjét is meg akarták idézni. Avagy a CGI dead-o-k katasztrofálisan néznek ki, és mindenkin rögtön látszik, hogy most váltottak CGI-ra a nagyobb lélegzetvételű, fizikát meghazudtoló akrobatikánál.

Nem tudom elhinni, hogy valaki ennél a filmnél sikert feltételezett. Pedig papíron jól hangzik a casting és az “olyan lesz, mint a MiB, de mégis más”, aztán gondolom jött a pánik, amint meglátták a kész jelenetek egyikét, és elkezdődött a pénzmentés. (olyan 160 millióba került nekik, a film most tart 64-nél világszinten.)

Röviden: Lorax

Azt hiszem ez a mese nagyon gyerekeknek szólt. Legalábbis erre tippelnék. Maga a grafikai stílus szép volt, de amikor már sokadszorra fakadtak dalra (a Disney büszke lenne!), pedig csak 84 perc a film, akkor már le is csukódott a szemem egy pillanatra.

A történet nyilván nem bonyolult, végtére is gyerekmese, így hiába van benne bármiféle propaganda, nem fog meghatni senkit. Nem hinném, hogy a 10 évesek a korpo-rét dolgokkal törődnének. A környezetvédelem mellett maximum a kapzsiság fért el a könnyen befogadható részéből, az összes többi téma maximum valami vázlat szerű egy sorost érdemelt a barátságról, bizalomról. Poénok nem voltak, a felnőtteknek alig pár utalás futott be, és az imdb pontok alapján… várjunk csak, a korosztály lehet nem imdbn lóg. Szóval fogalmam sincs, 8 éveseknek hogy tetszhet, de nekem ez kevés volt.

Röviden: The Lucky One

Ezzel a filmmel az a legnagyobb baj, hogy elvileg komoly drámának szánták. Természetesen a közelébe sincs annak. Zac el is keseredett.

A Lucky One főszereplője

Egy dolog biztos, a Lucky One minőségével nem Zac Efron alakítása a baj, hanem a castingja. Szerintem jó pár filmben remek tudna lenni a srác, de a frontról visszatért katona szerepre borzasztó választás volt. Mert a történet szerint a harcmezőn talál egy képet egy nőről, ez megmenti egy robbanástól, így hazatérve megkeresi őt. Mivel egy mindig fehér ruhában levő szép szőkéről van szó, így komoly nézés komoly nézést követ, aztán szenvedélyesen lezuhanyoznak. Természetesen vannak problémák, hiszen nem egyszerű az élet egy Nicholas Sparks feldolgozásban sem (kötelező halál is van!).

Szóval a gond az, hogy látod a feszültnek szánt jeleneteket, de basszus, csak nevetni támad kedved rajtuk, mert igazi mélység az sehol nincs az egész filmben. Mindegyik karakter papírmasé nagyon mondvacsinált helyzetbe kényszerítve. Kidobott a rá szánt másfél óra.

A három testőr (The Three Musketeers)

Azt hinnénk, hogy ez valami kalandfilm, de nem, kőkemény vígjátékról van szó. Ha nem így lenne, akkor valami borzasztóan idegesen állna fel minden néző A három testőr 2011-es feldolgozása közben. De szerencsére poénnal tele van.

Például azzal kezdődik, hogy a középkori Velencében egy búvár kiemelkedik a vízből, hogy ellopja Da Vinci egyik találmányának, a léghajónak a tervrajzát. Mint kiderül, Athosról van itt szó, ő a búvár, aki hű társaival, Portosszal és Aramissal, na meg a szexi Miladyvel közösen be is hatol… a széfbe, hogy utána rögtön le is csapják a kezükről a zsákmányt.

Itt ugrunk az időben valószínűleg, bár ezt nem írják a vászonra, de később feltűnnek a léghajók, és hát mégsem 1 perc megépíteni egy ilyet. Szóval ki tudja mikor, de valamikor a cold open után pár hónappal a jó fiatal D’Artagnan épp a mezőn gyakorol apjával, aki megtanítja neki az utolsó suhintást is a karddal, rögtön ezután pénzt ad neki meg egy lovat, és elindítja Párizsba, vigye már a kölök valamire muskétásként. Itt már hangosan kacagtam.

Természetesen a nyaklánc visszaszerzése körül bonyolódik a cselekmény ebben a Dumas feldolgozásban, a szokásos fordulatokkal, amik egy rablós-átverős és egy kalandfilmet idéznek meg, de végig átlengi az egészet a humor.

a léghajók a három testőr 2011-es verziójában

Azt kell mondanom, hogy a The Three Musketeers vígjáték mivoltát figyelembe véve bizony jó színészeket választottak. Bár az egész showt ellopja a Da Vinci széfjét őrző csávó, de ezért később villant a király, királyné, Richelieu bíboros, a testőrök, szóval idővel mindenki komikus színben tűnik fel szerencsére. Aki nekem pillanatok alatt kedvencem lett az Rochefort, hatalmas pofákat vágott végig.

– You scared to take me in a fair fight?
– Hardly. I just don’t fight fair.

Vagy mégis komolyan gondolták?

Röviden: Rém hangosan és irtó közel (Extremely Loud and Incredibly Close)

Nem akarok túl sokat foglalkozni ezzel, rossz filmről van szó, ami Amerikán kívül talán még rosszabb. A 9/11 utórezgésével foglalkozik egy kisfiú szemszögén keresztül, aki az apját veszi el a tragédiában.

Kisért az értelmetlensége a tettnek, egy város és ország gyászát nézhetjük meg a kölyök szemszögén keresztül, mivel talál egy kulcsot apja holmijában, így rengeteg emberrel találkozik miközben a zárat keresi ahhoz. Sajnos kb. 30 perc sikerült jól a filmből, a többi mind szentimentális, kanállal etetős cucc, ami próbál mély lenni, de inkább az unalom terepére téved be.

Az egészhez vegyük hozzá, hogy a gyerekszereplő baromi idegesítő. Értem, hogy beteg, de borzasztó volt nézni a viselkedését. Az egész műből valami pozőrség sugárzik, 3/10 amit tudnék adni legfeljebb. Érzéketlen fasz vagyok?

Lopott idő (In Time)

Az In Time tipikusan az a film, amit ütni kell, mert sokkal több potenciál volt benne annál, mint ami végül eljutott a vászonra. Ez olyan, hogy a szorgalmas, de rossz tanulónak elnézik a bénázás egy részét, míg az okosnak nem. Hát ennek nem nézünk el semmit.

in time részlet

Itt például kapjuk azt az alapot, hogy az idő a pénz, de szó szerint. A kávévért, buszjegyért, kajáért és a többi mindennapi dologért percekkel és órákkal fizetsz ebben a világban. Mindenki halhatatlan, kivéve ha elfogynak a másodpercei a kezébe ültetett órán.

Természetesen itt is vannak társadalmi rétegek, időzónák választják el őket, rengeteg “pénzbe” kerül, hogy feljebb juss. Igazából nincs lehetőség semmire, hiszen a szegények napról-napra élnek, egyre drágábban. Idáig van jól kitalálva a film. Még olyanokat is beleszőttek, hogy aki csóró az mindenhova fut, gyorsan eszik, míg a gazdagok nyugodtan lebzselnek. Aztán jött a feketeleves.

Kicsit úgy érzem, hogy Andrew Niccol (Gattaca) rengeteg kompromisszumot hozott a filmben a stúdió kedvéért, azért hogy lehessen benne akció és pörgés. Próbálta az üzenetét megtartani így is – eléggé képünkbe van tolva az idő dolog, ha a társadalmi részt nem is nézzük –, de sajnos a baromira elnagyolt bonyodalom közben valahol elvesztette a lényeget. Merthogy az események katalizátora az, hogy az egyik szegény hirtelen több mint száz évhez jut. Mihez kezd vele?

Ami külön szomorú, hogy Niccol nem is ért az akcióhoz. Na meg a zeneszerző is kiszúrt vele, de az már más tészta. Ütemtelen, feszültség nélkül az összes látványosnak szánt jelenet. Miközben ilyen egy oldalra beférne a karakterek összes indítéka, mélysége, na meg fordulatok felvezetése. Azt ne is feledjük, hogy tulajdonképpen ellenfél nincs, csak a rendszer. És akkor a nyilvánvalóan elővehető csuklyás figurát még fel sem hoztam. Katyvasz az egész, utólag toldozott-foldozott érzésű.

Plusz, baszki, az időlopás, leírhatatlan milyen béna lett. Nyilván mindenkinek az élete múlik a kezén levő perceken, erre “az én kezem van felül” módszerrel lehet lenyúlni bárkitől, vagy ha ájult, vagy… ááá, komolyan, ott konkrétan azt éreztem, hogy egész egyszerűen feladott mindent aki talán utólag beleírta. Alap: brutális védelmi rendszer lenne rajta, nem “windows 95”.

Lopott idő értékelés

Muszáj lesz vagy 3/10-et adnom, az első fél órát nagyjából élveztem, de aztán jött egy akkora katasztrófa, hogy rossz volt nézni. Szomorú, mert ebből simán lehetett volna egy elmélkedős sci-fit csinálni. A szereplőkről nem is írtam, de igazából nem rajtuk vérzett el a film, szóval felesleges lenne lehúzni őket.

Viszont a magyar cím nagyon betalált, olyan érzése van az embernek az In Time után, hogy elloptak tőle majdnem 2 órát.

Tőzsdecápák – A pénz nem alszik (Wall Street: Money Never Sleeps)

Egy dologban tökéletesen stimmel a Tőzsdecápák címhez ez a film: csak a pénzgyártás volt vele a cél. Bármelyik készítő mást nyilatkozik az kamuzik. “Hoppá, itt a gazdasági válság, lovagoljuk már meg valahogy.” Az más kérdés, hogy ez a terv nem jött be. Nem negatív a stúdiónál a befektetés előjele, de azért 70 millió plusz marketing elköltése után több pénzre számíthattak, mint ami végül befolyt.

A Tőzsdecápák második részének a főszereplői egy asztalnál

Pedig a filmben valahol volt egy emberi történet most is, csak épp elsiklott a gazdasági válság hideg információkkal adagolt szálához képest. Gordon Gekko sok év után kiszabadul a börtönből, de a saját gyerekével nincs igazán jóban a közös múltjuk miatt. Ezen úgy igyekszik változtatni, hogy összebarátkozik a lány aktuális pasijával (Shia). Üzletet köt a fiatal brókerrel: információkért cserébe segítsen neki újra közelebb kerülni a lányhoz. Természetesen greed is good, szóval pénzről is szó van. Ennek ellenére ez egy egészen nézhető történet, csak épp 30-40 percet ér a 2 órából.

A baj a másik szállal van, ami a gazdasági válsággal foglalkozik. Itt az a probléma, hogy a demagóg oktatás megy a folyamatos információkkal dobálózás mellett. Amolyan összekacsintós “jaja, a brókerek többsége szívtelen önző fasz és rosszat akar”. Tökmindegy, hogy ki-mennyire hiszi ezt igaznak, ha csak hatásvadászan a zsigereinkre akarnak hatni itt. Konkrétan van egy jelenet, amikor Gordon Gekko pufogtat a pódiumon közhelyeket, a közönség meg úgy reagál, mintha maga Jézus került volna elő. Bizonyos szempontból ez jó hasonlat is, akár ez is lehetett a céljuk, csak borzasztóan lett megírva az az előadás.

Sajnos magát a rendezést sem lehet éltetni. Néha olyan érzésem volt, mintha csak ki akart volna próbálni pár dolgot a vágó, a rendező és az operatőr. Nem elég egységes a film, ami egy Oliver Stone névtől eléggé furcsa. Első rendezésnek jó lehet ne, de ekkora rutinnal ne vicceljünk már.

SHia "azt hittem jobb filmet csinálunk Oliverrel" arckifejezése

És ha már negatívumok: Shia LaBeouf. Komolyan, bírom a srácot, szerintem jó színész, de ide egyszerűen nem illett. Túl tejfelesszájú volt ahhoz, hogy akármennyi milliós műveleteket elhiggyünk neki. Természetesen Michael Douglas-szel nem volt gond, bár kicsit rutinból nyomta, na meg Josh Brolin is uralta a jeleneteit, de igazából nem az ő vállukra lett helyezve a film, így nem tudták megmenteni.

Tőzsdecápák – A pénz nem alszik

Valahol 3/10 környékén nyugszik a film. Borzasztó folytatás, nagyon örülök, hogy nem moziban néztük végül.

Röviden: And Soon The Darkness

Ez ssak amolyan figyelmeztetés féle, hogy az And Soon The Darknesst kerüljétek el. Tudom, hogy a két főszereplő hölgy, Amber Heard és Odette Yustman, esetleg rávenne a megnézésre, de higgyetek nekem, nem éri meg, akármilyen szépek.

Igen, van egy jelenet, amikor fürdőruhában vannak.

Ezen kívül még van egy viszonylag jó fordulat is, csak az a baj, hogy közben semmi nem történik. Két buta lány idegen országban kolbászol bicajjal, még külön is válnak, aztán csodálkoznak, hogy az egyiküket elkapja valami gyanús alak. A másik elkezd kutatni utána, de addigra már vagy 50 perc eltelt az ezerszer látott tipikus építkezéssel, és az óránkra nézünk sokadszorra. Itt picit felpörög a film, már utol tud érni pár csigát, csak hogy a végénél megint koppanjunk.

Annyira semmilyen, hogy pár hét alatt elfelejthető, mintha sosem lett volna. Soon mi? Mi volt?

“Just because I was asleep doesn’t mean I couldn’t hear you”

A Ninja Assassin egy idézetben összefoglalva és értékelve részemről is. Már ha a cím nem lett volna elég. A CGI vér balladája.

Röviden: Páros mellékhatás (Couples Retreat)

Ez egy borzasztó rossz film volt, ami az írók neveinek megtekintése után még jobban fáj a filmbuziknak. Ha most azt mondod, hogy oké, „Jon Favreau írta, na és, ő inkább Iron Man rendezőként”, akkor nézd meg a Bárbarátok című filmet. Megvan?

Páros mellékhatás csajai

A történet az lett volna, hogy van négy jóbarát és a feleségeik; az egyikük kapcsolata teljesen veszélyben, erre rábeszéli őket a csoportkedvezményes nyaralásra, ami majd segít rendberázni. Odautazva derül ki, hogy reggel 6-kor kelős párterápiára fizettek be a többiek is, csak épp festői környezettel körülvéve. Ebbe a helyzetbe természetesen teljesen hihetetlenül maradnak belekényszerítve.

Igazából az a legrosszabb, hogy nem látni a Páros mellékhatáson azt ami miatt az elkészítésre adhatta a fejét bármilyen stúdió. 4 pár szív az egzotikus terápián volt a kampó, amit bekaptak? Haha? Hát egyáltalán nem nevetős. Mondanám, hogy nem értem miképp vették rá az egész elfogadható színészeket a szereplésre, de hát kettejük írta, aztán bevették gondolom a kapcsolataikat. Készítés közben pedig már senki nem mert szólni, hogy „izé, hol a poén, mi ez?”

Megvan a Paranormal Activity 2 rendezője – Dumáljuk ki az első részt, mert külön írást nem tervezek már

Az első rész nulla pénzből hatalmas kaszálás miatt természetes volt, hogy lesz második felvonás. Ezúttal a Saw 6 rendezőjének a keze alól fog kikerülni a démoni történet. Az extra, hogy már idén októberre tervezik, szóval nincs itt tökölés kéremszépen. Az eredeti készítői producerként visszatérnek, hogy ez beleszólást jelent-e vagy pedig csak pénzt, azt ki tudja.

A filmnek három vége volt, ebből az egyik folytatható, így nyilván azon fognak elindulni. Innentől spoilerek, aki nem látta a filmet az 1.) nem vesztett sokat, mivel még annyira sem sugallta a hihetőséget, mint a Cloverfield, ami stúdiófilm “talált” kamerával. Nem az volt a cél? Akkor minek erőltették végig? 2.) ne olvasson tovább.

Folytatódik a bejegyzés »

Röviden: Halloween 2

A modern, Rob Zombie-féle. Hölgyeim és uraim, ez mi a jófészkesf*asz volt? Valami művészfilm némi halállal? A H2 kezdése hiába képtelen, szerintem remek, megállíthatatlan Myers nem szarozik, agyongyakja a kórházi ápolónőt, meg a dokinénit, meg az első rész túlélőjét — és akkor bejön a baromság: egyrészt a film legjobb része csak egy álom volt, másrészt az igazi Mike meg a fehér lóval néha feltűnő anyjának akar elvégezni valamit.

Dr. Mike

Annyira megállíthatatlan a főszereplő, hogy mezőkön kell átvágnia, többször is vágóképként, mert ő megy, és megy, meg megy is. Az előző Zombie által elkövetett Halloween egész nézhető volt (ne verjetek meg nagyon), de leginkább egy olyan felvezetés, feldobott labda, amit jól is le lehetett volna csapni a folytatásban (kit érdekel, hogy meghótt az első rész végén). Ehelyett Rob Zombie fogta magát, és valami művészieskedő baromságot csinált, amiben van vér, pár felfújt cici is, — azért csak az, mert ezúttal a tinik nem paráználkodnak —, viszont semmi igazán megérdemelt halál, vagy egyáltalán izgalmas halál.

Néha jön a fehérlovas nő, ahogy mondtam, meg néha feltűnik a Malcolm McDowell, aki az előző részben történtek után könyvet írt Myersből, szenzációhajhászat méghozzá, de egy szétesett unalmas massza az egész Halloween II, gagyi folytatás (hogy a fordulatot ne is említsem, bwahaha). 3/10 max, az első 10-20 percért.

Röviden: Horsemen

Ekkora kihagyott ziccert ritkán látni. A film gyönyörű, de tényleg, az operatőr egyszerűen kitett magáért, végig érezni a hideget és a nyomasztó légkört. Aztán a forgatókönyvíró és természetesen a főszereplő páros, Dennis Quaid és Ziyi Zhang, egyszerűen kivégezte az egészet, amiért a látványfelelősök küzdöttek.

Horsemen - Quaid zicccere

A történetben pedig ott vannak az apokalipszis lovasai, kampókon lógó hullák, véres feliratook fákon meg falakon, na és Dennis Quaid amint nyomoz. Nem akarok lelőni a pár kétszáz méterről látszó fodulatból egyet sem, így hagyjuk is. Sima sorozatgyilkosos film lehetne, jó látvánnyal, ha a castingot és a forgatókönyvet nem szúrják el ennyire — olyan béna mondatok puffognak a szereplők szájából, hogy sírni tudnál. Dennis Quaid nagyon le lehetett égve, vagy azt hitte ez az új Hetedik? Ha utóbbi, akkor rosszul. Vannak filmek, amikben Quaid okés, de ez nem tartozik közéjük, és basszus ő lenne a húzónév.

A látvány mellett egyedül a Patrick Fugit és Eric “sorozatpestis” Balfour jelenete az, ami okés. De ez 5 perc egy kávézóban. Felesleges film, ha nem érezném ziccernek, akkor nem ért volna meg ennyi betűt sem.

Röviden: Van Wilder: Freshman Year

Azt hiszem, hogy itthon kevés rajongója volt a második résznek, de nekem többnyire bejött anno. Hát sajnos a harmadik rész nehogy az első, de a második színvonalát sem tudta elérni, szóval képzelhetitek. Ellenben van benne Art of Wart olvasó szép nő, mert az a könyv amolyan igazi könnyed esti kikapcsolódás.

Van Wilder 3

Amúgy van története is, tényleg, próbálkoztak írni valamit. Mint a címből látszik, Van Wilder első egyetemi évét öleli át szorosan a forgatókönyv. Megérkezik a suliba, ahol tilos bulizni, csókolózni, és sört inni. Hát persze, hogy gondjai lesznek az igazgatóval. Ebből jó dolgok is kisülhettek volna, de sajnos nem lett szórakoztató a kettejük sunyi, hátbaszúrogatós harca.

A Freshman Year legnagyobb baja amúgy a főszereplő, aki kicsit olyan mint Jimmy Fallon (ki? majd a junkien bővebben), kicsit meg Ryan Reynoldsos, de ez inkább hátrányára válik, mert hát pont annyira hasonlít, ami már az áhdegyengemásolat kategóriába esik. Na meg mellékszereplőknek is béna arcokat válogattak be. Az egyetlen, amivel próbálják a sok negatívumot ellensúlyozni, az a határtalan mennyiségű cickó, amikből sosincs elég egy tinivígjátékban, csak poénok is kellenének a tortába, amin a hab lenne a meztelenség. Ez így bizony 3/10, innen már nem sokat lehet süllyedni.

← Vissza a jelenbe - A múltba →

Kategória archívum: ***