A sci-fik után jöjjön egy katasztrófafilm is. Persze, mivel a Hallmark csatorna filmje, így inkább ember- és családorientált, az akció és kaland rész erősen háttérbe szorul, ahogy ez ott megszokott volt, inkább a dráma műfaja felé tendálnak általában.
Nem az Asylum filmek voltak az elsők, akik mozifilmeket dolgoztak fel alacsony költségvetéssel. Régebben tévére készültek az ilyen dolgok, és azt kell mondjam, sokkal több volt köztük a jó, a mostani only-video Asylum felhozatalhoz képest pláne. Ez a film sem más, a Twisterrel ment párban, annak a főszálát lovagolja meg, miszerint juttassunk egy gépet a tornádó belsejébe, hogy pontosabb és korábbi előrejelzést tudjunk adni a lakosságnak egy közeledő fenyegetés kapcsán.
Persze, mint már említettem, ez csak a főszál, a tényleges történet merőben eltér a mozifilmtől, már ami a karakterek hátterére és cselekedeteire vonatkozik, ugyanakkor, mint már mondottam, a Hallmark arról híres, hogy pont az ilyen dolgokkal foglalkozik, így ez is tölti ki a film nagy százalékát.
A kormány egy megbízottat küld Texasba, hogy állítson le egy projectet, mely a tornádók vizsgálatával foglalkozik, tekintve, hogy az elmúlt évek során vajmi kevés eredményt értek el. A project vezetője, Dr. Joe Branson, viszont váltig állítja, hogy gépe, Patty, képes lesz a tornádókról hasznos információkat szerezni, amint azt be tudja juttatni az egyikbe. Ebben van segítségére a tornádóvadász Jake Thorne, aki a nagyapjától örökölte ezt a szakmát. Együtt próbálják meggyőzni Sam-et, a megbízottat, hogy várjon még egy keveset azzal a leállítással, mert a cél már oly közelinek látszik, és ha csak egy életet is megment a találmány, már megérte a várakozást.
– A tornádók miért mindig Texast szúrják ki?
– A kalapok miatt lehet.
És nagyjából ennyit is a humoros vonulatról, mivel a színészek megpróbálják komolyra, drámaira venni a figurát, de sajnos kevés kivételtől eltekintve a forgatókönyv nem adott a kezükbe túl színes karaktereket ehhez. Talán az egyetlen igazán érdekes karakter Jake Thorne nagyapja, akit L.Q. Jones keltett életre, a többiek tényleg a kisvárosi szürke emberkék, ami valljuk meg, valahol reális is. Az unokáját játsza Bruce Campbell, a viharvadászt, aki soha semmit sem vitt véghez, amibe belefogott. A tudós projectvezető szerepében pedig Ernie Hudsont láthatjuk, valamivel többet játszva a filmben, mint ahogy azt Campbell tette a Kongóban, valahogy mindig a háttérbe szorult.
Azon kevés esetekben, amikor tornádót is láthatunk, az effektek a megszokott tévés szintet idézik, de az egy lényegében drámánál érthető is, hogy nem vitték túlzásba a költségvetés ezen részét.
Mindenesetre még a nézhetőbb fajta, bár ha nincs Bruce és Ernie, valószínűleg maximum ha elcsípem a Hallmarkon véletlenül, akkor nézem meg. Ez is egy közepesre sikeredett, 5/10.