Nyáron mutatta be a filmet a Sci Fi, szóval megint egy pótlásról lenne szó, és már úgyis rég írtam b-horrorról. Sajnos a legutóbbihoz hasonlóan ez sem sikerült a legjobban, elég vegyes érzések vannak bennem.
A dzsungel mélyén, egy kis faluban Medicine Man módjára éldegél egy orvos, csakhogy ő nem a rák ellenszerét keresi, inkább csak embereket vagdal fel titkon, hogy a fekete piacon eladhassa a szerveiket. Egy kisebb kalandozó csoport, mivel pókcsípés áldozata lett egyikük és a város messze esik, úgy dönt, hogy a faluban lévő orvos elláthatná a beteget. Az a hír járja, hogy a falutól nem messze található egy pókszentély is, és a kíváncsi természetű kalandozók úgy döntenek, megtekintik. Nagyjából tömören leírtam az egész filmet, mert a hosszabb lélegzetvételű felvezetés után a film voltaképpen egy jó kis menekülős kalandfilmmé válik, telis-tele mindenhol ott lévő pókokkal. Teszi mindezt sok-sok nyúlással, kaptafa témával, de vannak benne azért jobb ötletek is, az a pókháló-függőhíd igazán vicces volt.
A kissé őrült orvost Lance Henriksen formálja meg, és a játéka tényleg jó, csak kár, hogy nem valami jobb filmben látom viszont, esetleg egy negyedik (vagy ötödik? valahol elvesztettem a fonalat) sasquatchos horrorban, az is jobb lett volna, komolyan, már csak az érdekesebb témája miatt is. Mindenesetre sajnos az évek egyre inkább kezdenek nyomot hagyni rajta.
A többi szereplő eddig főleg kisebb szerepekben, avagy sorozatokban szerepelt, többnyire említést sem érdemel a játékok, talán csak Mike Rogers volt az, akiét el is hittem, ő amúgy eddig főleg BBC-n futó sorozatokban fordult elő.
A rendező Terry Winsor eddig is nagyjából csak tévére rendezett, a 80-as években kezdte, ez a 11. filmje, szóval nem láthattunk tőle túl sok filmet 20 év alatt, és a régieket nem nagyon láttam, így nem tudom mihez hasonlítani, de itt eléggé unalmas képkockákat rakott a szemem elé, szóval lehetséges, nem is vagyok kíváncsi régebbi munkásságára.
Gary Dauberman, az író viszont valamivel más tészta, ez volt az első műve, és a kaptafa témát olyan környezetbe helyezte, ami ötletesebb valamivel, mint az eddigi szerveladós filmek raktárházai, vagy azok pincéi, szóval látok benne némi fantáziát, és valószínűleg megnézem tőle a BloodMonkey-t is valamikor a hetekben.
Igazából a filmnek voltak jobb pillanatai, és aki az Arachnophobiától irtózott, ezt kerülje el messzire, mert sokkal több pókot kapunk, egy barlangszerű labirintusban minden fordulóban ott lesnek ránk. De a második felének intenzívebb, főleg pókos részletei akkor sem tudták feledtetni velem az unalmas felvezetést, és a számomra korántsem érdekfeszítő főtémát. Sajnos ez nem ért el nálam többet, mint 3/10, és ezt is főleg Henriksen-fanságomnak köszönheti.