Kezdjük a tényekkel. Virginia Woolf 1925-ben írta a Mrs. Dalloway című regényt, egy nő egyetlen napjáról szól, amelyben benne van az egész élete. A regény munkacíme Az órák volt. Michael Cunningham 1998-ban írta meg Az órák című Pulitzer-díjas regényt, ami három nő egy-egy napjáról szól, a három nő közül az egyik maga Virginia Woolf. Végül pedig David Hare írt Az órák című, széles körben megfilmesíthetetlennek tartott regényből egy forgatókönyvet, és így lett belőle film. Mindkét könyvet nagyon szerettem, valamint nő vagyok, és a fentiekből talán következik, hogy az egyik kedvenc filmemről van szó.
A remekbe szabott és nagyon ütős első jelenetben az idős Virginia Woolf máris öngyilkos lesz: gyönyörű levelet ír férjének, követ köt a lábára és belegyalogol a jéghideg Ouse folyóba. A film azután három nő egy-egy napját követi végig, különböző helyeken és korokban. 1925-ben Virginia Woolf (Nicole Kidman műorral) azzal kel fel reggel, hogy kitalálta a következő regényének első mondatát: Mrs. Dalloway úgy döntött, maga veszi meg a virágokat. Virginia egyébként gyönyörű, Nicole Kidman tökéletesen hozza az egyszerre kissé zavarodott, de tökéletesen intelligens tekintetet, töltőtollal ír és csodálatosan zaklatottan szívja sodort cigarettáit.
Valahol máshol, 1952-ben Laura Brown (Julianne Moore) Los Angeles-i háziasszonynak férje születésnapjára tortát kellene készíteni, ám egyetlen vágya van, hogy békében olvashassa a Mrs. Dalloway-t. Laura Brown fullasztó légkörű házassága és bizonyára szertetreméltó, de inkább rémisztően idegesítő kisfia között őrlődik egy olyan életben, ami egész nyilvánvalóan nem neki való, így nem csoda, hogy benne is felmerül a öngyilkosság gondolata.
A harmadik szál napjainkban játszódik Manhattanben. Clarissa Vaughan, beceneve Mrs. Dalloway (Meryl Streep) úgy dönt, maga veszi meg a virágokat. Partit rendez ugyanis, mivel AIDS-ben haldokló író barátja nyert valami díjat. Clarissa egyébként leszbikus, az író barát, Richard (Ed Harris) pedig szintén meleg, de egyszer régen azért szerelmesek voltak egymásba.
A három történetszál között rengeteg kapocs van, néhány konkrét, történetszintű, néhány egészen rejtett. Mindhárom napban jelen van az öngyilkosság, mindenütt ott a regény, mindegyikben szerepel váratlan vagy kevésbé váratlan leszbikus csók. Az AIDS-es Richard hangokat hall, amik ógörögül beszélnek, ilyen hangokat Virginia Woolf hallott, amikor pszichotikus depressziós volt. A színésznők klasszul játszanak, Nicole Kidman Oscart is kapott a zaklatott tekintetért, Julianne Moore megfelelően megtört, Meryl Streep pedig ügyesen egyensúlyoz a hisztéria határán. Ahogy a regény, így a film fő vonulata a mindennapok örömteli apróságai, amik széppé tehetik az életet, de mindenhol ott van köztük a halál.
A férfiak többnyire mellékszereplők, mindhárom történet egy-egy nőről szól, aki többé-kevésbé kétségbeesetten keresi a helyét a saját életében. Drámai, időnként már-már érzelgős, de mégis inkább megrendítő történet a női önállóságról és a szabadságról, sokak szerint olykor a giccs határát súrolja, szerintem még akkor is hiteles tud maradni. Valójában megértem, ha férfi nézők kevésbé értékelik: az Órák a legjobb, sőt, megkockáztatom, hogy az egyetlen értelmes női film, amit valaha láttam.
Órák értékelés
A kedvenc regényem alapján íródott másik kedvenc regényemből, kedvenc színésznőimmel kedvenc témámról készült film nyilván 10/10 pontot kap tőlem. Halál, szabadság, dráma, szerelem és az élet szeretete a szokásos pátosz nélkül, a mindennapokba helyezve, három klassz nő történetében elmesélve. Harmadszorra sem unalmas.
Nagyon jó film. A kritika a legjobb amit eddig a filmbuzi-n olvastam, gratula hozzá, remélem fogsz még írni másról is isolde, hasonló minőségben.
Egy 30-Rock poén jut róla eszembe:
Azt hiszem a második évadban (lehet, hogy tévedek) moziban nézik Az Órákat, és annyira unják, hogy zaklatott hangon kritizálják:
“Miért Órák? Miért nem inkább Hetek?”
:-))))
Kicsit lassú folyású a film, a könyvek azonban tényleg zseniálisak. A magyar fordítás is különösen szépre sikeredett.
Engem a vilagbol ki lehet kergetni ezzel a filmmel. Giccses, muveszfilm latszatat akarja kelteni, de csak eroltetett vergodes lesz belole, Meryl Streepet meg gyulolom. Felre ne ertsetek, nem azzal van a bajom, h eroteljesen noi film, engem nem zavar ha vmi erzelemdus, csak ne erzelgos giccshalmaz legyen. Az egesz leszbikus vonal meg vmi felelmetesen hatasvadasz, Julianne Moore reszeben pl. tokeletesen ertelmetlen es oda nem illo. A Nicole Kidman altal foszerepelt harmadban volt szerepe a tortenet tovabb lenditeseben, Meryl Streep szerepeben meg mondjuk furcsa lett volna ha nincs, de ennek ellenere nem ertem ezt a fajta megoldast. A tortenet maga ertheto (bar sok minden nem tortenik, de ez mondjuk meg nem lenne baj), de a teljes lelektani dramat annyival oldottak meg, h osszeeszkabaltak egy durvan depresszios kozeget es azt feszitettek minel tovabb.
Szoval nagyon nem az en filmem, sztem muviszieskedo eroltetett fercmu, adok is ra egy 2/10et, de kerem mindenkitol, h ne tessen megsertodni a velemenyemen, tudom, h nagyon sok ember szereti ezt a filmet.
Anno a bnőm vett rá h. megnézzem. Olyan gecihalál unalmas ez a film h. az nemigaz.
“A kritika a legjobb amit eddig a filmbuzi-n olvastam,”
persze, mert 10/10-nél nem lehet jobb:) (remélem, hogy a jóság nem az egyetértésre vonatkozik, hanem arra, hogy egy jól megírt 6/10 is lehet legjobb kritika.)
amúgy a film. röhej, de kétszer láttam.
egyszer egy meglepetés premier előtti mozi (forgalmazós-kérdőíves) keretén belül láttam, másszor meg nem tudom, de az sem fizetős volt, a lényeg, hogy nem terveztem a kétszeri nézést, mert annyira nem jött be a film elsőre.
unalmas volt, alvós, egyedül a botrányosan jó zene maradt meg.
viszont második nézésre…, én csodálkoztam a legjobban, hogy mennyire jó kis film kerekedett belőle, simán 7-8/10, remek megoldásokkal, akkor már a történet veleje is kibomlott.
de mondom, a csúcs továbbra is a zene. amikor gép előtt melózok, miegymás, akkor szinte mindig philipp glass muzsikája megy a fülemben. (pedig nem sok soundtracket hallgatok, talán az amélie, a fountain, k-pax és a broken arrow a kivétel.)
Mondjuk szerintem nem a legjobb kritika:
“A kedvenc regényem alapján íródott másik kedvenc regényemből, kedvenc színésznőimmel kedvenc témámról készült film nyilván 10/10 pontot kap tőlem.”
:-)
Persze minden kritika szubjektív, de ez azért túlzás….ennyi kedvenc egy helyen (és most nem a szóismétlés a lényeg).
Csak azért megbocsájtható, mert végülis egy blogot olvasunk. Külön szoktam élvezni human beszólásait ha éppen un vagy utál valamit.
Mindenesetre nem ez minden idők legjobb kritikája.
Az túlzás, hogy megrendítő film, maradjunk a jó filmnél, jó alakításokkal. 6/10.
winnie legjobb kritikának semmi köze a pontszámhoz, jól értetted :), a pontszámmal egyébként sem értek egyet. Olyan 7/10 nálam.
Fura. pont tegnap éjjel néztem újra.
Depresszív hajlamot erősítő ****
ha jó film jó alakításokkal akkor h kaphat csak 6pontot?!kicsit röhejes némelyik érvelés..nekem teccett ez a film bár elég régen láttam már..de úgy emlékszem jó volt és be-beugranak képkockák.Ha ez nem jó dráma és csak deperesszioról szól akkor mondjatok egy jó drámát mert ha ez vkinek 2/10 akkor mi lehet a jó neki?!csak érdekelne!ez nem kötözködés ne annak vegyétek/fogjátok fel
Igazából maradjon má’ csak Human, ez a film meg szar.
Oidipus: ennél kevésbé intelligens hszt nehezen tudtál volna írni…
isolde: Csak így tovább! Még több kritikát! Én szeretem olvasni amiket írsz, mert fergetegesen jó a stílusod!
Ha valakinek ez 2/10 akkor ez nem jo neki. Mondjak jo dramat? Jelenetek egy hazassagbol, Derszu Uzala, Suttogasok es sikolyok, Oszi szonata, Szedules, Szall a kakukk feszkere, Tizparancsolat, Ferfiszenvedely, A mama es a kurva stb. es akkor csak parat mondtam a kifejetetten hasonlo stilusu dramak kozul. Ezek jok nekem, te szereted Az orakat, mindenki boldogan eli eletet.
“ha jó film jó alakításokkal akkor h kaphat csak 6pontot?!kicsit röhejes némelyik érvelés..”
nem hiszem, hogy az érveléssel volt gondod, hanem a pontszám nem tetszett, de az hadd adja mindenki saját szájíze szerint. vannak 6 pontos jó filmek, a 6 pont előkelő osztályzat, nem?
Meg kell mondjam utálom Woolfot. Tévedés ne essék, olvastam tőle, nem is egyet. Sőt, tisztában vagyok a modernizmus minden stílujegyével, Woolf életével, kontextussal, egyébbel. Ennek ellenére nincs olyan pillanat, vagy mondat a műveiben amit akár csak egy picit is élvezni tudok. Tehetséges író, elismerem. Mint emberről, nem vagyok róla nagy véleménnyel. A műveit viszont nem engedem be a lakásomba. Amikor az Órákat láttam, akkor azt gondoltam: remekül visszaadták Woolf művét. Ki is kapcsoltam.
A kritika jól megírt,
a film már kevésbé jó,
maximum 5/10!
Persze ez csak egyéni vélemény!
És még a zenéje is milyen nagyon jó (Philipp Grass), ahogy maga a film is. Mindenesetre gyomor és erős élettudat kell a megnézéséhez. Végre magyarul megfogalmazott írást is lehet olvasni a blogon, nem csak a popcorn-net-szlengben elrebegett beszámolókat… azért szép napot.
[akkor mi a fenének jársz ide lassan 2-3 éve, ha olyan magyartalan szerinted a blog h alig bírod. Költői kérdés volt, te Arc – a zerk]
Ezek után a végén még rászánom magam erre a filmre, évek óta megvan de eddig messze elkerültem. Nah, majd ezután..
a szinkronos verzió katasztrófa, ek a ez a kedvenc filmem…ha valaki ezt unja, akkor vagy férfi vagy nem egy összetett lélek…
10/10
A Mrs. Dalloway-t ha angolul elolvassa valaki, megemelem kalapom előtte :) És engem igen, zavar hogy erőteljesen női film. Ráadásul Meryl Streep-et és Nicole Kidman-t még csak-csak elviselném, de Julian Moore valami iszonyatosan taszít. Tipikusan az a színész akinek nem szar filmjei vannak, hanem o….ooáááh, na én megyek aludni.
Winnie, az Amélie ost-t én is imádom, ha azt mondod ilyen jó, ezt is meghallgatom.
Az órákról pedig eddig látatlanban azt gondoltam kliséromantika, de ez a történet érdekesen hangzik, lehet megnézem.
Nekem van türelmem a filmekhez.A sokak által nehezen emészthető Űrodisszea nekem például egyik nagy kedvencem.De erről a filmről nekem is a 30-Rock poén jut eszembe.
A kritikával egyébként probléma nincs.
hát jó így van…akinek teccik teccik ha nem nem!ez szubjektív!mindenkinek más a jó!hát jólvan látom értesz a drámákhoz :) nem vonom kétségbe a hozzáértésed nem is tettem..rendben legyen igy!igazad van
“Végre magyarul megfogalmazott írást is lehet olvasni a blogon, nem csak a popcorn-net-szlengben elrebegett beszámolókat”
nekem pont ezert egyedi a filmbuzi, es ezert szeretem, mert kb mintha egy haver meselne bovebben egy filmrol, mig mashol mintha egy egyetemi tanar irna a diszertaciojat, felre ne ertsetek, tetszik a kritika nagyon, kedvet is kaptam az Orakhoz ezek utan, remelem nem voltam tul OFF
Én azt gondolom, hogy nem vagyok végtelenül egyszerű lélek, de nekem ez a film unalmas volt. Nagyon. De lehet érdemes lenne megnéznem még egyszer.. hátha.
“sokak szerint olykor a giccs határát súrolja, szerintem még akkor is hiteles tud maradni. Valójában megértem, ha férfi nézők kevésbé értékelik”
Hát igen, itt a bizonyíték, milyen férfias, macsó alak vagyok: pont ezt gondolom Az órákról… :)
Ez a kritika olyan mintha negatív kampány lenne annak érdekében, hogy férfiak véletlenül se nézzék meg, mert ez “nőknek szól”, nem férfiaknak OK?
nyugodtan megnézheti egy férfi is:)
csak szerintem nem véletlenül érthetetlen az a három “leszbikus csók” a filmben a legtöbbeknek. azok a csókok kulcsfontosságúak, Virginia, aki már tudja, h nem látja többet testvérét és legnagyobb érzelmét és ragaszkodását- egyben búcsúját így fejezi ki, Laura, aki már annyira távolinak tartja saját életét magától, hogy kipróbálja, hogy ez vajon milyen lehet, és Clarissa, aki valóban leszbikus, de abban a pillanatban a TÁRS támaszába kapaszkodik, egy emberbe, és nem leszbikus vágyait éli ki
Majd’ hét éve láttam és még mindig elöttem van néhány jelenet…Itt az ideje újranézni:) Kár, hogy nem csinálnak több értelmes “nöi filmet”, érdekes lenne bepillantást nyerni a gyengébbik nem lelkébe a mozivásznon keresztül is…Jó ez a film, aki nem látta, nézze meg.
Nem láttam, nem is kaptam kedvet, majd ajánlom esetleg barátnőmnek, a kritika jó, újságnál dolgozok (hobbi szinten), jól meg van fogalmazva, de a filmbuzit nem ezért szeretjük, ahogy madcows is mondta :)
Maradjunk abban, hogy a film jobb, mint maga a kritika.
Az órák, az élet. A gyávaság és a bátorság önmagunkkal szemben.
Pickwick
Újságnál dolgozol és “jól meg van fogalmazva”?
Gratula
:-)
Számomra kellemes meglepetés volt ez az írás (épp azért, mert egy vállaltan elfogult és szubjektív 10/10-es, és nem a szokásos, sznob és hímsoviniszta 6/10-es…), de aztán persze a kommentek hamar visszarántottak a földre…
“Ez a kritika olyan mintha negatív kampány lenne annak érdekében, hogy férfiak véletlenül se nézzék meg…” – A fenti kommentek után Te még mernéd ajánlani férfiaknak?! :-)))
Írja ezt egy férfi, igaz, csak egy buzi, aki lelkiekben sok szempontból közelebb áll a női nemhez, ráadásul Woolf a kedvenc írója, és még a három színésznő iránt is a végtelenségig rajong…
A “depresszív hajlamot erősítő”-höz meg csak annyit fűznék hozzá, hogy akinek van bármi fogalma a “depresszív hajlamról”, az ilyet nem ír le, mert elég nagy butaság, már bocsánat.
Most visszakapcsolom magam megmondó üzemmódból egyszeri halandó üzemmódba…
ez a film nekem csak az öngyilkosságról szól, arról, hogy hogyan kísért a gondolat. mellékes, hogy ki milyen vonzódású, férfi vagy nő. a regény és a film is fantasztikus.
bár ez az írás egyáltalán nem illik ide. csak egy vélemény.
“Mrs. Dalloway című regényt, egy nő egyetlen napjáról szól”, ez mondjuk így nem teljesen fedi a valóságot , mert – amennyire én emlékszem- több szálon is fut regény, az egyiken pl egy háborúból visszatért “kissé” megzökkent srác próbál életben maradni, nem sok sikerrel, mert aztán megöngyilkolja magát, teljesen meglepô, és Woolf-tól nem várt módon ;) …
Ha veszi az ember a fáradságot a gondolkodáshoz, unalmasnak biztos nem fogja találni a filmet, legfeljebb egyetért, vagy elhatárolódik az etikájától. Ez ugyanis a lényeg, nem a depresszió, homoszexualitás, vagy érzelgősség, vagy a cselekmény. A kérdés: mennyire etikus életben maradni, csak a túlélés kedvéért, azért, hogy másoknak-akik kevésbé mélyednek el személyiségünkben, céljainkban, ám nagyon szeretnek- ne okozzunk fájdalmat;kötelességből; hálából. Mindeközeben azonban, értékvesztettségben élni, és a külvilág által értelmezhető felszínes szerepekbe süppedni, becsapni mindenkit, köztük főként saját magunkat.
A stílus pedig akár giccses, akár a messzemenőkig kifejező, remek környezetet teremt az elmélyüléshez, összpontosítja gondolatainkat és érzéseinket. Hiszen annyi minden igyekszik elvonni a fontos dolgokról, hogy csak éljünk, dolgozzunk, szórakozzunk, vegetáljunk abban a hitben, hogy ezt hívják boldogságnak, normális életvitelnek, kötelességtudatnak. A kötelesség azonban SAJÁT erkölcsi rendszerünk függvénye:
“Valaiknek meg kell halni, hogy a többiek megbecsüljék az életet”
Egyszerűen borzasztó ez a film. Nagyon megbántam, hogy megnéztem. Annyira nyomorúságos volt az egész, hogy a kínok kínját kellett végigélnem, amire vége lett. Rá kell jönnöm, hogy az ilyen depresszív sz..k nem nekem valóak. Elnézést, de túlzásnak éreztem, hogy ilyen szintű feszültséget generálnak és semmivel nem oldják fel. Nem kell, hogy happy end legyen, ez nem az a kategória, de egy egészséges megnyugvás illett volna a végére. Na tényleg nem nekem való ez a fajta szenvedés/szenvedtetés.
the hell?