Újranéztem ez a filmet, nem tudom hányadszorra, és bár kellett vagy 40 perc, mire belerázódtam a hangulatába, de onnantól nem volt kiszállás. Ha pontosan meg kéne jelölni a jelenetet, akkor Bob feltűnik a fantasztikus pólóban lenne az. Az viszont sosem értettem hogy mondhatja bárki is erre a filmre, hogy komédia, mert bár van pár mosolyogós jelenet, de igazából a nagy magány hatja át az egészet. Legalábbis számomra.
Újoncoknak: arról szól, hogy egy öregedő filmsztár 2 millióért whisky-t reklámozni megy japánba, és a hotelban megismerkedik Charlotte-al, aki még nem tudja mit kezdjen az életével. Körülveszi őket az idegen nyelvet beszélő város, amiben mi is velük tartunk, hiszen sehol semmi felirat a japán szövegre, és nem is kell.
Tök meglepő, hogy mennyire hidegen hagy a többi Sofia Coppola film – mondjuk a Marie Antoinette leginkább Kristen álmos arca miatt -, de itt valamit nagyon sikerült megragadnia. Írta és rendezte ugye. Ami nekem tetszik az az elveszettség érzés, amiben Bob (Bill Murray) és Charlotte (Scarlett Johansson) egymásra talál Tokyo-ban. Na meg maga a város, oda el kell jutnom egyszer. Ami plusz pont még a filmnek az a soundtrack, szerintem a Sometimes és mellé az éjszakai város a legjobban sikerült hangulatkép. Bill Murray beájulva a taxi hátsó ülésen, Scarlett meg a város elhaladó fényeit nézi.
Ez van, nézésről nézésre feljebb értékelem ezt a filmet, majd kinövöm, vagy nem. Nagyon sajnálom, hogy anno nem néztem meg moziban.
Régen láttam már, de nincs az a pénz hogy én ezt mégegyszer megnézzem. Szar filmnek azért mondanám, mert unalmas. De ennél unalmasabbat (szarabbat) még életemben nem láttam. Pedig Scarlett :/
ez is egy vélemény
azadurva hogy mindig azt a velemenyt irod ami nekem is a velemenyem. es kurvara olyan mintha en irnam a blogot. :DDD
najo azer van egyketto elteres de minimalis szinten. jah es nemtudod honnan lehet beszerezni dvdn? mar miota vadaszok ra ugyanugy mint a john malkovich menetre..
csatlakozom, iszonyatosan jó film. tipikusan az elkap a fíling és odavág. meg is nézem. most.
a dvdt meg én is keresem már egy ideje, de sehol sincs :(
tényleg barójó, főleg a hangulata. Akár unalmasnak is mondhatnánk, de mégis annyira jó bambulni a filmet. Úgyanígy a wonder boys is tök jó
jaja, wonder boys is jó
Zseniális szerelmes film. Vagy fantasztikus magány film két emberről. Ossza be mindenki magának. (Nálam a nagy szerelmes film albumban ott a helye a Született gyilkosok és a Szárnyas fejvadász mellett.)
Az én kedvenc jelenetem az, amikor Bill Murray és Scarlett Johansson egymás mellett fekszenek az ágyon és egy kicsit összeér a lábuk. Ennél jobban ábrázolni azt az érzést, ami szerintem minden ember életében legalább egy tucatszor előjön, hogy egy férfi és egy nő mennyire vonzódik egymáshoz, de mégsem teszik meg azt a bizonyos lépést… Hát, nem nagyon tudnék rá jobb példát.
A másik kedvenc jelenetem pedig, amikor a japán rendező vartyog vagy fél percet és a tolmács elintézi két szóval a fordítást :D
Szerintem is fantasztikus film, gyakorlatilag tökéletes, DE nem értem hogy lehet erre a filmre olyat mondani hogy szar! Ez nem az a kategória. Ez olyan mint ha azt mondanám a Keresztapára (jéé, még egy Coppola), hogy egy nulla. Nem szeretem Francis gengszterfilmjét, de ettől még elismerem. Nem kéne minden nem tetsző dologra rögtön rávágni hogy fos. Elkéne gondolkodni néha, és akkor talán megfelelőbb szót használnánk. That’s All!
Az már régen rossz, ha kinövöd. Ne tedd. Soha. :)
tetszett nekem is. még anno vmelyik tv-n láttam. csakúgy kapcsolgattam, aztán úgy véletlen találtam rá, még vhol a film eleje körül volt, és aztán ott is ragadtam. és, most kedvet is kaptam, h megnézzem újra. dvd meg, pff, naigen, szállítás bizonytalan…
igen, igen. az egyik kedvenc filmem. és igen, amikor fekszenek az ágyon.
Na, azért a tényleg zseniális Wonder Boys-t ne említsük már egy lapon ezzel. (tessék nem írtam le, hogy fos)
tessék, leírtad. zárójel nélkül nem írtad volna le ;)
Meg egy kicsit Japánról is szól, és pont ilyen…
Sofia Coppolának sztem még nézhető a Virgin Suicide c. filmje. Tokyoról meg annyit, h én jártam(járok) oda, és beültem 1szer egy japán moziba a Lost in Translationra, aranyosak voltak, mert feliratozták, de a japán nézők még jobban szétszakadtak a Bill Murray-tolmács-rendező párbeszéden, mint én, mert ők értették a japánt is:)
Virgin-t egyszer láttam, annyira közel sem volt jó mint ez. Azért a Marie-t említettem, mert azt meg sem néztem.
Gyermekeim. Tokió. Magyarul a város neve Tokió.
nekem is kezd gyanusnak lenni, hogy Human kedvencei az én kedvenceim is.. (már a junkie-n múltkor a legjobb újoncoknál is ez volt)
@stanley, @i: Igen, ezért is jó kritikus Human és ezért van helye a filmbuzinak. Sztem olyan emberek izlését fedi le, amit eddig a mainstream kritikusparádé, főleg magyar nyelven egyáltalán nem érintett. Szóval csak így tovább ;)
izé én most először nem is a filmhez szólnék hozzá, rég jártam erre (shame on me:); hát Human jól néz ki a Filmbuzi, fasza lett:)
az Elveszett jelentés egy jó film, engem konkrétan kikészített a hangulata, folyamatos idegesített, hogy hogy hagyhatja el magát a főszereplő ennyire és hogy miért nem élvezik inkább, hogy hol vannak, ehelyett rosszul vannak igazából mélyen…persze aztán átestem valami hasonlón és összeállt.
szóval nagyon jó film.
Na hát igen, szerintem is annak mond sokat a film, aki már átesett valami hasonlón. Viszont ebben az esetben a film tényleg odaszegezi az embert a székhez, annyira átjön minden: az apró gesztusok, a ki nem mondott szavak, Tokió hangulata és az egész hangulat. Nem tökéletes, de majdnem. És nagyon kevés olyan film van, ahol a szavak hiánya ennyire pontosan adja ki a mondanivalót.
legjobb resz amikor bamul ki a szalloda ablakan es kozben megy squarepusher zene
Egyik kedvenc filmem. Már az is jó volt, ahogy spontán sikerült elcsípnünk a moziban egy szintén japán-rajongó hölgyismerősömmel. :)
DVD miatt meg ne izguljatok, valószínűleg hamarosan újra forgalomba kerül. :)
Ennek a filmnek valami hatalmas a hangulata, favorit.
Tudom, hogy ezután készült, és Scarlett nincs benne, de nekem akkor is inkább a Broken Flowers, hamár feeling. A Murray által hozott karakter, nagyából ugyanaz.
Engem is kikészített, idegesített. Ennyi. Volt hasonló élményem (mármint hogy minden ott volt, de aztán mégse történt semmi), de ettől még nem tetszett a film. Végignéztem, mert érdekelt picit, hogy mi lesz ebből, meg Tokiót(i-vel !) sem fogom mostanában látni.
Broken Flowers-ről is van írás, azt szerencsére már nem hagytam ki moziban:
http://filmbuzi.hu/archives/2005/10/07/Broken_Flowers_-_Hervad_Virgok/
Ilyenkor mindig eszembe juttatjátok, hogy meg kéne nézni, mert Bill Murray, de aztán eszembe jut, hogy Sofia Coppola (Virgin Suicides, Marie Antoinette), meg még van benne Scarlet is, szóval nem lesz belőle semmi. Ez van, idő meg nincs.
Nagyon jó film … és ha Japánban laksz akkor akkor még jobban átérzel minden apró részletet …
Pont tegnap filóztam rajta, hogy az a legjobb benne, amikor a kiscsaj megkérdezi a pasit, hogy: – Később jobb lesz? (értsd: házasság, élet, bármi) A válaszra meg nem emlékszem.
Remekmű, csak ezt tudom mondani.
Kátto, kátto, kátto… :D
Szerintem is nagyon jó film, olyannyira, hogy a Babel Japánban játszodó részeinél is ez a film jutott eszembe!
Scarlett amúgy baromi szexi volt tegnap este a Match Pointban is…
nalunk ez a film a kritikus pont… engem nem kapott el az a bizonyos hangulat, amirol viszont megis tudom, hogy van. viszont az biztos, hogy ez nem egy komedia.
a zeneje szuper. (a virgin suicides-nak is, bar azt nem lattam, csak a soundtracket ismerem es az jo)
Egy film, aminél nem értem hogy miért szeretik az emberek. Kevés ilyen van, de ezt igazából nem tudom sehova tenni. Amikor még anno megnéztem, csak több részletben sikerült végigszenvednem (pedig még a legszörnyűbb filmeket is egyben letolom). Eszméletlenül vontatott, nagyon hossssszzzúúúúúú, Scarlett-től sem vagyok elájulva, egyedül Bill Murray játéka az, amire elismerően bólintok. Megérett már egy újranézésre, de azért nem sietem el. 3/10-et ér nálam.
Hmmm… Ez a “nem értem hogy miért szeretik az emberek” dolog felidézett bennem egy pár évvel ezelőtti emléket, úgyhogy meg is van a ma esti néznivaló. Ez a bizonyos film az “Arizónai álmodozók” volt. Bevallom őszintén, nem esett le teljesen, hogy mi is van, meg hogyan, meg mikor, meg kivel, meg úgy összességében, de valahogy elkapott a film. Elkapott, beszippantott, megpörgetett és kidobott. Meglepő élmény volt, mert halvány fogalmam sem volt róla, hogy mi is történt velem, vagy hogy mi is volt a mély mondanivalója az egésznek, vagy hogy mit is akart átadni nekem a gondolataiból Kusturica, de döbbenten és tátott szájjal áltam fel annó a TV elől. Talán ma este okosabb leszek…
Startmenu írta (vagy nem), hogy átélt hasonlót, miszerint minden ott volt, de mégsem történt semmi. Ez a film viszont nem erről szól (nem csak). De ezt nem is érdemes magyarázni.
sb: a zeneje szuper. (a virgin suicides-nak is, bar azt nem lattam, csak a soundtracket ismerem es az jo)
Persze, h jó: Air – mi más lehetne, Coppola kisasszony kedvenc zenekara mindkét filmhez csináltak zenét.
Ha tudsz japánul nehezen jön a szádra a Tokió, ugyanis kb “tókjó”-nak kell ejteni, és akkor már inkább Tokyo. Gyermekem.
A zenéje még akár a Marie Antoinettenek is lehet jó. Nyárra ütemtervet kell csinálnom film és sorozatnézés ügyileg.
Most néztem meg és nem értem.
Díjak, jelölések, imdb-n 8/10, Johansson feltör…
Két ember összefut Japánban, borzasztóan unatkoznak, azt kell mondjam, ennek okán inkább egymásba szeretnek, mindezt borzasztó vontatott, ernyeteg módon látjuk, miközben felvonultatják egy másik kultúra minden sztereotípiáját.
Túlértékelt alkotás. Rettentően.
A Lost In Translation DVD megjelent itthon, két dvd-s, szokatlanul igényes(kisköltségvetésű filmekhez képest szokatlanul), extrás kiadással. Moziban sajnos én sem láttam. :( Aki szereti a filmet annak érdemes bezsákolni, mert az extrák(a japán twshow teljes változata, robotos videó :) …) nagyon illenek a film hangulatához, és a menü is nagyon szép.
Én például már karcosra néztem a filmet, meg az OST is néha befigyel a winamp playlistemen. :)
Ez igazából olyan film, aminek elsősorban a hangulata kell hogy elkapjon, beszippantson, aztán magát a történetet is megérted. Nem olyan egyszerű az embernek beleélni magát a filmbe, mert annyira más a Japán világ. A villódzó fények, a sok infatilis játék és a sok csillogó villogó vacak közt kibontakozik egy teljesen más kultúrkör, életszemlélet…
Nem úgy kell nézni ezt a filmet hogy mikor történik valami, mert nincsenek nagy események. Végülis annyi történik csak, hogy találkozik két unatkozó ember, néha együtt vannak, de végül nem jönnek össze.
A zenék is valami hihetetlenül jók, nekem egyedül a bárban játszott zenék nem tűntek odaillőnek. Azt meg külön sajnálom hogy az OST-re nem került fel mikor karaokéznak. :)
Összességében ha nem nézed meg, lehet hogy kimaradsz egy különleges filmélményből. De lehet hogy nagyon utálni fogod! :D
nagyon rossz film ezerszer inkább a marie antoinette bár azt se akarom soha többet megnézni
Én még nem láttam ezt a filmet, de párom januárban Japánba készül és szeretné megnézni.
Nem tudjátok, hol lehetne ezt az sokat emlegetett dupla-DVD-t megvennei????
Jó karácsonyi meglepi lenne.
Súgjatok! Kö-Szi
Megkésve bár, de tegnap este sikerült egészen véletlenül rászörfölnöm a filmre.Rajta maradtam, fantasztikus volt!
Imádom az ilyen filmeket, amiknek van egy erős hangulata és azzal képes beszippantani. Sokan írták, hogy lassú, vontatott és hasonlók, én erre mindig azt mondom, hogy az ilyen filmekhez kell egy alaphangulat. Ha pörögsz, vagy jó kedved van, valóban a felénél kifogod kapcsolni. Ha viszont “jókor” ülsz le a képernyő elé, megfogod érteni miért szeretik sokan.
Csak most néztem meg a filmet, bár sokáig tartogattam, de a film ötöd percében tudtam, hogy ezt imádni fogom. Így is lett.
Rám még talán a Garden State volt hasonló hatással.