Második rész, mindenből több kell. Ez esetben királyi macskából, meg mindenféle állatból. Még jó, hogy Jont nem klónozták, hogy belőle is kettő legyen, Jennifer Love Hewittel viszont nyugodtan elvégezhetnék a műveletet, hogy mindenkinek jusson, annyira aranyos volt.
Olyan ki a fene adott rá pénzt érzés az egész, és rájöttem, hogy sok élőszerreplő közé még nehezebb lehet animálni, ez főleg akkor látszik amikor valaki kézben viszi garfieldot. Szegény színész vazze, fogja a levegőt bénán, aztán meg a kész képen a macska absz természetellenesen látszik. Nincs súlya, ez az érzés végig, pedig garfield aztán kövér. Az meg, hoyg Garfield továbbra is enynire mozgékony az egy vicc, de csak keserűen nevethetünk rajta.
A történet annyira szar, hogy valami kegyetlen. Jon meg akarja kérni JLH kezét, de az elutazik londonba még a tényleges kérés előtt, amit persze garfield hiúsít meg. Erre JOn utánarohan londonba, azt hiszi Garfield és Ubul nélkül, de hát persze téved. Aztán összecserélik egy royal macskával a képregényben még kedvencünket. Aztán ebből keveredik pár érdekes helyzet. Valami örökség is van, de majd nem látjátok meg.
Hát igen, nem javaslom senkinek valójában, ne is kérdezzétek miért néztem meg amikor tudni lehetett, hogy ez lesz. 3/10, és JLH-nek több idő kellett volna vásznon, mert jó nagyban látni. Ideje újra bepróbálni a Ghost Whisperer sorozatt, amiben főszerepel.
Ami kicsit nekem érdekes, hogy amerikában alig 30 milliót hozott, a világ többi részén meg 100 millió körül. Csak így lábjegyzetnek.
már az egy is nagyon gáz volt, pedig a képregényt szerettem, de köze nem volt ahhoz a hangulathoz
ja