na megnéztem, ráadásul egyben, ilyen már rég nem volt (na jó, tegnap délután óta), de a káoszelmélet arról szól, hogy nagyon pici beavatkozásnak nagyon nagy hatása lehet, ha a megfelelő pillanatban történik, itt meg nagy beavatkozásoknak volt aránylag kis hatásuk (viszont kellemesen csiklandozta a humorérzékemet a párhuzam a szadista állatok és az elvakult keresztények között, ez valóban ilyen egybites dolog lehet)
na meg ha megváltoztatod a múltat, akkor saját magadat is megváltoztatod, nem? akkor nem lehetnek emlékeid a másik múltadról, hanem kapsz egy darab lehetőséget, és azt jól kell csinálnod – sokkal jobban érezném most magam, ha kiderült volna a film végén, hogy egyszerűen csak őrült, és a fejében létezik az egész (erről jut eszembe ez, nem koptatja az ujjakat meg minden)
mindegy, tanulság, hogy nem kell mindig kedvesnek lenni. ez valahol megnyugtató.