The Hitman’s Wife’s Bodyguard – az elrontott második részek mintapéldánya

Ez mi a fene volt? Nem azt mondom, hogy a Hitman’s Bodyguard egy realista klasszikus akciófilm, de basszus, ez a folytatás egy paródia. Nem a történet…. áh, basszus, még az is.

A sztoriba nem is akarok belemenni túlzottan. Az első rész bérgyilkosának a neje belerángatja az épp karrierzavaros testőrt egy látszólag egyszerű túszmentős mókába, hiszen elkapták Papit. Aztán így immáron hárman valami EU elleni terrortámadás középpontjába keverednek. Kicsit nagyok és tipikusak a tétek, amihez iszonyat semmilyen a gonoszt alakító Antonio Banderas.

A problémákkal meg tele a padlás. Míg az első részt Reynolds és Jackson duója vitte előre, addig itt semmi tényleges gerincet nem adtak a karakter interakciók. Igen, Salma Hayek még mindig szép, hatalmasak a mellei (csak azért emelem ki, mert a film sem volt rest), ellenben valami jó szöveg és rendezés is kéne mellé, ha már beugrott az első film főszereplői közé.

Tudjátok mi jutott eszembe többször a The Hitman’s Wife’s Bodyguard közben? Bár kicsit sok ötlet van benne, de legalább némelyik jó is lehetne, csak hát ahhoz egy rendes rendező kéne. Minden mellé ment, de komolyan. A filmnek egyszerűen semmi stílusa, miközben pont ez menthetné meg a rengeteg nyúlást, amit itt látunk. Behoznak rengeteg tipikus cool helyzetet, aztán teljesen idióta módon megvalósítják őket.

A hab a szartortán szerintem a zene, az mindent elárul. Például az első motoros menekülés, érdekes zeneválasztás, már örültem, hogy szétmosolygom magam rajta, mert vizuálisan is igyekeznek majd, ehelyett visszatért a tv-sorozatos, gagyi greenstreenes, ritmustalan Patrick Hughes-rendezés. A csávó mostanra megszerezte nálam az akciófilmek Paul Feigje címet.

Oké, ha nem kell jó akciófilmnek lennie, de legalább a dumák maradhattak volna az élvezhető szinten. Ehelyett tipikus második részt kaptunk, amire több pénz volt, és gyorsan össze kellett dobni, így még a sztori is szarabb, de több benne az akció. Nem mondom, hogy nagy csalódás, mert annyira nem vártam, de jó lett volna kis nyári szórakozásnak, amit esetleg 5 év múlva talán újra lehet nézni.

8 hozzászólás a “The Hitman’s Wife’s Bodyguard – az elrontott második részek mintapéldánya” bejegyzéshez

  1. Én végig szenvedtem valahogy és az egész film közben arra gondoltam, hogy ez a Salma Hayek mennyire kimondhatatlanul tehetségtelen (a ciciket leszámítva). Az angol meg a spanyol motherfuckerezés között voltak cicik és semmi más. Iszonyat kellemetlen volt minden jelenet vele.

  2. Több volt az akció, de én így is szakadtam a nevetéstől. Amit az elején írtál az egy az egyben tényleg tükrözi a helyzetet, ez egy paródia. Az első rész paródiája kb.

    Ami engem zavart, hogy Ryan és Jackson karaktere között sokkal kevesebb volt az interakció, mint az első részben.

  3. Már az első után sem értettem a hypot! Samuel L. Jackson megpróbált vicces lenni, igaz nem sikerült neki.

  4. Én szeretem az első részt, vicces akciós, jók dumák, jók a karakterek.
    Megnéztem a második részt és kb mindenben egyet tudok érteni humannal, amit leírt viszont a film nézése közben többször hangosan felröhögtem, visszapörgettem egyes jeleneteket, hogy csekkoljam, tényleg akkora faszságot láttam elsőre is. A helyzet az, hogy szar volt, de igazából annyira nem vettek komolyan magukat, hogy nálam átesett a film az annyira szar, hogy már szórakoztató kategóriába.
    Hogy meg fogom e még nézni, nem valószínű, az első rész sokkal jobban adja és akkor inkább azt nézem. Voltak benne azért vicces dolgokat (számomra). Pl, mikor a feleség meséli, hogy miképp akadt össze azokkal a fazonokkal, akik lőttek rájuk a parton, amikor ment Reynoldsért. A behalluzott üldözés vagy épp, amikor Reynolds kiszállt a kocsiból megismételve gyakorlatilag ugyanazt a jelenetet, ami már az elsőben is volt.
    Vagy apuci megjelenése. Nem tudtam, hogy őt is berakták a filmbe, de amikor az árnyékban takargatták, hirtelen beugrott, hogy ki hiányzik a filmből… És igen ő lépett elő. Azon sírtam a röhögéstől.
    Persze volt nagyon sok túltolt dolog, ahol igen rezgett a léc… Az első részben Reynolds mondja, hogy SLJ megölte a “motherfucker” jelentőségét, annyira túlhasználja… hát itt tényleg túl lett tolva és csak néha állt jól.

  5. Már az első rész Oldman-es vonala is gyenge volt ezért Banderas-tól már nem is vártam el semmit. Sőt úgy az egész történettől nem vártam sokat. A humort viszont hozta. Gyengébb mint az első, de simán lecsúszott. Igen, egy másik rendezővel valóban jobb lehetett volna. A már-már unalmas motherfuckert pedig a magyar szókincs biztos változatosabbá teszi így egyszer majd szinkronnal is megtekintem.

  6. Bennem is az fogalmazódott meg, hogy tényleg annyira szar, hogy már szórakoztató :D Kicsit hosszúnak éreztem, mondjuk úgy, elfáradtam a végére, vagy csak nagyon későn kezdtük el és a végszóra már elnehezedtek a szemhéjaim.
    Jókat mulattam Hayek túltolt harsányságán és közönségességén is, vagy inkább túllendültem azon, hogy baszki, ilyen lesz végig. Összességében mintha mindenki önmaga paródiája lett volna, még apuci is:D

    Csajos szemmel/füllel szerintem amúgy SLJ nevetései vitték el a filmet:D imádom, ahogy teli torokból üvöltve röhög:D

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.